Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-31 / 123. szám

1911 május 31 BEtMMYAKöfiSMa a gyermekáldás ós annál több ember fogja az isten kópét viselni ós az isten örömét élvezni. Gyászos látvány, amikor házastársak a gyermekáldástól irtóznak. Szomorú kép egy község, amelyet a gyermekek kacagása és főleg a gyermekek imádsága nem tesz hangossá. Nemcsak az isten rendelését hiúsítják meg azok, a'kik a gyermekáldást maguktól elhárítják, hanem a a életnek örömétől és a nemes értelemben vett szülői boldogságtól is megfosztják magukat, akik a természet rendje ellen vétkeznek. r Árkok, pocsolyák, gonosz (Saját tudósítónktól.) Speciálisan szegedi szokás, amiről szó van, de — mint alább bizonyítjuk — nagyon gonosz, igen veszedelmes s olyan, hogy a íölháborodás indulatszavait sem győznénk halmozni a jellemzésre. A szegedi árkokról, pocsolyákról s a kísérőként eí nem maradó gonoszságokról van szó. Mert ha Szegeden az utcákban árkolnak (mindig árkot ásnak, másnak), akkor hetekig járhatatlanok az utcák. A fölszedett vén kövekből barrikádokat emelnek, ha kell a korzón, ha kell a belváros bármely utcáján,— ugylátszik a közönség érdekében. Napokig, bár évek óta három-négy méter árkot keservesen kivájnak, aztán otthagyják. Este lámpát nem gyújtanak, vagy ugy gyújtják, hogy ne lássák tőle az árkot. És aztán mindennapiak a kisebb szerencsétlenségek, minden éjjel esnek olyan dolgok, mint aminő alább következik: A Korona-utca elejétől végéig,napok éta teljesen földúlt. Mintha benszülftttvandálok pusztítottak voina benne. Kő-kővön maradt, fól s egy méter magasságban. Árok-árok mellé sorakozik. Egyik fél méter mély, a másik egy méter magas. A Korona-utca 11. számú ház falától pedig a kocsiút túlsó részéig négy méter mély árok feketedik. Nap-nap után ásták, tegnapelőtt este, amikor ón is beleestem, fél méter mély volt, ma este pedig négy méteres lett. És ma este mégse gyújtottak a gyalogjárón óvólámpát. Ma este az árkot egyszerűen megásva hagyták, csak egy rövid deszkaóvszert hagytak ott, ugy, hogy ha valaki arra lépett, belezuhant az árokba. Este kilenc órakor, amikor az árok közelében egy lámpa • se égett Pásztor József, a Bélmagyarország felelős szerkesztője és Vigh Ferenc, ismert szobrász együtt indultak a Korona-utcán át, a szerkesztőségből a korzó felé. A tizenegyedik számú ház gyalogjárója teljek sötétségben feketedett, lámpa nem égett. Nem láthatták tehát a gyalogjáró helyén ásott, négy méter mély árkot. Ráléptek az árok fölé óvatosan elhelyezett deszkafércmüre, az megbillent és mindketten lezuhantak a majd négy méteres mély árokba. Véresen, összetört tagokkal, pillanatokra eszmélet nélkül maradtak a mélységben, az eső után felgyülemlett pocsolyában. Először Vigh Ferenc tért magához. Észrevette, hogy a teste véres. Pásztort nevén szólította és kínos, negyedórái vergődés után kierőlködtek az árok bél. Egész testük csupa sár, csupa vér lett. Vigh Ferencet a lakására szállították, ahol betegen fekszik. Pásztor Józsefet F«ss Ignác dr vette ápolás alá. Megállapította, hogy Pásztor az esés következtében az arcát összetörte s az orrán súlyosan megsérült, ugy kellett a sérülést összevarrnia. Ezenkívül a ruhája hasznevehetetlenné vált. Hogy Vigh Btóronc sérülése milyen veszedelmes, vagy hogy a gyógyulásra mennyi idő szükséges, azt az éjszakai órában nem tudtuk megállapítani. E súlyosabb sebesüléseken kivül tudomásunkra jutott, hogy Zsiga Sándor ós Lnre István, ugyancsak a 11. számú ház gyalogjárójának árkába szintén lezuhantak és szerencsétlenül jártak. Eddig van. eleje s nem Azaz ez az egésznek nem vége, ez csak állandó, végtelen eseménynek néhány epizódja. Mert — hangsulyózzük ós tanuul akár ötven utca több ezer emberét hívhatjuk — az árokmanőverek bevett szokások Szegeden. Gyalázatos, gonosz nemtörődömséggel vezetik az utcaszépitóseket vagy mit, az eszményi nivó érdekében. Több méteres árkokat bármikor, a legtöbb utcában találhatunk napszámra. Egyik meg van világítva, rosszul, a másikat eltakarják a sötétségbe, jól. Megássák és ott hagyják. S az utcára bátorkodók 'pedig ugy hullanak az árokba, mintha ez is a városi boldogságukhoz tartoznék. Csak azt szeretnénk most tudni, hogy úgynevezett illetékes, illetve hatósági emberek szoktak-e zuhanni ilyen árkokba? Mert akkor mint lehet az, hogy büntetlenül garázdálkodjanak ilyen manőverekkel, amelyek nem is manőverek talán, hanem csak bűnös, éhes gazdálkodások kiütődései. Ahelyett,hogy illően lefödnék a megásott árkokat, vagy hogy néhány garasért lámpákat állítanának, nyugodtan és sötétben garázdálkodnak. Mert megszokták. Mert rájöttek, hogy szabad. Mert ezzel az ördög se vergődik, hanem csak aki szerencsétlenül járt. Mert még küldöttségileg nem kérték megszüntetni ezt a szokást, — ezt a sp eciális, benszülött, gonosz Szokást. Szalay János. A ikkoroiauyzo a bankszabadalomróL — fi jegybank főtanácsának ülése. — (Saját tudósítónktól.) Az Osztrák és Magyar Bank főtanácsa ma délelőtt Popovics Sándor dr titkos tanácsos, bankkormányzó elnöklésével ülést tartott, amelyen a bankprovizóriumot, mely tudvalevően e hónap végén lejár, ez év november közepéig meghosszabbították. A mai napirend e legfontosabb tárgyáról folyt tanácskozásban az elnök nyilatkozatot tett. — A politikai viszonyok alakulása folytán, — mondta az elnök — azoknak a törvényjavaslatoknak végleges elintézését, amelyek a bunkszabadaloinnak a mult óv novemberében megállapított alapokon leendő meghosszabbítására vonatkoznak, elhúzódott annyira, hogy a jegybank működésének folytatása tárgyában a két kormány és a jegybank között létrejött megegyezésnek az ez év februárjában törtónt első meghoszszabbitása, amelynek lejárati ideje május harmincegyedikére volt kitűzve, szintén le fog járni unélkül, hogy a privilégiumnak egyetértően megállapított törvényes szabályozása bekövetkeznék. Ez okból most is csak a 'provizórium ujabbi meghosszabbítását hozhatjuk javaslatba. A politikai viszonyoknak ezt az alakulását azoknak a mi gondozásunkra bizott köz- és magánérdekekre való visszahatása szempontjából köteles figyelemmel kisértem és mihelyt valószínűvé lett, hogy a mai provizóriumnak ujabbi meghosszabbítására kell gondolnunk, az illetékes helyeken előterjesztést tettem. Az ennek során folytatott tanácskozásokon utaltam arra, hogy a gazdasági jogrend sürgős követelménye ennek a bizonytalanságnak mielőbbi megszüntetése, amelyet a pénz- és jegybankügy terén bekövetkezett törvény nélkül való állapot előidézett. Utaltam arra, hogy a bankvezetőség a szabadalom adományozásának előfeltételeit formai tekintetben idejében teljesítette, amidőn a részvényesek közgyűlése a létrejött megállapodásokat még a mult évvége előtt jóváhagyta, továbbá, hogy a bankvezetőséget a folyó év eleje óta egyes konkrét intézkedéseinél is annak a föltételezése vezette, hogy az uj szabadalom 1911. január elsejére visszaható hatállyal mielőbb törvényerőre fog emelkedni. Hangoztatom azt is, hogy a folyó évre szóló zárószámadást a bank vezetősége csakis azokon az alapokon készítheti el, amelyek az 1910. novemberben létrejött megegyezésből folynak, mert a bankvezetőség ennek a megegyezésnek 1911 január 1-től kezdődő hatállyal való elfogadását javasolta a közgyűlésnek, ez utóbbi pedig azt igy is hagyta jóvá ós mert a közgyűlés a bankvezetőséget az első provizórium megkötésére is egyedül abban a föltevésben hatalmazta föl, hogy az uj szabadalom határozatai 1911 január 1-ére való visszaható erővel fognak érvénybe lépni. Ebből az állásfoglalásomból az is nyilvánvaló lett, hogy a bankvezetősóg szempontjából nem annyira az ujabb provizóriumnak korábbi vagy későbbi lejárata a fontos, hanem fontos az, hogy a bank biztosítottnak tekinthesse, hogy a szabadalom kérdésének végleges megoldása még ebben az évben meg fog történni. Mindkét pénzügyminiszter urnái jelzett előterjesztéseim teljes méltánylásra találtak ós minthogy a mai időpontban tényleg másról, mint ismét ideiglenes rendezésről nem lehet szó, kérem, méltóztassanak a vezértitkár ur javaslatát, figyelemmel az általam előadottakra is, elfogadni. Rövid tanácskozás után elfogadták Pranger József vezórtitkár indítványát és a bankvezetőséget fölhatalmazták a vonatkozó megállapodásoknak a két kormánynyal való megkötésére. A vezértitkárnak a bank üzleti eredményeiről tett beszámolójából kiemelendő, hogy a jegybank belső helyzete ugy alakult, hogy a jelenlegi bankjegyforgalom kerek számban 92 százalékkal ércben, devizákban és aranykövetelésekben födözve van. E rendkívül kedvező viszony mellett is az intézet heti állásáról szóló jelentésekben az adóköteles bankjegyek vissza-visszatéritése szépséghiba, amely noha a változott bankakták idevágó határozmányai kiküszöbölik, mégis okot ad a. lakosság széles rétegeinek a jegybank pezsgő belső helyzetéről való megtévesztésére és annál a körülménynél fogva, hogy a bankakta még mindig nincs elintézve, a következő hónapokra is kiterjed. A pénzpiacok helyzete az utóbbi időben kedvezően alakult, a váltók kurzusa a monarkia számára kedvező mindenütt és a legközelebbi időre a pénzpiacokon korlátozás nem várható. A fiumei hajóssztrájk. Fiúméból jelentik: Az Ungaro Croata alkalmazottainak sztrájkja változatlanul tart. Az igazgatóság nem enged, nem hajlandó a sztrájkolók követeléseit teljesíteni és uj alkalmazottakat keres. A sztrá jkolók pedig tovább harcolnak, nem engednek a követeléseikből és uj alkalmazás után néznek. A forgalom lényegében szünetel. Mindössze négy hajó van forgalomban, de ez a sokféle elágazású viszonylatokat nem tudja kielégíteni. A sztrájkoló tengerészek ma délelőtt tartott ülésükön elhatározták, hogy álláspontjuk mellett kitartanak, az Ungaro Croata fölhívására nem is reflektálnak. A sztrájk ezekután előreláthatólag hetekig fog tartani, a következményeinek az eltüntetése pedig hónapok múlva is alig remélhető. A haditengerészet nem ad több segítséget a sztrájk letörésére. Tegnap reggel hat torpedónaszád érkezett Fiúméba, hogy az Ungaro Croata személyzetének sztrájkja miatt megakadt postai szolgálatot teljesítsék. A hat torpedónaszád azonban kizárólag a postai szolgálat teljesítésére szorítkozik. — Triesztből jelentik : A Stabilimento Tecnico trieszti hajógyár munkásai között bórmozr galom tört ki. A sztrájk nagyfontosságú lenne a haditengerészet szempontjából, meft itt épitik a Dreadnoughtokat. A mozgalom összefüggésben van azzal azj agitációval, amelynek eredménye lett; a fiumei hajóig sztrájk. L | j