Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-05 / 78. szám

184 DELMAGYARORSZAG 1911 április 1 1911 a pártnak alapos megfontolással eljárni. Nem lehet e téren üres jelszavakkal dobálódzni, ez a kérdés nem a pártok dolga, hanem a nemzeté. Szivesen megadja a választói jogot minden felnőttnek, de a magyar nemzeti szempontok biztosítása mellett. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha valaki úszni tanul, nem szabad egyszerre a vizbe dobni! A választói reform kérdésében csak a fokozatos haladás ajánlatos. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Ez nem függetlenségi beszéd! (Zaj.) Kun Béla: A munkapárt malmára hajtja a vizet! Kelemen Béla: Kozmopolita törekvésekhez nom járulunk! Elnök: Sümegi Vilmost rendreutasítja. Kovácsii Kálmán: Tizenhét éves függetlenségi politikájára hivatkozva kijelenti, hogy leckét nem fogad el és terrorizáltatni nem engedi magát. Nadályi Gyula kéri a Házat, hogy interpellációját holnap mondhassa el. A Ház ezt megengedi, erre az elnök negyedháromkor az ülést bezárta. SZINHÁZ,_MŰUÉSZET Színházi műsor. április 5, szerda: A boszorkány, dráma. Márkus Emma vendégfölléptével, ('/,-os bérlet). „ 6, Csütörtök: A cigányszerelem, operett. (Páros 2/3-OS bérlet.) „ 7, péntek: A testőr, vigjáték. (Páratlan ;1/!i-os bőrlet.) „ 8, szombat: Bob herceg, operett. (Páros l, :}-os bérlet.) „ 9, vasárnap d. u.: A medikus, szinmü. „ 9, este: Bob herceg, operett. (Páratlan !/j-os bőrlet.) „ 10, hétfő: A karszemélyzet jutalomjátékakőnt Ditrői Nándor dr ős Terestyényi Gyula vendégfelléptével, Viola. (Páros 3/»-os bérlet.) „ 11, kedd: Becstelen, szinmü. Bemutató. (Páratlan '/,-os bérlet.) * A balga szűz. Márkus Emilia kedvéért újra zsúfolásig megtelt a szegedi szinház. Henry Bataille finomsággal teljes munkáját élvezhető előadásban adták, egy-egy jelenetben életrehivták Bataille igazi szellemét. Az elismerés Márkus Emiliának és Fodor Ellának szól elsősorban. Márkus az érzéseket öntudatos erővel, megkapóan adta. Különös, de Márkus játékánál kivételesen mégis helyes, hogy a szubtilis Bataille-finomságokat hangsúlyozottan idézte, ugy, hogy szinte elveszett az iró szava. S inkább Márkus játszása kért és kapott tapsokat. Fodor Ella balga szűz alakítása busszomoru, üde, szeretni akaró és szeretetre való volt. Almássy Endre kitűnő nyárspolgár volt. Epen az ellentéte a párisi előkelő ügyvédnek, akit játszani akart. Még Csiky László adott igazán figyelemreméltó játékot. Ezenkivül pedig más följegyezni való igazán nem akadt, mind a négy fölvonásban se. — Szerdán harmadszor lép föl Márkus Emma Sardou, A boszorkány-inak. címszerepében. * Tömörkény drámát írt. Tömörkény István A boglyalakók cimmel egyfölvonásos népies darabot irt. A népies történet a szegedi tanyákon játszik. Tömörkény e munkája érdekes irodalmi eset, mert a magyar irodalom rég vár már tőle népies drámát. Ez az első alkotása bizonyára értékes kezdete lesz egy nagyszabású drámaírói pályának. * Krémer Jenő kabaréja. Krémer Jenő, a szegedi szinház volt jeles tagja Temesvárott kabarét nyit. * Színigazgatók versengése. Farkas Ferenc dr színigazgató társulatával május elsejére Szentesre akar menni. Most Krémer Sándor szabadkai színigazgató szeptember elsejétől október tizenötödikéig kéri a szentesi szinházat. Valószínű, hogy mindkét igazgatót meghívják, mert az egyik tavaszszal, a másik őszszel játszanék. * Hajléktalan színtársulat. Pozsonyból jelentik, hogy Balla Kálmán pozsonyi színigazgató társulata mihamar hajléktalanná lesz. A kormány szerződésileg kötelezte a pozsonyi színigazgatót Fiume és Kaposvár nyári állomások kultiválására. Fiúméba azonban nem mehet, mert a szinház tűzveszélyes, Kaposváron pedig két év óta építik a színkört és még mindig nincs készen. A pozsonyi szezon április tizenkettedikén befejeződik ós Balla társulata még ma, április elején is a legnagyobb bizonytalanságban van. A hatvantagu társaság nem tudja, hogy két hót múlva hol fogja lehajtani a fejét. Tegnap délben a társulat tagjai gyűlést tartottak és elhatározták, hogy memorandummal fordulnak a kormányhoz. * A pörös Monna Vanna. Budapestről jelentik: A Monna Vanna szerzője, Maurice Maeterlinck port indított Ábrányi Emil, Mészáros Imre és Máder Rezső ellen. Ábrányi ugyanis a Monna Vanna szövegkönyvéből operai librettót készített s ezt az operát a budapesti Operaházban adatta elő. A szövegkönyv megjelent nyomtatásban is. Máder adta ki, Mészáros pedig könyvkereskedésben árusittatta. Maeterlinck szerzői jogbitorlás cimón följelentette az átdolgozót és az igazgatókat ós az elsőfokú biróság el is rendelte a könyvek zár alá helyezését. A Kúria felebbviteli tanácsa ma hozta meg a döntést ebben az ügyben. Megváltoztatta az elsőbiróság ítéletét és a könyvet föloldotta a zár alól azon az alapon, hogy a francia szerző későn jelentette be a szerzői jogvédelmet ós igy oltalomban nem részesülhet. A krassószörényi árvizpénz. — 715,272 koronát osztottak ki köztük. — (Saját tudósüónktól.) Nagyon belevésődhetett mindenkinek az emlékezetébe az a pusztulás, amely még egy éve sincs, hogy Krassószörénymegye román parasztnépét érte. A mult esztendőben, junius 12-éről 13-ára virradó éjszakán és szeptember 2-án Krassószörény vármegyét két olyan árviz öntötte el, amilyen évszázadon át sem fordul elő egyik sem. Az állam és vármegye kárától eltekintve, csak a lakosság kára három millió korona volt. A pusztulás után széles rétegekben megindult a gyűjtés amelynek 715,272 korona lett az eredménye. A pénz már a rendeltetési helyére jutott. Az elhagyott szegénységben kiizködő román parasztság a magyar társadalom pénzét hiány nélkül megkapta. A kiosztás részleteiről tudósításunk ez: A krassószörényi közigazgatás mintaszerű. Krassószörónyben nemcsak az alispán, nemcsak a főispán kiváló emberek, de véletlenül — helyesebben épen ezért — a szolgabirák és a jegyzők is példaképül szolgálhatnak az egész országban. Itt nem pofozzák a népet és a nép — nem vándorol ki. Holott ezek nem intelligens magyar parasztok, hanem kulturátlan ós földhöz ragadt szegény román nép. Es nemcsak nem vándorol ki, hanem lassan gyarapszik ós megtanulja az állam nyelvét. Mindezt csak épen azzal az eszközzel érik el, hogy — lelkiismeretesen adminisztrálnak. Kornyaróva község vízmosásain, amelyek valaha utak voltak, egy kocsi baktat föl a hegyoldalon. Rajta ül Issekutz alispán, Antalffy főszolgabíró és a közigazgatási gyakornok egy nagy táskával. Ők a pénzkiosztó bizottság. Mire a kis bizottság beér a faluba, a község népe már ott van a községháza előtt. Az emberek száz kérdéssel ugy körülveszik az alispánt, hogy alig lehet tőlük fölmenni a lépcsőkőn, a községháza termébe. Ott van már Dancs László jegyző, valamint a pap, a tanitó és a biró. ők az igazoló és ellenőrző bizottság. A tanácsasztalon kiterítik a táska tartalmát: száz- vagy százhúszezer koronát. Közben az alispán kilép a tornácra ós románul a következő modókát ismétli meg, mint a többi faluban: Kedves atyámfiai! A nagy csapás, amely bennünket sújtott, a magyar haza minden polgárának részvétét fölkeltette. És a jó testvér nem hagyja el a testvért a bajban. A magyar király ós a magyar társadalom segitséget kínál föl nektek, hogy házaitokat föl tudjátok épiteni s hogy a földeket megint mivelni tudjátok. Tudjátok, hogy sokakat ért pusztulás, egy községre nem juthat sok. Ide Kornyarévára hetvenkótezer korona jut és a bogoltiniak is itt kapják meg a 29.773 koronát. Ezt most igazságosan szétosztom köztetek. Mindenki a kára arányában kap segítséget, aki vagyonos, az nem kap, mert ugy is ki tudja heverni a bajt. Szegény testvéreiteken akarunk segiteni. A pénzt soha nem kell visszafizetni. Azonkívül akinek a liáztelkót is elpusztította az árviz, az száz négyszögöles telket fog kapni a főszolgabíró ur által kijelölt helyen. Megértettétek? Egyenkint be fogunk hívni mindnyájatokat, akiket kár ért és segitséget kaphat. Még mindig halk éljenzés hangzik: Szctreaszka ! És a biró az ajtóban kiáltja a parasztok neveit. Jönnek be s amint az ajtón belépnek lekapott süvegükkel a kezükben, mintha kigyá szeme bűvölné meg őket, mindenkinek tekintete az asztalon fekvő pónzhalomra esik. Kerekre nyilt szemekkel, nyitott szájakkal nézik, a biró odatuszkolja őket az aláíráshoz. Akkor aztán a gyakornok az alispán kezébe adja a kijelölt összeget s ez románul leszámolja neki a kezébe. Az egész kiosztás alatt nem volt bárom ember, aki megolvasta a neki adott pénzt, annyira nom igen hitték a dolgot és zavarban voltak. Volt olyan, akit formálisan kapacitálni kellett, hogy elfogadja. Bogultin községe, pici kis havasi község, rettenetes pusztitás képét, mutatja még most is. Ebben a községben egy Citariu Pál nevü román paraszt, aki különben maga is nagy kárt szenvedett, izgatta a népet, hogy ezt a pénzt a császár küldi, még többet is küldött, de csak ennyit adnak a szegény román népnek és igy tovább. Dacára ennek, az alispán Citariu földjót akarta megvásárolni uj házhelyeknek, mert ez fekszik legalkalmasabb helyen. Citariu azonban kétezer koronát kórt hatszáz öles földjéért. A pénzosztásnál aztán az alispán kiállt a községháza ajtajába ós szólt: — Lássátok fiaim, én házhelyet is adnék nektek, dehát itt van egy ember köztetek, aki ezt meg akarja akadályozni. A ti bőrötökön akar uzsoráskodni. Egy hatszázöles telekért kétezer koronát kér. Tudjátok ki ez az ember? Ebben a pillanatban az alispán kabátját hátulról meghúzza valaki és azt mondja? — Domnule, odaadom nyolcszázért, csak ne mondd meg, mert agyonvernek. Az alispán ugy folytatta a beszédét: — Do nem mondom meg még, mert lehet, hogy meggondolja magát. És a dolog rendben volt. Citariu Pál, mint károsult, ötszázhetven koronát kapott és ezek után nemcsak hogy nem izgatott többé, hanem a köszönő szónoklatot is ő tartotta. Közsógről-községre ugyanazok a jelenetek, de mégis ismertető jelek is vannak. A kornyarévaiák, bogultiniak, krusoveciek csak a végén éljeneztek. Globureuban mindenik azzal a bizonyos alázatos román meghajlással, a kézben maga elé tartott báránybőr kucsmával köszöni meg a segitséget. Egyformán mindenik: — Mulcemészk. szerűt mna. Köszönöm szépen, kézit csókolom. Némely községet félnapi kocsiuttal még most is kőgörgetogok közt, vízmosásos meredeken át lehetett csak megközeliteni. Most még Mchádia község is a pusztulás kópét mutatja. Csak //erá'íUes-fiirdőnek nem történt baja. A mehádiai községházát például egyszerűen kettészelte az árviz, a felit töltésestül együtt elvitte, a másik fele keresztmetszetben rátátong a vasúti sinekre.