Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-03 / 126. szám

1911 II. évfolyam, 126. szám Szombat, junius 3 Központi szerkesztőség és kiaééhivííal Szeged, ^ Rofűiia-utca 15. szia cr.3 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám a ELŐFIZETÉSI AR SZEGEBEN r egész évre . R 24'— félévre . . . R 12' negyedévre . R 6-— egy hónapra R 2-Egyes szám ára 10 fiilér ELŐFIZETÉS! AR- VIÍ-ÉREN egész évre . K 28-— félévre . . . R negyedévre . R 7'— egy hónapra R Egyes szám ára 10 filíér 14 — 2-40 TELEFON-SZÁM; Szerkesztőség 305 ezza Kiadóhivatal 836 interurbán 835 ö Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A szegedi mandátum ügye. Őszinte örömmel és megnyugvással számolunk be arról, hogy Szegeden a megmozdulása pillanatában teljes vereség ért egy olyan tábort, amely itt is kiakarta gyújtani a felekezeti villongások kárliozatos tüzét s a nemzeti munkapárt megkapó egységének és egységében való diadalának ragyogó napjára, napfoltokat akart lopni. Akik aggodalmaskodva néztek körűi s érthető nyugtalankodással várták a fejleményeket, lecsitult lélekkel nézhetnek a jövő elé. Mert minden felekezeti Súrlódás abbamaradt, mielőtt megkezdődhetett volna s a nemzeti munkapárt egységén semmi alattomos petárda nem tudott rést robbantani. Lássuk csak tisztán az eseményeket. Várhelyi Rósa Izsó dr, a neki fölajánlott jelölésről pénteken kijelentette, hogy azt nem fogadja el. Nem fogadja el azért, mert nem akarja megengedni, hogy ebből a kérdésből felekezeti súrlódások támadjanak. Nem akarta a súrlódásoknak még az árnyékát, még halvány megnyilatkozását sem előidézni s nem akarta, hogy Jászai Géza apátplébánosnak, az ő régi barátjának és. kiváló politikai fegyvertársának kellemetlensége származzék az ő jelöltetéséből. S mikor várhelyi Rósa Izsónak ezt az elhatározását — melyet a végrehajtóbizottság tudomásul vett — regisztráljuk, akkor egyrészt sajnálkozásunkat kell kifejeznünk, másrészt pedig meg kell hajolnunk ez elhatározás motiválásában megnyilatkozó erkölcsi nagyság előtt. Sajnálkozásunkat kell kifejeznünk azon, hogy Rósa Izsó kiváló személyiségét nem láthatjuk ama pozícióban, amelyre őt Szegeden párt-' különbség nélkül méltónak itélte minden elfogulatlanul gondolkodó és látó ember. Sajnálkoznunk kell azon, hogy Szegeden ilyen személyiség felé is ki gyónyelvét tudta öltögetni a sziik látókörű felekezetiség. Mert hiszen az ő önzetlenségét, az ő magasan járó gondolkozását épen az a gesztus jellemzi leggyönyörűbben, amelylyel a mandátumot elhárította magától, mihelyt csak gyanítani is lehetett, hogy elfogadása jelentéktelen, de mégis nem kívánatos disszonanciákat teremne. [s a munkapárti lobogó győzelmének a föltétlen, a megközelíthetetlen egyhangúságát, egyöntetűségét tartja mindeneknél fontosabbnak. S mikor emiatt a maga személyét is elfeledi, akkor a íegnagyszerübb politikai erkölcsről, makuíátlanságról és ideálizmusról tesz tanúságot. Visszalépésről, meghátrálásról azonban szó niiies. Ezt csak rossz információ dobhatta a közvélemény eié. Aminthogy a közvéleményt sok mindenben informálták tévesen á szeyfedi mandátum ügyéről. Várhelyi Rósa Izsó egy neki fölajánlott mandátumot nem fogadott el, nem mintha az események kényszeritették volna, hanem mert az ő finom, korrekt lelke a mandátum elfogadására impedimeutumnak tartott egy közbeeső incidenset. S a gzegedi nemzeti munkapártra most már az a föladat vár, hogy olyan jelöltet állitson, akinek a személye körül még ilyen kicsinyeskedő ellentétek sem kavarodhatnak. S ilyen jelöltet talált is Fabjnyi Ferenc, a szegedi királyi Ítélőtábla volt elnökében, aki most az Első Hazainak jogügyi vezérigazgatója, liberális ember, kiváló jogász és kereskedő s aki édesapjának, a volt miniszternek liberális tradícióit szitta magába. Biztató jelek vannak arra, hogy a jelöltséget el is fogadja s ennek megtörténte után ő viszi diadalra a munkapárt lobogójót. Ez a hatalmas, impozáns diadal lesz a leglesujtóbb felelet azoknak, akik azt hitték, hogy Szegedén ínég csak a legparányibb siker reményében és lehet a felekezetieskedés pirornanikusainak operálniok. Nem, ezek az urak legföljebb azt a lépést tehetnék meg, amely a fönséges! elválasztja a nevetségestől, — ha már régen meg nem tették volna. Hatalmuk nem volt, nincsen, nem is lesz. Részletes tudósításunk a szegedi mandátum ügyéről a következő: Alig jutott köztudomásra, hogy Rósa Izsó dr-t a munkapárt végrehajtó-bizottsága nagy lelkesedéssel jelölte, a mindent felekezeti szemüvegen keresztül látók, a kicsinyeskedő intranzigensek, akik nem az érdem előtt hajolnak meg, hanem csak a saját vallásukba való beleszületés előtt, hangoztatni kezdték az ő apró-cseprő kifogásaikat. A szó legszorosabb értelmében megtámadták, terrorizálták Jászai Géza apátplébánost, akiről helytelen információk utján az a hír terjedt el, hogy Rósa Izsó dr-t ő ajánlotta a jelöltségre. Szóval az apátplébános, a katolikus vallás ekszponense,'ajánlotta Szeged,a katolikus többségű Szeged I. kerülete képviselőjének a zsidó hitközség elnökét. S ez fájt és ettől vérzett a, felekezeti széttagolódás ós mindenáron felekezetieskedök szive és minden keresztény szeretet híjával egyenesen üldözni kezdték Jászai Gézát. Ebből az apátplébános azt a konzekvenciát vonta le, hogy megmarad ugyan a pártban, de a végrehajtó-bizottság alelnöki székéről leköszön. Levelet intézett Rósa Izsó dr-hoz, melyben kijelentette, hogy a párt alelnökségéről lemond, a végrehajtó-bizottságból kilép, megköszönve a pártnak iránta .tanúsított bizalmát. Rósa Izsó dr, aki a jelölés estéjén még nem nyilatkozott a jelöltség elfogadása tekintetében, csütörtökön reggel közölte Lázár György dr polgármesterrel azt a végleges elhatározását, hogy a jelöltséget semmiesetre sem fogadja el. Egyúttal kérte a polgármestert, keresse föl Jászai- Géza apátplébánost, közölje vele ezt az elhatározását s kérje meg, hogy maradjon továbbra is alelnöke a pártnak, hogy ilyen módon visszaálljon a régi helyzet s olyan jelöltet keressenek, akinek személye ellen a párt egyetlen árnyalatának sincs kifogása. Lázár György dr csakugyan interveniált -s Jászai Géza visszavonta a párt alelnökségéről való lemondást, hozzátéve, hogy a mostani választásnál nem akar szerepelni, mert idegeit nagyon megviselték a csütörtöki izgalmak. Rósa kié ryiiatkozéta. A Déitnagyarorsság munkatársa fölkereste Rósa Izsó dr-t, aki visszalépéséről és annak okairól a következő kijelentést tette: — A lapoknak az a közlése, hogy ón a jelöltséget elvállaltam, hibás volt. Én akkor, amikor nekem a jelölést fölajánlották, határozott választ nem adtam és föntartottam magamnak az elhatározást arra az időre, hogy a jelölés dolgában határozott állást foglalhatok. Közben jött az ismeretes incidens. Egy olyan személynek, akit én nagyra becsülök, kiválóan tisztelek és akihez engem régi barátság fűz, az én jelölésem bizonyos oldalról kellemetlenséget okozott. Miután én mindent inkább megengedhetőnek tartottam, mint azt, hogy neki kellemetlenségei legyenek és minthogy én őt mindenáron meg akartam kimélni attól, hogy ferde helyzetbe kerüljön és mert megfontoltam azokat az áldozatokat is, amelyeket nekem a jelöltség elvállalása esetén hoznom kellene, viszszautasitottam a jelöltséget. Ettől a megmásíthatatlan szándékomtól most már nem tántorodok el. — Elhatározásomban az vezetett, hogy nem akartam megengedni, hogy ebből a kérdésből kifolyólag felekezeti súrlódások támadjanak. Azt akartam, hogy az a békességes állapot, amely itt példaszerűen fönnállóit, a jövőben se zavartassanak meg. Miután társelnököm visszalépése arra engedne következtetni, hogy az ő visszavonulása eredményekkel járna, ón pedig azt nem csak a pártra, hanem a társadalmi együttélésünkre is végzetesnek tartottam, ezért határoztam el magamat arra, hogy a jelöltséget visszautasítom. Jaszai Géza nyilatkozata. Munkatársunk előtt Jászai Géza apátplébános a következőket mondotta: — Tény az, hogy én a szegedi nemzeti munkapárt végrehajtó bizottságának alelnökségéről lemondtam, a lemondást azonban visszavontam a pártegység érdekében azzal a megjegyzéssel, hogy a mostani választásnál minden politikai akciótól távol tartom