Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-21 / 140. szám

1911 jufiius 21 DELMGYARORSZflfi 7 sajtónak. Budapesti újságírók fölháborodva vettek tudomást ezekről a dolgokról s elha­tározták, liogy lapjaikban alaposan szellőz­tetik őket. Egyébként nyílt titok módjára cirkulált ma az a hir, hogy a Zsilinszky-fiuk apját megzsarolta két békéscsabai álhirlapiró és állítólag kaptak is pénzt, de az öreg Zsi­linszky nem akarja őket megnevezni. NAPI HÍREK Tragiukm nélkül. .Mintha valami csoda történt volna a vilá­gon ,a huszadik század második deceniu­rnáhak elején, amikor pedig csodákban már csak a maradi lelkek hisznek. Az érettségi vizsgák mindenfelé az országban befejeződ­tek; lezajlottak szép rendben. Az érettségi biztosok mindenhol a helyükön voltak és ime: egyetlen hir sem érkezett arról, hogy valamely maturáló kezet emelt volna ma­gára. Méreghez nem nyúlt egyetlen ifjú sem; gotyót senkisem röpített agyába; viz'oe sem ugrott senki. Mi történt? . Talán jobb volna a kérdést ugy föltenni, hogy mi nem történt? Még nem állnak ren­delkezésünkre számbeli adatok arra vonat­kozólag, hogy hányan tették le sikerrel a matúrát, hányan buktak. De már az eddi­giekből, amennyire az eredményeket pozitív számadatok nélkül át lehet tekinteni, a bu­kások száma jelentékenyen kisebb, mint ta­valy, vagy harmadéve, vagy még előbb, ami­kor a diáköngyilkosságok száma az érett­ségi után valósággal megdöbbentő volt. Ilyenformán könnyű volna konzekvenciá­kat "levonni és megállapítani, hogy a buká­sok csökkenésével, a kétségbeesettek száma is1 leapad. Egyebet csakugvan nem is tehe­tünk s megragadjuk ezt a tételt, hogy to­vább következtethessünk s más valamit ál­lapithassunk meg, ami talán épen olyan fon­-tos, .mint a tragikum elmaradásának kon­statálása. Ha kevesebben buktak a matúra után, ez nem azt jelenti egyszersmind, hogy a gyön­gébb feleletek száma is kevesebb lett volna, mint az előző években. Csak azt jelenti, hogy a professzorok és a kormánybiztosok nem bakafántoskodtak ugy, mint előzőleg. Vilá­gosabban kifejezve, nem nagyképűsködtek ugv, mint annakelőtte, sem az Írásbelin, sem a szóbelin. Nyilván ugy. okoskodtak, hogy ha valaki nyolc esztendei studium után annyira előre­haladt, hó*"' letehette az osztályvizsgát, ak­kor minek megakasztani őket pályájukon, vagy néhány tucatot közülök a kétségbeesés­be/vagy az/öngyilkosságba kergetni for­maság miatt, amelyet matúrának neveznek? A kultura nem fesz kisebb, sőt talán nagyobb Rísz, ha többnek egyengetik az útját a .föl­felé váló haladásra. Több elégedett ekszisz­tenciának adnak lehetőséget, ami minden­képen üdvös lehet. Es miután ez kétségtelenül igy van. kér­dezzük (és éz a konklúzió végé), minek egy­általában a matúra? Igaz, hogy ezt már kér­deztük néhányszor. De talán elérkeznek ahoz az államráisonhoz az illetékes körök M és mágük-előtt fölvetvén a kérdést, ők is levonják áz utolsó konzekvenciát. — Húfty Pál Szegeden. Rtíffíf Pál mi­niszteri tanácíos, ' az állami -gyermekmen­helyek országok felügyelője, 'Fletscher Ho­raee, egy világhírű amerikai gyermekjóté­konysági egyesület elnöknője és egy elő­kelő amerikai márkinő társaságában ked­den délben a gyermekvédelmi intézmények tanulmányozására Szegedre érkeztek. Dél­után három órakor az uj szegedi állami gyer­mekmenhelyet, öt órakor az ujszegedi Ár­pád-Otthont, ós hét órakor az Iparos-Ott­hont látogatták meg a vendégek. A legna­gyobb elragadtatás hangján emlékeznek meg a szegedi gyermekvédelmi intézmé­nyekről, amelyek — kijelentésük szerint — európai nivójuák, A gyermekmenhelyen Tur­csdnyi Imre dr igazgató-főorvos, az Árpád? Otthonban Orkonyi Ede dr, a fiatalkorúak felügyelő-bizottságának elnöke, az Inas-Ott­honban Firbrís Nándor igazgató kalauzolta a vendégeket. Szerdán a gyermekmenhely által föntartott vidéki telepeket látogat­ják meg. — Baltazár Dezsőt, püspökké válasz­tották. Debrecenből jelentik, hogy a tiszán­túli református püspöki méltóságra Baltazár Dezsőt választották meg, miután Szabolcska Mihály, a pap-poéta visszalépett a jelölt­ségtől. — József főherceg és az alcsuthi suszter. Pécsről irják: József királyi herceg reggel öt órakor Eder Pepi csinos fogaton ment ki Cser­kutra a gyakorlatokra. Á vendégére büszke bérkocsitulajdonos mellett a kivezényelt 68. gyalogezredben führer ült nagy drukkban, bogy csak jól megfeleljen följebbvalói megbízatásá­nak. A királyi herceg a szép vidéket nézte egy ideig, megcsodálta a honvédhadapródiskola ha­talmas épületét, majd kiérve a városból, meg­szólítja a führert. — Hát van-e alcsuthi legény a regimentben? — kérdi a királyi herceg váratlanul a führert. (A 69. gyalogezred tudvalevőleg főképen Fejér­vármegyéből kapja legénységét,.) — Igenis van, — felel értelmesen a kérdezett. — Hogy bivják a legényt? — kérdi ismét a főherceg. — Tóth a neve, felséges uram! — És melyik Tóth famíliából való, mert há­rom is van Álcsuthon. — Azt nem tudom, mert csak Tóthnak hiv­ják nálunk. — Es milyen sarzsija van annak a Tóthnak? Beszélni szeretnék vele, — szólt a királyi her­ceg újból. — Nincsen annak sarzsija, adja meg a választ nagy bátran a führer, mert regimentsujszter az alcsuthi Tóth. Ezzel már kimerült az alcsuthiak iránt való nagy érdeklődés a királyi hercegnek, aki kitű­nően mulatott azon, hogy egy földije szolgál most csak az ezrednél és az is katonai babérok helyett honi mesterséget, a tiszteletreméltó suszterságot folytatja. Így nem is kívánta a hadosztályparancsnok maga elé vezettetni az alcsuthi Tóthot. — Gázzal világítják az egész bel­területet. Szeged gyatra világítása már sok gondot okozott a város hatóságának. \ külvárosi utcákon éjnek idején valósággal életveszélyes a közlekedés, mert a pislogó petróleum-lámpák alig nyújtanak valamelyes világosságot. De még a legtöbb belvárosi utcán is igen szegényes a világítás. A városi mérnökség nemrégen azzal a javaslattal for­dult a légszesz világítási bizottsághoz, hogy Szeged egész belterülete gázzal világíttassák. A bizottság kedden foglalkozott a mérnökség javaslatával és azt beható tárgyalás után ma­gáévá tette. A részletekre vonatkozólag ugy határozott a bizottság, hogy a határozat 1912 július elsején !ép életbe, három évi folytatólagos turnusokban. A Tisza Lajos­körut mentén és azon belül a főbb utvonala­kon kettős, a kevésbé jelentős utcákon pedig egyes invert-lámpákaífognak fölállítani. Az elöállitássi többletköltség a mérnökség számi­tása szerint ötvennégyezer korona. A lég­szesztársaság a szerződés értelmében díj­talanul köteles fölállítani az újonnan kijelö­lendő lámpákat. Az Auer-égőknek invert­lángokká való átalakítását pedig mérsékelt díjazásért. Nem lehetetlen azonban, hogy a tarsaság az előrelátható anyagi haszonra való tekintettel eláll a költségek megtérítésé­től. A társaság kibővíti a telepét és központi távgyujtót alkalmaz, amely lehetővé teszi, hogy az összes lángok két percen belül, egy­időben lesznek meggyújthatok. Az ülésen Bokor Pál helyettes polgármester elnöklésé­vel résztvettek: Tóth Mihály főmérnök, Thuróczy Mihály dr főügyész, Balogh Ká­roly tanácsnok, Farkas Árpád, Prjváry Béla városi mérnökök és Csonka Ferenc ve­gyész. A társaságot Fuchs Róbert vezér­igazgató és egy osztálymérnök képviselték. — Hogy őrzik az ereklyéket Nagyvára­don ? Nagy Sándor tábornokra, az aradi tizen­hármak kőzött martirhaiáit halt tábornokra nagyon büszkék voltak a nagyváradiak. Nagy Sándor nagyváradi volt. A nevéről utcát ke­reszteltek és a házát emléktáblával jelölték meg. A régi házban lassanként boltok nyilt.ak meg, meg egy borozó, az „Erdélyi Borozó". Nagy Sándor emléktáblája most a borozó két ajtószárnya közé ékelődött ilyenformán: ERDÉLYI BOROZÓ. | Különféle ó- és ujbcruk ITT ÉI,T m mm honvédtábornok Meghalt 1849 okt 6. A hazáért szen­vedett vértanú­ságot. Cigányzene Nüi kiszolgálás ITT ÉI,T m mm honvédtábornok Meghalt 1849 okt 6. A hazáért szen­vedett vértanú­ságot. A várost járó idegen, ha erre téved, igy gon­dolkozik: — Ez is szép tábornok lehetett! Egész éle­tét cigányzene és női kiszolgálás melleit töl­tötte és mégis vértanú-halált halt, A jogásziíjuság pedig alkalomadtán meg-meg­jelenik az emléktábla előtt és honfiúi lángtól égő szónoklatot tart az „Erdélyi Borozó" ajta­jában kíváncsian megjelenő női személyzetnek. — Bihari gazdák Szegeden. A biharme­gyei Élesd, Mezőtelegd és Cuke községekből harmincnégy kisgazda a gazdasági intézmé­nyek tanulmányozására kedden Szegedre ér­kezett. A tanulmányát vezetője Záthurecky István élesdi országgyűlési képviselő. — Föllázított község. Az aradmegy: i Kurtakér községben veszedelmes állapot ural­kodik. Hanthó főszolgabíró kénytelen volt fölfüggeszteni állásától Kozma János kurta­kor! helyettes községi birót, mert a jelek szerint ő izgatta a lakosságot a községi biró és a jegyző ellen. A községben ugyanis lépten-nyomon azzal fenyegették meg a birót és a jegyzőt, hogy megölik és a házu­kat fölgyújtják. A biró házát ezért a község költségére be kellett biztosítani tűz ellen. A viszály onnét keletkezett, liogy » képvi­selőtestület nagy többsége elhatározta a közlegelők dijának emelését négy koronáról tiz koronára, A kisebbségben maradt párt vezére Kozma, azután oktalanul föllármázta a községet és most ott rendkiviil izgatott hangulat uralkodik. — Belényesen behozták a nők szavazati jogát. Nagyváradról jelentik : A belényesi köz­birtokosságot nemrég érdekes ajánlattal lepte meg egy ujabban alakult részvénytársaság : az Egyesült villamossági és mümalmi társaság. Ez ugyanis a vizierők nagy hasznavehetősógét föl­ismerve, gópmiiveit vizi energiára akarta be­rendezni és ebből a célból kiszemelte a Belé­nyes környékén folyó Zimán-patakot. A Zimán­patak azonban a közbirtokosság tulajdona volt, ezért tehát a társaság azzal az ajánlattal for­dult a közbirtokossághoz, hogy adják el neki a patak medrét vizestől és vizenergiástól. A belényesiek természetesen szívesen ráállottak az üzletre. A főszolgabíró gyűlésbe hívta őket, hogy azon együttesen minden birtokrószes nyi­Iatkozhassók a szerződés felől. A birtokrésze­sek között azonban asszonyok is vannak, öz­vegyek ós hajadonok, tehát őket is meg kel­lett hivni a gyűlésbe és annak rendje-módja szerint leszavaztatni. Az asszonyok sorra le­szavaztak és a szerződés igy meg is köttetett, Éz volt az első eset rá, hogy Biharmegyében alkotmányos aktusban asszonyi voksoknak szerep jutott. A szerepet a belényesi asszonyok kifogástalanul vitték mégis, ez sem múlhatott, el anélkül, hogy irigy férfi polgártársai belé ne kössenek. Több belényesi gazdapolgár, aki részt igényelt a zimáni patak medréből, megfölebbezte a megye közigazgatási bizott­ságához a közbirtokossági gyűlés határozatát. Azzal az indokolással apelláltak, hogy a gyű­lésen asszonyok is szavaztak, holott a hosz­szuhaju nemnek szerintük nincs jussa komoly politikai dologba beleártani magát. A fölebbezést Wertheimstein Henrik főszol­gabíró ma íölterjesztette az alispánhoz. Véle­ményében ~t amelyet a fölebbezésbez fűz

Next

/
Oldalképek
Tartalom