Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-09 / 82. szám

1911 április 9 235 DELMAGYARORSZÁG uzletathelyezes! Kerékpár J RAKTARAMAT Varrógép Kerékpár Gramofon május hó folya­mán uj Keleti­palotába (Kis-u.) helyezem át. = DÉRY EDE SZEGED Addig a raktáron levő áru­kat gyári áron kiárusítom. Ami Nagyváradon lesz, de Szegeden sincs. — Utazás a második szinház felé. — (Saját tudósilónktól.) Nagyvárad kulturális életének rohamos törtetését bizonyltja az a fordulópontra ért kulturmozgalom, amely a második nagyváradi szinház létesitése érdeké­ben indult meg. A fönálló Szigligeti szinház befogadó képessége, a színházat látogató kö­zönség egyre emelkedő számához képest, ma már kevés. Kész siralom nézni — írja egyik nagyváradi újság, — vasárnaponkint, nagyobb premierek vagy vendégjátékok alkal­mával, hány száz ember reked kivül a szín­házon, hány száz ember keres piszkos kül­városi kávéházakban, pálinkásboltokban szóia­kozást azért, mert későn ment megváltani a jegyét. Minden szó, ami erről a mizerábilis állapotról esik, ismétlése régi és már tulon-tul sokat hangoztatott panaszoknak. Nagyvárad városi tanácsa már tudomást vett a dolgokról. Tegnap jutott a városi tanács elé a második szinház épitését sürgető beadvány, amelyben több tekintélyes városatya megindo­kolja a második szinház halaszthatatlan szük­ségességót, majd arra térnek át, hogy akár részvénytársasági alapon, akár a város házi­pénztárának a költségén épül a második szin­ház, mindenképen jó üzlet lesz. Az épités helye körül óriási mórtékben emelkedik majd a tel­kek értéke, aminek alapján a szomszédos ház­tulajdonosokat meg lehet adóztatni, szóval az építési költségekhez való hozzájárulásra birni. Mindezek alapján azt ajánlják a beadvány aláírói, hogy a város bocsásson 300—400.000 korona kölcsönt a szinház épitésére alakuló esetleges részvénytársaság rendelkezésére, vagy épitse meg saját kezelésében a szinházat és ugy adja bérbe a Szigligeti Szinház minden­kori igazgatójának, hogy a két müintézet egy­séges vezetés alatt maradjon. A beadványt jövő heti rendes ülésén tár­gyalja a tanács ós ezután alighanem a pénz­ügyi bizottság elé is kerül. Ha minden jól megy és az inditvány átesik az állandó választmány ülésén, akkor már az áprilisi közgyűlés is fog­lalkozhatik az ügygyei. A második nagyváradi szinház ügyével kap­csolatban újra szót kell emelnünk a második szegedi szinház mellett is. Szegeden is annyira fejlődött a színházi élet, hogy föltétlenül szük­ség van a második színházra. A szegedi szin­ház befogadó képessége ugyan elég nagy, de itt is olyan a helyzet, mint Nagy­váradon : mégis kisebb, sokkal kisebb, mint amekkorára nőtt Szeged szinházbajáró közön­sége. A télen alig volt nap, hogy még a leg­rosszabb előadásokon is zsúfolt házat ne lát­tunk volna. És aki megfigyelte, észrevehette azt is, hogy nap-nap után más-más, kaleidosz­kopszerüen váltakozó közönség töltötte meg a szinházat. A következő estén uj, ismeretlen arcok jelentek meg a földszinten, páholyokban, erkélyeken, na meg a karzaton. És igy tar­tott ez az egész téli szezonban és a színházi habitüók szinte csodálkozással kér­dezgették egymástól: honnan ontja Szeged ezt a sok-sok szinházi előadások iránt érdeklődő közönséget, amikor néhány év előtt estéről­estére csaknem ugyanazokat az arcokat lehe­tett látni, ugy, hogy a szinházi közönség szinte olyannak tetszett, mint egy intim, min­dennap találkozó társaság. És most? Már csak a hire sincs ennek. Lassan-lassan mindenkiben ki­fejlődik akulturérzók, levetkőzika magyar közöm­bösség és előteremtődőtt a szinházbajáró közön­ségnek egy hatalmas tábora. És ennek a tábor­nak már kicsi és kevés egy szinház. Lakos­ságra második város az országban Szeged s a szinházat, a folyton szaporodó kávéházakat, mozikat és egyéb szórakozó helyeket mégis csak a lakosság tölti meg, az a lakosság, amely az utóbbi évek alatt beleszokott a nagyváro­siasság kereteibe és ezentúl szükséglete az, hogy nagyvárosias életet éljen. Épnél a pontnál pedig az első megállóhely: a szinház. A fokról­fokra való nagyvárosi fejlődés során aztán a második, harmadik és a többi szinház. Szegeden egyelőre csak a második színházról lehet szó. És a második szegedi szinház ügye egyre fontosabb, egyre aktuálisabb, egyre szük­ségesebb ós egyre érettebb arra, hogy a város komolyan foglalkozzék vele. NAPI_HIREK Strindberget leleplezték. (Saját tudósítónktól.) Nem kell tragikusan venni ezt a súlyos cimet, hiszen Strindherg Ágoston, az öregedő testű és némely dolgok­ban elvénült gondolkozású svéd irótitán (északi Zolának és Balzacnak szólítgatják rajongói) nem követett el főbenjáró deliktumokat, amik­ről le kellene rántani a leplet. Csak Strindberg nagyhangú ellenfele, Heidenstam nevezi leleple­zésnek azt, amit a stockholmi Aftonbladet ha­sábjain most cikksorozatban elmond Strindberg­röl. Ez a két ember régóta elkeseredett toll­harcot viv egymással ós Strindberg egyik Kék könyv-éhen azt a nem épen hizelgő epitetont ajándékozta Heidenstamnak, hogy Svédország legostobább embere. Nagyon természetes, hogy Heidenstam is igyekszik ütni Strindbergen és egész vádlajstromot ir a svéd Zola bűneiről. Azon kezdi: Strindberg egész irói működésén az osztályharc bélyege. Egészen természetes­nek találja, hogy a polgári pártok embereit, mint gyilkosokat, tolvajokat ós gazembereket kezeli s csak akkor kezd el moralizálni, mikor a felsőbb osztályokkal van dolga. Házasságok, házassági viszonyok beállításában Strindberg olyan, mint egy férfiú, aki az utcán pőrére vet­kőzik: mindig a maga házassági ekszperimentu­mait szellőzteti ez a sokszor házasodott ember. Szavai a dühöngő patriótáéi, aki a lázongó asszonyt felelősségre vonja. Olyan sokat foglal­kozott mások lerántásával, hogy végül irói mű­ködése is föloldódik, szétzüllik: „Minden sem­mivé lesz. Körülötted csak leégett házak. Ke­resgélj a hamuban, — tanácsolja Strindberg, — s hütelen asszonyok hajtőire ós leveleire fogsz akadni. A fák elátkozottan hervadnak tönkre, miért? Mert a gyermekek ellopták a gyümöl­cseit s bünüket ártatlanokra tolták. Feleséged ellopja a háztartási pénzedet, a gyermeknek vizestejet ad, hogy ő tejszínhez jusson s a fia segítségével feltöri a férje pénzesszekrényót. S a gyermekekkel foglalkozó öreg leány egy haj­szállal sem különb a tolvajnál. Szürke hamu­eső árad azokra a szerencsétlenekre, akik ennek a Szodomának a romjai között bolyognak." Heidenstams drasztikusan végzi: Fenyegetni akarnak minket és kényszeríteni, hogy rab­szolgamód térdre boruljunk és imádjuk Strind­berget, mintha egy természetfölötti nagyság volna. Nem valami tisztes kivánság. Már az a passziója, hogy mások után szalad ós a hajuk­nál fogva rángatja őket, nagyon kicsinyes és nagyon kifelé számitó valami, amit nagy egyé­niségeknél, tehát nagy Íróknál és művészeknél nem igen találunk. Elég nekik magukkal tö­rődni. Strindberg detronizálta Bellmannt, pál­cát tört Björnson fölött s azt mondotta, hogy olyan törpéken, - mint Ibsen és Wagner, tul kell tennünk magunkat. Nem kell félnie. Sirok beomlanak, idők elmúlnak ós fájóan fogjuk megtanulni, hogy végül is mindenen tul kell tennünk magunkat. De elfeledi a legfontosab­bat. Strindberg, a pusztulás költője, szégyen­kezve gondolhat arra, hogy akin először tul kell tenni magunkat, ö maga — ő ós az a föloldó­dás, mely a tiszta semmibe vezet. Igy. Heidenstam tehát tud olyan durva lenni, mint amilyen durva és kíméletlen szokott lenni a haragos szemöldökű Strindberg. Aki válaszolni fog ós a válasza tenorját sejteni le­het abból, amit Heidenstamról egyszer megirt. Az egész viaskodás pedig roppant kicsinyes mind a két részről. Mert Strindbergnek nem kellene olyan szőrszálhasogatónak ós minden áron bálványdöntögetőnek lennie, mint amilyen tényleg ós Heidenstamnak nem kellene ezt az ő hibáját olyan túlságosan észrevennie. Hiszen Strindberg azért mégis csak egyik legmarkán­sabb egyénisége és leghatalmasabb irója a svédeknek. Ahoz pedig minden irónak joga van, hogy a világot, a világ erkölcsi züllését vagy az erkölcsi szépségeit máskép fogja föl, mint egy másik úriember. Sőt az irónak is, a másik urnák is muszáj ugy fölfognia mindent, ahogy a szellemi diszpozíciója parancsolja. S hogy Strindberg a házasságról irván, a maga szomorú tapasztalatait viszi pőrén a publikum elé ? Istenem, mindenki a tapasztalatait öltöz­teti filozófiába, okoskodásba, világnézetbe. Ezen már nem lehet segiteni. És Heidenstamnál elő­kelőbb a svéd publikum, mely a Nobel-dijból kinullázott Strindberget nemzeti ajándékkal készül meglepni. Nem a morózus kitöréseiért, miket nem kell észrevenni, hanem a zseniális alkotásaiért, miket lehetetlen észre nem venni. René. — Lapunk egyen példányai Buda­pesten, a Roiionczi-dohány tőzsdében, Andrássy-ut 48, (Oktogon) 10 fillérért kaphatók. — A szegedi egyetem. Lázár György dr, polgármester tegnap éjjel érkezett liaza Budapestről, ahol a szegedi egyetem ügyé­ben tárgyalt Balogh Jenő dr, közoktatás­ügyi államtitkárral. Az államtitkárt részle­tesen informálta a polgármester a szegedi egyetem ügyéről és a tárgyalás során Ba­logh Jenő dr a legnagyobb elismeréssel nyi­latkozott Szeged áldozatkészségéről. Szóba ke­rült a tanácskozáson az az ankét is, ame­lyen Szeged megbízottai vesznek részt és megállapodás történt arra nézve, hogy le­hetőleg még ebben a hónapban egy tizen­hat tagu küldöttséget vezet Lázár György RÚNA ERNŐ REDŐNY-, ESSLINGENI JALOU­SIA NAPELLENZŐ- ÉS VÁSZON­REDÖNY-GYÁR BUDAPEST IZABELLA-UTCA 47. SZ. TELEFON 23—85.

Next

/
Oldalképek
Tartalom