Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-13 / 134. szám

6 DELMAGYARORSZAG 1911 junius 10 Az Eötvös-párt az Ujssegegi Vigadóban kedden este félnyolc órakor, a Böröcz Imre-féle vendéglőben Bécsi-körut este félkilenc órakor, valamint a Vásárhelyi-sugáruton levő Sánthaféle vendéglőben félkilenc órakor pártértekezletet ós pártvacsorát tart, amelyre minden választót meghivnak s szívesen látnak. Pártgyülés a Tiszában. Vázsonyi Vilmos több országgyűlési képviselő társaságában kedden ismét Szegedre jön, hogy Eötvös Károly jelöltségét támogassa. Az Eötvös Károly-párt este félhét órakora Tisza-szálló nagytermében pártgyűlést rendez, amelyen Vázsonyi és a vele jött politikai előkelőségek fogpak beszédet intézni a választó-polgársághoz. Vázsonyi nyilatkozata. Vázsonyi Vilmos dr országgyűlési képviselő az alábbi nyilatkozat közlésére kérte föl a Délmagyarország-ot: Nyilatkozat. Egyes lapok téves közlésével szemben kijelentem, hogy Szegeden mondott beszédemben Nagy Aladár dr királyi törvényszéki elnök urat névleg meg nem neveztem, személyére célzást nem tettem, hanem általánosságban mondottam el észrevételeimet. Vázsonyi Vilmos. A Gerliczy-párt. A Gerliczy-párt hétfőn este nyolc órakor a Központi Társadalmi Kör helyiségében társasvacsorát rendezett. A vacsorán sokan vettek részt. Fölszólaltak Kormányos Benő dr, Striegl József, Szabó Ferenc és még többen, akiknek Gerliczy Ferenc hosszabb beszédben válaszolt. Éltette választóit, a függetlenségi választókat is, akik ezúttal félretéve az elveiket az ő személyével tartanak ós őt akarják képviselőnek. Geriiczyt beszéde után megéljenezték. Lukács László a törvényhatóságokhoz. Budapestről jelentik: Lukács László pénzügyminiszter körrendeletet intézett valamennyi törvényhatósághoz, melyben fölszólítja őket, hogy az 1912. évi költségvetés előirányzatára vonatkozó javaslatokat junius 20-ig terjeszszék föl. Uj állásokat ne kreáljanak s kinevezéseket csak a legalsóbb fokon eszközöljenek. Általában a legnagyobb takarékosságra inti őket s a költségek lehető apasztására. Kina követelőzik Mexikón. Pekingből jelentik: Kina hatmillió dollár kártérítést követel Mexikón, mert a mexikói forradalom idején több kinai polgárt megöltek Madero hivei. Spanyol csapatok Marokkóban. Londonból jelentik: A spanyol csapatok Marokkóban partraszállottak. Franciaország ennek apropójából tiltakozó jegyzéket nyújtott át. Visszavont petíció. Budapestről jelentik: Bethlen István gróf marosvásárhelyi mandátuma ellen tudvalevőleg petíciót adtak be a Kúriánál. Ezt a petíciót ma visszavonták. Leverték az albánokat. Konstantinápolyból jelentik: Az albán lázadást teljesen leverték. A véres mozgalmat megszűntnek tekintik. Természetesen a híradáshoz szó fér, mert a mozgalom ilyen gyors leveretése legalább is valószínűtlen. Halálos zuhanás Bécsújhelyen. — Repült egy magyar pilóta. — (Saját tudó silónktól.) Vasárnap kezdte meg Wiener-Neustadtban a bécsi Aero-klub három napra tervezett repülőversenyét. Nagy érdeklődéssel várták a versenyt, melyre igen sok aviatikus jelentkezett. A Déli vasút tizenegy különvonata vitte a bécsieket a versenytérre^ sok ezer ember volt a tribünök körül, a tribünökön pedig előkelő közönség. Délután fólnégy órakor kezdődött a verseny. Egyszerre négy aeroplán repült föl és sikeres repülés után mind a négy leszállott a tribünök előtt. Ekkor egy fiatal, huszonhat éves, luxemburgi mérnök, Wiesenbach Vince, indult saját szerkezetű monoplánján, hogy a magassági dijórt Versenyezzen. Rendkívül gyorsan emelkedett a levegőbe és pár perc alatt majdnem ezer méter magasságot ért el. Ekkor irányt változtatott, kikerült a repülőtérről és lefelé kezdett szállni. Mikor ötven méter magasságban volt, elromlott a motor, a gép teljesen fölfordult és Wiesenbach kiesett az ülésből. Nem zuhant egyenesen a földre, hanem a készülék drótjai közé került. A drótok összeszorították a nyakát ós a szerencsétlen ember igy függött a gépen, mely sebesen zuhant lefelé. A közönség rémülve látta a zuhanó gépet, mely a tribünöktől jó távolságra fúródott a földbe. Mikor odaértek, a gép már romhalmaz volt és a romok alatt holtan feküdt Wiesenbach. Az orvosok valószínűnek tartják, hogy már a nyakát fojtogató drótok megölték. Holttestét lepedővel letakarták ós bevitték a hangárjába. A katasztrófa a tribünöktől igen nagy távolságra törtónt, ugy, hogy a tribün közönsége nem is vette észre. Csak akkor terjedt el a történtek hire, amikor az aviatikusok hirtelen leereszkedtek a levegőből s beszüntették a versenyt. A katasztrófa hire rendkívül nagy konsternációt keltett a közönség körében. Collard, a Laurins ós Klement-fóle automobilgyár igazgatója, ki Bécsújhelyben szemtanuja volt Wiesenbach aviatikus lezuhanásának, következőket beszéli: — Feleségemmel automobilon kimentem a repülőtérre és az automobilban maradtam, hogy szükség esetén segélyt nyújthassak. E célból az automobillal a repülőtér túlsó végén foglaltam állást. Már körülbelül ötnegyed óra óta folyt a verseny és a résztvevő aviatikusok nagyon szép repüléseket végeztek, amikor recsegést hallottam, mely azonban nem volt nagyon erős, ugy, hogy azt hittem, hogy csak egy sodrony szakadt el, vagy egy jelzőoszlop dőlt el. Egyszerre azonban csak azt láttam, hogy egy repülőgép csaknem függőleges irányban zuhan lefelé. A motor még dolgozott és amikor a repülőgép lezuhant, belefúrta magát a talajba. Az első ütközésnél a pilóta körülbelül tizenöt méternyire kirepült a gépből. Azonnal megindítottam az automobilt és amily gyorsan csak lehetett, arra a helyre siettem, ahol a pilóta leesett. Rögtön fölismertem Wiesenbach Vincét. Sérülései rettenetesek voltak, fején és nyakán nagy nyilt sebek tátongtak. Térdemre fektettem a szerencsétlent. Még hörgött, de kevéssel rá karjaim közt meghalt. (Magyar pilóta repülése.) Magyar pilóta sikeres repüléséről érkezett jelentés Bécsújhelyről. Araikor a versenyt megkezdték, egymásután gurultak ki a hangárokból az aeroplánok: a két Warchalovszky, lllner, Bier főhadnagy és egy magyar aviatikus, Székely Mihály. Székely, aki csak szombaton kapta meg a pilótadiplomát, repült föl elsőnek monoplánjával. Sima start után nemsokára már százötven méter magasságban volt és megkezdte az első kört. Az egész közönség őt figyelte és amikor a tribünök előtt elröpült, zajos ovációban részesítették. Majd utána egymásután indultak a Warchalovszkyak, lllner és Bier és mindannyian szép repülésekkel gyönyörködtették a közönséget. Amikor Wiesenbach meghalt, a repülőtéren még mindig járt lllner és Székely gépe. A rendezőség nem akart nagy riadalmat okozni és csak akkor tűzette ki a fekete zászlót, amikor Székely és lllner leszállottak. Ekkor más mindenki tudta hogy súlyos baleset történhetett. (A német verseny.) Johannisthalból jelentik: Vasárnap délután folytatták a „B. Z." dijért való körrepülések startját, melyet igen nagy embertömeg nézet végig. Öt óra tizenhárom porckor Lindpaitner indult el (egy utassal) Magdeburgba. őt követte Reichardt, majd utassal Schanenburg, aztán Miller és utassal Kánig és Thielen. Büchncr aviatikus nem indulhatott ol, mort gépe még a start előtt, a benzintartó tultömöttsége miatt kigyulladt. Müller Drewitz mellett, König Kade mellett kikötött. Volmöller röviddel háromnegyed hat után Potsdamtól délnyugatra mintegy ezer méter magasságból meredek siklórepüléssel leszállt. Magdeburgból jelentik: Lindpaitner hét óra 20 perckor utasával ideérkezett. Potsdamból jelentik: Volmöller motordefektus miatt kötött ki, de útját folytatni akarja. Johannisthalból jelentik: Reichardt Burg mollett, Thielen Brandenburg közelében kikötött. Schauenburg Neuhof mellett kénytelen volt leszállni. Thielen, aki ismét fölszállt, Lostand mellett egy rozsföldön újból kikötött. A készülék jelentéktelen rongálásokat szenvedett, Thielen hüvelykujjcsavarodást szenvedett, utasa sértetlen maradt. Két szegedi gyerek. (Saját tudósítónktól.) Tegnap esö volt. Esőpatakok zuhogtak alá a fölszedett utcákon s a föl nem szedett, (mert kövezetlen utakon is). Esöpatakok, amelyek ugy telerajzolták a föld barna orcáját, mint a gyakran omló könypatakok az emberi ábrázatot. (Két kis gyerek, egyik hat, a másik öt éves lehet, játszik a folyókánál, a nagykörúton, felsővároson.) Ágacskákat hordanak össze, a puha földet vágják tiz körmükkel. Gátat építenek. Most még tréfából görnyednek, küzködnek, egyszer majd muszájból. Kedves két kis gyerek. Gömbölyű az arcocskájuk, nyilt a homlokuk. Erre kifelé a körúton már vidékiesebb, tipikus, magyar kisvárosias hangulatok uralkodnak. Itt már tudja az em. ber, ki a szomszédja, mit eszik a szomszédja, mikor fekszik le és mikor ébred föl a szomszédja. Itt estefelé, ha leszáll a csönd, a nyitott ablakon át benéz az égről a sok-sok csillag ós a holdvilág. A levegőben érzik egy nagyváros, metropolis párázata, de meghallom a földszinten halkan éneklő házmester-pár primitív harmónikáját* Nagyon szép harmónika. Fekete fából van és a sipok nyomókája csupa gyöngyházgorabokból való. A házmester nagybátyja 150 forintért vette ezelőtt három hónappal és mivel most meghalt a szegény, a házmester megkapta negyven forintért. Legalább a családban marad a gyönyörű harmónika. Pedig nem közönséges harmónika, ez olyan „gramitis." Éva asszony, a szeplős képű, mindig mosolygós házmesterné, legalább azt mondta. A két gyerek, akiknek a révén ime az ' ember hova nem jut, gondolataiban kitartóan épiti a gátat. Közben beszélnek: — Te fonjad. Először szúrd bele a hosszú fákat a földbe, azután fonjad rá a kicsi fákat. Én majd tapasztom, oszt olyan lesz majd, mint a tápéi kapunál ami van. — Na jó, — de inkább jobb volna, ha ón tapasztanám. Én ugy odapofozom. — Te mindig csak pofozkodol, — A sarat, $zt szabad ppfozpi. 4»P»k pepi árt,