Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-16 / 111. szám

.Jm LLLLL 111 11 I— WIL 10 1911 II. évfolyam, 107. szám Csütörtök, május 16 fiöiponti szerkesztéséi) és kiadóhivatal Szeged, ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN TELEFON-SZA*: c=s Korona-utca 15. szám c=a efl$s2 jvre , r 24'— létévre . . . R 12'— egész évre . R 28'— félévre . . . R 14-— Szerkesztőség 305 e=i Kiadóhivatal 85£' Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., negyedévre. R f- egy hónapra R 2-- negyedévre. R V- egy hónapra R 2-40 Interurbán 835 c=j Városház-utca 3. szám c=s Egyes szám ára 10 fillér Egyes szám ára 10 fillér Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12Kötött birtokok és a városok fejlődése. A kötött birtokok reformjának kérdése és a városi birtok jobb és célszerűbb kihasználásának lehetővé tétele összefüggésben állanak a városok jövendő fejlődésének lehetőségeivel s miután a modern községi politikának föl kell ölelnie mindazokat a kérdéseket, melyek a városok fejlődésével kapcsolatban vannak, a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmából megkíséreljük a kötött birtokok és a holt kéznek elkerülhetetlen és szükséges reformját a magyar városok érdekei szempontjából megvilágítani. Annyival is inkább szükséges ezt tennünk, mert amig a városi program egyéb ágai a fejlődő városok részére ma már sok helyen gyakorlatilag is megvalósult eszméket bőven tartalmaznak, addig városi mezőgazdasági szociálpolitikáról nagyon keveset hallunk. Más indoka is van annak, hogy a holt kézzel és a kötött birtokkal a városok fejlődése szempontjából foglalkoznunk kívánatos' és szükséges. Mind sűrűbben és sűrűbben halljuk hangoztatni, hogy a városok és községek földbirtok és gazdasági politikája alapos beavatkozást követel, merészebb hangok egyenesen helytelennek jelentik ki, hogy a városok tulajdonában lóvö földbirtokok a városok kezében továbbra is megmaradjanak s azt mondják, hogy a városok birtokszerzési törekvéseinek gátat kell vetni. Az ország egyenlőtlen birtokeloszlási viszonyainak rendezése mindinkább az általános szociálpolitikai kérdések homlokterébe kerül s még a legkonzervatívabb államférfiak is többékevésbé elismerik már, hogy a kötött birtokok és a holt kéz az ország fejlődésének nagy akadályai. A földosztó demokrácia hevesen és türelmetlenül követeli a földreformot s a városi polgárság, mely Magyarországon különösen gerinctelen osztály, tétlenül, közömbösen nézi azoknak a nagy kérdéseknek tárgyalását, az eszmék harcát, melyektől jóléte, jövője és boldogulásának lehetősége Wgg. Már pedig a magyar földbirtok reformja szorosan érdekli a városok polgárságát, nagy befolyással van a városok élelmezésének megjavítására és olcsóbbá tételére, az ipar és kereskedelem föllendülésére és általában a városi lakosság létföltételeinek könnyebbé tételére. A nagybirtok, , a kötött birtok, a holt kéz ma nemcsak gazdasági tényező Magyarországon, hanem közjogi és politikai tényező is, mely a városok s a dolgozó városi lakosság hátrányára érvényesiti befolyását. A városok érdekeinek elnyomása jórészben a nagybirtok politikai és gazdasági uralmára vezethető vissza, nem lehet tehát közömbös dolog a városokra nézve sem a földbirtokpolitika, annál kevésbé azok a javaslatok, melyeket a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál a politikusok mint a meglévő bajok ellenszereit követni ajánlanak. Másrészről a városok tulajdonában is tekintélyes földbirtokok vannak, melyeket a városok természetes terjeszkedésüknek hosszú időkre biztosítása mellett nélkülözhetnek és a földéhség csillapítására fordíthatnának, igy mindig hangosabban és haragosabban hangzik a követelés, hogy a városok tulajdonában lévő földbirtokok parcelláztassanak. Kétségtelen, hogy minden földbirtokpolitika legáltalánosabb elve, hogy a föld leggazdaságosabban használtassák ki és hogy a földjövedelem a legarányosabban oszoljék meg az ország lakosai között. A helyes földbirtokpolitika ezen elvének a megforditottját láttuk eddig Magyarországon s a magyar birtokeloszlási viszonyoknak párját az egész világon nem találjuk. A latifundiumok, a hitbizományok, az egyházi birtokok ott terpeszkednek mindenütt a falu és a város fcöjött ék a jognak a múltból itt maradt rendelkezései következtében Magyarország az az, ország, hói a szaporodó népesség erkölcsi és testi nyomorúsága, szegénysége folytonosan fokozódik, hol a megélhetés mindig nehezebb lesz s hol az emberi javak igazságtalan megoszlásának következményei legsúlyosabbak. A városok megerősítéséhez, virágzóvá tételéhez az ut a kötött birtokok fölszabadításán át vezet. Magyarországon a világi kötött birtok 2 millió 329.485 katasztrális holdat tesz ki, tehát az egész ország területének 4*79 százalékát. Ez a vagyon 92 család kezében van. Az egyházak kezén a vallás- és tanulmányi alappal együtt ennél még több van. Az összes egyházi jellegű földbirtokok felülhaladják a hitbizományi birtokok menynyisógét,, mert az egyházi birtokok területe 2 millió 644.000 hold, az ország összterületének 5*6 százaléka. Ezzel szemben a városok kezében lévő földbirtokok a következők : 24 törvényhatósági városnak van 365.306 katasztrális hold földje, 107 rendezett tanácsú városnak pedig 437.640 hold földje. A városok kezén lévő összes müvelés alatt álló földbirtok 802.946 hold. Látnivaló tehát, hogy a 2 millió 329,485 hold hitbizományi és 2 millió 644.000 hold egyházi birtokkal szemben az országos földbirtokpolitika súlypontja nem a városok földbirtokán fekszik. Nem mondjuk ezzel azt, mintha a városok -földbirtokának kezelési módja nem szorulna szintén reformra. Magyarországon 1945 nagybirtokos birja a termőföld 31*19 százalékát. Egy-egy nagybirtokra átlag 3831 hektár földterület esik.. A hitbizományosok egy családtagjára 25.369 katasztrális holtL föld jut. A római katolikus világi papra átlag 368 katasztrális hold, egy római katolikus főpapra pedig 30tl4& hold föld jut. A müveit földterület egyharmadrésze Magyarországon az egyházt és világi nagybirtokosok kezén van s ezzei szemben Németországban a termőföldnek, csak egytizede a nagybirtokosoké. Franciaországban a 200 hektáron fölüli nagybirtok a müveit területnek csak 16 százalékát foglalja el. Dániában a 118 hektáron alóli földbirtok az összes földterületnek 81ií százalékát, Hollandiában pedig a 20 hektáron alóli földbirtok az összes müveit terüterületnek 51'7 százalékát teszi ki. (Szende Pál: a nagybirtok és Magyarország jövője.). Az ország termőföldjének aránytalan eloszlási adatait mi sem világítja meg jobban., mint a következő adatok: 1,460.000 törpebirtokosnak van . 1,467.533 hektárjai 698.000 kisgazdának (5—10 hold) van 2,371.996 506.618 középbirtokosnak (10—50 hold) van ... 7,708.809 „ 106.660 középbirtokosnak (50—100 hold) van . . . 1.494.054 „ 21.000földbirtokosnak (100— 1000 hold) van .... 3,399,402 3980 nagybirtokosnak (1000 holdon felül) van. . . . 7,451.640 „ Az összes nemzeti vagyon termőföldekben kitesz 23,893.434 hektárt s mig 2,800j000fc embernek, sőt most már többnek csak 16,414.794 hektár földje van, addig a 3980 egyházi és nagybirtokos ennek majdnem felét 7,451.640 hektár földet vall tulajdonának. Sulyosbitja a helyzetet az, hogy a nagybirtokok jórésze kötött birtok. Ott, hol nagy kiterjedésű kötött birtokok vannakr nem fejlődhetnek a városok. Onnan menekül a nép. Nincs munkaalkalom, a jövedelem legnagyobb része a nagybirtokosé, a nép tengődik, a legelemibb életszükség— leti cikkeket sem képes beszerezni nem fejlődhet az ipar, a kereskedelem. é» nem alakulthat ki pezsgő városi élet Poroszországról Marx Seving német közgazdász egy becses és sok tanulságot magába a rejlő munkában mutatta ki, hogy erős, önálló városi élet csak ott fejlődött ki, hol nincsenek nagybirtokok. Magyarországon nemcsak az a baj* hogj Bok a nagybirtok és az ország területének egyharmadát lekötve, megbénítják a rejlődést, de növeli a bajt, hogy a nagybirtokok jó része holtkézi és kötött birtok, melyek a maguk változatlanságukban csak arra szolgálnak, hogy ideiglenes haszonélvezőik által minél kevesebb befektetéssel, minél jobban kihasználtassanak.