Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-01 / 75. szám

6 DÉLMAGYARORSZAG 1911 április 1 Csaknem egy óra hosszáig tartott a diskurzus, de nem lett semmi eredménye. A főkapitány hiába próbálgatta jószóval meggyőzni az asszonyt nem sikerült. A rendőrségnek tulajdonképen most már semmi köze sem volna Rózsi Jánosné ügyéhez, de a főkapitány, hogy legalább a négyezer korona ne veszszen el, előterjesztést tesz az árvaszéki ügyészségnek, hogy Rózsi .lánosnét tékozlás miatt helyezze gondnokság alá. Igy legalább megmenekül a négyezer korona. Mert a háznak, földnek és a kis virágos kertnek örökre bucsut kell mondani. Igaz, hogy igy aztán se igazság, se isten nincsen — a szegény földimádó Rózsi Jánosné szerint. NAPI HÍREK Április elseje. Ha föl nem ültet bennünket a naptár, április elseje van ma. Az a nap, amelynek huszonnégy óráját stílszerűen szaniárfejjel lehetne szimbolizálni, ha még gyerekek volnánk. Mert ma tréfás becsapások idejének kellene lennie, amikor minden ember igyekszik egy pillanatra rásütni hőn szeretett embertársára, hogy köze van a fönt említett szimbólumhoz. Csakhogy már kitanultuk az élet ákombákoinos ábécéjéből, amit egy bus magyar mondott a napokban Szegeden: a legokosabb embert is be lehet csapni. Pláne olyan apró becsapásokkal, aminők április elsején divatoznak s amik arra mennek ki, hogy hisz-e az ember hirtelenében a másiknak, vagy sem ? Ártatlan kötődés, pajzánkodás az egész s nem is igen haragszik meg érte senki felültetett emberfia. S nagyon kedves, nagyon szives nap lenne ez az április elseje, ha az élet a többi sok száz napon olyan könyörtelen felültetéseket nem követne el velünk, aminőket elkövet. Ámbár hiszen nem akarjuk most becsapni az olvasót és elhitetni vele, hogy tényleg nagyon elszomorodunk a dolgok ilyetén állásán. Nem, csak tessék jókedvűnek lenni, de ne csak ma, hanem mindenkoron. Az életet ezzel, egyesegyedül ezzel lehet becsapni, csak igy lehet vele áprilist járatni. Persze ehez sok könnyiivérüség, vagy mondjuk könnyiiválluság kell, amely vállat tud vonni, mikor az élet nagyon furcsa és szomorú komédiákat csinál velünk. S egyelőre az is kell a jó kedvünkhöz, hogy ez a szépséges tavaszi idő ne járasson velünk áprilist, hanem az április mindig ilyen ragyogó napsütésben járasson bennünket. — A harmadik egyetemért. Zichy János gróf kultuszminiszter az egyetemi kérdés ügyében, az egyes városokkal folyamatban lévő tanácskozások során, Pozsony város és megye képviselőit is meghallgatta. Eredetileg mult szerdára volt kitűzve ez az értekezlet, amelyet azonban a kultuszminiszter más oldalú elfoglaltsága miatt nem tartottak meg. Tegnap a kultuszminiszter értesítette az értekezletre meghívottakat, hogy az értekezletet ma tartják meg. A pénteken tartottt értekezleten Zichy János gróf elnökölt és rósztvett Bartal Aurél, Pozsonymegye és város főispánja, Pozsony két kerületének képviselője, Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter és Neiszidler Károly; a város részéről Brolly Tivadar polgármester és Kumlik Tódor polgármester-helyettes; a vármegye részéről PetŐcz Jenő alispán; a pozsonyi királyi akadémia részéről Fésűs György dr, igazgató; a pozsonyi állami kórház részéről Pantocsek József dr, igazgató. — A jövő héten mennek föl Szeged részéről Budapestre, hogy a harmadik egyetem ügyében a közoktatási minisztériumban tárgyaljanak. Lázár György dr, polgármester és Gaál Endre dr, tanácsos lesznek a küldöttség tagjai s valószínűleg három napig maradnak a fővárosban. A polgármester magával viszi azt a terjedelmes memorandumot, amely részletesen kifejti Szeged igényeit az egyetemre, valamint azt, hogy miféle előnyökkel járna az egyetemnek itt való fölállítása s végül azt., hogy milyen áldozatokra hajlandó a főiskoláért a város. — Méhészeti kiállítás Szegeden. Julius másodikától hetedikéig méhészeti kiállítást rendeznek Szegeden. A kiállítás rendezősége a város tanácsától erre a célra elkérte a Stefánia kioszkot és aziránt folyamodott a tanácshoz, hogy a szabadon lévő méhek részére a kioszk előtti mélyedést engedje át. — Kornliaber — dandárparancsnok. Kornliaber Adolf volt szegedi honvédezredest a király ma a székesfehérvári 81-ik gyalogdandár parancsnokának nevezte ki. Kornhaber sokáig volt Szegeden, ahol az ötödik honvédgyalogezrednok volt a parancsnoka. A mult év novemberében került el Szegedről, amikor a székesfehérvári kerületi tiszti iskola parancsnokának és helyettes dandárparancsnoknak novozték ki. Mostani kinevezését Szegeden is általános megelégedéssel fogadják, mert itt mindenki szereti a rokonszenves dandárparancsnokot. — Viribusllnitis. Erők egyesülésének diadalmas voltát hirdeti ez a klasszikus jelmondat jó ideje az osztrák pénzeken. Most őfelsége rendelkezéséből ez a büszke jelmondat lesz a neve a monarchia Dreadnoughtjának is, amely most készül. A Viribus Unitis húszezer tonnás lesz és ugyancsak őfelsége rendelkezéséből junius huszonnegyedikén bocsátják vizre. — Kassa polgármestere Szegeden. Körmendi Ékes Lajos, kassai polgármester, a hirdetési ügy tanulmányozására április 8-ika és 10-ike között Szegedre jön. A vendég kalauzolásával Lázár Gyöigy dr, polgármester Koczor János tanácsost bizta meg. — Ugrón Zoltán megkerült. A budapesti államrendőrség egyik ügyes kapitányának, Botár Bélának sikerült megakadályoznia Ugrón Zoltánt, az öngyilkosságra készülő munkapárti képviselőt abban, hogy végzetes szándékát cselekedetté váltsa s ezzel az izgalmas nyomozás diadalmasan befejeződött és a halálraszánt képviselő családja, jóbarátai és ismerősei lelkéről leemelődött az aggódás rettenetes terhe. Csütörtök éjszaka kinyomozták a detektívek, hogy Ugrón Zoltán a Király-utcai Elite-szálióban kibérelte a tizenötös számú szobát. Ugrón Zoltán barátai fölmentek a szállóba, egy ideig tanakodtak a szoba ajtaja előtt, végre megjött Botár Béla kapitány, a középponti inspekció vezetője rákopogott azzal, hogy egy lófő-székely keresi sürgős ügyben a kerületéből. Mikor Ugrón ajtót nyitott, Botár elkapta a két kezét, a társaság betódult s kivezette Ugront a szobából. Az ágyban egyik párna alatt revolvert találtak, amely azonban meglehetősen meg volt már rongálva. Ugrón Zoltánt ezután elvitték a Hungária-szállóba, onnan kávéházba, fél nyolcig vele maradtak s aztán Kállay Ubul és Lázár István gróf elmentek vele az Angol királynő-szállóban levő lakására. Ismerősei azt hiszik, idegrohamában követte el különös tettét. Utóbbi időkben különös jelek mutatkoztak viselkedésén. Családja pénteken érte jött s a napokban valószínűleg hazaviszi őt Erdélybe, de az sem lehetetlen, hogy egy szanatóriumban helyezik el. — Szeged polgármestere Budapesten. Lázár György dr, polgármester hétfőn délután Budapestre utazik, ahol a város érdekében több ügyet intéz el. — Az Akadémia költségvetése. Budapestről jelentik: Küszöbön van az Akadémia nagyhete. Az Akadémiai Értesítő legutóbbi száma pedig közli az Akadémia költségvetését. Ennek a költségvetésnek a főbb adatai épen most, az akadémiai nagyhét előtt számot tarthatnak a nyilvánosság érdeklődésére, mert hiszen az Akadémia élete nemcsupán abból áll, hogy van egy főtitkára ós hogy a főtitkára drámabirálói minőségében —- belső meggyőződés nélkül — leszidja a magyar közönséget, a magyar sajtót ós a magyar irodalmat. Az Akadémia összes bevételei az 1911. évre szóló előirányzat szerint kitesznek 398.183 korona 64 fillért. Ez szép összeg; ennyi pénzzel lehet már egyeijmást csinálni a magyar kultura hasznára még akkor is, ha igaza van annak a panasznak, amely állandóan az Akadémia szegénységén siránkozik. Lássuk, mire fordítja az Akadémia ezt az összeget, amely a magyar kultura Igényeiliez képest lehet kevés, de önönmagában azért nem megvetendő és amelyben összesen valami százezer koronányi országos dotáció van. A kiadások között az első helyet foglalja el a személyi járandóságoknak korekszámban hetvenezer koronás tétéle, az összes kiadásoknak majdnem a negyedrésze. Látnivaló, hogy az adminisztráció, mint mindenütt, az Akadémián is költséges valami: a főtitkár ós az osztálytitkárok fizetésén kivül ebből az öszszegből kerül ki a főkönyvtárnok, ügyész, alkönyvtárnok, könyvtártiszt, irodaigazgató, gondnok, irodatiszt, könyvkiadóhivatali vezető fizetése, lakbére, továbbá a szolgák bére. Nagyobb tóteleket ezenkivül már jóformán csak az osztályok dotációjánál találunk, amint hogy az Akadémia tudományos munkáját valóban az osztályok végzik. Igy az első osztály munkásságára összesen körülbelül harminckétezer koronát szán az 1911. évi költségvetés. Ebből az összegből ezer korona jut majd „Földi János nyelvkönyvének lemásolására", de csak háromszáz korona a Néprajzi Társaság támogatására. Értekezésekre háromezerháromszáz korona, a Nagy Szótárra ezerhatszáz korona, bírálók díjazására szerény kétszáznyolcvan korona jut. És az Akadémia többi tervei is ilyen beosztásnak, mintegy igazolásul, hogy az Akadémia a magyar társadalom előtt meg akar n\aradni olyannak, mint amilyen. — Kolcragyaims halott Lábatlanon. Még a lelkünkben kísértenek a mandzsúriai pestis borzalmai és az elmúlt nyár magyar koleraijedelmei s máris olyan hirt kapunk, amely élénk erővel kinyithatja ezeket az ijedelmeket a félősebbekben. Lábatlan esztergommegyei faluból jelentés érkezett a belügyminiszterhez, hogy a faluban egy koloragyanus halálozás történt. Azonnal kiküldtek egy egészségi felügyelőt, aki az óvóintézkedések megtételét ellenőrizze. A közegészségügyi hatóságok mindent elkövettek a veszedelem megáldására. A bakteorologiai intézetbo még péntek éjszakáig semmi sem érkezett a koloragyanus halott belső részeiből vizsgálatra. — Csemlőrtisztck kitüntetése. A király kitűnő szolgálataik elismeróseül, Ssőcs Mihály ezredesnek, a második számú esendőikerület parancsnokának a harmadik osztályu vaskorona-rendet díjmentesen adományozta ós elrendelte, hogy Fischer József második szánni csendőrkerületbeli főhadnagynak a legfelső megelégedés kifejezése tudtul adassék. A királyi kitüntetés Ssőcs Mihály ezredes érdemes munkásságának méltó jutalma. — Háztulajdonosok értekezlete. A szegedi háztulajdonosok egyesületének rókusi tagjait ezen az utón is fölszólítja a vezetőségi részére egész évre hirdetést ad fel, :: az hirdethet :: A