Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-08 / 81. szám

1911 április 8 219 DELMAGYARORSZÁG Rakovszky István, Mártonffy Márton és Glück Frigyes voltak. Mártonffy 'már hét éve nem szabadkőműves. A mostani nagymester Bókay Árpád, az ismert orvos, aki elég gyönge nhoz, hogy alatta váljanak ki ezek a frakciók. Föl­olvassa a tisztikar névsorát. f A páholyok névsora.) Egynéhány páholylyal foglalkozni kell. A Demokrácia a vozetöpáholy. Elnöké Fcleki Béla és tagja Bárcsy István dr, polgármester is, aki nemrég abban a szerencsében részesült, bogy a Magyar Figyelőben cikket közölhetett az ál­lami népoktatás ellen. Erre megidézték a pol­gármestert a páholy elé, hogy hogyan mert a felekezeti oktatás mellett írni. Idáig megy a dolog és ez nagyon aggasztó jelenség, amint erre Hallor képviselőtársam is rámutatott, bogy a rendi, testvériség kötelé­kek függelmi hatalma már a képviselőket is maga alá vonja, ugy, hogy akit megválaszta­nak képviselőnek, nem a választóinak adott program, hanem a páholymunka alapján telje­siti kötelességót a parlamentben. Fölkiáltások (a néppárton): Hallatlan ! Polónyi Géza : Harapózzék el ez a rendszer és akkor elbucsuzhatunk a parlamentárizmus tradíciótól. Mert megtörténik, hogy a választók, nem tudván kivel van dolguk, olyant választa­nak meg, aki tagja a szabadkőművességnek és akkor az a képviselő a páholy rendelkezése alá jut s nem a választók által rábízott kötelessé­gét teljesiti. (Taps a néppárton.) Nem akarom, hogy a magyar képviselők a francia Nagy Oriens befolyása alá jussanak, amely legutóbb is forradalmat csinált. Nem sza­bad várnunk, hogy ránk szakadjon a tető. (Nagy taps és tetszés a xKossuth-párton és a néppárton.) Folytatom a páholyok névsorát. A Martino­vics-páholynak eddig Sándor Pál képviselőtár­sunk állott az élén. Díszére válik, hogy ott­hagyta és most már Jászi Oszkár vezetése alatt áll ez a páholy. (Fölkiáltások a néppárton : Ah, Jászi Oszkár !) Polónyi Géza: Jászi Oszkár a szociálisztikus iskolának egy olyan tantételét jelenti, amely az anarkiához vezet. Ez a Jászi Oszkár az, aki stigmatizálja a hazafiságot és vallásosságot. Itt van ezután a „Reform-páholya". Főmesterét nem fogom körülirni: Szalay Mihály. (Zaj.) A „Neuschloss régi hivek" páholynak Rózsavölgyi Manó dr az elnöke. Ezekhez csatlakozik a „Petőfi" páholy, amely profanizálja azt a nagy nevet és amely ellen az „Árpád" és „Pátria" páholyok, amely utóbbinak élén H. V. íőmester áll, élénk munkát és propagandát fejtenek ki. Ez a négy páholy, amely az úgynevezett kripta­szabadkőművességet képviseli, Budapesten való­ságos politikai szervezetté lett, amelynek ha­talma és többsége mindent dominál. (A szegedi páholyok.) . Szünet után azt fejtegette Polónyi, hogy a páholyok közt is villongás van, mert például a szegedi páholyok nem akarják elismerni, hogy a szekularizáció és a választói jog kulturális kérdés. A páholyok a vidéken is befolyást gya­korolnak a városi élet irányítására. A Com­menius nagy páholy a radikális választójog, a vallás nélküli népoktatás és a szekularizáció propagálására alapította a Világ cimü napi­lapot, ez a páholy alapította a Reform Klubot is és az általános választójog ligáját. (Zaj a Justh-párton.) Batthyány Pál gróf: Ez nem igaz! Bakonyi Samu: Mese az egész! (Polónyi mindenkit mar.) Polónyi Géza: A budapesti páholyok teljesen felekezeti politikát csinálnak, az iskolák térés teljesen magukhoz is ragadták a vezetést. Statisztikai adatokkal igazolja, hogy emelke­dett a fővárosban a zsidó lakosság, ugy, hogy 1906-ban már száznyolcvanhatezer lélekre emelkedett. Igy történt, hogy a páholyok is lassankint faji tendenciák szolgálatába szegőd­tek s kezükbe ragadták a közigazgatás irányí­tását, A fővárosi bizottsági tagok közül két­százkét keresztény ós százkilencvennyolc zsidó. (Nagy zaj és mozgás.) Fölkiáltások a néppárton: Es még elnyomás­ról panaszkodnak! Rosenberg Gyula: Hány zsidó tisztviselő van ( _ Zhoray Miklós: Nem annyi, ugy-e, amennyit önök szeretnének! (Zaj.) Polónyi Géza: Az a lényeg, hogy a törvény­hatósági bizottságban a zsidóság dominál s csak az érvényesül, aki behódol. Szóvá teszi az általános ós egyenlő választói jog dolgát, szükségesnek tartaná, hogy aki újonnan sze­rez választói jogot, az tegyen esküt és foga­dalmat az alkotmányra. Áki a magyar hazában jogokat akar élvezni, az tudjon egygyó olvadni a nemzettel, akit nemzetközi fantazmagóriák vezetnek, menjen Morris Tamis utópiájába. (Taps a baloldalon.) Az egyenlőség és az általánosság csak fikció, amit a valóságban össze kell egyez­tetni a nemzet érdekeivel. Arra kéri a két függetlenségi pártot, egyezzenek meg, mig nem késő ebben a kérdésben s ne engedjék, hogy torzsalkodásukból Bécs uralma virágozzék ki. (Helyeslés és taps a baloldalon.) (Beöthy Pál beszéde.) Beöthy Pál egyetért Polónyival abban, ami a hazafiúi kötelességről, a vallás erkölcsi eszmék­ről mondott. Nem is hiszi, hogy a jobboldalon bárki is másképen gondolkozzék ezekről a kér­désekről. Nem ért azonban egyet azzal az antiszemita tendenciával, melylyel a főváros lakosságának vallás szerint való elhelyezkedé­sét érezhető animozitással tárgyalta. Fölkiáltások a néppárton: Tényeket mondott! A tények izgatnak! Beöthy Pál: A régi szabadelvű párt fölfogás­sal nem egyeztethető össze az ilyen állásfog­lalás, ebben a tekintetben egész világ választja el Polónyitól. Szóvá tette ezután a felvidéki rutén-kérdést s azt a szociális és gazdasági nyomorúságot, melyet a galíciai bevándorlás idézett elő ezeken a vidékeken. Ennek az in­váziónak bizonyos jelenségével szemben a leg­radikálisabb közigazgatási intézkedések is jo­gosultak. A költségvetést elfogadja. Az ülés két óra után végződött. Uálasztoti biróság nem illetékes. — A szegedi töruényszék itéleíe. — (Saját tudósítónktól.) Amikor ezelőtt há­rom esztendővel a szegedi Lloyd-társulat megalkotta áru- és értéktőzsdéjét, válasz­tott biróságot is alkotott abból a célból, hogy az ügyletkötések alkalmából fölmerült pörös esetekben módot nyújtson tagjainak arra, hogy a vitás ügyek elintézése lehető­leg az érdekek kölcsönös megóvása mellett előnyösen történhessék. A választott biróság szabályzatát 39. paragrafusban el is készítették és azt a kereskedelmi miniszter megbízásából 1908 junius 15-ikén Lers Vilmos miniszteri taná­csos jóvá is hagyta. A választott biróság négy bíróból és egy elnökből áll, jegyzője a Lloyd ügyésze. A jóváhagyott szabályzat 3. vontja szerint a biróság illetékessége nem köthető ki telek­könyvi, hitbizományi, házassági és bűnügyek­ben, oly pörökben, amelyekben távollevő, gyámság, vagy gondnokság alatt levő sze­mélyek vannak érdekelve, végül, amelyeket a rendes biróság már érdemileg elintézett, vagy amelyek a rendes biróság előtt folya­matban vannak. , , A Szegedi Hus- és Vásarpenztar Rész­vénytársaság összes üzletfeleivel szemben ki szokta kötni pör esetén a Lloyd-Társulat választott bíróságának illetékességét. Leg­utóbb azonban egy ügyben a másik fél meg­tagadta a birónak megnevezését, hanem keresetével ügyvédje: Weisz Gyula dr utján a szegedi királyi törvényszék elé vitte az ügyet. A Szegedi Hus- és Vásárpénztár Részvénytársaság ügyvédje: Rósa Izsó dr által viszont azt vitatta, hogy az ügy csak a Lloyd-Társulat választott birája által volt elbírálható, mert a felek annak illetékessé­gét kötötték ki. . A szegedi királyi törvényszék kózpolgari tanácsa Nagy Aladár dr elnök vezetésével foglalkozott az érdekes jogkérdéssel és a Szegedi Hus- és Vásárpénztár Részvénytár­saság kérelmét elutasítva, megállapította a királyi biróság illetékességét, mert szerinte a szegedi Lloyd-Társulat választott bírósága nem olyan bíróság, amelynek döntése kiköt­hető volna. \ királyi törvényszék hatarozata terme­szetesen nemcsak erre a pörre nagy kiha­tású, hanem a Lloyd-Társulat választott bí­róságának sorsára Is, Érdekes, hogy a szegedi kereskedelmi és iparkamara épen tegnapi ülésén fogadta el egyhangúlag Weiner Miksa kereskedelmi tanácsosnak azt a nagyfontosságú indítvá­nyát, hogy a kamara támogassa a Lloyd­Társulat törekvését, amelylyel az igazság­ügyminisztertől tössdebiróság fölállítását kéri. A kamara fölterjesztést intéz a miniszter­hez, amelyben a szegedi tőzsdebiróság föl­állítását kéri. Fölfelé hus — lefelé kenyér és viz. — Szeged húsfogyasztása márciusban. — (Saját tudósítónktól.) Minden mozgalmak és Ígéretek ellenére a husdrágaság ügye még min­dig annyira aktuális s a panaszok a közönség részéről annyira szaporodnak, hogy ott, ahol ezt a súlyos gazdasági bajt orvosolni kellene és lehetne, már nem is veszik komolyan a dolgot. A patópálos nemtörődömség azonban ujabb veszedelmeket szül, a husdrágaság nap­nap után fokozódik, az árak emelkednek s a közönségnek az a része, amelynek jövedelme nagynehezon küzködik a lótföntartás szükség­leteivel, egyre zuditja a panaszokat. A mészá­rosok már bejelentették a vevőiknek, hogy a hus ára ismét emelkedni fog, mert drága az állat. Tehát a husdrágaság újra és növekvő árak­kal fenyeget. És mondani sem kellene talán, hogy a növekvő árak a legkisebb jövedelmű népróteget fenyegetik. Kisebb fizetésű hivatal­nokokat ós főként az ipari munkásokat. Tö­meges azoknak a családos hivatalnokoknak a száma, akik egy héten egyszer is alig tudnak húshoz jutni. A napszámosok és más munká­sok közül pedig a szegedi külvárosokban lakók a hét legtöbb napján át pusztán kenyéren és vizén élnek. Szolgák, vasúti munkások és más­foglalkozásu, de ehez a kaszthoz sorolható em­berek nap-nap után még a létminimumot sem tudják fedezni. Mindig bizonytalan a holnap, s rettegniük kell ettől a szótól: mindennapi kenyér. A lakásnyomor, — amely a külső vá­rosrészekben kétségtelenül megvan és május elsején több mint száz munkáscsalád marad hajlék nélkül — párosodva a husdrágasággal, nagyon szomorú jövő képének árnyékát veti előre. A szegedi közvágóhídon a március hónapban levágott állatokról szóló kimutatás érdekesen mutatja be a húsfogyasztás csökkenését. Husz darab bikát, százhét ökröt, négyszáztizenkét tehenet, negyven üszőmarhát, hatszázhat borjút, kétszáznógy juhot, háromezernégyszáznegyven bárányt, öt kecskét és ezerszázötvenhárom ser­tést vágtak le Szegeden március hónapban. Nemrégen csaknem kétszer ennyi volt még a levágott állatok száma. És nem szabad figyel­men kivül hagyni azt a körülményt sem, hogy Szegedről más vidékre is szállítanak nagymeny­nyiségü hnst. Természetes, hogy mindezt a kisfizetésű nép­osztályok sinylik egyre nyomorúságosabban. Mert fölfelé nincs panasz a husdrágaság miatt, — ami érthető is. Ott meg se kottyan az a harminc-hetven krajcár differencia. De annál fájdalmasabban kiáltanak orvoslásért Szegeden azok a tízezrek, akik rabmenázsin: kenyéren és vizén tengődnek soktagu családjukkal együtt. Budapest kölcsöne és a pénzügyi bi­zottság. A képviselőház pénzügyi bizottsága pénteken ülést tartott, melyen megjelent Lu­kács László pénzügyminiszter is. Az elnöki székben Erdélyi Sándor ült. A bizottság a fő­város huszonhétmilliós kölcsönére vonatkozó törvényjavaslatot, Lukács László megnyugtató fölvilágositásai után, elfogadta. Előadó Heltai Ferenc volt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom