Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-07 / 104. szám
7L május II. évfolyam, 104. szám Vasárnap, május 7 TTst^ szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 9 ' i^l HnrAtm-iitm IC móm . . I int Sk'arajF Korona-utca "l5. szám _ jna. MogiWapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., lin kézi b Városház-utca 3. szám — 54 korona. i résziéül" pható ifj. A önyvkeresf eged, K ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24-— félévre . . . R 12'— negyedévre . R 6-— egy hónapra K 2'— Egyes szám ára 10 iillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre. K V— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 a Kiadóhivatal 838 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A íárosok iparfejlesztési politikája. skák alt Ujabban a városok iparfejlesztési £2JkcÍÓ^a és a város°k ipari propagandáK. A CIM^nak kérdése nyomult a városok élelíotékéis8ínek homlokterébe s irányadó körökztulnak. jen alapos tanácskozás tárgya, mi volna mPhÍy.'LVár0S0k s a városi közigazgatás teenduii biztosé és kötelessége a hazai ipar fejleszSakíáÍ"d!éSe és fólvirágoztatása körül? A folymesváry J011 fokozódó kivándorlás a munkaaltárak és Jalmak szaporításának és uj kereset*er,ajayforrások nyitásának kérdését a centrális tessék is uiabb munkaerők lekötésére | városokat, melyek a kulturális fejnem lesz alkalmas, az agrártechnikai j lődésnek gyupontjai. Az ipari munkánőm - - ... .. x-u i „„i Aa n mp.zoB'azdasáfi'i erer Ea. y "jiüuottuaii JLVOI uuoou ui voutiw/no ^ iroblémák legfontosabbikjává tették, »ecsn mi^elylyel a városoknak is foglalkozniok 'ontosdii|e11' ha csak nem akarják tétlenül nézni kszer- és \ városok stagnálását s esetleges visszaíásárolunk'ejlődését. Soheiner : A legutóbbi harminc esztendő alatt :eged, Khagy és mélyreható változások történtek lazánk gazdasági életében. Ma már jgyTa!2findenki el5tt kétségtelen, hogy az oríger-féie »zág népességének szaporulatai a jelenhaLtóe&e8;i hirtokelosztási és termelési viszotárában si»yok között nem találnak elhelyezést — ls megélhetést a mezőgazdaságban, igy imcztoLehát ipart kellene fejleszteni, melyben nfofkö^<VZ1ap°rod<5 néPessé& megélhetést és ™ÍAsakbb ezést találhatna. A mezőgazdasági ^Sénfrmelés bármily magas fokra emel)b i árban i irmily köb resések ci® : Gyula í Vörösmaf' i H, . . • 1VUU t ismeretek fejlődése következtében a gépek használatának elterjedésére mindig biztosabban lehet számítani és igy kevesebb emberi munkaerőre lesz szükség. Az iparban elhelyezést találó munkaerők szaporítanák az ország lakosságának fogyasztóit és igy az országfogyasztóképességét. Ma az ország egyoldalú gazdasági és termelési berendezése következtében nagyon kevés foglalkozási ág van egymással harmóniában. Olyan országokban, hol fejlett nagyipar és gyáripar van, egyik termelési ág közvetlen fogyasztója más termelési ágak egész sorozatának és minden uj iparvállalat az iparok egész sorozatát teremti meg. A városok szempontjából az iparfejlesztés fontossága megmérhetetlen. Az ipar volt az, mely megteremtette s létrehozta az uj kor renesszancát, a régi feudális középkori várost lerombolta és a szabad, független várost a maga tisztultabb fölfogásában, szabadabb mozgásában életre keltette. Az ipar teremti meg az emberi együttélésnek modern típusát: a nagy val foglalkozók és a mezőgazdasági munkával foglalkozók között óriási különbség van * gazdasági és kulturális igények, műveltség, fölvilágosodás és természetesen az életszínvonal (standard of life) tekintetében. A városra nézve az ipar baladást, magasabb szellemi életet és változatos hullámzó s érdekes sajátos, élénk felpezsdülését jelenti a városi életnek. Hazánkban egyedül azokban a városokban találunk fejlettebb és modernebb kultúrintézményeket, hol ipar van. Azért elsőrendű érdeke minden városnak a lielyi ipar minden rendelkezésére álló eszközzel leendő fejlesztése és öntudatos iparfejlesztési várospolitika követése. Az iparfejlesztés szempontjából megkülönböztetendő: 1. a gyáripar és nagyipar, 2. a kézműipar. Mindegyiknek fejlesztésére és boldogulási lehetőségeinek biztosítására más és más irányú iparfejlesztő tevékenység szükséges. A háziipar a harmadik, mely jelentőséggel bir oly vidékeken, melyek gyáripari termelésre nem alkalmasak, vagy, hol gyáripar létesítése nagyobb nehézséAz orvosi Berlin. Irta Werner Sándor dr. knek és \ Esteledik ... A Friedrich Wilhelm univercsó heged^itas aulájából sárga fény szüremkedik elő nos-utea Xg benn a tarka, összefont betűs diákcimeFek alatt az emberek tömege forog, zug' riffvrQ l-...w..,.1:1- .. i « i M« V ........ 1.1. WUIDgO 1U1 U6l j^Egyre szaporodik a tömeg, ontja az embe . ^reket az emeleti nagy terem, hol egy neLl\ fc^vezetes hosszú német ur tartott metafizikai )K kollégiumot, Ismert dolgokról beszélt, de szokatlan világításban. A lét, a fejlődés és a 21. Visszafejlődés folyamata — mondta. Amit , világegyetemben egyik helyütt anyagban llQS HlBSps erőben veszt a lét, a másik helyütt újból ^visszanyeri. Amig az első őssejt fejlődésében ;ndÜ ai£lé,rt a tökéletlen emberhez, tudjuk, sejtjük száz világ katasztrófális veszte, szörnyű , ualalTbukása folyt le a mindenségben és amig •7ak„príaz orthognat ember eljutott műveltsége mai fokáig, fajtájából sokan hullottak el a lét lük. forgatagos küzdelmében ... les sont seulmant les petits tragedies de la vie ... kicsiségek iH gyfezek egészében, melyek talán nem is a .... etafizikust, a filozófust, hanem az elegikus jpoétát kell, hogy érdekeljék. Odakünn a ^kertben üde leveleket sodor a szól, mintha mindent oda akarna vinni a Mommsen fehér szobra ruj" azoDra elé, — a sárgult levelek a [szobor előtt állanak meg, hogy felkiáltsanak hozzá: Miért — Miért nem élsz, miért nem irod meg a 1 negye mi történetünket is, a mi életünk is volt isztns '•'olyan fontos mint azé a pózoló nációé, 1-ére amelynek nagy krónikása voltál. Oh, mikor a rügyből fakadtunk és megcsókolt először c* €f tavaszi szellő, éltető chlorophyll szem- . C g cséink, hogy lázba jöttek. És kifejlődtünk i dók. ' pompás zöld levéllé, lüktetett, buzgott ben niink az anyaföld éltető nedve, ereje, friss illatot terjesztettünk szét. Nem gloriosus egy történelem? A fehér meggörnyedt szobor mintha megnyugtatólag intene. On reviens toujours. A tömeg hömpölyög kifelé a kapun, ahány európai náció, a nyelvük mind hallatszik és Ázsia is beszél, de van itt vak is, meg két ember, akit a jóakarójuk vagy talán fizetett emberük hozott el a hátán, — lábuk nem lévén. „Cvejter Virkov" állapítja meg az előadóra a diagnózist egy japáni. És oszlunk gyorsan szét, elnyeli a tömeget az „Unter den Linden" homálya, elnémítja a taxiautók, a kraftomnibuszok, droskók lármája. Elvegyülünk hamar mi hangulatosak a hangú íatnólküli emberáradatban, az internacionális zajos rohanásban. Egy nagy csoport most összeverődik, befordul Friedrich-strassén, a Spree folyó felé, élénken tárgyalva, gyorsan vágnak át a folyó hidján, mely alatt csöndesen folydogál a pici viz, azután ismét ki jobbra, ki balra. Már otthon vannak, elnyeli őket a Charité, a nagy kórház, meg a szomszédos épületek, melyek kivilágított termeiben operáló, kórszobáiban, laboratóriumaiban ilyenkor eleven, sőt tarka az élet. Mintha bábeli zűrzavar uralkodna abban a nagy kivilágított teremben, amelybe lépünk, uj görögül, svédül, japánul, oroszul, spanyolul és franciául, sőt németül is beszélnek Asklepios idesereglett papjai; regélnek, vitatkoznak, ismerkednek, örülnek, vagy nem örülnek egymásnak, amig bejön az előadó, egy a porosz tartózkodó hidegségtől teljesen ment „gemütiich" berlini. Sokakhoz van egy-egy acclimatizáló erejű szava előbb, azután megkezdi az előadást, közben eleinte próbálja eltalálni, ki milyen nemzetiségű ós rászól egy-egy bóbiskoló öreg úrra: comprenez vous ? dou you énderstand? ... És belemelegszik a német ur a szóba, már nem kell a figyelmeztetés az oknyomozó logika, a főlényes tudás, a humanizmus ós a világító értelem mind ott lobognak az alacsony ember szemében. Ötletszerűen ad elő ós mégis a dolgok egymásutánja olyan természetszerűen, lenyűgözően megkapó, hogy a félórák gyorsan repülnek. A kis ur most megrántja a vörös bajszát, kitörli az izzadságot a burs korából származó arcplezurájából és „Ágyé, meine Herrn" kitisztul a teremből, A Friedrichstrassén most kezdődik az élet, az éjszakai Berlin éled; a színházak ontják, a kabarék nyelik az embereket, az étkező automaták, az Aschingerek táplálják őket. Az emberek már nem rohannak, hanem lassan hömpölyögnek tova a szük utcában, civilek és katonák, asszonyok és félvilági nők, benszülöttek és idegenek egy rakáson. Berlin, Európa szive, a földkerekség legfiatalabb igazi világvárosa, symboluma a német egységnek, nem bitorolja a „Spree menti Athén" nevet, melyet becézgetve adott neki Európa. Ez az internacionális, óriási idegenforgalmú, Newyork és Londonéhoz hazonló ipari és kereskedelmi tényezőkkel biró metropolis a művészetek és tudományok igazi világító gócpontja. Már majd két évtizede, hogy egy uj ékesítő jelzőt kapott a poroszok fővárosa, lett belőle: „az orvosok^ Mekkája" és ez többet mond, mint az első titulus. Hogyne az orvosi tudomány az a hely, ahol gyülésüket tartják