Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-08 / 81. szám

7W" & 1911 április 8 223 DELMAGYARORSZÁG NAP! HÍREK <5pi adi anné f®" lombait kor®1 hét en fll" szer1 ap1 J j Kopogatott Sárközy. (Saját tudósítónktól.) Beszéljünk még egyszer Sárközy Istvánról, az utolsó, elkésett ro­mantikusról, a kigolyózott kaszinótagról, mond­juk ol az életének azt a jelenetét, amely szo­morúbb; leverőbb lehetett, mint amikor meg­tudta a kigolyózást. »Hétfőn este történt az orfeumi botrány. E nap délutánján féihat óra­kor Sárközy megjelent az Erzsébet-tér 18. számú házban. Ahol a harmadik emelet negyedik ajtó­szám alatt Zichy István gróf lakik a feleségével. Már sötétedett, de a házban még nem gyújtották meg a lépcsőházi kandelábereket. Sárközy előbb a Labori fényképész kirakata mellett álldogált, aztán bement a lépcsőházban. Épen akkor jött haza Brammer Ödön kereskedelmi tanácsos felesége, aki szintén a házban lakik, közvetlenül Zichyék alatt. Sárközy akkor vette észre az úriasszonyt, amikor az már beszállt a liftbe. A sötétben valószínűleg összetévesztette a kereskedelmi ta­nácsosnét a grófnéval, mert egy ugrással a lift­nél termett, megragadta az ajtót és be akart szállni. A lift azonban már megindult, Bram­mernó hangosan fölsikoltott, meglepte és meg­ijesztette ez a különös ember, aki dühösen, ökleit mutogatta a lépcsőházban. Sárközy egy pillanatig kétségbeesve nézett a lift után, aztán hatalmas ugrásokkal futott föl a lépcsőn, olyan gyorsan, hogy a második emeleten elérte a liftet. Csak a második emeleten vette észre, hogy tévedett, az üldözött hölgy nem azonos gróf Zichy Istvánnéval. Fölment a harmadik eme­letre és a négy ajtószám alatt becsöngetett. Az ajtót azonban nem nyitották ki. A gróf egy óra előtt ment el hazulról Dégenfeld Imre tár­saságában, az inast kocsiért küldték ós a ko­morna a grófnét öltöztette. Sárközy mégegyszer csöngetett, aztán bekopogott. Nem kapott választ. Erre az udvari ablakon kopogtatott, majd a komorna ajtaján zörgetett. Az egész ház tanuja volt ennek a különös jelenetnek. Mindenki tudta, miről van szó. Azt mondják, Sárközy igen iz­gatott volt, az arca halálsápadt és a keze re­megett. Még néhányszor bekopogtatott az ab­lakon, aztáu lassan, szomorúan elment. Egy óra hosszat a túlsó oldalon sétált. Bizonyára láthatta, hogy Zichy és Dégenfeld a 262. számú kétfogatú bérkocsin hazaérkeztek. Amikor a grófok fölmentek, Sárközy megkérdezte a ko­csist, hová rendelték. — Ugy hallom, a Royai-orfeumba megyünk. A portás is ezt a fölvilágosítást adta. Zuhogó esőben várta az utolsó romantikus a grófokat. Alaposan összeázhatott, mire kijött a társaság: a Zichy-pár, Dégenfeld ós Farkas László dr. A kamarás, aki alaposan megázott, hazament, átöltözött és igy ment az utolsó randevújára. Hétfő éjszaka még föltűnt az Erzsébet-téren. Azóta nem látták. De Zichy grófné sem volt azóta az utcán. Boldogan él a férjével. — Lapunk egyes példányai Buda­pesten, a lioiionczi-dohány tőzsdében, Andrássy-ut 48, (Oktogon) 10 fillérért kaphatók. — A Durand-itéletet megsemmisítet­ték. Pdrisból jelentik, hogy a semmisitőszék megsemmisítette a Durand munkásvezér ellen hozott halálos ítéletet. Ez a hir ép olyan nagy örömet okoz a francia munkásszivek­nek, mint amekkora lázongásra szilaji­totta őket annak idején a halálos Ítélet. Durandot tudvalevőleg azért Ítélték halálra, mert őt mondották a nagy sztrájkok ide­jén egy dokkmunkás halála okozójának. Jaurés és Hervé okkor akcióba léptek Du­rand mellett s kieszközölték, hogy Faures elnök megkegyelmezett a szerencsétlennek, ki mindvégig ártatlanságát hangoztatta s akit már az őrület környékezett igaztalanul szenvedett fogságában. Most a semmitőszék igazolta ártatlanságát s a meghurcolt Du­randnak fényes elégtételt adott. — A király a felekezeti békéről. Bécsből jelentik: A király a két evangélikus hitközség küldöttségének üdvözlésére a következő sza­vakkal válaszolt: — Hálájuk és hagyományos hűségük biztosí­tása, amelyet önök az ágostai ós helvét hit­vallású evangélikusok nevében kifejeztek, élénk megelégedéssel tölt el. Óhajtom, hogy valamennyi elismert felekezet egyenlő­joguságának önök által kifejezett eszméje eggre mélyebb gyökeret verjen és útját egyen­gesse valamennyi polgár békéjének és egymás mellett való vallási együttélésének. Meg va­gyok róla győződve, hogy az evangélikus egy­házak vezetősége, miként eddig, ugy ezután is a béke érdekében fog működni ós hogy az egész papság a lojalitás intenciójával eltelve, ezt az érzést gondosan fogja ápolni és megóvni. Fo­gadják nagyon megörvendeztető üdvözlésükért legmelegebb köszönetemet és biztosítsák liit­sorsosaikat állandó kegyelmemről ós gondos­kodásomról ós vigyék el nekik császári üdvöz­letemet. — Egyik fővárosi újság és a szegedi egyetem. Magyarország nagy városai évek óta versenyeznek a harmadik egyetemért. Ez a kulturális verseny bennünket szegedieket érdekel legjobban, mert, hisz a verseny leg­agilisabb résztvevői mi vagyunk és mi akarunk kockára tenni legtöbbet. A Dél­magyarország bőven fejtegette és indokolta érvekkel a szegedi egyetem létjogosultságát, akkor, mikor a város tizenegy milliót aján­lott föl a harmadik egyetemért. A fővárosi lapok kivétel nélkül nagyszimpátiával tarta­nak ki Szeged város mellett. Ma A Polgár Dicső verseny cimen vezércikkel támogatja Szeged és a Délvidék mozgalmát és többek között igy ir a Polgár: — A városok kulturális versenye most két­szeresen figyelemre méltó, mert most tárgyalja a képviselőház a költségvetés belügyi tárcáját, melynek megvitatása során mindig szó kerül a magyar városok szűkes viszonyairól, küzdelmei­ről ós szegénységéről. És épen most, amikor a magyar városok gondjairól történik említés, figyelhetjük meg azt az áldozatokra kész, ne­mes versenyt, amelylyel az ország nagy városai szinte viaskodnak a harmadik egyetemért. Ebben a versenyben Szeged városa hallatta szavát, amikor közgyűlési határozatot hozott, amely tizenegy milliót ajánl föl a harmadik egyetem­ért. Nem azért foglalkozunk ezzel a kérdéssel, mintha Szeged vagy más aspiráns város érde­kében néhány korteskedő szót akarnánk mon­dani. Ebben a kérdésben igazán semmi helye nincs a korteskedésnek, amivel Magyarországon már annyi komoly ügyet tettek tönkre. A dön­tés bizonyára annak a városnak fogja juttatni ezt a sóvárgott dicsőséget, amelyik legmél­tóbb reá. — Hadjátékok Pozsonyban. Pozsonyból je­lentik: Pénteken fejeződtek be a pozsonyi liad­apródiskolában az április negyedike óta folyó hadjátókok. A hadjátékokon Frigyes föherce­gen kivül igen sok katonai móltóság jelent meg Magyarországból és Ausztriából. — A tanítóképzők tanterve. Budapest­ről jelentik: Az országos tanügyi tanács állandó bizottsága pénteken Fináczy Ernő egyetemi tanár elnökletével ülést tartott, melyen a kultuszkormány részéről Balogh Jenő államtitkár jelent meg. A bizottság az állami tanítóképzők tantervével ós módsze­res utasításaival foglalkozott. — Elmarad az isteni tisztelet. A szegedi belvárosi római katolikus templomban az ápri­lis tizenegyedikén tartani szokott isteni tiszte­let az idén elmarad, mert április tizenegyedike a nagyhétbe esik. — Gróf Dezső rendőrbíztos ünneplése. Gróf Dezső rendőrbiztostól, aki másfél évig helyettesitette a szegedi Felsőközpontoii Va­dász Lajos tiszteletbeli alkapitányt, ünnepiesen búcsúzott el a tanya népe. A népszerű rendőrtisztviselő tiszteletére bankettet ren­deztek, amelyen több százan vettek részt. Gróf Dezső másfél év alatt igazán mintarendet teremtett a tanyán. Erélyes intézkedéseivel beszüntette a véres verekedésekre alkalmat adó dugott bálakat s megakadályozta a napi­renden levő tolvajlásokat. Az ő erejének kö­szönhető, hogy a mult évben a bűnesetek száma ötvenszázalókkal csökkent. Az uj pusztai biz­tos, Pottyondy Miklós tiszteletbeli alkapitány kezében szintén biztosítva van a tanyavilág rendje és a lakosság békéje. — A galilei kör estje. A galilei kör irodalmi ós művészeti fölolvasó-estólyeinek sorát kilen­cedikén, vasárnap este félhet órakor nyitják meg a kör budapesti helyiségében. Ez a program: Szini Gyula novellát olvas föl, Tóth Árpád uj verseiből olvas, Nagy Endre véleményt mond egyről-másról, Feleky Géza „Cezanne hagyatéka" cimen tart szabad előadást, Forbáth Sándor „Az asszonyok parkja" cimü versciklusából olvas föl, végül Miklós Jenő egy uj novellájával zárja be az estét. Vendégeket szivesen lát az elnökség. — Bácskai nábobok. Szabadkáról je­lentik, hogy ott most állapították meg a virilisták jegyzékét. Bácsbodrog vármegye virilistái közül 1911. évben a legtöbb adót fizetnek Chotek Rezső gróf 90.012, Dungyerszky Lázár 40.394, Leibacb Péter 27.120, Vojnits István báró 23.029, Rendi Lajos báró 15,763, Dungyerszky István 14.866, Lelbach László dr 14.626, Hammer­stein Richárd báró 13.144, Széchenyi Emil gróf 11.800 koronát. A legkisebb virilista adója 1182 korona. — A sorozás. A sorozás pénteki ötödik napján folytatólagosan vizsgálták a második korosztálybelieket. Összesen huszonkilenc le­gény vált be, vagyis felelt meg teljesen. — Pályázat ösztöndijakra. A tengerészeti akadémiában és az állami honvédállatorvosi akadémiában több ösztöndíjas és alapitványos hely üresedett meg. Akik pályázni akarnak és kíváncsiak a föltótelekre, azok Bárdoss Béla városi osztályjegyzőnél (városháza, első emelet 11. ajtó) érdeklődhetnek. — A hideg. A meteorológiai intézethez be­érkezett jelentések szerint az ország minden részében szokatlanul hűvös az időjárás. A csa­padék Erdély nyugati felén és a vele szomszé­dos alföldi részeken volt a legnagyobb. Ezeken a helyeken azonban csak kevés hó esett, inkább eső hóval vegyest, vagy — legtöbb helyütt — csak eső. Az qrszág egyéb vidékein, ahol ha­vazott, átlagban csak egy-két milliméter csapa­dók volt. A délkeleti részeket kivéve, majdnem mindenütt havazott. Az északi részeken nem volt általános a csapadék, csak fele részén. Ma reggel havazott: a Dunántul Magyaróvárott, Keszthelyen és Komáromban, az Alföldön Nagyváradon, Debrecenben, Orosházán, Aradon, Zsombolyán, Versecen és Temesvárott. Temes­WWWW!'!1' ITHMWW fl villamos vasúti jegyekre hirdetéseket jutányos árban fogad ei a „Délmagyarország" kiadóhivatala.

Next

/
Oldalképek
Tartalom