Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-20 / 115. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG 1911 május 18 deni, de tekintettel a közoktatásügyi tárca költségvetésének és az 1912. évi költségvetési előirányzatnak, most folyamatban lévő tárgyalásaira, ezek a kiküldöttek a közelebbi hetekben előreláthatóan nem fognak elutazhatni. Minden egyéb értesülés teljesen önkényes kombináció. Péter király Budapesten. Belgrádból jelentik : Péter király pénteken délelőtt a belgrádi vasútállomásról udvari különvonattal elutazott. Utazásának célja Páris. Az állomáson nagy tömeg, udvari hivatalnokok, katonai nagyságok hatalmas zsivió kiáltása közben indult el a vonat. A vasútállomáson volt Sándor trónörökös is, kinek a király átadta az ukázt, melyben Sándort bizta meg a régensséggel. Péntek délután Budapestre érkezett Péter király különvonata és ott két percig vesztegelt. A kíváncsiak nagy tömegének éljenzése közben indult Péter király Páris felé. Kritika a főrendiházról. — Khuen-Héderuáry nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) Irtunk arról, hogy az angol alsóház már harmadik olvasásban is elfogadta a vétó-bilit. A Daily Telegraph cimü londoni lap megkérdezte a legkiválóbb európai államférfiakat, hogy mi a véleményük erről a nevezetes kérdésről ós általában a felsőház reformjáról. A megkérdezettek között van Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök is, akinek érdekes válaszából a következőket közöljük: — Azt hiszem, — válaszolta a magyar miniszterelnök — hogy az angol nép veszítene presztízséből, ha szokásától eltérőleg tulmesszire menne reformáló buzgóságában. Az helyes, hogy az örökösödési elvnek nem szabad oly nagy teret engedni mint eddig. — Hogy valaki törvényhozó legyen tisztán születésénél fogva, ez oly rendelkezés, mely napjaink irányaival és szükségleteivel már alig egyeztethető össze. Az igy alakult felsőház, mely minden külső áramlattól elzárkózik és tagjait egy bizonyos kaszthoz rögziti, a nagy világ, a haladás és a változás minden légáramlatától elzárja, oly téves intézmény, melyet a praktikus angol nép nehezen tűrhet örökké. De ebből nem következik az, hogy az örökösödési elvet teljesen el kell vetni. Tiszteletreméltó hagyomány ez, mely életerejét nemcsak a szentimentálizmusnak köszöni, hanem valóságos, a múltban, sőt a közelmúltban teljesített szolgálatoknak. Az állam megengedheti magának, hogy ezekért a szolgálatokért hálás legyen, különösen abban a reményben, hogy a felsőház a jövőben is nagy hasznára lehet. — Az én receptem körülbelül a következő volna: Találjanak egy formát, melyben az örökösödés megtartja a maga helyét, de alkalmazkodjék napjaink szükségleteihez és harcaihoz. A kompromisszum az örökösödés megszorításában és a nemesek közötti választásban állana. Végül érdekesen nyilatkozik a miniszterelnök a magyar főrendiházról. — A magyar főrendiház elég simán dolgozik. Természetesen ez sem tökéletes és hiányai a kivül álló előtt is eléggé ismeretesek. Föllibája a nehézkesség, mely jellemzi azokat a politikai erőket, melyek benne helyet foglalnak. A magyar főrendiház lassú a mozgalmaiban, szinte mondhatnám, hogy híjával van az energiának és a tetterőnek. Minden fiatal nemzeti erő, amely vágyik a eremtő munkára, az alsóházban gyü lt össze, SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Május 20, szombat Anatol. Bemutató. Lugosy Béla búcsúja. (Páratlan '/,) „ 21, vasárnap Anatol. Várnai Janka. (Saját tudósttónktól.) Pénteken este elbúcsúzott tőlünk Várnai Janka. Erre a bucsuestére finom, kedves, megkapó pillanatok tudatával mentünk, hiszen két esztendeje ilyen pillanatok fürtös ákácait dobálta szivünkre Várnai Janka, — és többet kaptunk, mint amennyit vártunk, többet kaptunk a fiatal naivának gazdagságából. Mert ahogyan Várnai Janka Paill&ron egyik legbájosabb alakját, Moissant Mártát, a kis egeret, a Hamupipőkét, a Kolostori piros rózsát eljátszotta, az reveláció volt. Hiszen hálás a szerep, skálányi futamot enged a megjátszójának talentuma csillogtatására, de nehéz, nagyon nehéz épen ezért. Nem lehet hozzányúlni hamis páthosszal, álromantikával, tökéletlen naivitással: itt életet, egy tizennyolc esztendős leányleiket kell kinyilatkoztatni, megragyogtatni s ha kolostor van is a játékban, meg márki meg sok egyéb rekvizitum is, nem szabad sablonná játszani, mint ahogy rendesen szokták és ahogy ilyen játékkal elavitják, elsablonositják a finomságokkal, bájos igazságokkal tele ilyen Pailleronstilü darabokat. És mert Várnai Janka mágikus kézzel nyúlt a szerepéhez, teleszinezte, megelevenítette, fölékesítette, modern drámák rajongói ép olyan elragadtatva néztük, ép olyan tikkadt csöndben figyeltük a kis egér mozdulatait, szavait, félszeg és kackiás, derűs meg futófelhős bakfislelkét, mint azok, akiknek a Pailleron darabja egyre messzebb járó emlékeket jelentett. Amazorruhában, féltékenyen dugdosott rajzalbummal, kolostori barátnő levelével lefojtani alaposan trenírozott iróniánkat s még azonfelül gyönyörűséget, naiv, fiatalos örvendezést szerezni csak ilyen játékkal, ilyen megstilizálással lehetett. Konstatálnunk kell, hogy Várnai Jankának pártnerek dolgában is szerencséje volt. Fodor Ella, Kende Paula, Szűcs Irón a Pailleron-darab minden ötletét, finomságát ^diszkréten, előkelően megjátszották, mindössze Almássy Max márkiján találtunk kivetni valót: a bohózat felé hajlást, a nagyon aláhúzott játékot. Ezen a bucsuestén nem is igazi búcsúzkodó hangulattal néztük Várnai Jankát. Nem, ezt az estét vigiliának láttuk: egy diadalmas jövendő távlataiba világított a ragyogása. Aki ilyen fiatalon két esztendő alatt ennyire vitte, annak a talentuma rövidesen meghódít mindeneket s a kis amazonruhás „egérke" olyan bravúrosan fogja átugorni a színésznői dicsőség akadályait, mint a darabban azt a bizonyos sorompót. Virágok özöne hullott a színpadra, bokréták, csokrok ligetében hajlongott hálás mosolylyal a naiva, akit percekig tombolva ünnepelt a zsúfolt ház. Virágok özöne ahogy hullott, kedves volt látni, hogyan köszöni meg a publikum a sok poétikus hangulatu estét annak, aki mindiga kecses mosolyok és ennivalóan kedves sírások játékosa, virágszórója volt. És volt a virágok hullásában a diadalmenetek hangulatából, volt a publikum bucsuzásában a péntekihez hasonló forró, ünneplő esték sejtéséből. Ezért volt kétszeresen gazdag a Várnai Janka bucsuzóestóje. Itené. * A szegedi színtársulat Gyulán. A szegedi színtársulat szombaton este kezdi meg előadásait Bókósgyulán. Az első este, A muzsikusleány operett kerül szinre. * Évzáró zenevizsga. A szegedi zeneiskola évzáró vizsgáját május huszonnyolcadikán délelőtt fél tizenegy órakor tartják meg a'városi főgimnázium dísztermében. Az elméleti vizsga hoz a tanács biztosítékul kiküldi Löw Imroá nuel dr és Meák Gyula törvényhatósági bizottsági tagokat. * A Vigszinpad megnyitása. A szeged közönség nagy várakozással néz a szegedi Víg színpad megnyitása elé. A pompásan átalakítót! kerthelyisógben, melyet a szakképzett igazga tóság feltűnő leleményessége, minden komforttal ellátott, az előadások május huszonkettedikén hétfőn kezdődnek meg. Jelzőket sem lehet találni annak a fényes műsornak az ecsetelésóre, amely a hétfői bemutatón föltétlenül elragadja a szegedi közönséget. Csodálatosabbnál-csodálatosabb művészi előadások, attrakciók, a világ legkeresettebb artistái közreműködésével eleven, mozgalmasai szines életet teremtenek a pazar elegánciával ellátott kertben. A bemutató műsoron szerepel Szécsi Magda a legbájosabb magyar diesős, akit dicsérni, jelzőkkel ellátni felesleges és banális lenne. Manó a telepátikus csoda, csoda ezzel minden ki van fejezve. Elsőnek kellett volna említeni a kitűnő igazgatót, Sarkadi Vilmost, aki kiváló komikus művész a javából, súlya van minden szavának, minden mozdulatának. Művész I Kerekes Jenő a legelső énekes cigányprímás, saját zenekarával ós saját műsorával, ezt látni és hallani kell. Csabai Zsófi kabarot énekesnő, ónektudása, graeiözitása elragadó, fényes pontja lesz a műsornak. És még számos attrakció. Esemény számba megy ez a kabaré megnyitás. Nagy várakozással vár a közönség a megnyitás elé, de várakozásait felül fogja múlni, a művészgárda csodálatos produkciója. Az utolsó fölv/onás. — Nyolc évig tartó pör. — (Saját tudósítónktól.) A berlini gióf Pfeil-házaspár pörlekedésének nyolc éves történetét — amely megindulásakor világszerte nagy szenzációt keltett s amely most a grófné egy megható nyilatkozatával utolsó fölvonáshoz ért, — bizonyára nagyon sokan ismerik. A kezdetében romantikusan szép, majd sajnálnivalóan szomorú ós részleteiben fölháborítóan csúnya házasságnak, az azt követő válópörnek, végül pedig a gyermekekért folyó nyolc évespörlekedésnok ez a rövid története: Egy Ileim nevü dúsgazdag berlini nagyiparosnak volt egy mesébevalóan szép leánya. A ragyogó szépségű fiatal leányt az udvarlók egész serege rajongta körül, de ő, bár kérői között nagyon sok kiváló férfiú is volt, mindenkit kikosarazott. Végre mégis csak feltűnt a kérők között az igazi, egy daliás katonatiszt, Pfeil János gróf, aki hamarosan feleségül is vetto a dúsgazdag, szép leányt. A házasság azonban, amelyről mindenki azt hitte, hogy a legtisztább szerelem müve volt, a lehető legszerencsétlenebbül végződött. A nemes gróf, a gavallér katonatiszt feleségével vadállatias módon brutálisan bánt, ütötte-verte, kínozta minden ok nélkül, sőt egy izben, amikor a szerencsétlen fiatal asszony áldott állapotban volt, a földretepeate, összerugdosta, rátaposott. A sok szenvedést a grófné nem birta sokáig s amikor férje egyszer kikorbácsolta az utcára, nem tért többé vissza, hazament a szüleihez s megindította aválópört. A válópör aztán ujabb szenzációkat produkált: a férj feleségét házasságtöréssel vádolta és e vádját pénzért fogadott hamis tanukkal akarta bizonyítani; majd emiatt őt fogták pörbe, vói-ül pedig, amikor az ilyen módon támadt pörök koaszából semmikép sem tudtak kivergödni, hihetetlen szívóssággal folytatott nyolc éves perlekedés indult meg a szerencsétlen házasságból származott két gyermek: Szaniszló és Hella birhatásáért. A pörlekedós nem végződött rendes birói Ítélettel, mert ugy a gróf, aki a válópör után újra megnősült, valamint a gró\né is, aki épen a gyermekek kedvéért semmi áron sem akart elvált férje nevének s a grófi címnek használatáról lemondani, mindig ujabb és ujabb bizonyítékokat szolgáltattak annak igazolására, hogy a gyermekekot neki ós nem 4 iPÁgjknak kell odaítélni. Most aztán,