Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-22 / 141. szám

11 junius 22 DELHA6YAR0RSZA6 3 A képviselőház ülése. — Csöndes igazságügyi vita. — (Saját tudósítónktól.) Ellenzéki hangok hosszú igazságügyi vitát jelentettek be. Hangsúlyozták, milyen hosszú vitákra lehe­tünk elkészülve. Mintha csak érezték volna, hogy röviden morzsolnak le, amit csak le­het. Már a második napon is olyan rövid ideig beszéltek az ellenzéki képviselők is, hogy a tárca költségvetési idejét, napjainak számát sejteni lehet. De azért egy ellenzéki beszéd se lett ma olyan röviddé, hogy ne láthatták volna, milyen keveset értenek az ügyhöz, amelyhez hozzászóltak a haza ne­vében. Mert hisz a haza — szerintük — megköveteli azt, hogy nyújtsák az átkos kormány idejét, sok szóbeszéddel, nagy ha­zafisággal. S nem az ő bajuk, hogy néha még az idő nyújtásához sem értenek . . . A mai ülés féltizenegy órakor kezdődött. Elnök: Kabos Ferenc. A múlt. ülés jegyzőkönyvének kitelesitése után fölolvassák az interpellációk könyvét, amelybe két interpelláció van bejegyezve: 1. Szmrecsányi György Beszkid Antal képviselő mentelmi jogának megsértése és 2. Szabó István egy horvátországi katolikus pap magyarellenes magatartása tárgyában. Szmrecsányi György kijelenti, hogy inter­pellációját visszavonja. Következik a napirend, az igazságügyi tárca költségvetésének folytatólagos tárgya­lása. ( Patronázsok.) Blanár Béla (munkapárti) a birák helyze­téről és a jó birák szükségességéről beszél. Dicséri a javítóintézetek s a patronázs-intéz­mény fejlettségét. Sajnos, a patronázsnál sok függ a személyektől és igy valami intéz­ményes garanciát kér a siker érdekében a minisztertől. (Lengyel beszéde.) Lengyel Zoltán (Kossuth-párti) hibáztatja hogy Erdélyben még mindig az osztrák pol­gári törvénykönyv van érvényben és liogy a telekkönyvek sok helyen még ma sincsenek magyarul vezetve. A Kúria gyakorlata az uzsora-ügyekben rossz. Székely Ferenc: Nohát! Lengyel Zoltán: Egy tanács azonban nem irányithatja az egész jogszolgáltatást. Székely Ferenc: De csak egy tanács intézi ezeket az ügyeket, tehát nem kell félni ellen­mondó határozatoktól. Lengyel Zoltán: Ezt törvényesen kell ren­dezni, nem pedig a Kúria egy tanácsára bizni. Novella benyújtását sürgeti és erre nézve határozati javaslatot terjeszt elő. (Almássy, majd Sághy.) Almássy László: A polgári törvénykezési rendtartás megalkotása már csak a jogbi­zonytalanság megszüntetése érdekében is sürgős szükség. Sürgeti a bírósági jegyzők helyzetének javítását s az igazságszolgáltatás olcsóbbitását. A költségvetést elfogadja. Sághy Gyula szerint a kúriai bírásko­dás hibáiért nem lehet a bírákat okozni. A baj magában a törvényben van, melynek szövevényes és ellenmondásos szövege lehe­tetlenné teszi az egyszerű és olcsó el­járást. A nyugdíjtörvény reformja elodázha­tatlan, mert a most érvényben levő annyira mostoha, liogy nem lehet többé összeegyez­tetni a kor szociális és humánus követelmé­nyeivel. A költségvetést elfogadja. (A többi szónok.) Pescha Miklós a miniszter figyelmébe ajánlja a birák és ügyészek országos egyesü­letének emlékiratát, melyben helyzetük javí­tását sürgetik. Óhajtja a titkos minősítés el­törlését, a nyugdíjtörvény reformját, az ügyészi és birói minősítés közt a különbség eltörlését, a fegyelmi törvény módosítását s a díjtalan joggyakornoki rendszer megszün­tetését. A gyámsági és gondnoksági törvény reformja is égető szükség. A költségvetést el­fogadja. Baross Gyula az örökösödési jog reformjá­ról beszélt s annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy a teljes szóbeliség és közvet­lenség nem fog beválni a törvénykezés ma­gasabb fokozatain. Ábrahám Dezsőnek az idő előhaladottsá­gára való tekintettel megengedte a Ház, hogy beszédét holnapra halaszthassa. (Interpelláció.) Szabó István (nagyatádi) azt panaszolja el interpellációjában, hogy a szlavóniai nagy­piszemicai katolikus magyarok templomot építettek s miután többségben vannak a fa­lubeli horvátokkal szemben, azt szerették volna, hogy egyik vasárnap magyar nyelvű istentiszteletet tarthassanak. A horvát ható­ságok azonban még azt se engedték meg, hogy egy hónapban egyszer legyen magyar istentisztelet. Kéri a kormányt, liogy akadá­lyozza meg a horvát hatóságoknak ezt a méltatlan eljárását s hogy tegye lehetővé, liogy a magyarság Horvátországban ugyan­azokkal a jogokkal élhessen, amelyeket Ma­gyarországon minden nemzetiség élvez. Az ülés háromnegyed három órakor vég­ződött. -1— "..TI ••" I' , •• » Kultuszminiszteri kiküldöttek Szegeden. — A szegedi egyetem ügyében folytatott tanács­kozásokat befejezték. — (Saját tudósítónktól.) Tóth Lajos minisz­teri tanácsos, Mandelló Gyula dr egyetemi magántanár és Korb Flóris müépitész, a kul­tuszminisztérium kiküldöttei, a szegedi egv tem- ügyében szerdán .folytatták a tárgyalá­sokat. Konstatálta a bizottság, hogy a régi kór­ház telke a jogi, bölcsészeti és természet­tudományi fakultások elhelyezésére teljesen alkalmatlan. Ellenben megoldható lenne a helykérdés a következőképen: A Gedó köze­lében, az építendő uj kórház és a villasor kö­zött mintegy nyolc-tizenkét holdnyi terüle­ten helyeznék el a bölcsészeti fakultást a ké­miai, fizikai, zoológiai és botanikai osztá­lyokkal. A régi kórház telkén pedig épitenék az aulát a jogi és filozófiai fakultásokkal. Ide kerülnének a központi helyiségek is. A másik terv — mint már tegnap emiitet­tük — az egyetemnek Újszegeden, egy töm­bön való elhelyezése. Erre vonatkozólag a bizottság szerdán helyszíni szemiét tartoti. Az egyetem céljaira ötven holdat szemeltek ki. Ebből harminc hold esnék a füvészkertre, tiz a gazdasági fakultás céljaira — a harma­dik egyetemet gazdasági fakultással szerve­zik — és tiz hold az emelendő épületekre. Minthogy a kiszemelt ötven holdat a vá­ros nem ajánlotta fel a kultuszminisztérium­hoz intézett memorandumában, Lázár György dr polgármester julius 28-án rend­kívüli közgyűlést hiv egybe az ötven hold felajánlására. Itt emiitjük meg, hogy julius tizenegyedi­kén Lázár György dr polgármester az Al­föld vezető köreinek bevonásával nagy de­putációt vezet a kultuszminisztériumba a szegedi egyetem ügyében. Máris több orszá­gos nevű egyéniség, politikus és polgár­mester igérte meg a deputációban való rész­vételét. A fővárosi és a vidéki sajtó egyrészének híresztelésével szemben ugy a polgármestei, mint a bizottság tagjai kijelentették, hogy a harmadik egyetem kérdésében döntésről még szó sincs. A versenyző városokkal még tar­tanak a tárgyalások és érdemleges döntés­ről csak a szerzett tapasztalatok összegezé­se után lehet szó. Lázár György dr polgármester különben erősen bízik a szegedi egyedin sikerében. A Zsilinszky-pör. — Urak, meg parasztok. — (Kiküldött tudósítónktól.) Sokat és sokan mondották már, do legélesebben most, a főtárgyaláson domborodott ki, hogy az a tragédia, amely a temetőbe küldte a pa­rasztvezért és a gyulai esküdtbíróság elé állította a két gyulai dzsentrit: a Zsilinszky­fiukat, nem két famíliának, hanem parasz­toknak, meg uraknak a harca. Elkeseredett, véres harca, amely ma a Zsilinszky-fiuknak ad browningot a kezükbe azért, hogy hol­nap az Achimok ragadjanak kapát, meg kaszát a Zsilinszkyék ellen. Bajos volna azt megmondani, hogy me­lyiküknek van igazuk. Talán egyiküknek sincs. Régi mondás, hogy annak soha sincs igaza, aki "haragszik, már pedig itt, ezen a vidéken talán elképzelni sem lehet nagyobb gyűlöletet, mint aminőt a paraszt a nadrá­gos emberrel szemben érez, vagy viszont. Ennek a tárgyalásnak minden kihallga­tott tanuja, minden bizonyítéka, minden okmánya nyiltan, leplezetlenül, néha durva őszinteséggel mutatja be a parasztoknak, meg az uraknak a világát. Urak, meg parasztbk szerepelnek itt a szinlapon és minden szavukból, minden mon­dásukból hangosan beszél a fajuk szenve­délye. Vagy a parasztgyülölet, vagy a pa­rasztfurfang. * A Zsilinszky-fiuk urak. Afféle falusi urak, akikbe már az elemiben belenevelték az urasságot. De a korrektséget is. Sokat, na­gyon sokat adnak arra, hogy imponáljanak a megjelenésükkel. Amikor a tárgyalás megkezdődik és a két fegyveres börtönőr bekiséri a két Zsi­linszky-fiut a tárgyalóterembe, mindegyik gondosan ügyel arra, hogy a leüléskor föl­húzzák a nadrágjuk szárát. Nyilas fii' d ecot harisnya van a félcipőjük alatt, az öltözkö­désük pedig kifogástalan. A gallérjuk, kéze­lőjük ragyog a tisztaságtól, zsakettjük olyan, mint aminőt az angol király visel, a frizurájuk pedig azt igazolja, hogy nagyon sok az idejük. Tudja az Isten, de talán alig akad ember, aki ezeknek a fiuknak az igazmondásában csak egy pillanatig is kételkednék. Még amikor minden tanú is ellent mond az ál­lításaiknak, akkor is érezzük, hogy a Zsi­linszky-fiuknak van igazuk. Olyan őszintén, olyan határozottan mondanak mindent, hogy egy pillanatig sem gondolhat arra az em­ber, hogy ezek hazudnak. Színészkedni pe­dig nem lehet igy. „ Ez a két fiu áldozata a fajuk harcának. Ők csak eszközök voltak. És ha az esküdt­szék Ítélete folytán börtönbe kerülnek a Zsilinszky-gyerekek, kiszabadulásukat bizo­nyosan bankettel, tüntetéssel ülik meg a csabai urak. * A parasztok: a két Vicián, az öreg meg a fia. Tipikus, ravasz tót paraszt mind a kettő. Amikor az öreg Vicián az elnök kereszt kérdéseire kitérőleg igy válaszol: — Nem vagyok én olyan okos mint az ur! — minden szavában benne van a vég­telen gyűlölet és megvetés az urak iránt. A keddi tárgyaláson legalább húszszor derült ki, hogy a Vicziánok nem mondtak igazat. Az öreget meg sem eskették. Tizennyolc percig tartott, amig az elnök keresztkérdésekkel bevallatta egy öreggel, hogy benn sem volt Áchim szobájában, nem látott semmit, nem hallott semmit, amit pedig elmondott, azt a fiától hallotta. Kihallgatása előtt' még ugy vallott, hogy látta a füstöt is, később már nem emléke­zett semmire. A Haverda-pör Pcpper-ja is eljött ide. Itt Staffelnak hívják. Teljesen a Popper-zsá­ner. Ennek is tanú nélkül mondott a vád­lott önmagára diffamájó dolgokat. Ez a Popper is ült már. Sikkasztásért, csalásért. Pereme nem eskették meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom