Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-21 / 140. szám

4 Í)ELMA(jYAROKS'ZÁÖ 1911 jutiius M Az elnök: Mivel még csak félhárom, ezt a kérést még elő sem lehet terjeszteni. Lengyel Zoltán a házszabályok eimén szó­lal föl és pártolja Rátli Endre kérését. Az elnök: A házszabályok előtt mindnyá­junknak meg kell hajolnunk. Rát,h Endre az igazságügygyei szemben el­hangzó panaszokat ismertette. Az ülés három óra után végződött. Kultuszminiszteri kiküldöttek a szegedi egyetem ügyében. (Saját tudósítónktól.) A szegedi egyete­met már elparentálta a közvélemény. Tisza István gróf sikra szállt a debreceni egyete­mért és ezzel elintézettnek vélték a — deb­receni' egyetem ügyét. Azonban nem igy történt. A Szeged által fölajánlott tizenkét millió korona értékű telkek, beruházások és fölszerelések gondolkodóba ejtették a kul­tuszminisztériumot és újra aktuálissá vált a szegedi egyetem ügye. Az egyetemi bizottság, nevezetesen: Tóth Lajos miniszteri tanácsos, Mandelló Qyula dr egyetemi magántanár és Korb Flóris mű­építész tegnap este Szegedre érkeztek, hogv megtekintsek a fölajánlott értékeket. Ba­logh Jenő kultuszminiszteri államtitkár nagy elfoglaltsága miatt kimentette magát, de ha­tározottan megígérte, hogy legközelebb Sze­gedre jön. A bizottság ma délután félnégy órakor a városházán értekezletet tartott, amelyen az anyagi hozzájárulást tárgyalták. Az érte­kezlet után Lázár György dr polgármester' és Faragó Ödön dr tiszti főorvos vezetésé­vel megnézték a régi kórház telkét, a gyer­mekkórházat és a szemkórházat. Majd a Gedó-köruti uj kórház telkét szemlélték meg. A létesítendő ujszegedi fiivészkert he­lyére és a muzeumba is ellátogattak. A bi­zottság az összes telkeket elfogadhatónak találta. Az egyetem helyére vonatkozólag meg­oszlottak a vélemények. Általában az a föl­fogás uralkodik, hogy az egyetemet feltétle­nül egységesen kell elhelyezni. Fölmerült az a terv is, hogy Újszegeden egy tömbre je­löljék ki az egyetem helyét, azonban Korb Flóris a talajvizet nagyon magasnak találta. Felmerült a Gedó-köruti telkeken, áz eme­lendő uj kórházzal egy területen való el­helyezés eszméje is. Minthogy ez előre nem látható tervek megvitatásához az előkészü­leteket még nem tették meg, a tárgyaláso­kat szerdán reggel hét órakor folytatják. Lázár György polgármesternél érdeklőd­tünk, hogy van-e remény a szegedi egye­temre? A polgármester kijelentette, hogy Szeged kilátásai igen kedvezőek. Az igazságügyi vita. Budapesti jelentés1 szerint a Justh-párt ós a néppárt erősen részt akar venni az igazságügyi vitában, mely ilyen­formán valószínűleg hosszan elhúzódik. A kor­mánypárt tagjai közül mindössze hárman szán. dékoznák fölszólalni. Bier főhadnagy repülése. — Megérkezett a rákosi térre. —­(Saját tudósítónktól.) Bier főhadnagy ked­den reggel 7 óra 35 perckor a rákosi repülő­térre érkezett repülőgépével. Ott várta a helyőrség tisztikara, továbbá az Aero-Club vezetősége. A várakozók nagy ovációban ré.­szesitették a levegőből alá szálló főhadna­gyot, aki a száztizenöt kilométeres légi utat 58 perc alatt tette meg. Bier főhadnagy még tegnap délután Bécs­ben* egy másik repülőversenyen vett részt. Palugyay Móric, a magyar Aero-Club tagja, automobilon ment érte és a főhadnagyot gé­pével együtt még az éj folyamán Patasig vitte. Reggel 6 óra 38 perckor nagyszerű időben és teljes szélcsöndben szállott föl Bier főhadnagy a közönség nagy ovációja köze­pette. Budapestre 6 óra 50 perckor érkezeit az első távirat, amelyben Palugyay jelezte, hogy a főhadnagy szerencsésen fölszállott. 6 óra 50 perckor már Nagymegyer fölött, 7 óra 10 perckor Sötő község fölött lát­ták elrepülni. Akkor a pilisi hegyeknek vá­gott és néhány perc múlva már a Kálvin­tér, majd a keleti pályaudvar fölött kattogott a gépe. Akkor a szél az Üllői-ut felé terelte. Azonban hamar észrevette tévedését és is­mét a rákosi repülőtér felé kormányozta gé­pét. Hirtelenében nem tudta megállapítani, hogy hol a leszállás helye és igy történt, hogy a hangároktól meglehetős távolságra szállott le. Gróf Kappi ezredes lóháton ment nagynak lovát és Bier főhadnagy ló­háton vágtatott a hangárokhoz, ahol a tisztikar és az Aeroklub elnöksége nagy ovációban részesítette. A főhadnagy aztán elbeszélgetett az urak­kal, elmondta néhány élményét, aztán a tisztikar reggelire invitálta. A főhadnagy el­beszélte, hogy látszólag teljesen szélcsend volt ezerkétszáz méter magasságban a leve­vegőben. Legalább ő maga nem érezte a szelet. Hogy azonban egyes helyeken mégis erős szél tolhatta a gépet, azt onnan követ­kezteti, hogy gépe százharminc kilométeres sebességgel haladt és a 115 kilométeres utat 58 perc alatt tette meg. Elmondta, hogy ami­kor Budapestre ért, körül akarta repülni a várost, közben azonban az Üllői-ut fölött olyan erős szél tört rá, hogy letett szándé­káról. Az is érdekes, hogy a levegőben el­tévedt. Nem tudta, hogy hol szálljon le és majdnem az Üllői-utnál szállott le. Tévedé­sét azonban hamar észrevette. Ekkor hirte­len erős szél kapta hátba és haladt a rákosi' repülőtér felé, de nem a hangároknál szállott le, mert a hangár tetejét lehordta a vihar és hirtelen nem tudott tájékozódni. Igy történt, hogy jó messzire a hangároktól szállott le. Elmondta, hogy a leszállás pillanatában erős ellenszél tört rá. Olyan erős volt ez a szél, hogy a motor megállott és tisztára a szél ereje tartotta a levegőben a gépet. Igy eresz­kedett aztán le a szél szárnyain minden baj nélkül. Mikor leszállott gépéről, a zene hang­ja fölharsant, a jelző oszlopra fölhúzták a fekete-sárga lobogót. A katonák, ujságirók és mozgófényképezők körülfogták. Bier főhadnagynak az a szándéka, hogy szerdán reggel visszarepül Bécsújhelyre. Re­méli, hogy holnap délelőtt Semmeringre ér­kezik. Ha junius 25-ikéig nem akad Biernek versenytársa, ő nyeri el a Zeit tízezer és az osztrák Aeroklub kilencezer koronás diját. Csakhogy Miller főhadnagy se hagyja ma­gát. Talán holnap, legkésőbb holnapután föl­pattan karcsú monoplánjára. Sőt egy ma­gyar aviatikus is vállalkozik a bécs—buda­pesti útra. Székely Mihály, a kitűnő magyar aviatikus, hivatalosari bejelentette a bécs— budapesti repülésben való részvételét. Ked­vező idő esetén szerdán reggel 4—5 óra kö­zött Indul. Győrben benzin vétel végett le­száll, de azután folytatja útját. Érdekes, hogy versenyen kivül indul, mert francia motorja van, pedig a versenyben csak ma­gyar vagy osztrák gyártású motorok vee­hetnek részt. Az ő motorja' ugyanaz, amelyet a mult évben Pischof lovag használt a bu­dapest—győri útban. Hajsza a leányok után. — Mozi dráma-utánzat. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi Felsőtisza­parton levó Hegedűs-féle seprőgyárba tegnap este lélekszakadva rohant be kót leány Nagy János kapushoz. Sikongva, a félelemtől könnyes szemekkel kérték a kapust., hogy rejtse el őket három fiatalember elől, akik üldözik őket: és már a nyomukban is vannak­— Rejtsen el bennünket, kapus bácsi, mert mindjárt itt lesznek a gazemberek. A kapus nagyot nézett, hogy miféle' üldö­zőkről beszélnek a leányok, de már is hallotta az üldözők zaját. Nem tétovázott, hanem be­tuszkolta a leányokat a ' másik szobába és rá­juk zárta az ajtót. Alighogy ezt elvégezte, két fiatalember ron­tott be hozzá. Ráförmedtek a kapusra: — Hol vaunak a leányok? Majd szépen hagy­juk elpicózni az orrunk elől. Csák elő Öreg a leányokkal. Nagy János nem ijedt meg a hetyke aszfalt­betyároktól, hanem ajtót mutatott nekik és nyugodt lián on csendesítette a legényeket: —1 Semmi keresni valójuk nincs itt, a leá­nyokról meg különben sem tudok semmit. Tes­sék innen kimenni. A legények nem hallgattak a kapusra, ha­nem mint a kacagtató mozi-darabokban lát­ható; asztalt, szekrényt, ágyat fölforgattak és keresték a nemes vadakat. Végszóra megérke­zett a kapus felesége is. — Az asszony tudja, hol vannak a leányok. Ki kell vallatni. A legények a vallatás alatt azt értették, hogy neki rohantak az ssszonynak és ütle­gelni kezdték. Ezután pedig, mint a szelleme­sen megkonstruált mozi-drámákban szokás, a kapus és a felesége vad futásban kerestek menedéket és saját lakásukban magukra hagy­ták a két leánykereső-gavallért. A fiatalembe­rek egy rövid ideig üldözték a házaspárt. A sötétségben nem akadtak rá a menekülőkre és ezért vissza rohantak a lakásba ós kénytele­nek voltak beérni azzal, hogy most nagyobb ambícióval törtek-zuztak, valóságos vandaliz­mussal végezték ki az irodai Íróasztalokat, székeket, iratokat. Betörték az ajtókat, de legnagyobb meglepetésükre és sajnálkozásukra a leányokat nem találták sehol, mert a szem­füles leányok, mig a fiatalemberek a kapus há­zaspárt üldözték, elmenekültek. — Itt sincs, itt sincs — néztek be minden ajtón. — Hát akkor hol vannak? — néztek egy­másra. ,. Felelni egyikük sem tudott, hanem ehelyett ujabb rohamot intéztek a bútorok ós ablakok ellen. Amikor nagy munkájukkal elkészültek, meghagyták a rémült szomszédoknál, hogy Na­gyékat akárhol találják, megölik. Majd, mint akik nagyon jól végezték dolgukat/elvonulták a harctérről. Még meg is dicsérték egymást. Kart a karba öltötték és ugy sétáltak haza­felé, mint két Napoleon megnyert - hadjárat után. Még csak izgatottak sem voltak, mert egész uton jókedvűen tárgyalták a megnyert háború részleteit. Nagy János kapus fölment a rendőrségre és följelentette az ismeretlen embereket életve­szélyes fenyegetésért. Érdekes, hogy a leányok nem tettek panaszt az aszfaltbetyárok ellen. Minden szerdán Nagy Tombola-Est Naponta mozgó­a Kossuth-kávéházban. == fénykép-előadás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom