Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-13 / 109. szám

'Wl május 13 DELMAGYARORSZAG 3 lsf Nyilatkozik a mezőgazdasági érdekképviselet ya szervezéséről. Ismétli, hogy a mai körülmények Ír között megvalósíthatatlannak tartja a mezője gazdasági kamarák létesítését, mert az a ma iaí már meglevő gazdasági közüzletek értékének rl,j csökkenését jelentené. Fizetett gazdasági előli'!1 a<1ot kiván a vármegyékben, mert az alispán jjft mel,ett minden szakmára van külön előadó, |J 0Sak a mezőgazdaságra nincs. Aki van, az öne|, k«nt, díjazás nélkül szolgál. a vadászati kérdést illeti, a kultura elv aerp3désóvel a fővadok szaporodásának bizon5os korlátozását tartja szükségesnek. Az lg1' apróvad tenyésztéséről az a nézete, hogy ott, al akol előrehaladott a mezőgazdasági kultura, ott la' ® örehaladott az apróvad tenyésztése is. Igy aSt °ntos különösen a fogoly szaporítása. Ugi Nemez István ós Rákosi Viktor szavaira ref'ektálva, kijelentheti, hogy különösen a 1% I folyók szabályozását tartja fontosnak. A ieg nzQgyminiszter, sajnos, kevés pénzt bocsát J ^ende'kezósére és ezért csak annak a három ,mt i y nak szabályozását viheti keresztül, ame4'yekröl a múltkor szólt. - A U- • . vJ, a, K°zbirtokosságnál jól tudja, hogy sok az ' I a fZ.Urdum- Törvényt fognak létesíteni, amely \ ){^Ezblrtokos8ágot szorosan vett jogi személy° v t0^a d®klarálni és mindent el fog köhogy a kisember érdekeit megvódelJl M«ZZE. 4 ho Sza,koktatás szempontjából újra kijelenti, ért^ Dllndent el követni az elörebaladástani Kecskeméten háztartási iskolát fog fölálli, j^^Ncrtészeti iskolák fölállítását már meg is sífj A / . Vcintpolitika kérdést szigorúan mezőgazdaséf szír! SzemP°ntbél nézi, keze azonban 1917-ig s°ruan fíj ,og ief (\eí a — meg van kötve. A tapasztalatok álla mutatÍak, hogy a vám a mezőgazdasági " i .&1°kban n®m a vevőt illeti, hanem az elk0 özö8 vámterületnek most kezdődik olyan j, rszaka Magyarországon, amelyből az ország aot fog húzni. A mezőgazdasági foglalkomost kezd nálunk produktiv lenni. ö-k6tné, ha a költségvetést korábban fogadga(Jáel> mert a költségvetés későn való elfo8lJit.Sa épen a szegény, munkára váró népet An'ki I M M 4 n\uukÍÜltdsok a baloldalon: Hamarább kell beoltani. A u vé LÖT* A Á M O Béla gróf: Csak az a szerény kérése > HNIVN. - • .. ... . . .. . . ... s®gv y minél el5bb fogadja el a Haz a költik, 6tdsfc> mert ezzel a szegény nép érdekeit kva íak- A vita során benyújtott határozati Ky0r at°kat figyelembe fogja venni és lehetőleg t(W lntézkedni fog, hogy megfelelőleg in!Ssenek el. (Helyeslés.) ^ (Az előadó válasza.) SZÓI^P ®dza előadó: Válaszol az egyes 151i fie]°k különböző kifogásaira. t.) <Uwy®8H, hogy fölkarolják a kisemberek érakár és földhöz juttassák a szegény embert, ^ Parcellázás, akár bérletek utján. A mezős?etfi Sa£i kérdésekben nincsenek pártpolitikai P^tok. Visszautasítja Mihályi Tivadar -,t> mintha a földmivelésügyi kormány I?tl20tici' ™ .V.V.U...V.V.-8J. — J jdii l®8t /i Segek szerint segítené elő a földmive,|c(l dásit^aK>s helyeslés.) A költségvetés elfogadj . A 3ériJFJJI A, a tok >,!lta során beadott határozati javaslai íáva[ nyuítdi nem kívántak élni a zárszó joÜ U'an az elnök elrendelte a szavazást. A %1; földmivelésügyi tárca költségvetését f°zar> 0ssdJt)an elfogadta és az összés hatáb ^vasiatokat elvetette. an a részletek tárgyalása következett. A (A vészletet tárgyalás.) ^Ök'fi^es tárgyalás során a horvátországi * W- nó1 Ssabó Istvan. az állatorvosoklZabálv István és Mártonffy Márton, a vizN&o T 8 éB halászat tételénél Reök Iván ós "fsait Van szólalt föl. A földmivelésügyi er és Papp Géza előadó megnyugtató föivilágo itása után a Ház tételenkint is megszavazta a költségvetést. Polónyi Géza szóvá tette, hogy Léván a Schöller ós társa cégnek tizenegy szeszkontingense van, holott prima földön gazdálkodnak s ráadásul még nem is magyar állampolgárok. Nem volna szabad idegen embereknek ilyen kedvezményeket adni, mikor sok szegény magyar birtokos van, aki jobban rájuk szorulna. Meg kellene akadályozni jövöre, hogy a birtokkal együtt a szeszkontingenst is meg lehessen szerezni. Fölpanaszolja még, hogy az iskolásgyerekeknek nem adnak szabadságot a hornyó-pusztitásra, mert a közoktatásügyi miniszter ezt rendelettel eltiltotta. Serényi Béla gróf kijelentette, hogy Schöllerók a régi Esterházy-uradalommal együtt szerezték meg a kumulált szeszkontingenst. Különben maga is barátja annak a gondolatnak, hogy idegenek ne szerezhessenek ilyen jogot s inkább a szegényebb birtokosok kapják. Szebeny Antal a kertészeti tanintézet áthelyezését kérte. Szabó István a munkásházak dolgában szólalt föl s azt sürgette, hogy törvényben mondják ki, hogy a munkásházak építésére szükséges telkeket akár kisajátítás utján is meg lehessen szerezni. A Ház a többi tóteleket fölszólalás nélkül megszavazta. Az elnök az ülést két órakor berekesztette. A parlamenti helyzet. — Vezérbizottság és választójog. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház folyosóján ma sokat beszéltek Polónyi Géza tegnapi beszédéről s annak kapcsán a vezérlőbizottság és a szociálisták viszonyáról. Többen azok közül, akik a vezérlőbizottság tagjai voltak, egyértelmüleg ugy nyilatkoznak, hogy a vezérlőbizottság nem tárgyalt a szociáldemokratapárttalhanem tárgyaltak a bizottság egyes tagjai. — Erről a dologról Batthyány Tivadar gróf és Vázsonyi Vilmos közt érdekes beszélgetés folyt le ma a folyosón. Batthyány igy szólt: — Megfelel a valóságnak, hogy a szociáiistákkal tárgyalások voltak annak idején. — Igen, hiszen én közvetítettem velők a dolgot — mondotta Vázsonyi. — Arról volt szó, hogy megnyerjük támogatásukat. Nem lehetett létrehozni a megállapodást. Pedig azon fordult meg minden. Ha sikerült volna a dolog, megállottuk volna a sarat. Batthyány helyeslőleg intett s aztán igy szólt: — És Kossuth Ferenc is részt vett ilyen tárgyalásban. Épen az ö lakásán voltak tárgyalások. — Most elmondom — folytatta Vázsonyi — hogy mi szerepe volt a vezérlőbizottságban a választójog dolgában Polónyi Gézának. Azok, akik az általános választói jog alapján állottak a vezérlőbizottságban, már-már győzedelmeskedtek. Bánffy Dezső báró igazította a dolgot s már Hadik János grófot is sikerült megnyernünk. Még csak Andrássy Gyula gróf volt hátra. Mikor aztán a döntő vitára készült a sor s én kifejtettem a radikális állásfoglalás helyességét, erejét és hatását, fölállott Polónyi Géza s igy szólt: „A nemzeti mozgalom nem nélkülözheti a konzervatívok támogatását. Ezek részvételét Andrássy Gyula gróf biztosítja a számunkra, aki az ő vezérük. Ha már most mi, vagy velünk együtt Andrássy Gyula gróf is radikális álláspontra helyezkednék, elveszitenők a konzervatívok támogatását s ezzel együtt az ütközetet. Én tehát, mint az általános választójog hive, kérem Andrássy Gyula grófot, ne fogadja él az indítványt". Ez volt a koma szerepe ebben a dologban. Az ő álláspontjához csatlakozott Ugrón Gábor is. Eötvös Károly pedig azt mondta: „Vilmos öcsém, hagyd már a pokolba ezt a választójogot. Mindig arról beszéltek. A menydörgős ménkű üssön belé". Eötvös ezzel ott is hagyott bennünket a faképnél. A választójog azután elbukott a vezérlőbizottságban. Batthyány Tivadar gróf itt megjegyezte, hogy szórói-szóra igy történt a dolog. — De hát mért nem válaszoltok ti Polónyinak ? — kérdezte Vázsonyi. — Meglesz az is, — felelte Batthyány. — Mindent a maga idejében. Jubilál a neuraszténia. — Százötven éves mult. — (Saját tudósítónktól.) Legalább is százötven éves múltra tekinthet vissza a neuraszténia, amely ma a legelterjedtebb betegség s amelyről mindenki azt hiszi, hogy egészen uj keletű, modem nyavalya. Valóban kár volt ezt a fölfedezést megtenni, gondolják magukban a neurasztóniások, mert addig, amig abban a hiszemben voltunk, hogy e betegséget csak kultúrember kaphatja meg, joggal gondolhattuk magunkról, hogy mi is modernek vagyunk. E fölfedezéssel megdőlt ez a hitünk, amely pedig némileg csak kárpótolta a neuraszténiával járó kellemetlenségeket. Es a neurasztóniásoknak valóban igazuk is van, aminthogy igaza van minden panaszkodónak akkor, amikor egy illúzió elvesztése fölött kesereg. A neuraszténia modern voltának illúzióját pedig alaposan lerombolja egy 1768-ból való könyvecske, amely néhány nappal ezelőtt egy berni tudós-család levelesládájából került napvilágra. A könyvecskét Tissot berni orvosdoktor irta, cime: „De la Santé des Gent de Lettres et des Valétudinaires". Magyarul: „Az irodalmi férfiak és a tudósok egészségéről". Ebből a százötven éves könyvecskéből pedig nyilvánvalóvá lett, hogy a neuraszténia nem a modern technikai találmányok idegrombolő voltának, nem a legmodernebb kornak szükségszerű következménye, hanem nagyon régi betegség, amely a szellemi munkával foglalkozókat már a tizennyolcadik században is fölkerosle. Ami Tissot orvos könyvét leginkább érdekessé teszi, az a körülmény, hogy a tartalma ugyanolyan, mintha egy modern orvos irta volna — ezelőtt egy héttel. A neuraszténiáról ugyanis igy ír Tissot orvos : — A betegség első szimptomái: kicsinyes érzékenykedés, bizalmatlanság, aggódás, levertség, bátortalanság. A betegség, aki ezelőtt szilárd jellemű vállalkozó szellem volt, minden kezdeményezéstől visszaretten. Minden uj esemény félelemmel tölti el s állandóan valami kellemetlen dolog bekövetkezésétől retteg. Rossz előérzetei vannak. Ha kissé rosszul érzi magát, már azt hiszi, hogy halálos beteg s a halál gondolatától egy pilanatra sem tud szabadulni. Aztán megfigyeli önmagát, megállapítja, hogy emlékező tehetsége meggyöngült s szellemi alkotásra képtelennek érzi magát. A nappalok folytonos kedélyváltozással telnek el s habár este holtra fáradtan tér ágyába, aludni csak egy-két órát tud. Kimerült idegei éjszaka nem engedik aludni, nappal igazságtalanná, környezetére nézve pedig elviselhetetlenné teszik a beteget. De nem csak a beteg leírása, hanem a gyógymód is ugyanolyan, mintha egy modern neuraszténia-specialista orvos irta volna le ezt Tissot könyvecskéjében. — A nehéz szellemi munkát végző embernek, — irta Tissot orvos — sokat kell a szabadban tartózkodnia s tiszta, szabad levegőn minél több testgyakorlatot kell végeznie. A séta egymagában nem elegendő. Sportolnia, szellemi munkát nem igénylő játékokkal kell szórakoznia s — Azinius Pollio római konzul példáját követve — lefekvés előtt legalább két óra hosszat semmiféle szellemi munkát sem szabad végeznie, még egy levelet sem szabad elolvasnia. A beteg tartson diétát. Ne egyen zsíros, savanyu, füstölt, avagy sós ételeket. Tartózkodnia kell a disznóhús, liba- és rócepecsenye, továbbá a szálkás hal élvezetétől. E helyett fogyaszszop piinél több főzeléket, tejet s tojást