Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-24 / 118. szám

1911 május 24 DELMAGYARORSZAG 7 Egy falu tüntet Knab ellen. — Félre uerték a harangokat. — (Saját tudósítónktól. Nagyteremián még mindig nem csendesedtek el a Knab-léie szenzáció hullámai. Nap-nap után hangos tüntetések jellemzik a hangulatot, melyet a fölmentő ítélet hozott. A község lakói nem tudnak belenyugodni abba az előttük hihetetlennek látszó faktumba, hogy itt valaki büntetlenül gyilkolt. — Meg kell lenni a gyilkosnak! Megkeressük! És ehez hasonló hangok kisértenek a falu amúgy is puskaporos levegőjébe. A bűntett izgalmas szenzációi nem akarnak a feledésbe tűnni, sőt napról-napra élesebb lesz az ellentét a két vélemény között, hog y: bünös-e vagy ártatlan Knab Kde ? A teremiai gazdák nagy része még a fölmentő Ítélet dacára sem hisz Knab ártatlanságában és vannak közöttük olyanok is, kik nyíltan, ma is a nábobot tartják a gyilkosnak. — Nem lehet más. Nem állott érdekében. Szájról-szájra jár az izgató, lázitó kijelentés. Meg is van az eredménye. Tüntető főlvonulá sokat már régebben rendeztek Knab ellen a teremiaiak. Minden követ megmozgattak, hogy a nábobot kitúrják a közegből. Knab eddig keményen állta a próbát. A tüntetésekre, a lazításokra nem reagált. A legutóbbi időben azonban olyan tercet' készítettek a lázongók, hogy annak sikerülte esetén biztosra vették, hogy a ná"eh elhagyja Nagyteremiát. A község tehetősebb polgárai összebeszéltek a teremiai önkéntes tűzoltósággal ós a ha"angozóval és őket is belevonták tervükbe. Az önkéntes tűzoltóságot megbizták, hogy j^ljes fölszereléssel vonuljanak Knab Ede háza elé és ha tűzjelzést kapnak, rohanjanak 1)6 Knab házába ós a tűzi fecskendővel tekyék tönkre a lakást, Ezzel a manőverrel akarták ők Knab helyzetét Nagyteremián ehetetlenné tenni. A megbeszélés után a ."zoltőság be is fogott a tűzi fecskendőkbe 'gy, készenlétben várta a tűzjelzést. Csakhamar jött a tűzjelzés is. Biin-bim-bim — verte félre a harangokat a harangozó. A faluban nagy volt az ijedtség. Hol ég? Hol ég ? Kiabálták az emberek. . Tűz van! Tűz van! Ég a Knab Ede LüZa — kiáltotta valaki a tömegből. A tüzG'tók Knab háza elé vonultak és az ablakon út , t vizsugarakat lövettek Knab lakásába. A hbob háza népével kiáltozva tiltakozott a Ydt támadás ellen, de ez mitsem használt. ,.zat ekkor már óriási tömeg vette körül ' 'ölsiketitő ordítás reszketette meg a leVegőt. Ég a Knab Ede háza! Mentsük meg a Wkost! la P( Mit csináltok haramiák, hol ég itt va(;•„ , Bablók, tönkreteszlek — kiabálta kezeit 0l'delve Knab Ede. ej Vaklárma csak nagysokára csendesedett jel i fel(li'hödött tömeg azzal oszlott szój' «ogy figyelmeztette Knabot: já^Menj el Nagyteremiáról, mert rosszul f aPrő-cseprő tüntetések Knab ellen napie,i vannak. __ OLCSÓBBAN Mi? .nem szerezhetők a Ie«|kúú»°bb keréktttiiíiv'. Vttl,MHé]iek éa a viláflhlrü „patlié" *éa»i* 11 heszélőjiépek 0-8—10 koronás Szántó Sándor rafeZyn SZEGED, = i!Siij lajos-kirut 38. sióm. J'íal»K4rulökkal szemben.) ^javítóműhely !! Az Achim-lányok. (Saját tudósítónktól.) Még a mult héten ugyan ki tudta, hogy Áchim Andrásnak, a mulatóskedvű szépembernek lányai vannak? Hogy Békéscsabán, a Mészáros-utca végén, abban a zöldre mázolt házban ól két szép leány, aki a népvezért, a parasztkirályt vallja apjának? Békéscsabán talán tudták, de ez se biztos. Nem olyan lányok az Achim-lányok, hogy nagyon mulatságba járnának, hogy hivalkodnának, büszkélkednének. Nem olyan lányok az Achimlányok. Egynagy, országos szenzációnak kellett Iejádszódnia a Mészáros-utcai házban, egy óriási tragédiának, Áchim Andrásnak meg kellett halnia, igy kellett meghalnia, hogy Békéscsaba tudomást vegyen arról a két szép leányról, hogy a világ, hogy azok akik ismerték és szerették Áchim Andrást, de még azok is, akik bizalmasan voltak vele, megtudják, hogy Áchim Andrásnak lányai vannak. Mikor az ember leirja ezt a két szót: vidéki lány egyszerre egész különös képzetek támadnak agyában. Virágzó ákácok illatát érzi az ember, zöld zsalugáteres, kicsi ablakokat lát, a miken felfut a vadszőllő s azokon kitekintő, kontyba fonott hajú, szőke ós kékszemű bogárszemü, pirosra sült arcú, fekete lányokat, fehér ruhában, amint kitekintnek az^ablakon. S mindjárt hozzákópzeli az ablak alatt álló, vadászkalapos, pepitanadrágos legényt, aki botjával csapkodja a csizmája szárát, miközben felbeszél hozzájuk, a szomszéd kertjében lopott rózsákkal kedveskedik nekik, lapos bókokat mond, amikre elpirulnak a lányok s elszaladnak, amikor azt mondja nekik, hogy szereti őket. Ilyen képzetek támadnak az ember agyában, mikor leirja ezt a fogalmat: vidéki lány. Virágillat, egyszerűség, szelid galambtermészet. Azután rettenetes csalódás éri az embert, ha valahová elkerül a vidékre. Ugy veszi észre, hogy azok a vidéki leányok, akiknek a képzete ott élt elrejtve az agys ejtjeiben, tulajdonképen már csak időmegsárgitotta régi novellák fakuló betűin élnek, hogy a valóságban nincsenek, vagy ha vannak, ritkábbak az ezüst rókánál, a fehér hollónál. Mert a legtöbb délelőtt tiz órakor már kalaposan korzózó, délután kávéházba járó, tenniszező, este vendéglőben katonatisztekkel mulató kisasszony. A régi leányok, akik kancsókban hordták a bort a vendégszobákban apjukkal versenytivó udvarlóknak, nincsenek többé. Elvitte őket a távíró, a telefon, meg a gyorsvonat, amelyik közel vitte őket Budapesthez, ehez a bolond Bábelhez, amiben igazi leány már nincsen is. — Mert Pest rontotta a leánylelkeket végig az országon. A főváros bolond lármája, veszett, költekező, alaptalan és indokolatlan fényűzése. Valahány leány van, annak talán mindnek Pest az ideálja, mind pesti asszony szeretne lenni. Mind lenézi a falujabélit és valami magasabb, magasztosabb lénynek nézi a pesti embert, mert az pesti. Már Tápiósülyőn is tizenöt forintos cipőt hordanak a fináncszemlész leányai és huszonöt forintos kalapot. A boltost azért szidják, mert nem Londonból hozatja a parfümöt és nom Párisból az arckouőcsöt és este a vendéglőben székre rakják föl a lábukat és cigarettáznak. Igazi vidéki lány talán nincs is több, csak kettő : az Áchim lányok. Pedig ők járhatnának Parisban készült ruhában, drága, nagy kalapban, megvan hozzá a módjuk. És adhatták volna az előkelőt, az uri kisasszonyt, a tenniszezőt, mog lett volna hozzá a joguk, hiszen országszerte hires ember, képviselő, nagybirtokos volt az apjuk. Ahogy az apjuk megmaradt a nagyurak közt is parasztnak, ugy maradtak meg ők is típusnak, az igazi vidéki lány tipusának. Talán, ha nem ugy lett volna, ha ők Is tenniszezni, meg korzózni jártak volna drága kalapban, finom ruhában, akkor minden másképpen történt volna. Akkor — elég szép lányok, sőt nagyon szép lányok — talán nekik csapták volna a szelet a Zsilinseky-&ak, nem törődvo azzal, hogy az apák haragban vannak. Sőt biztosan nekik csapták volna a szelet, mert az apák — megtiltották volna. És biztosan nem lőtték volna le az ideáljuk apját. De azért csak maradjanak az Achim-lányok olyanok, mint eddig voltak. Egyszerűek és tiszták. Ne vessék le a vadvirág illatot, amit az ember érez, ha rájuk néz. Maradjanak meg típusnak. Úgyis olyan kevés az igazi egyéniség és olyan sok a müember. NAPI HÍREK — Bánffy haldoklik. Talán mikor az olvasó elé jutnak e sorok, Bánffy Dezső báró nem is viaskodik már az életért. Kedden este Szeged országgyűlési képviselőjének állapota reménytelenre fordult. Végzetes bizonyossággal állapították meg az orvosok, Jendrassik tanár és Tihanyi dr, hogy Bánffy menthetetlen: élete órák, percek kérdése már. Sőt a lesújtott családdal is közölték az orvosok, hogy a katasztrófa minden pillanatban bekövetkezhet. Országszerte részvéttel kisérték Bánffy Dezső báró haláltusáját, a képviselőházban is sokat beszéltek Szeged nagynevű képviselőjének gyötrelmes haláltusájáról s arról, hogy Bánffy utolsó óráit éli . . . — A király egészsége. Budapestről jelentik: A tegnapi kedvezőtlen jelentések után ma kevés hir érkezett a király állapotáról. Délelőtt szeles és hideg idő volt és azért a felség nem ment szokott gyalogsétájára sem, hanem az egész délelőttöt dolgozószobájában töltötte. Féltizenkettőkor Gödöllőre érkezett Wickenburg gróf osztrák belügyminiszter, akit tizenkét órakor a király magánkihallgatáson fogadott. — A félhivatalos Magyar Távirati Irodának jelentik Bécsből: Egy magas állású politikus, akinek tegnap alkalma volt Gödőllőn őfelsége előtt megjelenni, a forgalomban levő híresztelésekkel szemben örömmel konstatálta, hogy aggodalomra egyáltalán nincs ok; a király katarrhusa jelentékenyen enyhült, habár még nem is szűnt meg egészen. Az uralkodó a gödöllői séjour után rövid tartózkodásra Schönbrunnba megy, majd a lainzi parkban lévő Hermes-viliában fog néhány hetet tölteni, hogy az ottani portól ment levegőben a hurut utolsó nyomait is megszüntesse, mielőtt Ischlbe megy nyaralni. — Hegedűs Lóránt szegedi előadása. Megírtuk, hogy Hegedűs Lóránt szerdán Szegedre jön és előadást tart. Megírtuk azt* is, hogy a szegedi munkapárt minden előkészületet megtett az illusztris vendég fogadására. Hegedűs Lóránt aztán ina táviratot küldött Witnmer ^Fülöphöz és bejelentette, hogy tekintettel Szeged országgyűlési képviselőjének, Bánffy Dezső bárónak rendkívül válságos állapotára, a napokban nem jön Szegedre. Hanem elhalasztja fölolvasását annál is inkább, mert Bánffy az ő, Hegedűs egyházának is főgondnoka. Hegedűs Lóránt minden jel szerint junius 11-ón érkezik Szegedre ós ekkor tartja meg fölolvasását. Ugy érezzük, hogy Hegedűsnek ez a kissé elhalasztott előadása tapintatos Bánffyra való tekintettel, akinek állapota a mai jelentések szerint is most már végzetesen válságos.