Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-15 / 136. szám

iM BnuiiÉ w Ü 4 DELMAÖVÁ^ŐRS^AÖ 1911. június 15. — Sajnálnám, ha e kiváló férfin ' működését épen munkájának delelőjén roppantanák össze. Prohászka azonban oly eró's egyéniség, hogy valószínűtlen, fco^r?/ a följelentó'k tettükkel eltántorítanák őt további munkájától. ő apostolkodást visz végbe és ezt kell, hogy folytassa továbbra is. A magyar katolicizmusnak kimondhatatlan kárára van az ilyen áskálódás. Ahelyett, hogy még több ilyen Prohászkánk volna, a meglevőt is tönkre akarják tenni Rómából. — Prohászka az intelligens katolikusok hit" vallását teremtette meg, kell, hogy azt folytassa is ós hogy holmi téves megvilágítások vagy rossz fordítások alapján ne tegyék müveit indekszre. — Nem gondolja, ügyész ur, hogy az ügynek valamelyes kihatása lehet a katolikusok politikájára? 1— Ezt nem hiszem. Ellenben azt mondhatom, hogy a magyar politikai viszonyokra való tekintettel a legszerencsétlenebb időben jött a döntés. A magyar politika fórumán ellenfeleink uj fegyvert fognak ebből ellenünk kovácsolni és ki fogják használni Róma dekrétumát a mai, de különösen a harcos katolicizmus rovására. — Kinek tulajdonítja Róma e döntését? — Semmiesetre sem Tomcsányi páternek. Noha a közvélemény neki tulajdonítja. Holott azt mondhatom, hogy Tomcsányi a legnagyobb tisztelője és követője Prohászkának. * Kevesen tudják, hogy tulajdonkópen milyen jelentőséget is kell tulajdonítani a Prohászkaugyben alkalmazott indekszről. Az indeksz története meglehetősen érdekes, — mert mindig modernebb szellemű s értékesnek itélt munkák kerültek indekszre. 1559-ben, IV. Pál pápa alatt megjelent Rómában egy jegyzéke amaz Íróknak és könyveknek — Indeksz autorum et librorum — amelyektől minden keresztényeknek büntetés terhe mellett óvakodniok rendeltetik. A trienti zsinat egyik bizottsága 1562—63-ban ezt az indekszet átdolgozta és ezt az uj indekszet, amelyet általánosan trientinek neveznek, IV. Pius pápa 1564-ben „Indeksz librorum prohibitorium" cimmel adta ki. 1590-ben, V. Sixtus alatt készült e műnek javított és bővített kiadása, amely azonban csak 1596-ban VIII. Kelemen alatt jelent meg. Azóta időről-időre uj kiadások jelentek meg, pótlásai e régieknek, az időközben íródott ártalmas és veszedelmes könyvek jegyzékével. E kiadások száma ma meghaladja a negyvenei. Rómából függetlenül, bár többnyire ugyanazzal a tartalommal, a spanyol inkvizíció is adott ki 1551-től 1844-ig indekszeket. Az indeksz által tilalmazott könyvek száma légió. Elejétől fogva sürün szerepeltek benne katolikus irók, kivá't teológusok munkái, a XVII. századtól kezdve azonban a katolikusok még az indekszben is háttérbe szorítottak minden más felekezetet. Lehetetlen csak egy párat is fölsorolnunk ama régi és modern irók közül, akik az indekszben szerepelnek, beérjük azzal, hogy egyetlenegy népszerű könyvet ragadunk ki a millióból. Ez a népszerű könyv a biblia, amelynek a nép által való olvasása ellen évszázadokon keresztül tiltakoztak pápák és királyok. A tizenharmadik században Franciaországban néhány zsinat nagyon rosszalta teológiai munkáknak, többek kőzött a bibliának is a nép nyelvére való lefordítását és e munkák olvasását, a bibliáét is (a zsoltárok kivételével) megtiltotta a laikusoknak. Ez a tilalom nem sokáig maradt érvényben. Spanyolországban ellenben a tizenharmadik század vége óta királyi rendelet tilalmazta a spanyol bibliafordításokat. Ez a föltétlen tilalom megvan a tizenhatodik spanyol indekszeiben is, a római indekszekben u-gyan nincs határozott tilalom, de van egy, a tilalommal egyenlő értékű korlátozás. A tizenkilencedik század pápai kivétel nélkül mind állást foglaltak az angol bibliatársaság ellen, amely a világ összes nyelveire lefordíttatta és nagyon olcsón árusította a bibliát. 1819—20-ban az angol bibliatársaság több biblia-fordit^sa minden megjegyzés nélkül az indekszbe került. XII. Leo, VIÍI. Pius, XVI. Gergely enciklikákban, az utóbbi kettőben is nyilatkozott e tár* saság biblia-forditáaai ellen. Szóval, akármilyen súlyos büntetés érté Prohászka püspököt, vigasztalódhat.ik azzal, hogy az indekszben nem a legrosszabb társaságba került. Román tanitók tömeges fegyelmije. — Nyomozás a magyar csárdás miatt. — (Saját tudósítónktól.) Súlyos, vastag aktacsomó került Fráter Barnabás nagyváradi alispán asztalára. Az skta födelén a belényesi járás főszolgabíró pecsétje volt, mert onnan érkezett be a központba a csomag a központi közigazgatási bizottság cimóre. Amig azonban idáig jutott, igen érdekes, sőt pikáns kalandokon vándorolt át az ügy, amiről a sok kusza, sok pecsétes irás szól. Ott kezdődik a dolog, hogy o biharmegyei felekezeti iskolák tanítói a mult év augusztusá. ban nagy gyűlést ós utána kedélyes társasvacsorát rendeztek Belényesem A gyűlés után} mulatság zajos és igen hangulatos volt. Majdnem többet szónokoltak rajta, mint a gyűlésem de mindenesetre többet ittak, mert — mint emiitettük — nagy volt a hangulat a cécón. Amolyan igazi bus román hangulat volt ez, mert amikor a cigánybanda csupa jóakaratú véletlenségből valami magyaros izü csárdást kezdett játszani, dühös ordítással fenekedtek a cigányra mindnyájan: — Ácsi! Le azzal a csárdással I Néhányan azonban a jámborabb tanitók közül már hozzáállottak a tánchoz. Ezeknek szörnyű undort kifejező arccal ezt kiálltották oda a többiek. — Fuji Nem szógyeled magad, román ember létedre csárdást táncolni? Mások elhagyták a mulatság termét ós kívülről kiabáltak be: — Aki igaz román, az kijön utánunk ! Ezzel az incidenssel aztán vége is lett a mulatságnak. A román hangulat más korcsmában ütött tanyát. Az esetnek hire ment és a Belényesi Újság legközelebbi számában megírta a dolgot. Tudomást szereztek róla a nagyváradi lapok is és a sok ujságközlemény nyomán kénytelen volt a tanitók fölöttes hatósága is érdeklődni a magyarellenes tüntetés után. A belényesi tanfelügyelői kirendeltség jelentést tett az esetről a nagyváradi görögkeleti püspöki szentszéknek, amely vizsgálatot tartott a dologban. A szentszék maga elé idézett néhány tanítót azok közül, akik részt vettek a belényesi közgyűlésen, de a mulatságon törtónt heccröl nem tudtak semmit, csupán annyit, hogy abban esetleg aradmegyei tanitóvendégek lehettek a ludasok. A szentszék kapott ezen az egéruton: meghozta a döntést, mely szerint a tüntetést, amennyiben ilyesmi történt, aradmegyei tanitók csinálhatták, akikre nem terjed ki a szentszék fegyelmi jogköre. Ez a határozat aztán fölment a kultuszminisztériumba. Itt azonban nem találták egészen tiszta munkának a dolgot, mert az egész aktahalmazt leküldték újra a belényesi tanfelügyelői kirendeltséghez, hogy ez tartson tüzetesebb vizsgálatot. A vizsgálat meg volt és ennek eredménye nyíltan lecáfolta a szentszéki határozatot. Megállapitódott ugyanis, hogy kik voltak a demonstráció szóvivői. A következők: Borha Tivadar görögkeleti theológus, Vostjani Pál theológus, Andru Kornél pelbárthidai és Mihuca Gábor lehecsenyi tapitó. Az akták most fölkerültek a közigazgatási bizottsághoz, amely azzal küldte le a vaskóhi és a belényesi főszolgabirósághoz, hogy a tanfelügyelői kirendeltség adatai alapján tartson tüzetesebb vizsgálatot. Tempeleán Dezső és Weftheimstein Henrik főszolgabirák sorra ki* hallgatták a tüntetőket és a tüntetés tanúit, akik igazolták, hogy tényleg másképen áll a dolog, mint ahogy a szentszék feltüntette. A megnevezett tanitók a mulatságot azért hagy* ták ott, mert a cigányok magyar nótát kezdtek játszani. Le is szidták azokat a románokat, akik a nekik gyűlöletes melódiára táncolni akartak. A főszolgabirák most fölterjesztették a vármegyei közigazgatási bizottság elé a kihallgatások jegyzökönyveit, hogy az a tanitók fegyelmi ügyében Ítéletet hozzon. Letartóztatott gőzmalomtulajdonos. — Gyilkosság, csalás, okirathamisitás. — (Saját tudósítónktól.) A kisjenői csendőrség a néhány nap előtt hozzáérkezett följelentés alapján letartóztatta Pálfi Bálint kisjenőerdőhegyi dúsgazdag gözmalomtnlajdonost, szőllőbtrtokos és többszörös háztulajdonost. A följelentés súlyos dolgokkal vádolta meg Pálflt. így hogy része volt 1902-ben egy erdőhegyi lakos meggyilkolásában és hogy csak nagy anyagi áldozatok árán tudott a büntetés alól megszabadulni, továbbá hogy elakarta tétetni láb alól a meggyilkolt ember özvegyét, aki igy kénytelen volt megszökni a községből, azonkívül állítólag többrendbeli csalást és okirathamisitást követett el. A csendőrség széleskörű nyomozást indított meg, több tanút már kihallgatott és vallomások alapján történt Pálfinak, valamint sógorának Kaprós Jánosnak letartóztatása. A csendőrségi nyomozás eddig a következőket állapította meg a névtelen följelentés vádja' tekintetében : 1902. julius kilencedikén hajnalban Biró Sándor kisjenői lakos, fakereskedőt halva találták Pálfiék udvarán. A gyilkos saját beismerése sze' rint Pálfi Lajos volt, Pálfi Bálint unokaöcscse, aki azt vallotta, hogy három revolvergolyóval ő ontotta ki Biró életét, azóit, mert ez éjnek idején belopózott az ő udvarukba és rájuk akarta gyújtani a házat. Biró Sándor udvarod az ő feleségének és a szeretőjévé akarta tenni' Afölötti dühében, hogy az asszony nem hajlott a szavára, julius nyolcadikán éjféltáiban besurrant hozzájuk, hogy boszut álljon. <3 ekkor fölébredt magához vette nagybátyja revolverét éi önvédelemből lelőtte Birót, aki egy nagy doronggal támadt rája. A meggyilkolt özvegyének véleménye szerig azonban nem igy történt a dolog. Szerinte férj6 orgyilkosságnak esett áldozatul. A gyilkosok valószínűleg többen saját házában rohanták meg Birót, aki a tornácon egyedül aludt, oy ölték meg ós holttestét áthurcolták a Pálfiók portájára, hogy igy az önvédelmet valószínű^ tegyék. A törvényszék csak Pálfi Lajost ítélte el erf felindulásban elkövetett szándékos emberÖFj büntette miatt egy évi börtönre, Pálfi Bálint0 ellenben, aki azt állította, bogy ő csak a gy1'' kosság megtörténte után szerzett tudomást dologról, fölmentette. A névtelen följelentő szerint Pálfy Báli"1' nak része volt Biró Sándor megölésében nyolcezer koronájába került, hogy nem es®, bántódása; özvegy Biró Sándornót pedig bérelt emberekkel szintén el akarta tétet" láb alól, nehogy útjában álljon. Az özvefe'J kénytelen volt elmenekülni a községből- ' csendőri nyomozás során ezeket a dolgok" több tanú vallotta. 1903-ban a karancsi pusztán leégett Páy( Bálintnak egy cséplőgépe, mely ezerhatsz" koronára volt biztosítva. Már akkor gyan"1 vették Pálffyt, de nem sikerült rábizonyit"!^ semmit. Az azóta Amerikába menekült Abrüd1' János a napokban levelet irt az elöljáróság"",!, melyben bevallotta, hogy tényleg Ő gyújt0.,, föl a cséplőgépet Pálfi utasítására, aki a ^ tositási összeg felét igérte neki. A névte', följelentés szerint 1908-ban Pálfy újból fölgfh totta a cséplőgépét. A tegnap kihallgatott n József azt vallotta, hogy ő látta, mikor 1908 nyarán tizenöt liter petróleumot öntőt" cséplőgépre és meggyújtotta azt.