Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)
1911-06-15 / 136. szám
191! I!, évfolyam, 136. szám Csütörtök, junius 15 i IJl m y? tJspeníi pa Budapesti • CTJ ELŐFIZETÉSI AK SZEGEDEN: egész évre . IS 24'— félévre . . . K szerkesztősig és kiadóhivatal Szeged, Rcrena-fltcá 15. szám t=3 szerkeszíSség és Városiiáz-atca 2. kiadóhivatal szánt negyedévre . R Egyes 6-— szám egy hónapra II ára 10 fillér 12-— 2'— ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN ? TELEFON-SZÁM: egész évre . R 28"— félévre . . . R 14-— | Szerkesztíség 305 a Riaaélüvatal 83ft i negyedévre . R Egyes V— egy hónapra K szám ára 10 fillér 2-40 interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—-ti fiz uj Reichsrath, Éjszaka érkezett bécsi telefonj derítésünk beszámolt arról, hogy az osztrák választásról szóló eddigi jelentések a keresztény-szocialista párt vereségéről számolnak el. Bécsben mindenesetre tért veszített ez. a párt, mert a tegnapi napon mindössze két jelöltjét választották meg, holott azelőtt liusz bécsi mandátum tartozott a keresztény-szocialista-párthoz. Annyi mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy azzal az erővel, amellyel eddig rendelkezett (94 mandátum), a keresztény-szocialista-párt nem fog visszakerülni az uj Reichsrathba. A szociáldemokrata-párt nyereséggel fogja zárni bécsi számadását. Hogy az országban viszont nem éri-e veszteség a szocialistákat: az nagyon kétséges. Mert tudva van, hogy úgyszólván valamennyi párt kiadta azt a jelszót, hogy a szociáldemokráciát hátra kell szorítani. Mégis ugy látszik, hogy ott, ahol a keresztény-szocialistákkal kellett szembeszállni, ott szociáldemokraták és német szabadelvűek egyetértően és szövetkezve jártak el. S ez a szövetség meglesz a pótválasztásoknál is, Nemzetiségi vidéken, mint előrelátható rolt, alig lesz változás a pártok arányában. A cseh kerületekben az egyesült cseh pártok győztek. Ez terpiészetszerüen már a választójogi törvényből következik, amely megszabta az egyes nemzetiségi pártok arányait és erőviszonyait. Az első tanulság a választási nagy nap után az, hogy az uj Reichsrath ép ugy, mint a régi, a cseh-német nyelvviszály jegyében születik meg s abban is fog vegetálni mindaddig, atnig ujabb zsákutcába nem kerül az osztrák politika. Elnapolás és házföioszlatás ezt a problémát meg nem oldja. Hiába cserélik ki a géprészeket, ha a mechanizmus és a fűtőanyag a régi marad: ellentétes erők paralizálják egymást és a nemzeti szenvedélyek tüze szítja állandóan a veszedelmeket. Mi az osztrák választások eredmé" nyőnek megbirálásában igen rigorózusan meg akarjuk őrizni azt a határt, amelyen túllépve az osztrák belső viszonyokba való avatkozás vádjával volnánk illethetők s épen ezért az uj népképviselet összeaiakulását csak azokból a szempontokból vizsgáljuk, amelyeknél fogva az jelentőséggel bir a saját politikánknak további alakulására. Magyarországra nézve igen fontos és kívánatos, hogy az uj osztrák képviselőház mindenekfölött munkaképes legyen. Mi, mint alkotmányos ország, mindenkor örvendezünk rajta, ha a velünk olyan szoros kötelékkel összefűzött Ausztriában az alkotmányos élet lüktet. Tisztában vagyunk azzal, hogy már a magunk alkotmányos életének életerős funkcionálása is igényli, hogy Ausztria parlamenti kormányzása is zavartalanul folytatható legyen, ainint hogy Deák Ferenc nagyon bölcsen ösmerte föl Magyarország érdekét, amikor Ausztria számára is az alkotmányos kormányzást kikötötte. De az életerős alkotmányos institúciókhoz való ezen állandó előszeretetünkhöz és vonzódásunkon kivül speciális érdekünk is fűződik az osztrák reichsrath munkaképességéhez azon a réven, hogy több olyan tárgy parlamenti elintézése van ezidő szerint függőben, amely a monarchia két államának törvényhozása által egyértelemmel szabályozandó s amely tárgyak elintézésének kitalálása Magyarország érdekeit is sérti. Ilyen mindenekelőtt a jegybank kérdése, de számos más függő kérdés is, amelyekben a törvény szerint mindkét törvényhozásnak határoznia kell. Mindezeknél fogva óhajtjuk és reméljük, hogy a megválasztott képviselők avval a tudattal vonulnak be a ringstrassei palotába, hogy választóik tőlük produktív munkát óhajtanak. Óhajtjuk és reméljük továbbá, hogy az uj osztrák népképviselet barátságos érzelmekkel legyen eltelve a Magyarország irányában, amelynek őszinte vágya, hogy békében és jó barátságban éljen Ausztriával. A legutóbbi időben a két ország fi nápolyi rongyosok. Irta Bárdos Artúr. „Man wappne sich mit Geduld" — mondja a kitűnő Baedecker ós a derék átlagutazó fogcsikorgatva „vértezi magát türelemmel", miközben arra gondol, hogy az olasz állam mért nem töröli el hatóságilag a föld szinóről ezt a lehetetlenül tolakodó, az utas minden lépését megkeserítő koldusnópséget, amely a maga emberi önérzetének, teljes föláldozásában végre is az egész országnak sem válik dicsőségére. A gondos ós hűséges és izig német észjárású Baedecker különben még számos varázsigét ajánl a nápolyi zsarolók kifüstölésére, többek között a megvetésnek és vértezettsógnek néma gesztusait is, ilyenformán: „az ember bizonyos gúnyt éreztető mosolylyal a fejét bátrakapja és a jobb kezével elháritólag legyint: ós a többi. Roppantul kedves aztán a derék németeket látni, amint a tükör előtt gondosan gyakorolt, megvetéssel olegy gúnyt alkalmazzák vagy hamisít itlan német kiejtéssel a betanult gorombaságot kötelességtudőan átnyújtják a bámuló lazzaróninak. A kedves ós jólelkű rongyosok őszintén csodálkoznak e jól öltözött urak, sőt úrhölgyek egyoldalú olasz műveltségén, melylyel őket örökölt és legtermészetesebb hivatásuk gyakorlatában inzultálják, do azért elnéző mosolylyal és zavartalanul kínálják tovább is az árut, vagy nyújtják félreismerhetetlen célzattal a tenyerüket. Az olasz kormány azonban szerencsére, bölcs és jobb érzékű, mint a rendszerető német. Szépen megtűri a kéregetést és a zsarolást, mint tisztossóges, bejegyzett foglalkozáságakat ós ezt jól teszi (bár tulajdonképen nem is tehetne másként). Megtűri, mint a legnevezetesebb romok szólén a mohot és füvet, sőt mint magukat e romokat, melyeknek ugyancsak nincs rendeltetésük és amelyek a német fogalmu rendnek tulajdonkópen szintén útjában állnak, megtűri, mint a lávát a Vezúv tetején, melynek megmásztába ugyancsak bepiszkolja a cipőt és megnehezíti azokat a jó, sima Coock-kirándü! sokat, melyeknek programja (és ez a fő !) oly tökéletesen betartható, hogy az otthonmaradt család a Baedeckerből mindig pontosan megállapíthatja, hogy -a család világjáró büszkesége mikor, hol és hány tál ételt ebédel? Az olasz kormány bölcs mert hát igazán kár volna megrendszabályozni ezeket a kitűnő fiatal és öreg fiukat, akik nélkül a nápolyi utca nem volna nápolyi utca ós akik alapjában véve, minden lármájukkal és sokaságukkal is nem sok vizet zavarnak. Ha az ember összeszámolná, hogy egy egész olasz ut során mily kevésbe kerültek a kedélyesebb és könnyebb kezű idegennek is, akkor bizonyára rájönne a nagy kószletü védekezésnek és boszankodásnak oktalan és nevetséges voltára. A dolog tudniillik ugy áll, hogy csak a rövidlátó nyárspolgár ütközik meg azon, ha akár itthon is valamelyik éjjeli mulatóhelyen egy karcsú tündér, se szó, se beszéd, virágot füz a gomblyukába és már nyújtja is a kacsóját a forintért, melyen alul, a bolond is tudja, csak nem lehet egy szál szegfűt kivánnia sem az embernek. Az meg már egyenesen vidéki, aki azon méltatlankodik, hogy a pikkoló egy koronába kerül és hogy a főpincér kérdezés nélkül zsebrevág egy huszfillórnyi nyomorult borravalót. Aki ilyen mulatóhelyen keresi életvágyainak a " felfokozását, az. bizonyára nem. bölcsen teszi, ha az ily apróságokkal a kedvét rontatja, mert hiszen, a kedv: tulajdonképpen erről volna itt szó elsősorban. Nápoly pedig és Róma ós Velence: az egész világ mulatóhelye és gyönyörűsége. És kell, hogy a bölcs utazó ritkaságos, ünnepi kedvének tanuja legyen. Itt tehát magától értetődőnek, hagyományokban gyökerezőnek és általuk megszenteltnek, természetesnek és kedvesnek kell találni a zsarolásnak eme változatos, évszázadokon át raf-