Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-17 / 137. szám

1911 junius 17 BELMA6YAR0RSZÁG 3 Eltekintve attól, hogy az utolsó évtized katonai vitái révén épen a véderőre vonatkozó kérdések meg a nép legszélesebb rétegei előtt is megvilágosodtak s igy nagyban-egészben minden értelmes szavazó előre tájékozva volt a kétéves szolgálati idő, a létszámemelés és a többi ujitás dolgában: nom tudunk rá esetet, hogy valaha választási programban valamely reformterv beható részletességgel lett volna ismertetve. A választási programoknak ez nem is hivatásuk. Aminthogy nem hivatásuk a választópolgároknak sem, hogy valamely törvényalkotás részleteiről döntsenek, amikor képviselőt választanak. Hisz ez valóságos népszavazás lenne olyan részletekről, amelyeknek megitélése és eldöntése épen a megválasztott képviselőkből alakult parlamentnek dolga. A választópolgárság előtt csak a nagy irányelveket szokás megjelölni s a nemzet verdiktje ez alapon jő létre. Hogy pedig a véderőreform elvi kérdéseivel a nemzet, sőt „minden szavazó" tisztában volt, ezt maga tisztelt laptársunk is elismeri. Teljességgel fölösleges volna tehát ez okon is a nemzet ujabb döntését keresni. És itt ejtjük sorát az Alkotmány megjegyzésének, amelylyel agyafúrt okoskodás kapcsán a miniszterelnökre tolja a jelenlegi parlament illetóktelensógónek koncedálását. Nem szólunk arról, hogy egy összefüggő előadásból kiragadott nyilatkozatból mi mindent magyarázhat ki a pártos tendencia, hanem utalunk magának a kormányelnöknek szavaira, hogy „a választóközönség: ítélete a kormány ezen programját szankcionálta s ezért feleslegesnek tartja a nemzetet ismét kitenni a választás izgalmainak . . a nemzet akarja e törvényt s meg is fogja azt alkotni a saját érdekében". Ennél félreórthetetlenebbiil a jelen parlament illetékességéről való meggyőződést ós a hozzávaló ragaszkodást hangsúlyozni nem jehet. A képviselőház ülése. — Befejezték a kultuszuitát. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésének országos jelentősége az volt, hogy befejezték a kultuszvitát. S ezzel egy időre — remélhetőleg — lezárták a felekezeti küzdelmet is a Házban. Mert ha megfigyelhettük az üléseken lezajlott jeleneteket s beszédeket, a legtöbb felekezeti ellenzék szitására vonatkozott. Nagyobb viharok, nagyobb, jelentőségteljes beszédek a felekezeti villongás tanuságaiul jelentkeztek. Ugy, hogy szinte természetesnek találták ma is, hogy a Ház jelentőségteljes és osztatlan figyelmet keltett eseménye — felekezeti villongás volt. Az elmaradhatatlan Polónyi Géza jelent meg. És a helyzet óriási szatirája volt, amikor katolikus pap ellen, az aranyszájunak tartott Hock János ellen védelmezte a katolikus vallást. ízléstelen, durva támadásokat is rögtönzött, szenteskedő arccal. És elragadó hahota támadt, amikor Hock János jellemezte Polónyit, ugy, ahogy ez a magyar köztudatban már él és fogalommá vált. Aki folyton másokat támad, mindig más fegyverekkel, de erőssége változatlanul a ferdités, az anyag hamis adatai. Mint ma is, amikor Hock bebizonyította azt, amit mindenki sejtett (csak azért, mert Polónyi ferdítette), hogy tudniillik Hock ellen, a zsidóság, a liberálizmus, a szabadkőművesség ellen hamis adatokkal, ferdítésekkel hadakozott. A Ház pedig tapsolt Hocknak, aki szerencsés volt Polónyit ugy bemutatni, ahogy megérdemelte, ahogy megláthattuk újra ugy, amint a valóságban él ós föl-fölbukkan, meg elmerül. Érdekessége volt a mai ülésnek az is, hogy sok képviselő nem kivánt fölszólalni az előzmények után, mert hisz a küzdelmekből nyilvánvalóvá vált, hogy a liberálizmus s a szabadelvüsóg maradt a győzteseké. A helyzet jellemzését igazán az ellenzéki Jwth Gyula adta meg, aki kijelentette a Ház folyosóján, hogy „Hock valóban a szivemből s lelkemből beszélt és azt, amit előadott, senki sem tudta volna szebben kifejezni, ezért elálltam a szótól, de igazán fölösleges volna bárkinek is a szabadelvüsóg nevében fölszólalni." Mondanunk sem kell, hogy Justh eme nyilatkozata épen a kormány s a munkapárt ismert, helyes állásfoglalásának igazolása. A Ház mai üléséről ez a tudósitás szól: A mai ülés negyedtizenegy órakor kezdődött. Berzeviczy Albert elnökölt ós a mult ülés jegyzökönyvének fölolvasása után elnök jelenti, hogy személyes kérdésben Polónyi Géza kért szót, Polényi Hock minapi vádjára felelt. Hock őt alaposan megrugdosta és a tömeggyilkosságra való fölbujtással vádolta. (Hoclc kontra Polónyi.) Hock János: Azt mondtam, hogy Polónyi akciója egy uj budapesti vecsernyóhez harangoz be. Polónyi Géza: Én is ezt mondtam ós ha ennek van valami értelme . . . Hock János: Ugy látszik van, mert fáj . . . (Derültség.) Polónyi Géza: Majd mindjárt meglátjuk. És ha nekem is akkora szabadságot adnak, mint Hocknak, ugy ki fogom fejteni az igazságot. Hock a szegedi győzelemhez akart beharangozni, de ott a józanság a közélet jubiláns renedátját elbuktatta. (Mozgás.) Preszly Elemér: Mi ebben a józanság ? Polónyi Géza: Az, hogy a renegát elvet nem emelte diadalra és remélem is, hogy az atheisták sehol sem fognak boldogulni. Benedek János: Megint megmenti az Úristent? (Nagy derültség.) Polónyi Géza: Nincs rá szüksége. Egyébként Hock adatairól fog beszélni ós ki fogja mutatni, hogy a Hock adatai hibásak. Én április hetediki beszédemben csak azt akartam bizonyítani, hogy a vallásos emberek és ezek közül nem vontam ki a zsidókat sem . . . Kelemen Samu : Szép vénás ! (Derültség.) Polónyi Géza: Szebb, mintha ön festené. Egyszóval igazolni akartam, hogy a vállásos emberok vegyék végre észre, hogy Budapest egy felekezetnólküli, atheista, kőműves szektának van kiszolgáltatva. Szerintem százkilencvennyolc zsidó ós kétszázhárom keresztény szavazat van, Hock szerint a keresztény többség ötvenöt. Hock minden adata valótlan. Fölkiáltás: Kinek higyjünk? Hock János: Én nevekkel szolgálhatok. Polónyi Géza: Hát mondjuk, hogy tévedtem. Hátha igy is van, akkor nem áll meg az a tendencia, amit ón kifejtettem? Elnök: csenget. Hock János: Polónyinak csak addig van igaza, amig magában beszél. (Nagy derültség.) Polónyi Géza: Nem én kértem a Háztól bocsánatot, mint Hock, akinek eddig protektora voltam. Folytatom. Hát ha nem is négy, hanem mondjuk több a keresztény többség, hát akkor még nem mindig a zsidó szellem van fölényben Budapesten? Hock téved, mert a tisztviselők számát rosszul alkalmazza. Zsidó bizottsági tag van 192, keresztény 208. Ez az igazság, ahogy utólag meggyőződött róla. Az adatok azért változtak, mert több zsidó azóta kikeresztelkedett. (Derültség.) A bizottsági tagok statisztikájára nézve nincs igaza Hoeknak. A közigazgatási bizottság közgyülésileg választott tagjai . . . Hock János: Az összes tagokról van szó, Nom lehet kibújni. (Derültség.) Polónyi Géza: Én csak a közgyűlés által választott tagokról beszéltem és ebben nekem van igazam. (.Polónyi támad.) Polónyi Géza fölolvassa a bizottságok zsidó tagjainak névsorát és igazolni akarja, hogy a bizottságok nagyobb részében a többség zsidó. Érthető tehát, ha ilyen körülmények között akad egy ember, aki följajdul a kereszténység háttérbe szorítása miatt. Ez nem volt igy, mikor ő (Polónyi) is beleszólt a város dolgaiba. És lia igy volt, ugy csak azért volt, mert egy kerület nem szólhat bele a többi kerület ügyeibe. A katolikus vigadói nagygyűlés ügyében is hamisan vádolta őt Hock, Az a gyűlés nem volt antiszemita gytilós, ő akkor vett először részt felekezeti gyűlésen. Csak az a szerepe volt, hogy egy indítványt terjesztett elő a plébánosoknak csak keresztény tagok áiíftl való választása érdekében, nehogy olyan plébánosokat kapjunk, mint Hock János. (Derültség.) A nagygyűlésen ő csak kérést intézett a zsidókhoz, hogy a plébánosválasztás jogáról mondjanak le. Ez nem antiszemitizmus és aki őt a vallási virilizmus elhatalmasodása és egy felekezet üldözése (Derültség.) miatt tett fölszólalásaiórt vádolja, az csak rágalmaz . . . Az elnök : E kifejezésért rendreutasítom. Polónyi Géza: Ő Ghyczy Kálmán példáját követi, aki haragudott a plébánosára és amikor azt kérdezték tőle, hogy miért haragszik a papokra, azt mondta, hogy csak ilyen papokra. Én is azt mondtam. Nem szeretem az olyan papot, aki vasárnap reggel misézik, délután pedig szabadkőműves páholyban szaval és nem szeretem az olyan papot, aki a cölibátus mellett prédikál, de a misénél ' a saját gyerekeit alkalmazza minisztráns fiúknak. (Nagy mozgás.) Ezt nom Hock képviselőre mondom. De tiltakozom az olyan pap ellen, aki nem tud katolikus lenni. Én peclig mint jó katolikus őrt fogok állani és meg fogom védeni egyházamat és vallásomat az ilyen támadásokkal szemben. (Csend.) (Hock válaszol.) Hock János engedelmet kér, hogy Polónyinak felelhessen. Azt mondja, hogy Polónyi ellen azt a vádat emelte, hogy antiszemitizmust csinál. Ezt a vádat fentartja, mert Polónyi tendenciózus adatcsoportositásából csak erre lehet következtetni. Ma már Polónyi is engedett, tehát beismeri, hogy tévedett. Különben fentartja állításait. Nem lehet keresztényellenességgel vádolni a közgyűlést, amely csupa kereeztény főtisztviselőt választott. A bizottsági tagok névsorának felolvasásával bizonyltja, hogy neki van igaza. (Helyeslés.) Polonyi Géza: Én csak a közgyűlés választottjairól beszéltem. Felkiáltások: Ez csavarás. Hock János: A képviselő ur még a saját adatait is letagadja. (Derültség.) Különben ő is hasonlattal végzi. Rákosi Viktornak van egy novellahőse. Egy felvidéki zsidó meleg nyári napon teljesen pőrére vetkőzve ül a boltjában, csak a fején van egy cilinder. Kérdi tőle a szomszédja, hogy hogy ülhet igy a boltjában? Azt feleli a szatócs: — Ugy se jön ide be senki. Egész biztosan nem jön senki? — Hát akkor minek a fején a cilinder? — Hátha mégis jön valaki? (Derültség.) Polónyi Góza is igy van az adataival. Biztosak, teljesen biztosak az adatai, mindaddig, amig nem jön senki, aki kontrollálja. Ha pedig mégis akad valaki, aki kétségbe vonja az adatait, akkor ott van a fején a cilinder, amely mindent eltakar. Azért nem lehet és nem is szabad Polónyi Gézával vitatkozni, mert, minden argumentumán van egy cilinder. (Általános derültség.) Igenis fenntartja, hogy Polónyi beszédéből vecsernye lehet, de amikor ezt mondta, legfeljebb harangozónak nézte Polónyit, de nem gyilkosnak. (Harsogó derültség.) Fráter Loránd : Folyton felekezeti dolgokról beszélünk. Hock János : Kényszerítenek rá. A kegyúri jog dolgában is neki van igaza, amikor azt mondta, hogy a zsidó is lehet kegyúr. Polónyi Géza : Abban sincs igaza. Hock János : Ha ezt mondja, ugy sajnálom, hogy eddig tekintélyes jogásznak tartottam. (Derültség.) Polónyi azt mondta a Vigadóban, hogy Krisztust még egyszer meg akarják feszíteni. Hát ez nem izgatás? (Helyeslés.) Justh Gyula: Ugy van! Ugy van! Hock János: Én nem nézem senkinek a vallását, nem nézem, hogyan imádja istenét, hanem azt nézem, mit tesz, ós milyen jelleme van. Ilyen papja vagyok a híveimnek is ós mikor jubileumomat ültem, minden felekezet ünnepelt, mert én nem a gyűlölet, hanem a béke papja vagyok. Mutasson Polónyi az ö életéből egy ilyen példát és akkor meghajlok előtte. De amig a gyűlölködés és a felekezeti izgatás szószólója, addig engem mindig szemben fog találni magával. (Általános helyeslés.) (A napirend s a zárószavak.) Következett a napirend, a közoktatási tárca költségvetésének tárgyalása. Preszly Elemér (Justh-párti) az iskolahiány nagy veszedelméről beszél. Elnök: Van még valaki szólásra följegyezve ? (Senki semj) Kérdem, akar-e még valaki azólani ? Ha senki sem kiván szólani, ugy a vitát bezárom, Kammerer Ernő előadó a zárszó jogán" vitatkozik az eddigi szónokokkal. Molnár szintén g sÁrsző jogán beszéj