Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-26 / 95. szám

w ~ 14H' DELMAŰYARORSZÁG Kathrein Anna nem faggatta tovább Rich­tert. Belenyugodott ebbe is. Neki elvégre meg­élhetést adott ez az emher. Aztán meggyőző­dött róla, hogy mégis csak jobban szereti őt, mint a feleségét . . . Richter Miklós rokonai ugyanis az asszonynak fogták pártját s a vendéglőst sokszor össze is szidták. Richter unokabátyja, Richter János községi biró több­ször rá akarta venni Miklóst, hogy térjen vissza a feleségéhez. Hiába. Egy vasárnapon a Richter-család több férfi tagja összejött az egyik korcsmában. Baunoch Péter tiszaszent­miklósi asztalos hangosan mesélgette minden­kinek, hogy Richter Miklósné minden férfié. Ezen Richter Ferenc, az asszony sógora annyira fölháborodott, hogy Baunoehot több barátjával együtt megtámadta s annyira össze­verte, hogy hetekig feküdt betegen. Meg akarta fojtani, de Baunoch közben leharapta Richter Ferenc kisujját. Mind a ketten súlyos testi sértés miatt kerültek a nagykikindai törvény­szék elé. A tanuk Richter Ferenc mellett val­lottak, akinek igazát Richter János községi biró is erősen hangoztatta . . . Igy aztán a törvényszék Baunoehot több hónapi fogházra, ellenben Richter Ferencet csak két heti fogházra Ítélte, de ez utóbbi büntetését felfüggesztette... Ugyanis a tanuk beigazolták, Baunoch ama védekezése, hogy ellenfele kisujját önvédelem­ből barapta le, különben megfojtották volna — nem igaz . . . (A gyilkosság.) Richter Miklósnót az iszákosság egészen a hatalmába ejtette, annyira, hogy ital nélkül már nem tudott ellenni sem. Egészen megza­varodott, melankolikussá lett, csöndes, hangta­lan lelkiharcokat vivott s igy érlelődhetett meg benne alattomosan a gondolat, hogy meg­gyilkoltatja az urát szeretőinek valamelyikével. <3 maga testileg gyönge volt a rettenetes cse­lekedet végrehajtásához, de lelkileg bizonyosan nem. A teste árán fölbérelt, tehát valami el­vetemült embert, aki vállalkozott a véres föl­adatra. A gyilkosság pénteken este kilenc és tiz óra kőzött történt. Aznap Richter nyolc órakor ment át a feleségéhez, akinél éjfélig akart el­időzni. Kathrein Anna elmondotta, hogy Richter a korcsma bezárása után azzal távózott tőle, hogy feleségével elszámolni valója van, rendbe­hozzák az írásokat s éjféltáján visszajön. A ház, ahol Richterné lakott, a vendéglő közeli szomszédságában van. Éjfél után, egy órakor Kiss Péter éjjeli őr Richterné háza előtt a sarkon beleütközött a meggyilkolt vendéglős holttestébe. Először a nagy sötétségben azt hitte, hogy valami részeg em­ber aludt el az utcán, költögetni kezdte, — nem mozdult. Lámpát kéretett tehát s előhívta a többi éjjeli őröket is. A lámpafénynél rögtön fölismerték a hullában Richter Miklóst. A holttest nagy vértócsában feküdt, halánté­kán iszonyú hosszú és mély sebből még mindig szivárgott a vér, de ezenkívül még három he­lyen volt beszakítva a koponyája. Arccal fe­küdt a földnek, kalapja két-három méter távol­ságra volt töle. A gyilkosság akként történhe­tett, hogy a tettes a sarkon leste Richtert s amikor ez odaért, baltával feléje sújtott. Az éjjeli őrök az esetről reggel jelentest tettek a csendőrségnek, ez pedig értesítette Máté Gyula dr kanizsai vizsgálóbírót, aki szombaton dél­után egy órakor TIszaszéntmiklóson kiszállt. Addig a hulla az Utcán hevert. A vizsgálóbiró fölvette az adatokat, majd elrendelte a holt­test fölboncolását. Ez vasárnap délelőtt meg is törtónt. Bogárdi Hajdú Lajos dr tiszaszentmik­lósi községi orvos, aki a boncolást végezte, megállapította, hogy Richtert meggyilkolták. Az eszköz, melylyel a gaztettet elkövették, valószínűleg balta volt. Az ütések mindegyike halálos. (A nyomozás.) A csendőrség szóles mederben indította meg a nyomozást, mert a legvalószínűbb föltevése az, hogy a gyilkos Richter Miklósnénak vala­melyik szeretője lehetett, akit az asszony föl­bérelt. Hétfőn megjelent az eset helyén Hubay Jenő nagykikindai királyi alügyósz is, aki el­rendelte Richter Miklósné előzetes letartóztatását. Az asszonyt most a községházán őrzik. A nyo­mozást Mondovics Imre őrsparancsnok vezeti Popity Ferenc őrsvezetővel ós Kiss István csendőrrel. Rendkívül rejtélyessé teszi az ügyet az a körülmény, hogy Richter házában, a folyosó kövezetén vérnyomokat fedeztek föl. Ebből arra következtet a csendőrség, hogy a gyilkos a tett után visszament a házba és lemosta a baltát. Ugyancsak ezek a vérnyomok engednek következtetést arra, hogy az asszony a bűn­cselekményben mint fölbujtó szerepel. Richternét többször kihallgatták. Konokul tagad mindent. A vórnyomokra vonatkozóan azt vallja, hogy azok csirkevértől erednek. Hubay János királyi alügyósz erre fölszedette a fo­lyosó tégláit s Budapestre küldte, hogy meg­állapítást nyerjen, tényleg csirkétől származ­nak-e a vérnyomok ? A csendőrség eddig nyolc embert fogott a gyilkosság, vagy a gyilkosságban való részeg­ség gyanújába. Kiderült "erről a nyolc ember­ről, hogy legutóbb valamennyien szeretői vol­tak Richternének. Nagyon megnehezíti a nyo­mozást az, hogy mindeddig egyetlen tárgyi bi­zonyítékát sem találták meg a gyilkosságnak, noha a csendőrség még a vizet is kiszivattyuz­tatta a Richterné udvarán levő kútból. (Alszik az asszony . . .) A letartóztatott asszony két nap alatt egé­szen összetört. Nom eszik semmit, réveteg szemmel félénken bámul előre, csak inni akar, inni . . . pálinkát . . . Persze, nem adnak neki. Amúgy is olyan a viselkedése, mintha folyton kótyagos lenne. Összezsugorodva ül a széken, szemei zavarosak, színtelenek, fejével bébiskál. Arca halálsárga, szemei körül szarkalábak lát­szanak. Beszólni akarlam vele. A csendőrörs­vezető szívesen vezetett a szobájához. Kinyitotta az ajtót. Aztán jelezte : — Az asszony alszik . . . Benéztem. Ott ült a széken, bóbiskált, nem hallott semmit. — No, akkor nem költöm föl — szóltam — hadd aludjon, szegény ... H. Gy. Az albán fölkelés. Üszkübből táviratozzák: Boljetinac albán vezér, akinek a föltóteleit az ifju-törökök nem akarták elfogadni, ötszáz föl­kelő kíséretében a hegyekbe ment a malisz­szorokhoz. Az ifju-törökök liusz zászlóaljat mozgósítanak, melyeket Djakova, Ipek ós Priz­rendnél fognak összpontosítani. Még más tiz zászlóaljat Dibren át Felső-Albániába küldenek. A kormány reméli, hogy evvel a haderővel a fölkelést rövidesen elnyomhatja. — Montenegrói katonák és albánok török csapatokat tőrbe csaltak. A török kormány az incidens miatt erélyes fölvilágosítást kért a montenegrói kor­mánytól. Az orosz külügyminiszter lemond ? Péter­várról jelentik: Sasonow külügyminiszter ál­lapota még most sém javult. Nem is valószínű, hogy egyhamar ismét elláthassa hivatalát, mert ha valamennyire fölépül, délvidékre kell utaznia. Diplomáciai körökben ugy tudják, hogy Saso­now már a napokban lemond a külügyminisz­terségről. Maga mondta környezetének, hogy az ügyek nem szenvedhetnek halasztást az ö be­tegsége miatt. A külügymiuiszterségro a leg­komolyabb jelölt Botkin államtanácsos. 1911 április 26 SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Április 26, szerda A testőr. Mészáros Giza ven­dégfölléptével. (Páros Vs bérlet.) „ 27, csütörtök A kivándorló. Nagy Terussa'­a szegedi tűzoltók javára. 0>a' ratlan '/,-os bérlet.) „ 28, péntek Cigánvszereloni. (Páros Vs*oS bérlet.) „ 29, szombat Sárga liliom. Biró Lajos kor ferance-ával. Bérletszünetben, fél 8 órai kezdettél. „ 30, vasárnap d. u. Lotti ezredesei. . „ „ este: Elnémult harangok. p> Gvula vendéggel. Páratlan V°s bérlet.) Május 1, hétfő Botrány. (Gál Gyulával, Pár°s V,-os bérlet.) , „ 2, kedd A becstelenek. (Gál Gyulává'­Páratlan 2/,-os bérlet.) * A szent liget: Mészáros Gizával. Evek multán, diadallal tért meg a szegődi színházi"1 Mészáros Giza. Aki most a Vígszínház ünnepe" művésznője ós aki annyi forrósikerü estét széf zett annak idején a szegedi közönségnek. Szege­den bontakozott, fejlődött színjátszói képessége­Igy természetes, hogy ma este, amikor A szed liget-ben eljátszotta egyik parádés szerepéd lelkesülten, ünneplésre készen fogadták. L3 jelenetről-jelenetre jobban gyönyörködtok mü' vészetóbon. A játszás, a kifejezés megkap0 skáláit jelenti Mészáros Giza. És a szép­séget is s a finomságot. Amennyi hóvvoli őszinteséggel beleveti teljes tudáserejét a sze­repébe, ahogy ösztönszerűleg is közönségének tárja szinószies és nőies szépségét, az elragadó. Ün­nepelték. A vele játszóknak pedigigen sokat kacag­tak, mert mindenki törekedett összjátékra: tel­jes sikerre. Az irók párisi szatíráját kivál­tották, visszaadták. Kencle Paula és Oláh Fe­renc pedig olyan jeleneteket produkáltak, amelyek meglepőek, igaz értékűek voltak. Lngossy és Almássy ellenben nem érezték a darab szellemét, kissé észrevehetően vidéki szinészek voltak, de a közönség őszintén kacagta jeleneteiket, nem hiába ők is őszintén adták, amit adhattak. —• Mészáros Giza szerdán este A testőr színész­nőjét játsza el a szegedi közönség előtt. * Biró Lajos a színházban. Megírtuk, hogy a szegedi szinház szombaton estére ünnepi elő­adásra készül. Biró Lajos, a közönség kedvelt irója tartja meg sokat igórő előadását a szín­házban, abból az alkalomból, hogy tizedszer adják a szinházban a szerző példátlanul nagy­sikerű darabját, a Sárga liliomot. Az előadás és különösen az iró szereplése iránt óriási az ér­deklődés, mert Biró Lajos azok közül való, akik fiatalon a közönség legmelegebb szeretetében és becsülésében küzdötték föl magukat. Biró Lajos azokról a viszontagságokról fog beszélni, amelyek a Sárga liliomot néhány vidéki város­ban érték és beszél a mai drámáról, aktuális társadalmi, irodalmi és művészeti kérdésekről, egészen szabadon, mint a legpompásabb szónok, Biró Lajos szombaton délután hat órakor a gyorsvonattal érkezik meg Szegedre több fő­városi Íróval és újságíróval. A vasútnál szegedi barátai és tisztelői várják. Este félnyolckor — az előadás kivételesen félnyolckor kezdődik — megjelenik a színpadon és egy órás konferanszot mond, aztán előadják a Sárga liliomot, amely Szegeden mindig zsúfolt házat hozott eddig és amely a tizedik jubiláris előadáson bizonyára szorongásig megfogja tölteni a színházat. Élő­adás után a Krss-vigadóban fesztelen lakoma lesz, amelyen Biró tisztelői hölgyek ós urak jelennek meg, hogy ünnepeljék az irót. * Wildc-^ncszinsz. A Wilde-reneszánsz vagy öt év előtt kezdődött ós Németország volt az első, amoiy újra a népszerűség piedesztál­jára segítette a boldogtalan angol költőt. Öt esztendő alatt Wildenak minden müvét lefor­dították németre, a darabjai szinre kerültek német nyelven és mivel irodalmiakban erősen

Next

/
Oldalképek
Tartalom