Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-04 / 77. szám

L április 2 • •>—- "-.-itts fofigBljggjjEg áraz zállitva — ) kapható i cégnél efon 146 nyilis! igényeknek ru betartása iidéjjlőiuct hogy Szeged ja azt, amit lii közönség lettel vendéglős. legmaga­3ro­i hangver­) senyez. Elsóreoíö borok. se alatt. 547 na X 1911 II. évfolyam, 77. szám Kedd, április 4 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, «=i Rorona-utca 15. szám c=a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., 1=1 Városház-utca 3, szám c=3 ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24— félévre . . . R negyedévre. R 6'— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér 12'— 2'— ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre . . . R negyedévre. R 7-— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér 14'— 2'40 TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 c=i Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Tízmilliót ajánl föl Szeged az egyetemért. — Rendkivüii közgyűlés elölt. — Magyar városok egyetemért való ver­sengésébe minden crescendókat túl­tengő harangszó búg bele Szegedről, a városháza tornyából. S erre a hatal­mas megszólalásra ugy érezzük, el kell némulnia minden kis törekvésnek, tér­det-fejet kell hajtania minden apró érdekeknek, magába kell szállania minden hivalkodásnak. S meg kell értenie mindenkinek, hogy ez a ma­gyar kultura csodálatos perspektiváju fejlődése elé búgó reggeli harangszó, ez egy impozánsan megütött akkordja a magyar jövő zenéjének. Tízmillió ko­ronát készül fölajálni Szeged város a harmadik egyetem céljaira és Lázár György dr-nak ezzel a hatalmas kon­cepciójú tervével, amelynek valóra válását bizonyosra vesszük — ez­zel most már teljes a garanciák so­rozata, miket Szeged, csakis Szeged nyújthat a harmadik egyetemnek föl­állítására, fönntartására és fejlesztésére. S most már el kell némulnia a versen­gésnek, most már érvényesülnie kell annak, amit a viszonyok kiáltóan kö­vetelnek, amit minden kulturáért ra­jongó és a rajongást cselekvésre váltani akaró embernek eddig is világosan kel­lett éreznie : meg kell adni az egyete­met városunknak ! Ennek az imperatívusznak tiszta tu­datával állunk a harmadik egyetem ügyében összehívott ankét előestéjén s egy pillanatig sem kételkedünk azon, mi lesz az ankét eredménye. Ismerjük a viszonyokat, látjuk a helyzetet. Nem vagyunk elfogultak. Nem mi bizo­nyítjuk, hanem a tények, nem mi ál­lítjuk, hanem a magyarosodás szük­sége követeli, hogy a harmadik magyar egyetem olyan városban legyen, amely­nek a levegője színmagyar. Amelyben a föltóduló ' nemzetiségi ifjakat nem az a miliő fogja körül, ha talán statisztice kisebb arányban is, amelyből épen kilépett. Nemzetisegi városba nem koncentrálhatjuk ezeket a fiatalokat, nem avathatjuk ezeket a városokat nemzetiségi törekvések való­ságos erőcentrumává, gyújtópontjává, b nemcsak a magyar nyelv megtanulásá­ról van itt szó, hanem egy sajátos pszihikai folyamatról : telekalakításról, lélekidomitásról. Ez a magában véve imponderábilis, de kihatásaiban végtele­nül súlyos, a nemzet végzetét irányító folyamat csak itt mehet végbe bzege­fien. Mert a szegedi társadalmi élet, a szegedi viszonyok ezt az átalakítást meg tudják cselekedni olyan erővel és olyan sikerrel, aminőnek századrésze sem telnék ki más városokban. Erről kulturánk története beszélhet legtöbbet. S ez a fölszivó, átalakító képességű vá­ros a délvidék minden nemzetiségével igy cselekedne. Egyik szárnya tudna lenni a magyar kulturfejlődésnek, amely Budapesten hatalmas erővel, de mégis csak félszárnnyal igyekszik előbbre. S most a tízmillió koronás garancia megadásával Szeged azt mutatja meg, hogy nemcsak ez a pszihikai, ez a lelki képessége van meg olyati mértékben, aminőbenazegyik városnak sincs. Hanem hogy amikor anyagiakról van szó, ami­kor a hevületet, a lelkesedést, a ver­sengést pozitívumok bemutatásával kell igazolni, akkor is minden egyéb ver­sengők fölött áll, akkor is hors con­coursváros. Ezerszer alkalmazták Monte­cucoli hires mondását a kulturális há­borúkra, amiket hogy meglehessen vivni, ahoz pénz kell. Egyetemet csak gazdag város tarthat fönn, a tudomány, az ér­tékes, a nagyszabású tudományos fejlő­dés hatalmas összeg pénzbe kerül. Ezt megértették a versengő városok, ajál­tak is föl kisebb-nagyobb összegeket, végeredményben azonban minden más helyen jókora összegbe kerülne az ál­lamnak a harmadik egyetem. Most Sze­ged olyan bizonyságot tett anyagi ké­pességeiről és áldozatkészségéről, ami­nőnek ritkán akad párja a külföldön is s amely minden terhet levesz az állam vállairól. Minden ellenvetésnek el kell itt némulnia s el is fog némulni. Viszont annál hangosabban kell meg­szólalnia azon való örömünknek, hogy Szeged város polgármestere az egye­temi ankét vigih'áján ilyen lefegyverzően impozáns terv fölvetésével tett ujabb tanúságot bölcsességéről és nagy koncep­ciójú fölfogásáról. Városunk fejlődésének és utódainknak tartozunk súlyos felelő­séggel, mondja a tanácshoz intézett átiratában a polgármester és ő azt akarja, hogy ennek a felelősségnek eleget tegyen a város. Ennek a lumi­nizus mondatnak a fölvillanó fénye ugy mutatja meg nekünk Lázár György doktort, mint akinek szemei előtt min­den perspektíva egy nagyszerűen fejlett magyar város képébe torkollik, s aki érzr hogy a város vezetőinek keze nem­csak a Jelen, hanem a jövő szálait is bontogatja, s a város vezetése munka, felelősség, súlyos felelősség. Hálával és elismeréssel kell tudomásul venniük a város vezetésében részeseknek ezt az ideális fölfogást és segiteniök kell a polgármestert abban, hogy Szegedet belehelyezze, beléágyazza a fejlődésbe. És mert ismerjük Szeged sorsának irányi­tóit, reméljük, hogy Lázár György indít­ványát a rendkívüli közgyűlés egyetlen ellenkező- hang nélkül elfogadja. Egyetlen disszonáns hang nem fogja zavarni azt a diadalmas harangbúgást, mely a városháza tornyából beszélni fog az egész országnak, s el fogja mon­dani, hogy az a harang nemcsak a végzet iszonyú éjszakáján szólt, hanem megszólal a magyar kultura húsvétjára is, — akkor ő hivott elsőnek a mentésre, most ő hiv elsőnek a munka forró, diadalmas napjára. A harmadik egyetemért tudvalevőleg már minden nagyobb magyar város versenyez egymással. A törvényhatóságok sietnek ha­tározatokat hozni, melyekben kimondják, hogy tetemes anyagi áldozatokat hoznak az egyetemért. Most különösen aktuális a har­madik egyetem kérdése. Budapesten a kultusz­minisztériumban az érdekelt városok és vár­megyék kiküldötteivel ankétokat tartanak és ezeknek az eredményétől függ, hogy melyik városban állítja föl a kormány a harmadik egyetemet. Kétségtelen és ezt mindenki elismeri, — a többi érdekelteket kivéve — hogy Sze­gednek van legtöbb joga a harmadik egye­temhez. Népesség szerint Szeged a második városa az országnak, a Délvidék középpont­jában fekszik és az egyetem fölállítása ese­tén a nemzetiséglakta vidékek fiatalságát ide vonzza, megmagyarositja. De ezenkívül minden más körülmény is indokolttá teszi, hogy az egyetemet itt állítsák föl. Nagy­nevű államférfiak is elismerték Szegednek az egyetemhez való jogát és legutóbb Dániel Ernő báró épen a Délmagyarország hasáb­jain mondott el erről a kérdésről fontos nyilatkozatot. Eddig csak erkölcsi szempontok szóltak Szeged mellett, most azonban már más szem­pont is indokolttá teszi, hogy a mi alföldi metropolisunkban állítsák föl a harmadik egyetemet. Lázár György dr, polgármester, aki Szeged minden ügyét egész erejével igyekszik előre vinni, aki hatalmas alkotó képességével, befolyásával, tudásával már annyi kérdést intézett el Szeged hasznára, kedd délutánra rendkívüli közgyűlésre hivta össze a város törvényhatóságát és ezen a köz­gyűlésen olyan javaslatot terjeszt be, amely­nek elfogadása esetén Szeged hozza a legna­gyobb áldozatot az egyetemért. A polgármes­ter hétfőn átiratot intézett a tanácshoz. Ez az átirat, amely magában foglalja a köz­gyűlés elé terjesztendő javaslatot is, a kö­vetkező: Minden jel oda mutat, hogy a harmadik, esetleg negyedik egyetem fölállításának kér­dése legközelebb aktuálissá válik s az ez ügy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom