Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-16 / 111. szám

Í911 május ltí ÖETMÁGYARORSZÁÖ Áchim Andrást agyonlőtték. — Békéscsaba forrong. — (Kiküldött tudósítónktól.) Vasárnap reggel Áchim L. Andrásra, a parasztpárt vezető­jére, Békéscsaba országos képviselőjére re­volverrel lőtt rá politikai ellenfelének, Zsi­linszky Endre dr-nak egyik fia : Zsilinszky Gábor vegyészmérnök. Halálos sérülésekkel szállították kórházba a parasztkirályt, aki hétfőn délben belehalt a sérüléseibe. A gyilkosságról, annak részleteiről külön­féle verziók keringenek, Áchim emberei is, Zsilinszky emberei is másként adják elő a tragédia lefolyását. Azt az egyet azonban meg lehet állapítani, bogy a Zsilinszky fiuk azért mentek el Áchim lakására, hogy a képviselőt felelősségre vonják azokért a sú­lyos és durva sértésekért, amelyekkel Áchim apjukat illette. Állítólag Áchim bottal véresre verte az egyik Zsilinszky fiút, majd folytatni kezdte azt és a vegyészmérnök csak azért hasz­nálta a fegyverét, hogy bátyját meg­mentse. Áchim párt ja : a parasztpárt most forrong. Boszut akar venni vezére haláláért és Bé­késcsabán rendkívül izgatott a hangulat. Készenlétbe helyezett katonaság vigyáz a rendre, csendőrök és katonaság őrködnek a Zsilinszky fiukon és híveiken, akiknek a ha­lálát kívánja a parasztság. A parasztvezér tragédiájáról kiküldött tu­dósítónk az alábbi tudósításában számol be : (Achimot lelövik.) Vasárnap reggel nyolc órakor Áchim András mószáros-utcai lakásán megjelent Zsilinszky Endre dr ügyvédjelölti, öcscse, Zsilinszky Gábor vegyészmérnök, a berlini műegyetem asszisz­tense társaságában. A két fiatalembert, akik teljesen ismeretlenek voltak Áchim házában, a képviselő egy cselédsorban lévő rokona, Áchim Ilona fogadta. — A képviselő úrral akarnék beszélni — mondotta a leánynak Zsilinszky Endre. A leány bement a szobába és jelentette Áchim­nak, hogy két ismeretlen ur akar vele be­szélni. Áchim épen öltözködött, öreg szolgája, F»­csiánjMihály és annak Mátyás nevü fia segitett neki. Áchim kiüzent: — Ültesd le az urakat, adj nekik újságot, amig bejöhetnek. Ezután Áchim kiküldötte a szobából a két Vicziánt. Mikor a két ember kijött a szobából, a Zsilfnszky-fiuk összenéztek és az egyik meg­kérdezte a másiktól: — Menjünk be ? Viczián Mátyás, aki ezt a kérdést hallotta, odaszólt a fiatal embereknek: — Ne tessék bemenni. A két látogató azonban nem hallgatott a figyelmeztetésre. Viczián Mátyás szerint anélkül, hogy kopogtatlak volna, kinyitották az ajtót és bementek a szobába. Vicziánók hallották Áchim kórdósét. — Mit akartok itt ? Mire valamelyik a két Zsilinszky közül ezt mondotta: — Magának most meg kell halnia 1 A következő pillanatban revolverlövések dör­dültek el. Viczián Mihály, aki sánta ember, be­bicegett a szobába és mankóját az egyik Zsi­linszky fiúra emelte, mire az revolverrel fenye­gette meg őt. A revolver fedezete alatt rohantak ki mindketten a szobából. (Két golyó talált.) Három lövés dördült el, ezek közül a m&sodik Volt a súlyosabbik, a harmadik nem talált, Áchim­nak azonban volt még annyi ereje, hogy a maga lábán ment ki a szobából. A ház tornácára sietett és elhaló hangon kiáltozott: — Árulás! Árulás! A kiáltozásban segitett neki egész háza népe. Rövid néhány perc alatt tele vol a Mé­száros-utca megrémült, izgatott emberekkel. Áchim azonban már nem látta ezeket. Ájultan esett össze, mire a cselédség értesítette a kór­házat, ahonnan hordágyat küldtek a súlyosan sérült képviselő elszállítására. Achimot átvitték a csabai közkórházba, ahol Remenák Emil fő­orvos, Badics József és Szamek Ignác orvosok elsősorban is azt állapították meg, hogy milyen sebeket kapott a képviselő. A Browning-revolverből érkezett két golyó közül az első a ballábon érte és keresztül­hatolva az alsó lábrészen, a jobb lábba hatolt. A lövés után Áchim lehajolt és igy történhetett, hogy a Zsilinszky-iiu másik golyója a bal ülő­gumóján érte. Ez a golyó hét helyen szakította át a beleket és a hólyagot is keresztülütötte. Délben az orvosok megoperálták Achimot. Kivették belőle a golyókat és bekötözték. Az operáció befejezéséig Áchim hét liter vért vesz­tett, ami állapotát rendkívül válságossá tette. (Xsilinszkyék az ügyészségen.) A két Zsilinszky-fiu, mikor a Viczián man­kóját elkerülte, kézbentartott revolverrel fu­tott ki az utcára. Az egyik kalap nélkül volt. Igy érték el a legközelebbi bérkocsi-állomást. Kocsiba ültek és a főszolgabíróhoz hajtattak. A főszolgabíró a járásbiróhoz utasította őket, Jankovics járásbiró azonban azt mondotta ne­kik, hogy menjenek Gyulára és az ügyészségen tegyenek jelentést. A két fiu igy is tett és még a féltíz órakor induló motoroson átmentek Gyulára, hol Liszy Viktor dr főügyószhelyettesnól, a gyulai ügyész­ség vezetőjénél jelentkeztek. A főügyész-helyet­tes jegyzőkönyvbe vette vallomásukat, de nem tartóztatta le Őket, miután állandó lakásuk van és különben is régi ismerősei, akik megígérték, hogy nem fognak megszökni. A két Zsilinszky­fiu erre a déli vonattal visszautazott Békés­csabára. (Plakátokat ragasztanak.) Alig néhány órával az események után a pa­rasztpárt vezetősége röpcédulákon tudatta a város és a környékbeli tanyák népével a tör­ténteket. A cédulák szövege a következő: Áchim L. András tragédiája, Lelőtték a Zsilinszky-fluk. Oroszország legsötétebb, barbár vidékéről sem jöhetne hihetetlenebből hangé hir, mint az, mely ma reggel félkilenckor futótűzként terjedt el a városban, hogy Áchim L. Andrást, az országos parasztpárt lelkes és érdemes elnökét, a város országos képviselőjét, Zsilinszky Endre dr fiai: ifjabb Zsilinszky Endre és Zsilinszky Gábor, a képviselő saját hálószobájában, amig ez öltöz­ködött, megtámadták s Browning-revolverből tett négylövéssel halálosan megsebesítették. Sirva és jajgatva panaszkodik pártja, népe a sors e kiszámíthatatlan és meg nem érdemelt csapása fölött, amely vezérétői, mindenétől akarta megfosztani az őt hiven követő nyáját. Áchim L. András eszméletlenül fek­szik a városi kórházban, csak rövid időre tért magához, amikor a vizsgálóbíró kihall­gatta s elmondta a támadás történetét. — Háromszor lőttek rám, mikor mene­külni akartam! — mondta Áchim — s mi­kor a földre estem lőtték, belém az utolsó lövést, mely hátamba fúródott. Az orvosi vélemény, sajnos, nem kecseg­tető. A hátán behatolt golyó hat helyen fúrta át a beleket és vajmi kevés remény van arra, hogy Áchim megmaradjon az életnek. Békéscsaba polgársága, mely Áchim L. Andrást vezérónok ismerte el, fogadja e megváltozhatatlan sorscsapást higgadt nyu­galommal. Magyarországon, a jog, törvény és igazság országában élünk, a vétkesek meg fognak tettükért bűnhődni. Áchim András lelke pedig, ha az isten magához szólítja, szűz tisztán fog megállani az örök igazság zsámolya előtt és ott is csak azt mondhatja el, amit itt oly gyakran hangoz­tatott: — Amit tettem, a népért tettem! Az Országos Parasztpárt vezetősége. A városban ki is ragasztották a kis plaká­tokat, de mivel igen sokan csoportosultak köröttük, a csendőrség eltávolította őket. (Zsilinszky a merényletről.) Kiküldött munkatársunk beszélgetett Zsi­linszky Gáborral, aki Achimot lelőtte. A fiatal ember igy mondotta el a történteket: — Szombaton a Békéscsabai Friss Újságban olvastuk az apánk elleni támadást. Elhatároz­tuk, hogy felkeressük Achimot és fölszólítjuk a sértő közlemények visszavonására. Annál inkább tettük ezt, mert atyánk nem volt itthon, Buda­pestre utazott. Bátyám társaságában vasár­nap reggel csakugyan megjelentünk Áchim há­zánál, ahol egy nőcseléd fogadott, aki azt mondta, hogy várjunk az előszobában Áchimra, az mindjárt jön. De Áchim nem jött, mire mi az ebédlőn át bementünk a hálószobába. Ko­pogtattunk az ajtón és belülről hallottuk Áchim hangját: — Szabad! Beléptünk ós ekkor a bátyám igy szólt Áchimhoz: — Áchim ur, Önnel egy kis beszédünk van. Az édes apánkra szórt rágalmakat vonja vissza és szüntesse be azokat a támadásokat. —* Takarodjatok ki! — kiáltotta ránk dühö­sen Áchim. — Azért jöttünk, hogy vonja vissza táma­dásait! — kiáltotta rá a bátyám. Áchim ekkor fölkapta a botját, amely az ágy mellett állott és bátyámra sújtott vele. Az első ütés a fején, a második a vállán érte Endrét, aki védő állásba helyezkedett ós visszaütött támadójára. Achiro azonban tovább botozta, majd torkonragadva, ágyba taszította. Mindez egy pillanat müve volt és én csak akkor eszméltem a dolgokra, mikor Acliim foj­togatni kezdte a bátyámat. Revolvert rántottam, mert revolver mindig van nálunk, intelligens csabai embereknél, minthogy Áchim izgatásai folytán állandóan veszélyben forog az életünk. Revolvert rántottam hát ós rákiáltottam a fojtogató képviselőre: — Áchim ur, ne bántsa a bátyámat, mert lövök! A figyelmeztetés nem használt, mire fölnyi­tottam a revolver zárókészülékőt és lefelé tartva a fegyvert, kétszer lőttem. A lábát akartam ta­lálni, de mint később hallottam, a második lö­vés a bal ülőgumóján érte, mert a lövés után lehajolt. Ekkor már eleresztette a bátyámat és kifu­tott a tornácra. — Árulás! Árulás! kiáltotta a tornácon, ahol két ember várt reá. Ezek is lármázni kezdtek, ordítozott az egész házuk népe, mi pedig kiro­hantunk a házból. A főszolgabírónál) járásbiró­nál, majd a főügyószhelyettesnól jelentkeztünk ós délben visszaérkeztünk Csibára, Apponyi­utcai lakásunkra mentünk, de azt olyan fenye­getőleg vette körül a tömeg, liogy az őrizetünkre kirendelt, négy csendőr és két rendőr mellett sem éreztük magunkat biztonságban. A főbiró rendel­kezésére átmentünk a Széchenyi-utcai laká­sunkba, amelyet azóta nem hagytunk el. A merényletnek félóra alatt hire terjedt a városban. Mindenünnen izgatott, haragos emberek gyülekeznek Achimék háza köré, egy másik tömeg a kórház körül verődött össze. A szomszéd tanyákról és falvakból szekerestől jönnek be Áchim párthívei, akiket a Zsilinszky-fiuk merénylete szenvedélyessé korbácsolt föl. A főszolgabíró intézkedésére vasárnap készenlétbe helyezték az olt állomá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom