Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-18 / 138. szám

18 DELMAGYARÖRSZAG 1911 junius 18 Rothschildok külön-külöa is megvehetnének egy országot, együtt talán az egész vilá.got is. Most azonban panaszkodni hallunk egy /haldokló Rothschildol. Nem hagyhat sokat Jótékony célokra, mert nagy a családja. Jó volna tudni, hogy hány száz gyermeke maradt a szegény Rothschildnak, mert pénzben maradt utána néhány száz millió s ha csakugyan több volna a gyerek, mint a millió, akkor aztán lehetne sajnálkozni a hátramaradt családon, melynek fejenkint egy rongyos millió se jut. De ha véletlenül kevés volna a Rothschild-emkimó és jóval több a millió-fóka: akkor inkább azon a furcsa panaszkodón illenék sajnálkozni, aki legendás vagyon birtokában az anekdota zsidajának jószívűségét utánozza* azt zokogván: „dobjátok ki a szegény koldusokat, mert megszabad a szivem." Nem vagyunk olyaji jámborok, hogy a multi-millionáriusoktól 'föltétlenül olyan jótékony alapításokat követeljünk, mint amilyenekben például öarnegienek telik kedve. Ismerjük a pénz jótékony hatalmát és tisztában vagyunk vele, hogy a közgazdaságilag jól befektetett milliók, melyekből ezer és ezer embernek van haszna, különb szolgálatot tesznek a munkás emberiségnek, mint a legnagyobbszerü végrendeleti alamizsnák. S ha a Rothschildok vagyona megteszi kötelességét a népek gazdasági életének föllenditésében, akkor nem tartjuk föltétlenül lelki ridegségnek, ha az egyes Rothschildok végrendelete nem is lepi meg a világot jótékony -alamizsnákkal. Szebb a pénz közgazdasági segitése, mint alamizsnává való alacsonyoddá sa. Épen azért egy szavunk se volna ellene, ha ez a most meghalt Rothschild végrendeletében mit sem hagyott volna jótékony célokra. Majd csak elforogna a szegények világa tovább is anélkül, hogy egy Rothschild alamizsna-milliókkal kenegesse meg a kerekeit. De kihivja a kritikát a végrendeleti szükkeblüségnek halálosan komikus indokolása. Hogy ő azért nem adhat S' hat jótékony célokra, mert nagy a családja! ive adott volna sokat, de ne is szólt volna róla sokat. Rendben volna a dolog. De hogy egy Rothschild is panaszkodjék és panaszkodjék azon, hogy nagy a családja és nem telik miatta jótékony célokra: ez arra enged következtetni, hogy ez a Rothschild csakugyan nem volt gazdag. Szivben és lélekben legalább nem. Ha a szivét kellett volna végrendeleti adagokba elosztania: ugy lehet, a családjának se jutott volna belőle. Szegény Rothschild volt. Népszinpad-Cabaret a Csillag- (v. Goldstein) kerthelyiségben == vendégszerepel. ===== Közreműködnek: Bodrogi Jóska groteszk komikus. Ivanof? Lenke Újvári Ferencz .-cabaret-énekesnő. szalon-komikus. Nedics Nata a Folies Caprice művésznője. Dévai lengyel duett. Kuthy Piroska Dévai Sándor énekesnő. jellem-komikus. W 2 uj bohózat, -wm Kezdete 8 és fél órakor. IVTtf^mn^tf-a-iT-átf-itf^ a berlini fogtechnikán CÍHCIiy HÍG; é6 fogklinikán képesítve Fogniütermc Kossuth L.-sugárut 4. Készít mindenféle fogtechnikai munkát kaucsukban rés aranyban. Állami és közigazgatási hivatalnokoknak részletfizetésre is. Asszonyuralom. Több izben megemlékeztünk már Kanzasz amerikai állam Hunnewell nevü városáról, aLol tudvalevően a legutolsó választás alkalmával asszonyt választottak meg polgármesternek. Mint történt az asszonyok győzelme és milyen a képe a nők által kormányozott városnak, azt egy leírásban elmondja lapjának a newyorki World tudósítója. Az érdekes cikkelyből közöljük a következő részt: A városka a végtelen prérik közepén alakult még Linkoln elnöksége idejében. Közel fekszik Oklahoma határához Summer megyében. Nemrégiben még falu volt, mindössze néhány házzal, de az esztendők folyamán kinőtt a gyerekcipőből és a faluból valóságos város lett, önkormányzattal, városi tanáccsal, polgármesterrel ós korrupcióval, mert korrupció nélkül el sem lehet képzelni a vérbeli amerikai várost. Mindez nagy változást idézett elő Hunnewellben. Első sorban a korcsmák száma szaporodott, mert politizálni ugyebár a legjobban korcsmában lehet, amikor a szavazó whisky vei és ajándékszivarral révei a maga politikai elvei mellett. De hát itt is csak ugy volt, mint a többi városban. Az emberek hamar beletanultak a politika szövevényes mesterségébe és nemsokára ép olyan erős, megdönthetetlen és megfizetett politikai gépezete volt Hunnewellnek, mint a nagy amerikai városoknak. Volt egy csoport, amelynek a feje a város legkövérebb vendéglőse volt. Ez a csoport uralkodott, állitott jelölteket, az történt, amit ők akartak, amig csak egy szép napon a város lakosságának határozottan rosszul esett, hogy a sápon csak néhányan és nem valamennyien rsztozkodnak és titokban megcsinálták washingtoni mintára a progresszivisták pártját. Közeledett a választás ideje. A politikai törzsfőnök ősi szokás szerint a korcsmájába hivta össze avezető politikusokat. Szépen megbeszélték, persze sör és pálinka mellett, ki milyen hivatalt kap. A városi tanácsosokat mind újra jelölték, mert kellemetlen dolog uj embereket beleavatni a korrupció tisztességes kenyérkeresetébe. A gyűlés elnökévé Tom Osbourne-1, egy ravasz arcú, alacsony termetű, tizenhárompróbás politikust jelöltek. A korcsmáros még vagy kétszer megvendégelte a díszes kompániát és azután átmentek a városházára. Minden ugy ment, mint a karikacsapás. Együtt volt ajelöltek névsora, csak nyilvánosságra kellett hozni és a neveket a szavazó-cédulára nyomatni. De történt valami, amire a politikai gépezet nem számitott. A titokban született progressziv párt, amelyhez az asszonyok is tartoztak, nyiltan hangoztatta, hogy nincs megelégedve a jelöltekkel. Az elégedetlenséget hamar tet követte. Az aszonyok Bili Calahan nevü agglegény vezetésével az iskola termébe vonultak és ők is elkezdtek gyülekezni. Perget a nyelve a sok asszonynak és hamarosan megállapította, hogy a városi kormányzaton változtatni kell, hogy a városházát meg kell tisztitani minden korrupciótól és mivel a nagytakarításhoz mégis csak az asszonyok értenek legjobban, elhatározták, hogy asszony lesz a polgármesterük. Azután a többi jelöltekre került a sor. — Ki lesz a rendőrbiró? — kiáltott az egyik asszony, miután az elnöknő nagyneliezen csendet teremtett a kalapácscsal. —Rosie E. Osbourne! — hangzott a terem minden részéből. — Mintha csak arra teremtették volna! —Osbournené őnagyságát jelölték az ellenpárt vezérének Tom Osbournenak a feleségét. Lesz ebből liadd el hadd, — gondolták a félénkebo asszonyok. Azután összebújtak az asszonyok és végül elhatározták, hogy a polgármesteri állásra taktikai okokból egyelőre nem jelölnek senkit, mert hát óvatosnak kell lenni a tapasztalt hunnewelli férfiakkal szemben. Azután még Alice Hilton asszonyt jelölték városi tanácsosnak és egy-két soványkosztu állást nagykegyesen a férfiaknak is átengedtek. Megvolt a jelöltek listája, hamarosan kiszedtek a választási alaphoz szükséges pénzt, bizottságokat alakitottak, — hadd legyen minden asszonynak valami dolga — és megkezdődött a harc, a korteskedés. Az asszonyoknak amúgy is nehéz ellenállni hiába hivják őket gyengébb nem-nek, velük szemben sajnos, minuig mi férfiak vagyunk a gyengébbek — a hunniwelli asszonyok pedig kitűnően értettek a csábitáshoz. A város főutcáján, a Maine ötreet-en volt a főhadiszállásuk. Ott ostromolták a szavazó polgárokat elbűvölő pillantással és ezzel a kérdéssel: „Kivel tart ön — a politikai géppel, vagy varrógéppel? Ha a kérdezett a politikai gep hívének vallotta magát, kravátlis szivarral kínálták, de ha az asszonyok mellé állt, cuppanós csókot nyomtak az ajakára. Mivel pedig a csók jobbizii a szivarnál és mivel a nők teljesítettek kortesszolgálatot, a férfiak csaknem valamennyien az asszonyok mellé álltak. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy férjuramók a papucs miatt állottak az asszonyok mellé, de azt csak azok mondják, akik megirigyelték a sok csókot a hunnewelli fcrnaiv^.. Roppant fölfordulás volt Hunneveiben. Az izgalom a választás napján hágott a tetőpontra, amikor Wilsonné asszony független polgármester-jelöltként lépett föl. Tom Osbourne, az ellenpárt vezére, majd hanyatt vágódott a meglepetéstől. Neki kellett szailitani a szavazatokat, de a felesége, aki rendőrbirónak lépett föl, kissé munkába vette urát ég a vezér megadta magát. A szavazóbódék körül óriási volt a csókkorrupció, délután fölment a szavazatok ara és két-három csókért már nem lehetett voksot vásárolni. Este, a szavazás befejezése után a győzelem biztos reményében, mind a két párt örömtüzet gyújtott. Azonfölül ivás is volt. A korcsmáros ingyen mérte a sört, az asszonyok meg ingyen adták a teát a hozzávaló süteménynyel. A szenzáció azonban csak azután következett. A két polgármesterjelölt, a férfi, meg a nő, egyenlőszámu szavazatot kapott. Hogy mit csináltak az asszonyok a választási bíróval, azt még csak sejteni sem lehet, csak a tényt lehet konstatálni, hogy a biró Wilsonné asszonyt mondotta ki győztesnek. A kibuktatott négi városi tanács, mely még neiiány napig vezette az ügyet, elrendelte a szavazatoknak újra való megolvasását, de ezt a rendeletet nem lehetett végrehajtani, mert mind a két párt — az egyik örömében a másik bánnatában — a földre szórta a szavazócédulákat, melyek a sárban öszepiszkolódtak és igy nem lehetett konstatálni, hogy ki melyik jelöltre adta le szavazatát. Osbournerné aszony, aki rendőrbirónak lépett föl, két szavazattal megbukott, de liát nem is ez volt a fődolog, hanem hogy asszony legyen a polgármester. Az uj női polgármester azonnal hozzáfogott a főmunkához: a főbb hivatalokba nőket akart ültetni. Először is Osbournené asszonyt, aki a férfiak körében is nagy népszerűségnek örvendett, — törvény ide, törvény oda, kinevezte rendőrfőnöknek. Alice Hilton asszonyt edig főjegyzőnek tette meg a városházán. Wilsonné asszony, az Egyesült-Államoknak egyetlen női polgármestere, két izben ment férjhez. Az első férje néhány esztendővel ezelőtt meghalt, a második férje négy esztendeje szélütött; kórházban ápolják, de fölgyógyulni nem fog. Wilsonné negyvenegy esztendős, szép farmja és néhány háza van Hnnnewelleben. OGAK Lukács Imre fogmiiterme a berlini fogtechnikán oki. kópesitve ísekonils-olco l. Síéclienyi-tér sorok. I'rosniti-iiái.