Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-26 / 95. szám

12 DELMAGYARORSZÁG 1911 április 25 1911 tapasztalatokból tanulták megbecsülni. A helyzet azonban most is csak részben változott s a mai kormányférfiak sokkal több ízléssel beszélnek a kereskedelemről, mint az előzők. Nagyon jól tudjuk, hogy Magyarország elsősorban agrikultuir állam. Tudjuk, hogy minden egyes foglalkozási ágnak a boldogsága az, hogy a mezőgazdasági lakosság mikép boldogul. Tudjuk, hogy a'. .kereskedelemnek legelső kötelessége, a mezőgazdasággal a kapcsolatot keresni*. "Nyilvánvaló az is, hogy a mezőgípzcjfVpág érdekeit az agrárius csoport érdekeivel .azonosítani pem lehet. Ezért a ^erélyesebben igyekszünk a közvéleményt fölvilágosítani és tiltakozunk az ellen, hogy egy maroknyi érdekcsoport kedvéért a magyar kereskedelem, ipar és mezőgazdaság, a kisbirtokosság tplnyomó része ellen egyenes támadások intéztessenek. Mindig rámutattunk a mezőgazdaság és kereskedelem közötti érdekkapcsolatokra. Az OMKE tevékenységének legfontosabbikát fogja képezni megállapítani, mikép lehetne a mezőgazdaság és a kereskedelem között a megzavart összhangot helyreállítani és olyan kapcsolatot létesíteni, mely egyformán üdvös mindegyikre. Ennek a kimutatása és a közvélemény fölvilágositása lesz az OMKE legnemesebb föladata és ennek a föladatnak a keresztülvitelére fogjuk most öszszes erőinket koncentrálni. A kereskedelem érdekeinek megvédésére irányuló készség ösztönözzön bennünket arra, hogy azt a politikát, melyet eddig folytattunk, ezután is fentartsuk és reméljük, hogy ezzel nemcsak a kereskedelem érdekeinek előmozdítását célozzuk, de egyetemes érdekeket szolgálunk: Az Ómke vezetősége számit arra, hogy a magyar kereskedelem a maga egészében az ő pártján lesz és ebben a küzdelemben támogatni fogja. színjátszás mesterségének az a föladata, sőt az a létjogosultsága, hogy a folyton megujuló közönségnek, mely a szinházon kivül folyton-folyvást halad, a színpadról is folyton-folyvást ujat ós ujitásokat adjon. Nem szabad stagnálni a szinpadon. Pillanatra sem. Az én számomra színpadi tradíció csak egy van: jól játszani. És sohasem megállani. Ez az én programom és a magyar drámairók ós a magyar drámairodalom figyelése programom egyik pontja. Ujak, fiatalok és bátrak a magyarok, nem haladhatok el mellettök én, aki ebben a szezonban tizenhat nemzetbeli szerző darabját mutattam be. Bűnt követnék el magam ellen, megcsúfolnám saját törekvéseimet, ha a magyarokat nem figyelném. — Legközelebbi magyar produkciójául nem modern müvet választott. A „Bánk bán" nálunk klasszikus szindarab . . . — Tudom. De a nagyobb színpadomon, a Deutsches Theaterben akartam adni magyar müvet, ahol mindig klasszikus darabokat játszunk. Ebben a színházban ilyenfajta müvekhez szokott a berlini közönség és ez volt például az oka annak, hogy „A tanítónő" nem tartotta magát oly sokáig műsoron, mint ahogy megérdemelte volna. Régóta foglalkoztam két magyar klaszszikus szinpadi müvei: „Az ember tragédiájáéval és a „Bánk bán"-nal. A Madách grandiózus költeményének előadásáról Megegyezése katonai kérdésben. — fi magyar kormány győzelme. — (Saját tudósítónktól.) Megírta a Délmagyarország, hogy Khuen-Héderváry csütörtökön újból Bécsbe utazik, hogy folytassa és befejezze a tárgyalásokat. Az osztrák kormány lapjai egyértelműen azt mondják, hogy megegyezés még nincs és csütörtökön a két miniszterelnök ujabb tárgyalásokat' kezd. De nemcsak az osztrák lapok, melyek Bienerth sajtóirodájából' kapják ezt a iiirt, hanem a magyar kormányhoz közelálló újságok sém tudnak a megegyezésről. A félhivatalosak máT hetek óta mindig biztatónak találták a helyzetet. Az eredmény pedig mindig az volt, hogy a tanácskozások újból kezdődtek, voltak audienciák, minisztertanácsok, de megegyezés még mindig nem volt. Ugyanígy van ez most is. Abban a kérdésben, hogy milyen legyen a tárgyalás nyelve akkor-, ha a vádlott magyarul és németül is tud, — megegyezés még nincs. Mind e bécsi hirekkel szemben a kormányhoz közelálló magyar politikai körök teljes határozottsággal azt állítják, hogy a megegyezés már kész a két kormány között. Munkapárti politikusok ma reggel a képviselőház folyosóján megkérdezték KhuenHéderváry Károly gróf miniszterelnököt, hogy mi a bécsi tárgyalások eredménye? A miniszterelnök — értesülésünk szerint — kijelentette, a munkapárt vezető politikusai előtt, hogy a katonai büntető pórrendtartás kérdése már el van intézve. A kormány programja az egész vonalon érvényesül és a katonai perrendtartás tárgyalási nyelve az egész vonalon, a magyar állam egész területén magyar lesz. A miniszterelnök szerdán délutánra minisztertanácsot hivott össze, amelyen előterjeszti a végleges megállapodások szövegét, azután csütörtökön Bécsbe utazik, ahol aláirják a megállapodásos jegyzőkönyvet. Egy ujabb audiencián pedig fölhatalmazást kér a királytól, hogy a javaslatokat a megállapított szöveggel a képviselőház terjessze. Ami most már a megegyezés lényegét illeti, erről beavatottak a következőket tudják: A magyar állam területén a katonai bünle kellett mondanom, főkép a „Faust"-hoz való hasonlósága miatt. Maradt tehát a „Bánkbán", mely megragadott már akkor, amikor egy előadását láttam a budapesti Nemzeti Színházban és egyenesen rabűl ejtett akkor, amikor Vészi József nagyszerű fordításában megismertem. Hogy már az őszszel előadom és hogy előadását a legnagyobb ambícióval készitem elő: abban Vészi Józsefnek igen nagy része van. Erre a fordításra büszkék lehetnék a magyarok. A „Bánk-bán"-t nem fogom olyan pompával, csillogással adni, mint ahogy itt Magyarországon szokták; mi stilizált kosztümökben fogjuk játszani, egyszerű és magyar szempontból talán nem is nagyon stílszerű kosztümökben, de azt akarom, hogy ne mi csillogjunk, hanem Katona József csillogjon . . . Nagyon szeretném, ha Bánk szerepót Beregi Oszkár kreálhatná Berlinben, de hát ő ismét az önöké és én már csak vendégképen kaphatom. Nagyon szeretném. Ha ő nem játszhatja, akkor Wegener Pál fogja játszani Bánk-bán szerepót. Melinda Höflich Lucie lesz, Gertrúd királyné Sandrock Adél, Tiborc pedig Schildkraut Rudolf vagy talán én . . . ... A szobapincér jelentette, hogy az automobil megérkezett. A szinházba kellett menni. S az érdekes diskurzusnak is végét kellett szakitani: búcsúztam. tető pörrendtartás a magyar. Kivétel lesz abban a&. esetben, ha a vádlott olyan osztrák állampolgár és katonatiszt, aki nem ismeri a magyar nyelvet. Az ilyen vádlottat tolmács nélkül, németül hallgatja ki a katonai bíróság, amelynek tagjai természetesen értik a hadsereg szolgálati nyelvét. Azonban a tárgyalási jegyzőkönyv és az itólet kihirdetése ekkor is magyar. Ezzel szemben azonban a magyar kormány elejtette azt a régebbi követelést, hogy az Ausztriában állomásozó magyar katonatisztek magyarul hallgattassanak ki. A két jogterület szigorúan elkülönül és odaát a német, itt a magyar nyelv a perrendtartás nyelve. Az osztrák katonatiszteknek tett kivétel azon alapszik, hogy a német nyelv egyúttal szolgálati nyelv Lévén, a birósági tárgyalásoknál ennek használata semmi akadályba nem ütközik. A képviselőház ülése. — Megszavazták az indemniíást. — (Saját tudsitónktól) Vége a húsvéti vakációnak, de a honatyák még nem mind érkeztek Budapestre, ami a keddi ülés képén erősen meglátszott. Ennek az ülésnek egyébként politikailag a legfontosabb momentuma az volt, hogy az indemnitást elfogadták; lélektanilag pedig az volt a legérdekesebb incidense, hogy a néppárt berzenkedni próbált az Olaszországból hazatért Berzeviczy Albert ellen, de mikor a többi pártbk tüntető tapsviharral fogadták az elnököt, a néppárt jónak látta leszerelni a fölháborodását. Az indemnitás elfogadása után áttértek a belügyi vita folytatására. Féltizenegykor kezdődött az ülés. Berzeviczy Albert elnök jelentette a Háznak a horvát országgyűlés elnökének, Neumann Károlynak halálát. A Ház részvétét fejezte ki a horvát Országgyűlésnek. Heltai Ferenc — aki a kereskedelmi tárca előadója a költségvetésben — három heti szabadságot kért és kapott. Az összeférhetetlenségi bizottság Széchényi Emil gróf mandátuma ügyében befejezte az előkészítő eljárást. A bizottság május negyedikén délután íélkettőkor tárgyalja az összeférhetetlenséget. (Uj indemnitás.) Hegedűs Lóránt, a pénzügyi bizottság előadója elfogadásra ajánlotta az indemnitásnak két hónappal való meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. Az oka az uj indemnitásnak az, hogy a kormány nem taláit más utat az április végén lejáró törvényes állapot meghosszabbítására. Ezzel kapcsolatosan ajánlotta, hogy a kormány reformálja a jövedéki adót is, éppen ugy, mint a házadét reformálta, még pedig ugy, hogy a bruttéjövedelem vétessék alapúi. Bizony Ákos a Kossuth-párt obligát tiltakozását tolmácsolta. A Kossuth-párt nem viseltetik bizalommal a kormány iránt, de más módot a gyakorlat nem tesz lehetővé ennek kifejezésére, mint a költségvetés, illetőleg indemnitás el nem fogadását. A 48-as pártok egy 67-es kormány működésére bizalommal nem tekinthetnek. (Heiyesiés.) (A Justh-párt vádol.) Batthyány Tivadar gróf, a Justh-párt szónoka azért nem szavazott bizalmat a kormánynak, mert nem tartja meg programját. Beígérte a készfizetéseket és nem. valósította meg ezt a programpontját. Elejtette a bankot és elejtette a készfizetéseket. A kormány pénzügyi politikája se érdemel bizalmat. Szédítően könnyelmű a hadsereg követeléseivel szemben, ellenben indokolatlanul zsugori a közhasznú szükségletekkel szemben. Hihetetlenül könnyelmű módon történik az adókivetés is. Nem ül föl azoknak a híreknek, melyek azt mondják, hogy a kormány Bécsben egy nagy nemzeti küzdelmet folytat a magyar nyelv érdekében. Ez a kormánynak kötelessége, nem pedig érdem. Nagy lecsúszás a nemzeti