Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-01 / 124. szám

1911 junius 1 DÉLMAGYARORSZAG 3 tette azokat az intézkedéseket, amelyeket a nagy halott megérdemelt. A széképületre a gyászlobogót fölvonatta, a székház harangjait meghúzatta, a gyászbaborult családnak küldöttségileg részvétét nyilvánította, az elhunyt ravatalára koszorút helyezett és a temetésen magát küldöttségileg képviseltette. Most javaslatba hozom, hogy a hatóság ez intézkedéseit tudomásul vegyék, az elhunyt emlékét jegyzőkönyvbe iktassák és a város tanácsát utasítsák, hogy a város egy utcájának a nagy elhunyt qevéről leendő elnevezése ügyében a folyó évi juniusi közgyűlésnek javaslatot tegyen. Legyen áldott a nemes elhunyt emléke. A közgyűlés, amely állva hallgatta végig a polgármester beszédét, egyhangúlag elfogadta a beterjesztett javaslatokat. Itt emiitjük meg, hogy a szegedi nemzeti munkapárt végrehajtó-bizottsága Rósa Izsó dr, Jászai Géza, Ssarvady Lajos, Bach Bernát és Cseró Ede dr aláírásával levelet intézett Végman Ferenc dr-hoz, a Bánffypárt elnökéhez. A levélben a munkapárt végrehajtó-bizottsága annak a reményének ad kifejezést, hogy a Bánffy-párt föloszlása után Szegeden a 67-es érzésű polgárok újból egy táborba sorakozhatnak. A szegedi munkapárt Rósa Izsót Jelölte képviselőnek. (Saját tudósítónktól.) A nemzeti munkapárt végrehajtó-bizottsága ma a legjobb kivezető utat találta meg azokból a tanácskozásokból, amelyeket az első kerület mandátumának sorsa fölött folytatott. A végrehajtó-bizottság ugyanis teljes egyhangúsággal abban állapodott meg, hogy a képviselőséget a párt nagynevű és érdemekben gazdag elnökének, Rósa Izsó dr-nak ajánlja föl. Ezzel elejét vették azoknak az ellentéteknek és torzsalkodásoknak, amelyek a választási harc idejére nemcsak a város polgárságára, de a nemzeti munkapártra is vártak, mert Rósa Izsó közbecsülésben és közszeretetben álló személye nem hogy egy hevesebb küzdelem kiélesedését, de annak támadását is kizárja. Emberileg megközelithető bizonyossággal állithatjuk, hogy ez a minden másnál jobb, akceptáailisabb és szimpatikusabban fogadott jelölés, a küzdelem nélkül való egyhangú választás dicsőségét hozza meg a nemzeti munkapártnak. Megírtuk már, hogy a végrehajtó-bizottság legutóbbi ülésén a budapesti egyetem egyik jogi tanárának a jelölése került szóba. A vélemények akkor nagyon eltérőek voltak e körül a jelölés körül, ugy, hogy a döntést az elnök ma délutánra volt kénytelen halasztani. A városi közgyűlés berekesztése után, negyedhét táján, tehát a Tisza-szálló egyik földszinti szobájában ismét összeült bizalmas tanácskozásra a végrehajtó-bizottság, hogy most már véglegesen döntsön a jelölt személyét illetőleg. A tanácskozás során rövidesen kialakult az a vélemény, hogy a legutóbb fölmerült, bár komoly kombináció teljesen erejét vesztette, mert ez a jelölés nem találkozott a polgárságnak azzal a szimpátiájával, amely a pártnak szokásos föltótlen és biztos győzelméhez szükséges. Rósa Izsó dr előadta, hogy ő a pártnak több vezető tagjával együtt napokkal ezelőtt Jászai Gézánál járt és neki a jelöltséget fölajánlotta, amit azonban Jászai Géza nem vállalt el. Fölkérte újból Jászait, hogy váltja el a jelöltséget. Most olyan jelenet következett, amit régóta mindenki várt és ami eldöntötte a választás 'és a mandátum sorsát. , Fölállt ugyanis Jászai Géza apátplébános alaposan megindokolt rövid beszédben kiejtette, hogy a nemzeti munkapárt másnak a jelöltséget föl nem ajánlhatja, mint Rósa Izsónak és hogy Rósa Izsónak ezt a jelöltséget el kell fogadnia. Utána Gaál Kálmán beszélt, aki szintén amellett érvelt, hogy pártérdek, városi érdek egyaránt megkívánja, hegy Rósa Izsó dr nevével menjenek a választási küzdelembe. Ebben az értelemben beszéltek még Back Bernát és mások, majd a végrehajtó bizottság elé került a miniszterelnöknek ós államtitkárának egy levele, amelyben ismétellen és hangsúlyozottan kijelenti, hogy legjobban szeretné, ha Szegednek első országgyűlési képviselőválasztó kerülete Rósa Izsót küldené a parlamentbe. Ekkorra a bizottság véleménye végleg és egyhangúlag kialakult, nyilvánvalóvá lett, ami kezdettől fogva bujkált az emberek között, hogy a legbiztosabb győzelmet a legkisebb harc és széthúzás árán Rósa Izsó dr vívhatja ki. A további tanácskozás fölösleges, de lehetetlen is volt. A végrehajtó-bizottság döntött, a jelöltséget egyhangúlag Rózsa Izsó dr-nak ajánlotta föl, aki a viszonyok kényszerítő erejével tovább nem küzdhetett és elfogadta a jelöltséget azért, hogy megmentse pártjának egységét és biztositsa győzelmét. A jelölés hatása. A városban a kora esti órákban elterjedt a végrehajtó-bizottság: határozata, mindenhol a legteljesebb elismerésre, szimpatiára talált és örömet keltett. Amióta Bánffy hosszas betegség után beállott halála ujabb alkotmányos harc bizonytalanságát zúdította a városra és amióta a munkapárt végrehajtó-bizottsága példás türelemmel, gazdag körültekintéssel néz megfelelő jelölt után, állandóan felütötte fejét a polgárság között az a kérdés, hogy miért nem jelölik Rósa Izsót, miért nem vállalja ő a jelöltséget, hiszen igy legbizonyosabb a győzelem. Hiába tért ki tehát Rósa ismételten a bizalom elöl, gazdag közéleti érdemei annyira átmentek a köztudatba, hogy el sem tudták képzelni, hogy más legyen Szegeden az országgyűlési képviselő, mint Rósa Izsó. Ezzel a jelöléssel elérte a munkapárt — mondogatják a városban — hogy a választással kapcsolatos bármiféle villongás támadjon. Altalános a meggyőződés, hogy a munkapárt kitűnő elnökét egyhangúlag választják meg, mert nemcsak a Bánffysták egész tábora, de nagyon sokan a függetlenségiek közül is támogatják Rósa jelöltségét. Hogy más pártbeüek állitanak-e ellenjelöltet, ma még nem lehet tudni teljes bizonysággal, de jellemző, hogy már ma este, amikor még a jelölés csak szűkebb körben jutott köztudomásra, beszélték a városban, hogy az ellenzékiek is honorálni akarják Rósa rendkivülien gazdag közéleti érdemeit és vele szemben nem állítanak ellenjelöltet. Ezzel Rósa méltóan jut olyan mandátum birtokába, aminővel az ország kevés képviselője dicsekedhetik, mert nemcsak az ország egyik legelső kerületét fogja képviselni, hanem az összes ellenzéki pártok elismerése és támogatása mellett jut mandátumának egyhangú birtokába. Rósa Izsó életrajza. Várhelyi Rósa Izsó dr Szegeden született, 1842. junius hatodikán. Tehát most hatvankilenc éves. Atyja, Rósa Jakab, szintén Szegeden született és itt élt. Tekintélyes földbirtokos volt, akinek négy fia közül kettő : Béla ós József szintén földbirtokos. Rósa Izsó dr Kálmán nevü testvére táblabiró volt, Kassán. Rósa Izsó a szegedi piarista főgimnázium tanulója volt és feltűnést keltett komoly igyekezetével. Társai rajongásig szerették, minden úgynevezett diákmozgalomban vezér volt. Az érettségi után Budapestre, majd Bécsbe ment, mint husz néhány éves ifjú megismerkedett a nyugateurópai kulturával, tervekkel jött haza az evolúció elé jutott országba. Szegedi nyilvános, társadalmi szereplése tulajdonképen az 1867. esztendővel kezdődik. Ekkor nyitott ügyvédi irodát s azt csakhamar fölvirágoztatta, mert mint kriminálista, különösen polgári perekben, országos nevet és elismerést szerzett. A szegedi ügyvédek is vezetőjüknek kívánták. 1872-ben az ügyvédi kamara elnökévé egyhangúlag megválasztották. Az ügyvédi kamara, a szegedi jogélet tekintetében hervadhatatlan érdemeket szerzett. Ezt különben érzi is mindenki és kamarai elnökségének huszonöt éves jubileumát 1897-ben olyan impozánsul ünnepelték, amely szinte a szegedi társadalom ünnepévé vált. Rósa Izsó és Szeged. Szeged élete és Rósa Izsó dr élete szinte egygyé forrott. Az árviz előtt tervezte Szeged metropolissá emelését s az árviz után lelke volt a legtöbb esetben minden olyan tervnek, amely azért törtónt, hogy Szeged szebbé legyen, mint volt. Minden városrendezési, minden társadalmi mozgalomnak vezetője, legtöbbször irányitója volt. Szava mint az igazság szava fogta meg az elméket. A szegedi királyi biztosi tanácsnak elejétől kezdve kiváló tagja volt s annak föloszlása után a rekonstrukció körül szerzett érdemeket. Érdemei elismeróseül a király magyar nemessé emelte. A közügy minden ága összeforrott az ő nevével, egyénisége, szelleme lengett át minden reformálást, minden nagyszerű tervet. A középitószeti tanácsnak, a közigazgatási bizottságnak, a törvényhatóságnak s ennek kijelölő és igazoló választmányának fáradhatatlan tagja az általános takarékpénztári igazgatóságnak elnöke, a zsidó hitközségnek immár negyvennégy esztendő óta elnöke s többek között, hogy az ország legszebb zsinagógája, a szegedi fölépült, elsősorban neki érdeme; a szegedi kereskedelmi és iparkamara, az iskolaszék, a Dugonics Társaság, a Képzőművészeti Egyesület tagja, de minden jótékony, kulturális egyesületnek ós mozgalomnak is úgyszólván irányitója. Mint jogász országos tekintély, ügyvédi irodájából olyan nevek valók, mint Ivánkovits Sándor dr, Ujj József, Pisstor Egon dr, Tóth Aurél dr táblabiró, Jedlicska Béla dr királyi közjegyző ós még igen sokan. Politikai szereplése. Természetesnek találja mindenki egész Szegeden, hogy Khuen-Héderváry Károly szinte parancsolólag követelte azt, hogy Rósa Izsó dr fogadja el a jelöltséget. (A megnyilatkozott hangulat s a miniszterelnöki óhaj elől nem is térhetett ki Rósa Izsó doktor.) Hiszen a szegedi szabadelvű politikának igazi vezéralakja volt már évtizedek óta. A liberálizmus, a magyar haza szeretete, az előrehaladásnak alkotó láza összeforrott csodálatos s gazdag egyéniségével. Szava mint az igazság, a siker szava hangzott el mindig a kritikusi időben. És hogy a szegedi politikai meggyőződés bátran, mint az ország lelkiismerete állhatott meg, — ez is elsősorban Rósa Izsó egyéniségében rejlik. A szegedi nemzeti munkapárt ma a városok politikai pártjai között legegységesebb, tökéletesen mintaszerű — Rósa Izsó miatt. Egy-egy kijelentése, egy-egy elmondott beszéde mindig alkalmas nézések, vélemények megnyugtató tisztázására. És amilyen tapintatosan, őszinte ós közmondásba illő szerénységgel mond el mindig igazságokat, az szinte hipnotizáló erővel fogja meg az embereket. Ugy, hogy a városi politikában, amikor Rósa Izsó megszólal, abban a pillanatban nincs is pártkülönbség, Politikai ereje pedig olyan