Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-02 / 125. szám

170 DÉLMAGYARORSZAG 1911 junius 1 Koronázási mámor. — Készülődik London. — (Saját tudósítónktól.) A mi szegényes körülményeink között, távol a nagy idegenforgalomtól és minden grandiózus társadalmi mozgalomtól, el sem képzelhető az a szédületes pompakifejtés, melylyel az angol királyi pár koronázását készülnek emlékezetessé tenni. Két kézzel, egy megőrült nábob tékozlásával szórja London népe, az egész Nagybritannia a pénzt, megszámlálatlan milliókat a káprázatos fölvonulások, a mesébe illő jelenetek rendezésére. De az angol józanság még az ünneplés mámorában se felejt el számolni. A szótszórt milliók nem kidobott pénz, hanem bölcsen s kereskedelmi előrelátással eszközölt befektetések, melylyel a valódi világuralom presztízsének tartoznak s mely az idegenek óriási beözönlósével busásan megtérül. London ezidő szerint az állványok városa. Mindazon utcákban, amelyeken a királyi processziók junius huszonkettedikén ós huszonharmadikán végigvonulnak, deszkatribünök emelkednek az ezer meg ezer kíváncsi néző számára. A Westminsterapátság északi homlokzata majdnem eltűnik az előtte tornyosuló óriási tribüntől. A Nationalgalerie előtt a Trafalgar square-en szintén hasonló tribün emelkedik ós a barokk stilü Szent Márton-templom előtti tribün egészen az ereszig ér. A Charing Cross pályaudvar előtt, aWhitehallban, sőt még a Parliament tőszomszédságában is vannak tribünök. Egyetlen vállalkozónak tizennyolc hasonló tribünje van és ezt az üzletet „nagyban" csinálja. Egy tribünülés ára 24 korona, aki ezt sokalja ós nem igen szódülős fejű, kaphat a háztetőkön tízkoronás helyet is. De az előkelőbb ós jobb helyek 72—120 koronán alul nem kaphatók. E magas árak annyiból jogosak, mert a tribün-vállalkozók némi kockázattal dolgoznak. Ugyanis könnyen megtörténhetik, hogy valamelyik menet elmarad vagy más utat vesz. Ebben az esetben természetesen elestek a nyereségtől, mert kénytelenek a jegybórlőknek visszaadni a pénzt. A kedvezőtlen idő is árthat nekik, jóllehet a legtöbb tribün födött lesz. Még nagyobb spekuláció mutatkozik az ablakok bérbeadásával. A Pali Mail ós a St. James házaiban érik el a legmagasabb árakat. Hallottam egy olyan házról, melynek junius 22-ike potom 40,000 koronát jövedelmez. Egy háromablakos emelet lakója átlag 6000 koronát vesz be ezen az egy napon ós ez az ár még nem is mondható tulmagasnak. A Trafalgar square-en egy-egy ablakért 12,000 koronát követelnek és egész nyugodt vagyok, hogy lesz olyan bolond gazdag, aki megadja ezt a szép összeget. Hiszen az amerikaiak ós a gyarmati milliárdosok tömegesen jönnek a koronázási ünnepélyre, a háziurak pedig épen ezekre a biztos palikra számítanak. A koronázás közeledését azonban nem csupán a lakásárak felszökése jelzi, hanem minden egyéb, különösen az élelmiszerek drágulása is ijesztően fokozódik. És ezt a kalamitást nem csupán azok érzik, akiket az ünnepségek csalnak Londonba, hanem akik üzleti, családi vagy egyéb ügyek miatt kénytelenek odautazni. Ha e kevésbé milliomos halandók nem halaszthatják olcsóbb időkre az utazásukat, nem tehetnek egyebet, mint mélyebben nyúlni a bugyellárisba vagy némi nélkülözésekkel biztosítani a mérleg egyensúlyát. Az egyetlen vigasztalás, — emberbaráti szem. pontból — hogy nem annyira a szegény nép, mint inkább a polgári osztály élelmiszereit érte a drágulás. A marha- és ürühús ára alig észrevehetően emelkedett, ellenben a baromfi — különösen a szárnyas — tetemesen megdrágult. Épen igy van a hallal is. Az olcsóbbfajta ára nem változott, mig a lazac, ponty, tok napról-napra drágább, de különösen észrevehető az árak emelkedése az osztrigánál ós a horwardnál, ugy, hogy ezek junius közepéig olyan drágák lesznek, mint a mult évben. A „szezon" folyamán a finom főzelék: az articsóka, cukorborsó ós spárga, valamint a különféle gyümölcs is szédületesen meg fog drágulni, mig az illetékes tényezők gondoskodnak, hogy a kenyeret és tejet ne vonják az ársréfolás körébe. Ezek eléggé humánus intézkedések. Akiknek az élet komoly gondjaival kell megküzdeniük, nem lesznek kitéve a túlságos megsarcoltatásnak, akik pedig belekivánkoznak a koronázási mámor forgatagába, meg is fizethetik annak árát. Házvétel és városfejlődés. — A nagy Szeged előjátéka. — (Saját tudósítónktól.) Csak nemrégiben irtunk arról, hogy Szegednek városesztótikai szempontból való fejlődése is mekkora dimenziókat kezd ölteni s hogyan ütődik keresztül az egyre-másra épülő palotákat körülpólyázó állványokon, mint valami meglyukasztott gubón a jövő Szeged szépsége. Azóta megkezdődött a Tisza-Lajos körút aszfaltozása is s azon a darabon, amelyen a fekete aszfaltréteg már tökéletesen eltüntette az utca és a gyalogjáró régi, hepehupás kövezetét a maga szürkeségével és ha nem is dantei, de a „lábudo" szempontjából keserves borzalmaival azon egy ujabb részletét látjuk ennek a jövő Szegednek. Tudjuk azonban imponderabilisabb kevésbé kézzelfogható, szemmel látható bizonyítékait a városfejlődésnek s ezek az egyre nagyobbszámu házvételek. Minden ötsoros hir, amely házvételről szól s ilyen hireket nap-nap után közölnek a lapok — uj kombinációkat, uj terveket, uj alakulásokat jelent. Mert a megvett házak nemcsak gazdát, hanem alakot is cserélnek, vagy részben, vagy egészen és beleilleszkednek, Szeged fejlődésének, uj, modern kialakulásának vonalába, számolva a modern igényekkel és követelményekkel. Ilyen célzatú házvétel több történt az elmúlt hetekben, ezek közül megemlítjük a bástyái Holtzer-féle házvótelt, amelylyel a Holtzer Dániel-féle bérpalota jutott a bástyái Holtzercsalád tulajdonába. Ugyanakkor Holtzer Dániel megvásárolta a Pollák-téle házat az Oroszlánutcában, ahol a zenepalota fog épülni s a Pollák-ház újjáépítése után kitűnően fog beleilleszkedni annak a résznek a reorganizálásába. Több házvétel felől pedig, ha pozitívumot nem is, de annyit jelenthetünk, hogy a tervezés stádiumában vannak s rövidesen megtörténnek. S mindegyik egy-egy bizonysága egyrészt a gazdasági föllendülésnek, másrészt a városfejlődésnek. Gazdasági vérkeringésünk meggyógyulását, élénkebb ritmusra való verését jelenti, a vállalkozókedvnek és a pénzforgalomnak a föllendülését. S a vállalkozókedv, a pénzforgalom mindig tudja, hova tendál s mindig harsonása, előfutárja a fejlődésnek. Újonnan épülő házak fehéredése, utcák fölszakitása, — még ha apró kellemetlenségekkel jár is, — éjjel megvillanó, csöndben dolgozókra világitó lámpások fénye, házvételi hirek és újjáépítő tervek fölbukkanása a lapokban: mindez annyit jelent, mint egy-egy sakklépés a játszma befejeződése felé, s itt a játszma vége, Szegednek igazán nagyszabású kulturvárossá való kifejlése lesz. A kalocsai érsek beiktatása. Kalocsáról jelentik: Csernoch János kalocsai érsek ünnepélyes beiktatása csütörtökön ment végbe. A kis város ebből az alkalomból ünnepi szint öltött. Az utcákon, de különösen az érseki palota körül nagy tömegek hullámoznak. A küldöttségek még tegnap megérkeztek. Az utakat, amerre a főpásztor elhalad, virágokkal hintették be. Reggel kilenc órakor a főpásztortói az érseki kastélyból nagy papi kisérettel gyalog az apácák templomába ment. Magára öltötte a főpapi jelvényeket, azután meghallgatta a kinevezéséről szóló okiratokat. Az uj érseket a nagyprépost üdvözölte. Veszedelmes szerelmesek. (Saját tudósítónktól.) Néhány héttel ezelőtt hirt adtunk róla, hogy a berlini rendőrség letartóztatott egy Neumann nevü szálló tolvajt, akivel együtt hurokra került ennek kedvese, Wittenberg Etelka is, aki otthagyta volt a varietét, amelyen Violetta név alatt működöttA rendőrség kutatásai kiderítették, hogy a szerelmes párt bel- ós külföldi utjain egy másik szerelmes pár kisérte, melynek eddig sikerült megmenekülnie a rendőrség üldözése elől. Most végre a rendőrség Hamburgban letartóztatta Neumann tanítványát és munkatársát, Wiedewild Ottót, ellenben nem 'keríthette kézre ennek kedvesét, Juhász Zsófiát, aki épugy, mint a költői nevü „Violetta", magyar származású s akit nemrég kiutasítottak Poroszországból. A rendőrségnek sikerült egyúttal kibogozni azt a hazugságokból szőtt hálót, melybe Neumann és Violetta mindeddig beleburkolóztak s teljes világosságot derített a tolvajpár előéletére. Neumann Róbert, egy több izben fegyházviselt nemzetközi szállótolvaj, 1910 juliusában megszökött a brémai fegyházból. Münster, Köln, Aachen ós Brüsszel érintésével Parisba utazott, ahol megismerkedett Wittenberg Etelka magyar varieté-énekesnővel és táncosnővel. Viszonyt kezdvén vele, csakhamar szorgalmas tanítványává és hűséges segítőtársává tette. Kedvesével hamarosan nagy tolvajkörutra indult Belgium, Németország és Ausztria nagyobb városaiba, de Violetta időközben viszszatórt Párisba, ahol • Neumannt bevárta. Mikor a „mester" visszatért a francia fővárosba, Violetta már szoros barátságot kötött volt a magyarországi Csajág községből származó Juhász Zsófival, aki szintén szállók fosztogatásából élt. Elhatározták, hogy hármasban kirándulnak Németországba s farsang idején Kölnbe érkeztek. Itt a két hölgy a „Domhotel"-be szállt, Neumann pedig az Excelziorszállóba. Kölnben Neumann egy régi ismerős® csatlakozott hozzájuk, a Hamburgban most letartóztatott Wiedewild Ottó diisszeldorfi kereskedő. Ez az ur valaha együtt „dolgozott" Neumannal, de később — több évi fegyházbüntetése miatt — megszüntette vele az érintkezést. Most mind a két pár Berlinbe utazott, ahol Juhász Zsófia elvált a társaitól s közős lakást bérelt egy utcai leánynyal. Neumann, Violetta és Wiedewield pedig beutazták Németország, Belgium és Ausztria nagyvárosait, ahol éjszakának idején feltörték és kifosztották a szállók szobáit s ilylcép rémeivé lettek » szállótulajdonosoknak és vendégeknek. A legfinomabb betörőszerszámokkal dolgoztak, még pedig mindig a munkamegosztás elvén. Wiedewild és Violetta kikémlelték a tolvajlás alkalmát s ama szobák ajtairól, melyekbe beakartak törni, jó előre eltávolították a tolózárt, melynek helyébe sima acéllemezt erősítettek, ugy, hogy a változást ki sem vehett® észre. Neumann, aki aztán elkövette a betörést, eleinte csak készpénzt lopott, de később az ékszerekre vágyó Violetta rábeszólésér® ékszereket is. Ilykép Violetta egész csinos ékszergyűjteményhez jutott. Letartóztatása alkalmával többek közt egy gyönyörű arany ridikült, pompás fülbevalókat, gyűrűket, mqll' tűket s egy súlyos aranyórát találtak nál»i melyekről természetesen azt állítják, hogy tis?' tességes uton jutottak hozzájuk. Juhász Zsófia már 1910-ben is működött Berlinben, ahol szépségápoló intézetet alapi' tott. Mivel azonban kitűnt, hogy ez az intézet egyúttal találkahely is, rövid uton kiutasították3 porosz fővárosból. Később kiutasították egész Poroszország területéről. Jelenlegi tartózkodásihely1 ismeretlen. Mikor Wiedewild néhány héttel eV