Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-31 / 123. szám

ma 142 DÉLMAGYARORSZAG 1911 május 24 len, egyáltalában nem igen gondoskodott róla, hogy a területiség elvét az osztrák kormánynyal elfogadtassa. Mert ha a jelenlegi kormány örökül kap egy tervezetet, melynek alapján elődje tárgyalt és ez a tervezet beleszólást enged az osztrák törvényhozásnak a nyelvkérdés magyarországi szabályozásába, igy annyi legalább is kétségtelen, hogy ez a sérelmes rendelkezés a koalíciós kormány uralma alatt még nem volt eliminálva. Vagy nem is gondoltak rá, vagy nem tudták kiküszöbölni. Az öszszehasonlitás mindkét esetben a Héderváry-kormány javára üt ki. Az esetből messzemenő következtetéseket levonni nem akarunk. Csak anynyit találunk mégis helyénvalónak megjegyezni, hogy az ilyen „történeti előzményeket" nem volna szabad egészen figyelmen kivül hagyni azoknak, akik ma olyan nagyon intranzigensek és valósággal szent háborút hirdetnek a nyelvkérdésnek egy olyan megoldása ellen, amely állhatatos és hazafias fáradozásunk minden tiszteletet megérdemlő eredménye. A Kossuth-púrt Kristőffy ellen. A Kossuthpárti képviselők kedden délelőtt Apponyi Albert gróf elnöklésével rögtönzött értekezletre gyűltek össze a Házban, hogy a békéscsabai választáson teendő lépéseiket megbeszéljék. Elhatározták, hogy Kristóffy ellen teljes erejükkel küzdeni fognak ós Urszinyi függetlenségi jelölt támogatására többen leutaznak Békéscsabára. Tisztek a politikában. Konstantinápolyból jelentik: Az ifjútörök párt lapjában, a Rumiliban szertelen támadás jelent meg Lut.fi Fikri szabadelvű képviselő, a liberális párt egyik vezére ellen. A támadás azzal végződik, hogy ha Lutii Fikri nem marad békén, majd elhallgattatják egy jól célzott golyóval. A megfenyegetett képviselő kikutatta, hogy a nyilatkozat szerzője négy tiszt, akik Dibreben vannak helyőrségen. Lutfi Fikri most nyilt levelet intéz Mahmud Sefked hadügyminiszterhez s követeli, hogy büntesse meg példásan a négy tisztet. egy idegen ur előtt múlatás, ivás után lefeküdt. Más semmi sem törtónt, bizonyosan tudom, kézzelfogható adataim vannak rá. Egy negyedik szép napon ismét mást és egy ötödik szép napon ismét mást hallottam. A hatodik napon megöltem a leányt. — És nem félsz, nem remegsz azóta ? — Bátor vagyok és szabadabb, mint valaha.. Az ember csak hiszi, hogy ura tud lenni a nőnek, a rabszolgája marad mindig. Jogom volt föllázadni ós a szép nyakának egy erős szorításával szabaddá lennem. — Éjjel sem félsz, nem remegsz sokszor borzongva össze és nem látod őt? — Csacsiságok. — Ezek nem csacsiságok. Én azt hiszem, hogy a legkisebb svábbogár életéért is fizetni kell. Mindenért, amit elloptunk, elrablunk, vagy megölünk. Mindenért. — A folyó vizében uszó fadarabot kitől lopod el, ha kihalászod. — A természettől, amelynek csöndes, szép harmóniájába ez is beletartozik. — Ettől is ellophatsz valamit? — Föltótlenül és ezért a tolvajlásórt fizeted a legdrágább árt. — Miért? — Mert a harmónia ugy teljes, ahogy megszeretted. — Szóval a folyó is boszut áll? • — Hozzásegítem öntudatlanul, sokszor talán akaratom ellenére. Itt az érzelmek dominálnak. (Folytatjuk.) Achrenthal a bolgár királynál. Bécsből jelentik: Achrenthal gróf közös külügyminiszter tegnap délután látogatást tett Ferdinánd királynál, aki két nap óta szigorú inkognitóban itt tartózkodik és a Kóburg-palotában lakik. A látogatás közel két óráig tartott. A külügyminisztériumban azt mondják, hogy a bolgár király magánügyek miatt jött Bécsbe, de ez a hosszú konferencia is arra vall, hogy Ferdinánd király a törökországi konfliktust és a balkáni helyzetet beszélte meg a külügyminiszterrel. Jelölés^ előtt. (Saját tudósítónktól.) A nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága szerdai ülésén állapodik meg a képviselő-jelölt személyét illetőleg és ezzel dönt az első kerület mandátumának sorsa fölött. Nagy érdeklődéssel várja a város egész polgársága, hogy kit állit a nemzeti munkapárt a választási harc élére, ami érthető is, mert hiszen arról beszélni sem lehet, hogy az első kerületben más legyen a képviselő, mint az, aki mögé a munkapárt hatalmas tábora sorakozik. Alig is hisszük, hogy némileg is számbavehető politikus vállalkozni fog arra, hogy a munkapárt jelöltjével szemben küzdelemre menjen. Igy tehát minden kombináció akörül zsugorodik össze, hogy a munkapárt kinek ajánlja föl a jelöltséget. Szerdán estétől már ezen.a ponton is megszűnnek a találgatások, kétkedések, mert a munkapárt végrehajtó bizottsága végleges döntést hoz a jelölt személyét illetőleg. Politikai opportunitás kívánta, hogy a végrehajtó-bizottság a döntést megelőző tárgyalásait ne nyilvánosan tartsa, politikai ildomosság parancsolja, hogy nyilvánosságra ne hozzuk annak az európai hirü tudósnak nevét, akinek a dolgok mai állása szerint a végrehajtó bizottság a mandátumot föl akarja ajánlani. Bizonyos, hogy minden önkényes ós önjelöltes kombinációval szemben a helyzet élére ennek az embernek a neve került, aki az egyetemi katedrákon a legkiválóbbak egyike és akinek a parlamenti életbe való bevonulása uj, nagyórtókü erővel fogja fgyarapítani azt a hatalmas szellemi tőkét, amely a munkapárt táborában összehalmozódik. Vidéki városban pártügyek élén alig-alig áll olyan agilis elnökség, szakavatott, előkelő vezetőség, mint a szegedi. Ennek az elnökségnek ós vezetőségnek állásfoglalása már egymagában elég garancia arra, hogy a jelölt méltó lesz ahoz a helyhez, amelyre állítják, a szerephez, amelyet ráruháznak, a föladatkörhöz, amelynek betöltését várják tőle. Ha pedig ehez a szóban forgó ember nagy tehetségében, munkás életében, gazdag tudásában, szónoki ós előadói tehetségében rejlő garanciák is járulnak, kell, hogy a polgárság legalább azzal a megnyugvással és elismeréssel fogadja a végrehajtó bizottság határozatát, amily körültekintéssel és komoly megfontoltsággal azt hozták. Szeged kiváló jelöltet kap a nemzeti munkapárttól. Ha harc lesz, törhetetlenül meg kell meg kell mellette állani, ha pedig harc nélkül sikerül bevenni a győzelem várát, nem kicsinyeskedő, hanem nagystillü, országos érdekű munkásságot kell kérni attól az embertől, aki maga is nagystílű és országos jelentőségű. Kisért a koalíció. — Hiteltuilépések és milliók. — (Saját tudósítónktól.) Budapestről jelentik: Rendkivül érdekes ülése volt tegnap délután a képviselőház zárszámadási bizottságának. Az ülésen Wickmburg Márk gróf elnökölt; az úgynevezett kisebb tárcák 1907. évi zárószámadása volt napirenden, amelyeknek Huszár Károly (nagyzorlenci) volt az előadója. Nagy Sándor, a zárszámadási bizottság állandó előadója, két inditványt terjesztett be. Az egyik a hiteltullépésekről szólt, a másik a Csomagszállítónak egy szerződós stornirozásáért kifizetett 360.000 koronáról. (A tüzérezredek milliói.) Az 1907. év folyamán a közösügyes kiadásoknál a tábori tüzérezredek anyagszükségletére a koalíciós kormány egy több milliós póthitelt vett igénybe, anélkül, hogy ezt a képviselőháznak — amely akkor együtt ült —• bejelentette volna. A koaliciós kormány azzal védekezik, hogy a póthitel igénybevételét a képviselőház nagy elfoglaltsága miatt nem tudta bejelenteni. Az előadó indítványozza, hogy a kormány kérjen fölvilágosítást az előző kormánytól. (A csomagszállító százezrei.) A Fejérváry-kormány a Csomagszállító Részvénytársasággal egy szerződést kötött, amellyel a kincstár összes hirdetési átalány-ügyeinek kezelését a Csomagszállító Részvénytársaságra bizta. Ezt a szerződéskötést a, Fejérváry-kormány azzal okolta meg, hogy a hirdetési átalányok egységes kezelése a kincstúrra előnyösebb, de mert a miniszterelnökségnek erre közege nincs, szükséges volt ezt a Csomagszállító Részvénytársaságra bizni. A koalíciós kormány ezt a szerződést nem tartotta alkalmasnak és stornirozta. Kártérítésül háromszázhatvanezer koronát fizetett a Csomagszállító Részvénytársaságnak. Minthogy ezt az összeget horribilis nagynak tartja, indítványozza, hogy a zárszámadási bizottság idézze maga elé az előző kormány elnökét, Wekerle Sándort, hogy adjon fölvilágosítást: 1. Milyen nagy összeget fordit a kincstár hirdetési átalányokra? Arányban áll ez az öszszeg a 360.000 koronás kártérítéssel? 2. Mik az okai a Fejérváry-kormánynyal megkötött szerződós stornirozásának? Várady Zsigmond hozzájárul Nagy Sándor indítványának első részéhez. Beck Lajos: Fölolvassa az állami számszók jelentését 360.000 korona kifizetéséről. Indítványozza, hogy a zárszámadási bizottság az öszszes aktákat vizsgálja meg. Hantos Elemér a Csomagszállító ügyének tisztázása végett helyesnek találná, ha a bizottság utasítaná a kormányt, hogy a Csomagszállító Részvénytársasággal kötött szerződést és az erre vonatkozó összes ügyiratokat bocsássa a zárszámadási bizottság rendelkezésére. Ő a jelentésekből azt látja, hogy a koaliciós kormány a pör elkerülése végett a jogügyi igazgatóság meghallgatása után fizette ki a Csomagszállítónak a háromszázhatvanezer koronát, de tudni szeretné, hogy mi volt ez az összeg: kötbér vagy kártérítés ? Tudni szeretné azt is, hogy ha a koaliciós kormány stornirozta a Csomagszállítóval a szerződóst és pedig ilyen nagy összeg árán, — miért kötötte meg félév múlva újra ? Wickenburg Márk gróf elnök azt indítványozza, hogy a bizottság előbb kérje be az aktákat és ha azokból nem kapná meg a kellő fölvilágosítást, csak azután kérje maga elé az előző kormány elnökét: Wekerle Sándort. A bizottság igy határozott.