Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-11 / 132. szám

11 íjainak ió dr-t. it szó; megi párták. Itt t párttörekiely a )d első , akik vonulninden vonatakinek rel via pol hogy irfiuva örtóne lagja a Eötvös éljenzés szavait. Cárolyt. y Lehel lyi Vilolylyal, intélyes izte, elItségét. irat ér11 sm. vüség lölttyi • vös KáElmonra vasár iságábaö hogy mi' ilata va» ík el. á x a pártomét. ; az Eök Mi jü'nius 11 ÖELMAGYÁftöllSZÁö vös-párt, ismét megkezdték a tanácskozást és Balassa Ármin dr-t választották meg elnökiek, Szivessy Lehel dr-t titkárnak. Balassa Ármin dr lelkes beszédben üdvözölte a tagokat, akiket kitartásra buzdított. Azt mondotta, hogy bár az utolsó órában vagyunk, azért föltétlenül bizni lehet a sikerben, örülni lehet a polgárságnak, hogy olyan képviselőt küldhet a parlamentbe, mint Eötvös Károly. Elmondotta Eötvös jelölésének törtéletét, jellemezte Eötvös Károlyt és arra kérte & választókat, küzdjenek lelkesedéssel a győzelemért. Schweiger Miksa és Balogh Gyula dr beszéltek még, mire az értekezlet véget ért. Telefonbeszélgetés Vázsonyiual. Kevéssel a lelkes jelölés után telefonon kerestük Vázsonyi Vilmost, hogy tőle kérjünk autentikus fölvilágosítást a vasárnapi programbeszéd ós a budapesti hangulat felől, de Vázsoqyi akkor nem volt odahaza. Este tiz órakor Ö maga jelentkezett a telefonnál s a kővetkezőket mondotta: — Örömmel értesülök a Délmagyarország szerkesztőségétől, hogy a szegedi munkapárt liberális elemei s egyáltalán a szegedi liberális elem Eötvös Károlyt jelölte, munkapárti programmal. Örvendek ennek a jelölésnek annál inkább, mert bár Gerliczy Ferenc báró személye ellen abszolúte semmi ki•- 1! fogásom sincs se nékem, se a liberális elemnek, — de Gerliczy jelölése körül voltak igen disszonáns hangok, formák s motivumok. Ugy, hogy a liberálisoknak összefogását természetesnek tartom. Hogy a kormány bármi akadályt görditene Eötvös Károly jelölése s megválasztása elé, ezt kizártnak tartom. A kormány nem avatkozik a szegedi harcba, hisz munkapárti mind a két jelölt s a munkapártot veszteség nem fogja érni, semmi esetre sem. Ma este már Budapesten is tudomást vettek Eötvös szegedi jelöléséről és politikai körökben megelégedéssel tárgyalták. Remélem, hogy munkapárti, hivatalos körökben is megelégedést kelt ez a jelölés. Különben vasárnap délelőtt, a nyolc óra tizenöt perckor induló gyorsvonattal Eötvös Károllyal ón és Sándor Pál Szegedre megyünk. Eötvös Károly fogadása. Eötvös Károly Vázsonyi Vilmos és több országos nevü politikus társaságában vasárnap délben érkezik meg Budapestről a gyorsvonattal. Fogadására szegedi pártja nagy előkészületet tesz. Hatalmas, impozáns kocsisorban vonul ki a párt a jelölt elé. Gyülekezés délelőtt féltizenegy órakor a Tiszaszálló előtt, ahonnan zászlók alatt kocsikkal vonulnak az állomásra. A programbeszód délután négy órakor lesz a szegedi Vigszinpad (Horváth Mihály-utca 8.) helyiségében. Este a párt a Tisza-szállóban pártvacsorát rendez, amelyről a következő értesítést adták ki: Gerliczy báró programbeszéde. A Gerliczy-párt a vasárnapi programbeszódről a következőket közli: Gerliczy Ferenc báró vasárnap délután négy órakor tartja programbeszédét a Tiszaszálló nagytermében. Ezt megelőzőleg lesz ünnepélyes bevonulása a városba a Szeged állomásról. Érkezése a pályaudvarra három óra ötven perckor történik. Pártja a fogadtatásra való gyülekezés céljából vasárnap délután három órakor az Európa-szálló előtt csoportosul, ahonnan kocsikon, zászlók alatt vonul ki a képviselőjelölt üdvözlésére ós fogadására, majd programbeszódónek meghallgatására. Nagyon valószínűnek tartják a párt vezetőférfiai, hogy Gerliczy bárót több képviselő fogja Budapestről lekísérni s beszédet is mondanak az ő támogatására. Szombaton este a Gerliczy-párt vacsorára gyűlt össze a Hagenmacher-vendóglő éttermében. Megjelent a vacsorán Gerliczy Ferenc báró is, aki hosszabb beszédben fejtette ki politikai nézeteit és kifejezte a diadalban való reményét. Fölszólaltak még Pálfy Dániel, Újlaki Antal ós többen. Gerliczy báró vasárnap délután négy órakor tartja meg programbeszédét a Tisza-szálló nagytermében. Várossy: függetlenségi jelölt. Az első kerületi függetlenségi párt intézőbizottsága szombaton délután hat érakor a Kaszinó épület helyiségeiben intéző-bizottsági ülést tartott. Becsey Károly dr elnök hosszas beszédben tudtára adta a jelenlevőknek, hogy a jelölő-bizottság egyhangú lelkesedéssel Vá. rossy Gyula kisteleki plébánost nevezte meg Szeged város első kerületében függetlenségi képviselőjelöltoek. — Országos nevü politikusok, mint Mérey Lajos és Wesselényi Ferenc báró jelen alkalommal nem vállalkozhat a jelöltségre. Gondoskodtunk tehát, hogy saját körünkböl jelöljünk olyan embert, aki lelkesedésének hevével tudja megvédelmezni a szeplőtlen függetlenségi lobogót. Az elnök bestédét óljenzéssel fogadták a jelenlevők. Fölszólaltak még Lóvay Ferenc, aki erősen kitört azok ellen, akik csak színleg hordozzák a függetlenségi lobogót. Wodianer Sándor és Sáfár László beszédét éljenzés zárta be. Becsey Károly dr, az első kerületi függetlenségi negyvennyolcas párt elnöke, miután Várossy Gyula jelölését az intéző bizottság egyhangúlag elfoyadta, azt ajánlotta, hogy küldöttség menjen Várossy Gyuláért. A küldöttség igy alakult meg: Kovács István alelnök, Sári János, Pálfy Antal és Lévay Ferenc dr. Várossy Gyula éljenzés közepett lépett be a terembe és kijelentette, hogy a jelölést elfogadja. Rögtön programbeszédet is mondott, kifejtette politikai álláspontját, mely a függetlenség és szabadság eszméjében csúcsosodik ki. — Ne az én győzelmemért küzdjünk, hanem a zászlónk küzdelméért — fejezte be beszédét a képviselőjelölt. Vasárnap délután hat órakor a Kossuth-szobor előtt nagy népgyűlést tart a függetlenségi és 48-as párt. S Várossy Gyula programbeszédet tart. A népgyűlésen Lantos Béla tart bevezető beszédet. Várossy Gyula jelöléséről az országos függetlenségi pártot sürgönyileg értesítették. az ege A mérgesi' beszól rték ao; Btte Évl ;azdána'( )lkodás»<| verni )k. csapolj és miVI :landozt!1| 'olna itU szólt A A E-Iamarrí jegyzőn1 nt hozt* n hátból t a száí?; ,sszony° mind ar gaz nutogai' I ádi bort iá Szóval, minden rendben volt, Évi pedig ugy virított, mint a rózsa. Rámpás Flóri jelentkezett is, hogy ő feleségül venné Évit, de arról szó sem lehetett, hogy odaadják ilyen koldusnak. A Hamar leánya móg mindig válogathat a legények között. Novemberben furcsa eset történt. Egyszer csak egy idegen legény jött végig a klementfalvi főutcán. Piros huszársapka volt a fején, igen szük nadrágot és magafcsarku csizmát viselt, peckesen járt és a félszemével egyre a lábára sánditott. Magyar legény volt ós az emberek ugy bámultak utána, mintha legalább is török volna. Hamarók háza előtt megállott, egyet pökött, egyet gondolt, aztán hirtelen sarkon fordult és megint kiment a faluból. Ez volt az Évi ismerőse. Egy órával később egy^Tnásik magyar ember jött végig a főutcán. Ot még jobban megbámulták az emberek. Hatalmas öreg volt, a hosszú, fehér haját fésű tartotta össze, a vállán nagyszerű subát viselt. Olyan szép, méltóságos és furfangos képe volt, mint az ótestámentombeli juhászoknak. Az öreg benyitott Hamarékhoz. Kitűnt, hogy igen ékesbeszédü férfin. — Mivel ugy rendelte az Ur, hogy az én Marci fiam emberi gyengesége meginduljon egy tisztes héjadon irányában, aki a gazduram becsületes portáján sarjadzott szép virágszállá, tehát ugy vélekedtem, hogy megtisztelem becses mivoltát, hogy megértsem hasonló szándókát. Ezek után rögtön oláhra forditotta a szót, mert Hamar gazda nem óntett magyarul, oláhul azonban minden emberfia tud. Kitűnt, hogy ez Pezsenye, alias Bessenyei Márton, az uraság számadó juhásza, édesapja ama Marci huszárnak, akivel Évinek ismeretsége volt. A legény most szabadult ki a katonasorból és feleségül akarta venni Évit. Hamar gazda mély megdöbbenéssel hallgatta végig vendégét. Ez rendkívüli dolog volt. Megtörtónt már, hogy klementfalvi leányt Hubertire, sőt Szent-Andrásra is vittek, de ott is német emberek laktak. Arra azonban, hogy német leány csákófalvi magyar legényhez menjen, arra móg nem volt példa a világ teremtése óta. Hosszú vita fejlődött a két apa között. — Nem adhatom a leányt, mert kendtek magyarok, — mondta Hamar. A juhász kenetes hangon válaszolt: — A magyar ember is az Ur teremtése, miként az a főbiró ur, a vicispán ós az uraság példája is bizonyítja. Sőt a helybeli plébános ur is magyar, pedig Kelemenfalván lakik. — De a plébános ur nem is házasodik, — jegyezte meg Hamar. — A ló nem keveredik a tehénnel, pedig egy istállóban abrakolnak. A furfangos juhászon nem lehetet olyan könnyen kifogni. — A lovat a munkáért, a tehenet a tejért tartják. A merino azonban keveredik a magyar birkával, mivel mind a kettőt a gyapjúért tartják ós a gazdát is, legyen az magyar, avagy német, az adójáért tartja az állam. Erre nem tud mit válaszolni Hamar. De azért nem engedett. — Ez csak szóbeszéd, — mondta csökönyösen — de ón még sem adom a leányt. A juhász nem volt kevésbé csökönyös ember és elment a plébániára. Mikor a plébános ur megtudta, hogy Bessenyeiók nem kálvinisták, hanem római katolikusok, tüstént maga elé hivatta Hamart. — Az Évi ismerőse derék ós vagyonos ember, meg nemes ember is. Jövő vasárnapon kihirdetem Évit a legónynyel. Megértetted, Hamar. Hamar bizony nem értette meg. — A falu csúfjává legyek, plébános ur ? — ijedezett. — Akkor leszesz csak a falu csúfjává, ha nem adod oda a leányt, mert ugy kipródikállak a szószékről, hogy holtig attól koldulsz. Megértetted, Hamar? Ezt megértette. Most már nem lehetett többé ellenkezni. Mikor a falubeli legények hirót vették, hogy Évit Csákófalvára viszik, felzudultak ós éjjelenként csúfolódó nótákat üvöltöttek Hamarók háza előtt. A leányok pedig elhúzódtak Éva mellől a templomban. Mert ilyen szégyen még nem esett Klementfalván. Hamar gazda ugy elbusulta magát, hogy látni sem akarta többet az unokáját. Évi egészen lefogyott ós annyira a szivére vette a sok szekatúrát, hogy egyszer már majd beleugrott a kútba. Aztán csengős kocsin fölpántlikázott magyar legények jöttek Csákófalváról. Hosszú