Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-04 / 101. szám

1911 május 4 DELMAGYARORSZAG 3 A gazdasági tudósítóknál nem az a fontos, hogy ezek dotálva legyenek. Inkább az ellenőrzésük legyen szigorúbb, mert háromuegyed részük az Íróasztalnál csinálja jelentését, anélkül, hogy a körzetébe tartozó községet látta volna. A cselédtörvényt is reformálni kell. Most az a törvény, hogy a gazdasági cseléd akkor kap segélyt, ha valamelyik hozzátartozója meghal. Sokkal helyesebb volna, ha akkor adnának pénzt a gazdasági cselédnek, mikor gyermeke születik. Nem fogadja el a költségvetést. Magyar Károly (munkapárti) a hegyvidéki akció erösbitéséről beszélt. Az akció csak akkor lesz eredményes, ha a hitel- és áruüzletet szabályozzák és a munkaalkalmakat szaporítják. Azt a vitát, mely a homoki ós hegyi borok hivei között kerekedett, nem látja megokoltnak. Mind a két fajta bornak megvan a maga szerepe és jelentősége. A homoki bor nem állja az időt s igy inkább a helyi fogyasztásra alkalmas, mint a kereskedelemben. Fölhívja a kormány figyelmét a borközraktárak intézményére. Nagy fontosságot tulajdonit a bolgár kertészet fölkarolásának. Nálunk ezt a konyhakertészetet egészen elhanyagolják s idegen nemzetiségű bevándorlók rakják zsebre a rengeteg hasznot. Különösen a városok közelében van nagy jelentősége ennek a dolognak. A kormánynak módot kellene találni arra, hogy a magyar kisgazdákkal is megkedveltesse ezt a művelési ágat. Elfogadja a költségvetést. Szünet után Csemez István sllegélők hiányára és elhanyagolt állapotára mutat rá s azokra a mulasztásokra, melyek a belvizek szabályozása és levezetése körül történtek. Méltatlan dolognak tartja, hogy olyan területeket is ártéri adó alá vonnak, amelyek soha se voltak viz alatt. A gazdasági egyesületek reformjára nagy szükség van, de hiba lenne a mostani társadalmi szervezeteket állami közigazgatással helyettesíteni. A gazdasági tudósítói intézmény sem felel meg mostani szervezetében hivatásának. A költségvetést nem fogadja el. Az elnök jelenti, hogy Széchenyi Emil gróf összeférhetetlenségi ügyében csütörtökön délután félkettőkor sorsolják ki az itélö bíróságot. Justh Gyula fölszólalása után az interpellációkra került volna a sor, de Huszár Károly az osztálysorsjáték árusítása körül fölmerült visszaélések dolgában bejegyzett interpellációját szombatra halasztotta s igy az ülés félkettőkor végződött. Képviselők a kaszárnyában. Szófiából jelentik: Junius közepén választja meg Bulgária a nagy nemzetgyűlés tagjait. A nagy szobranje négyszázhuszonnégy képviselője Tirnovóban kénytelen lakni, mert ott lesz a nemzetgyűlés. Mivel nem tudják őket elhelyezni, kilakoltatják az utászcsapatokat egy kaszárnyából s itt rendeznek be lakásokat a képviselők számára. Juath körútra megy. Justh Gyula szerdán reggel érkezett vissza az aradi népgyülésről és a sümegi kirándulásról. A képviselőház folyosóján elmondotta párthiveinek, hogy körútra megy és valószínűleg tizennegyedikén Brassóban, huszonegyedikén Pedig Pécsett tart beszédeket. Perzsia kölcsöne. Teheránból jelentik: A medslisz hosszabb vita után az angol kölcsönt elfogadta. Az ellenzék minden egyes szakaszát uz erre vonatkozó törvényjavaslatnak heves kritika tárgyává tette. A kölcsön hovaforditáBán&k pragramját később fogják a Ház elé terjeszteni. Hire jár, hogy mostan Oroszország és Perzsia között tárgyalások folynak Dsulfa és Tebrisz között építendő vasút koncessziója dolgában. A. mexikói forradalom. Londoni távirat szerint a mexikói fölkelőkkel szerdán megkezdik a tárgyalásokat. Ezért Juares öt napi fegyverszünetet kötött a,, fölkelőkkel. Széchenyi Emil gróf összeférhetetlensége. A képviselőház csütörtöki ülésén sorsolják ki azt az itélőbiróságot, amely Széchenyi Emil gróf összeférhetetlenségi ügyében^ fog ítélkezni, Széchenyi gróf ellen Hegyi Árpád azt a bejelentést tette, hogy somogymegyei birtokát a hadügyi kormány bérli, minek következtében képviselői megbízásával összeférhetetlen helyzetbe került. A bíróság még csütörtökön meghozza Ítéletét, Az angol koronázás próbái. London, április végén. A Westminster-apátság ősi és nemes épületében napok óta érdekes próbák folynak. Urak és hölgyek gazdag kosztümökben próbálnak fölvonulásokat, meghajlásokat, elhelyezkedéseket, csakúgy, mint egy színpadon, azzal a különbséggel, hogy akik itt játszanak, nem színészek, de hercegnők és lordok és a kosztümökön a füstaranyt igazi arany helyettesíti. Ezek a próbák, amelyek a Westminster-apátságban folynak, az angol koronázási ceremóniának, V. György koronázásának próbái. E történelmi kiállítású játék főrendezője Norfolk herceg, Anglia hercegmarsallja, aki két uralkodónak — Viktória királynőnek és VII. Edvárdnak — temetési és egy uralkodónak — VII. Edvárdnak — koronázási szertartását már rendezte. Ő ellenőriz mindent, a ruhákat, a fölvonulási, az elhelyezkedést. A rendezés munkájában segítségére van az office of works, a közmunkák minisztériuma, az födözi a költségeket, de minden a hercegmarsall vezetése alatt és az ő felelősségére történik. Magát a királyt azonban életének e nagy jelenetére a canterbury-i hercegérsek készíti elő, akinek e munkájában a westminsteri káptalan segédkezik. Minden ugy történik, olyan pontosan, mint a színpadon. A szereplök helyei pontosan ki vannak jelölve, az egymás közötti távolság pedánsan le van mérve és a próba egyes étappjei is ugyanolyanok, mint a szinháznál. Előbb az egyes emberekkel próbálnak, azután a tömeggel, en masse. A próbákon a szereplők természetesen köznapi ruhákban jelennek meg. Gentlemanek utcai ruhában sétapálcájukat (pallós helyett) magasra emelve lépkednek és egyes lépéseiket pontosan az óra szerint ellenőrzik. Mások kürtőkalapjukat hordják maguk előtt, ezek a kalapok most a rendjeivánkosokat helyettesitik. És igy vonul a menet két közönséges szalmaszék elé, amelyek most, a próbákon, a királynak és a királynénak trónját markírozzák. Március elseje óta folynak a próbák az apátságban, amelyet e naptól fogva elzártak a közönség előtt. Az office of work tisztviselőinek felügyelete alatt ács- és kárpitos-munkások dolgoznak a templomban, emelvényeket és tribünöket állítanak föl. Minden pillanatban más ül a „trónon" és a királyt markírozza. Hölgyek jönnek elegáns és divatos utcai toálettekben és egészen komolyan, minden mosoly nélkül seprünyeleket tartanak kezükben. Ezek a hölgyek fogják a koronázás napján a bakiakint vinni. Néhány nap múlva megkezdődik a próbák második sorozata. Ezeken a próbákon, az úgynevezett főpróbákon, már a király Is részt vesz, mig az utolsó főpróbán, közvetlenül a koronázás előtt, az összes szereplők már az igazi kosztümökben jelennek meg. A főpróbákon csak azok a főrangú urak és hölgyek nem vesznek részt, akik a koronázáskor úgyszólván csak kórista, vagy statiszta szerepkört töltenek be és akiknek egész működésűk abban merül ki, hogy a koronázási szertartás bizonyos helyein ezt kiáltják: „God save King George!" Négyszer kell ezt kiáltaniok, egyszerre és egyidöben és mindig a a canterbury-i hercegérsek fölhívására. Amikor pedig V. György királynak fejére teszik a királyi koronát, ők is fejükre helyezik peeri koronáikat. Valamikor a királyi koronázáskor az összes résztvevőket bal orcáján megcsókolta. A szertartásnak ezt a hosszú és unalmas és nem is túlságosan Ízléses részét VII. Edvárd törölte. De azért igy is, e hosszú részlet kihagyásával is a koronázási ceremónia nagy fizikai megerőltetést követel a szereplőktől. V. György nem készíttetett uj koronázási palástot, hanem ÍV. György királyét fogja használni, amit annak idején egyik angol főúr ajándékozott az akkori királynak. A palást bársonyból való^ igazi aranynyal hímzett és igen súlyos ruhadarab. IV. György koronázásakor több órát töltött ebben a köpenyben és egykori följegyzések szerint a király őfelsége vastag cseppeket izzadott az ünnepélyes aktus alatt. A trón egyik oldalán egy udvaronc állott, aki szakadatlanul friss zsebkendőket nyújtott át a királynak. Az használat után a canterbury-i érseknek nyújtotta, aki viszont egy udvaronc által továbbította a királyi arcon átnedvesült kendőket. A király a koronázás után a sekrestyésbe menekült, ahol egy darabig anyaszüz meztelenül állt, mert csak igy tudott lehűlni. Hogy V. Györgyöt hasonló kalamitások ne érjék, a koronázási palást bélését kicserélték s igy az jóval könnyebb lett. Pusztító vihar Szegeden. — Kitelepítés éjjel. — Megrongált telefonvezetékek. — (Saját tudósítónktól.) Keddről szerdára virradó éjjel nagy vihar dühöngött Szegeden. A május elsejével beállt esőzések után tegnap óta vihar tombolás következett, órákig tartó felhőszakadással. Májusi esőzés: istenáldás, melynek a föld népe őrül különösen, de a városban mégis pusztítást vitt véghez. Sárrá áztatott csaknem egy egész házat, több helyen megrongálta a villamososzlopokat és a drótvezetékeket. Félő, hogy ha az esőzések tovább is tartanak, a májusi istenáldásnak Szegeden több ócska épület esik majd áldozatául. Mert annyi régi, rossz anyagból csinált ház van Szegeden, hogy a rendőrségnek szinte győznie kellene a lakók kilakoltatását. Szükséges tehát, hogy a hatóság különösen most tartsa szemmel a düledezőfélben lévő viskókat, nehogy a tömeges házösszeomlások újra napirenden legyenek. A nagy vihar miatt tegnap, éjnek idején ki kellett telepítenie a rendőrségnek a Debreceniutca 11. számú ház melléképületének lakóját. Jójárt György a neve, napszámos, felesége és két gyermeke van. Szegénységük miatt nedves, egészségtelen viskó egy szoba-konyhájában kénytelenek meghúzódni s valahogy csak eltengődtek, mig most az eső ki verte őket a lakásukból. A rozoga épület Csányi Teréz tulajdona. A főépületet téglából, a melléképületet vályogból építették. A zuhogó eső alig másfél óra alatt teljesen átáztatta Jójárték lakásának falait, a tető is recsegni-ropogni kezdett, áttört rajta a viz, mire a család a rendőrséghez fordult oltalomért. Jójárt, a veszedelemtől tartva, még idejekorán kérte a rendőrséget, helyezzék el a családját valahová, nehogy rájuk szakadjon a ház. Éjjel két órakor a család kihurcolkodott s reggelig a rendőrség szuterénjében kaptak szállást. Alighogy eltávoztak, a lakásuk falai bedőltek. Igy aztán emberi életben nem esett kár. De pusztított az égiháború másutt is a városban. A villám több helyen becsapott. Igy a nagykörút é3 a Vásárhelyi-sugárut sarkán lévő kifeszítő oszlopba, mely a villamos vezetékeit tartja. Gyönyörű látvány volt, amint az oszlop lángra lobbant, égett, mint egy gyertyaszál és bevilágította a környéket. Végre aztán az eső elvégezte a tűzoltók munkáját. A Dugonics-téren is erősen rombolt a vihar. Elszakította a telefondrótot s ebből kis hijja, hogy súlyos szerencsétlenség nem történt. A ketté szakadt drót ráesett a villamosvasút drótvezetékeire s ott egyik része fönnakadt. A Dugonics-téren posztoló rendőr észrevette a veszedelmet s a telefondrót egyik végét rácsavarta a fára. A másikat azonban nem vette észre, pedig különösen ez a drót volt erős Összeköttetésben a villamosvezetékkel. Egy