Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-08 / 81. szám

nsM.. TE* mmí ™ . -z-t6 Áprliis uédslme. —«** Nem, komolyan nem akarom, hogy ezt a szegény áprilist elitéljék, mégis védőbeszédet mondok mellette, ha már benne vagyok (az áprilisban, nem a beszédben, hiszen irok). Mert az már kereken fölháboritó, hogy áprilist mindenki csak per szeszélyes emlegesse, mikor az egész áprilisban a máreius a legszeszóiyesebb. Kérem, ki csap be bennünket és ki csapatja be velünk a leghűségesebb, legsiinulékonyabb jóbarátunkat: a télikabátunkat? Nem a március, amely egyszerre megrohan minket, alázatos halandókat, az 8 forró szerelmével s nem is főz bennünket, hanem egyenesen süt, süt ránk, süt belénk, süt agyon (már akinek agya van) ós kerget ki a korzóra, a korzó padjaira leültet s csak utólag vesszük észre, liogy nem is le, hanem felültetett ? Persze, hogy a március. S mit csinál még a március ? Rossz viccre kényszerit bennünket és a tavaszt elnevezteti velünk — krokikeletnek. Mert ilyenkor a humor zöld mezején a krokik olyan irtózatos szaporasággal kikelnek, hogy végül az elcsigázott olvasók is kikelnek magukból. Ebben az a vicc, hogy krokikelet nincs is, mert a krokinak egyáltalán nincs kelote, mióta az újságolvasónak nincs tőle nyugata. Mindezt a március okozza és a világ az áprilist szidja. Podig a márciusnak abszolúte nem volt muszáj ugy befütenie nekünk, becsukatnia a szenes boltokat, meghoznia a drága toaletszámlákat, nem, nem volt muszáj. Hát mit okoskodott? Hát mit okvetetlenkedett? S hát mért legyen az április konzervatív, maradi, mórt ragaszkodjék a napsütéshez, mikor ö végre is önállóan gondolkozik, mint egy suffragette és harcias, mint még egy suffragette? Az, hogy áprilisban esik? Istenem, egy kis esemény csak kell a világnak s mért legyenek csak a Széchényi-tér fái alatt események, mért ne essék egyszer magasabbról is? Utóvégre tanulják meg az elbizakodottak, hogy a felbők közül is le lehet esni. Aztán meg nem mindig eső esik, van hó is néha s nem szép tanulság az, hogy nem minden hóban van április, de minden áprilisban van hó? És ne legyünk igaztalanok : nem mindig esik áprilisban. Sőt áprilisban sohasem esik. Persze a házbér. Annak pedig, hogy néha megered a jég ós mint legutóbb Zilahon történt, beveri egypár ember fejét, egyenesen nagy praktikus előnyei vannak. Meg lehet belőle tanulni, hogy most már igazán nem érdemes igazat mondanod, mert anélkül is betörik a fejed. Különben az egész közmondás nagyon rosszul volt megszerkesztve eddig, mert hogyan lehet valakit igazmondásra biztatni, ha mindjárt eláruljuk neki, hogy azért a fején fognak lopástalan betörést elkövetni ? Mindenesetre értékes és eltanulandó sajátsága az áprilisi időnek az is, hogy mikor kellemetlenkedésen gondolkozik, másnak a fejét töri rajta, nem a magáét. S még egyet. Április a megpukkasztója a tavaszi poéták nagy százalékának, mert ö nem engedi, hogy hosszú téli éjszakákon lekörraölt verseiknek igazuk legyen összes tavaszt — fakaszt — csak aszt — rímeikre vonatkozólag, s ahányszor egy rossz poéta megpukkad, nagyobb az újságolvasók közbiztonsága. Ennél szebbet igazán nem várhatunk egy szogóny hónaptói s az időtől, amely különben ujságpártolásra kényszeríti a notórius analfubótákat is: járatja velük az — Áprilist. itip. DELMAGYARORSZAG 1911 április 9 1911 á 1911 április 8 Az Unió és Mexikó. Kölnből jelentik: Diazt Amerika részéről kényszeritették arra, hogy tagadja meg Japántól a Magdalénaöbölben kért szénállomást. Amerika állítólag előkészületeket tesz, hogy a Magdaléna-öblöt, ha kell, katonasággal is megvédje. A felkelőket Amerikából állandóan fegyverekkel támogatják. A fegyverküldeményeket hamis bevallásokkal adják föl és a mexikói vámházakban átbocsátják. A laradói vámházban tizenhat millió dollár kormánypénz van, melyet a fölkelők miatt nem mernek elszállítani. Attól tartanak, hogy a fölkelők rohamot fognak intézni a vámház ellen. Hárman egy koporsóban. — Temettek pénteken Besztercebányán. — (Saját tudósítónktól.) Pénteken délután temették el a besztercebányai lőporrobbanás szerencsétlen áldozatait. Á temetésen óriási részvét nyilvánult meg. Egyre nő azonban az emberek, de különösen az áldozatok hátramaradt családtagjainak elkeseredése, mert nyilvánvaló, hogy a robbanást a kellő felügyelet és elővigyázat teljes hiánya okozta. A pusztulás külsőképe még most is, a temetés után, ép oly borzasztó látványt nyújt, mint közvetlenül a robbanás után. A Besztercebánya mellett elhúzódó laszkoméri völgyben még most is a halál uralkodik minden kis fiiszállon. Leszakadt tetejű házak, derékban kettétörött hatalmas szálfák, halomban heverő füstös téglarakások mindmind kiegészítik a halál völgyének szánalmas képét. A robbanás eddig nem ismert részleteiről és a temetésről tudósításunk ez: A laszkoméri völgy mintegy félórányira fekszik a várostól. Körülbelül egy kilométernyi távolságon három vizüzemü lőpormalom működött; szerda óta persze már csak kettő. Mind a három úgynevezett reiljogu; az üzem engedelme örökségképen száll apáról fiúra. Pedig nemcsak Besztercebánya lakossága szeretne szabadulni az örökös légberöpitéssel fenyegető primitív lőpor-őrlőktől, hanem maga a katonai kincstár is megunta már ezekkel a kisüzelmekkel az örökös bajlódást. A város lakossága több izben kérte már a veszedelmes üzemek engedelmének a bevonását, azonban ez a mozgalom sohasem járt eredménnyel. A katonai kincstár ugy akart kifogni az előjogukhoz szívósan ragaszkodó lőporgyártókon, hogy igyekezett megnehezíteni a helyzetüket. Amig azelőtt átvette a félig nedves lőport is, egy esztendővel ezelőtt tudtára adta a gyárosnak, hogy csak a teljesen száraz, fényesre kidolgozott puskaport veszi át. Azóta a lőpormalmokban nemcsak őrölték és péppé gyúrták a robbanó alkatrészeket, hanem kezdetleges módon szárították is. Az eddigi jelek szerint ez a szárítás okozta a robbanást. Hat óra tájban Dobók maga látott munkához; vékony deszkalapokra simította a nyúlós pépet, hogy azután a száritóba helyeztesse. Erre azonban már nem került a sor. A tüzvizsgáló-bizottság, amelynek tagjai voltak: Hollandi Nándor főkapitány, Láng Jenő vizsgálóbíró, Gáli Samu városi mérnök és Janzen Sándor gazdasági felügyelő, — a jelekből ugy itélt, hogy az előttevaló napon szárított és a földre hullott puskapor súrlódás következtében fogott szikrát. Ezt megerősíti az is, hogy a gyárosnak a romok között megtalált csizmáján acélpatkót fedezlek föl. Pedig a legelemibb elővigyázat is megköveteli, hogy a munkahelyiségben puhatalpu papucsban járjanak, Három évtizod előtt már volt a szerdaiból hasonló robbanás a veszedelmes völgybe8 Azóta soha meg nem szűnő félelemben él11 város lakossága; sőt maga a főkapitány is nieíj tett minden tőle telhetőt, hogy a fenyeg katasztrófát elodázza. Az egész város rem azokon a napokon, amikor rozoga társzekér®] ken, a város szivén keresztül szállították > tizenöt-husz métermázsa puskaport. A kocsi1 katonai kordon vette körül, elől egy katof fekete zászlót lobogtatva adott jelt a kitérésre A rendőrkapitány azonban a rendőröket is # rendelte, akik száz lépésnyire minden pipái® cigarettát szívó embert eltávolítottak. És mi"' den ilyen szállitmánynyal kétszer vonultak resztül a városon. Először a malomból a kincf tári puskaporraktárhoz, onnan vissza a vas®1 állomáshoz. A főkapitány azt az ajánlatot tett® hogy a városon kivül uj utat nyittat a lőpor"] kocsik számára, a kincstár ebbe nem bele; csak ugy volt erre hajlandó, ha a vár* az állomáson egészen külön rakodóhelyet ép1 a lőporos hordók számára. Ezen azután meí feneklett a dolog és még ma is föl-föltünik fekete zászló a legforgalmasabb utcákon. A szerdán fölrobbant lőpor husz métermát> volt, tehát épen elég ahoz, hogy ilyen pusí" tást véghezvigyen. A robbanás pillanatát földrengésszerű rengést éreztek a város leg'j volabbi részein is, sokan kiestek az ágyuk® Amikor hire kelt, hogy mi történt, ezren ezren rohantak a pusztulás helyére. A kivon® katonák igyekeztek a darabokra szaggatott dozatok testrészeit összeszedni. A három bérből mindössze hat kiló húscafat volt föltau ható, amit egy kis teknőben gyűjtöttek össze• testrészek összeszedése nem ment könnyen megpörkölődött húscafatokat nem lehetett ismerni; hasonlítottak a vadon tenyésző bal® gombákhoz. Keresgélés közben ráakadtak e' széttépett macska, nyul és számtalan ma1 hullájára is. A robbanás három áldozatát: Sznopkó K" csók Jánost, Zimmermann Mátyást ós Dob Antalt, a malom hetvenesztendős tulajdonos' pénteken temették el. Szivethasogatóan siP koztak az áldozatok hozzátartozói. Az ö2v" gyeken kivül maradt árvája Zimmermann tyásnak hat, Sznopkó Klincsok Jánosnak öt. előbbiek Szakbény községben, az utóbb'® Felsőperesényben laknak. Zimmermannó f®" tizenhárom évig dolgozott a lőpormalomban fizetése egy esztendő előtt napi két kor" nyolcvan fillérre emelkedett. Klinesók hét dolgozott a gyárban két korona negyven napszámbér mellett. Még szerencse a szeP esetlenségükben, hogy az elpusztított af biztosított tagjai voltak a kerületi betegp®'1 tárnak. A három ember hullarészéit egy kopors® zárták. A hozzátartozók azonban a jóforO1"1 üresen maradt koporsóba három teljes öltí' ruhát helyeztek ei: kistaffirozták a halottat®" nehogy panasz essék a hozzátartozók „fu" sága és kegyeletsértése" miatt. Mert kegy®'' sértésnek tartanák meztelenül átadni a föld" a legkedvesebbjeiket. A katasztrófát mindenesetre mulaS^ okozta. Senki sem ügyelt föl az üzem netére. Most is eldöntetlen a kérdés, ki követett el mulasztást: az iparfelügyel0,',, vagy a katonai kincstár ? Nem akad gaz ,B a kötelességmulasztásnak. És a még f^j maradt lőpormalom vigan fenyegeti a vá1' a minden pillanatban beállható ujabb tasztrófával. részére egész éure hirdetést ad fel, :: az hirdethet ::