Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-22 / 92. szám

1911 április 19 DELHAGYARORSZAG 11 A vasúti közlekedésügy ily rohamos fejlő­dése mindenesetre örvendetes jelenség, mert hazánk gazdasági erejének megizmosodását mutatja. Megjegyezzük végül, hogy a nagyrafejlődött, hatalmas vasutunk igazán most került lendü­letes erősödés elé. Amióta Hieronymi Károly a kereskedelmi miniszter, szinte minden héten akadt olyan hir, amely ujabb meg ujabb bizonyságul szolgált arra, mennyi célirányos, részletekre is kiterjedt politikával, tudással szüntetett meg minden bajt, amelyek a koalí­ciós időkben meghatványozott módon előálltak, szaporodtak. Hieronymi minisztersége óta a vasúthálózat óriási méretűvé való fejlesztése egyre tart és szinte beláthatatlan, hogy pél­dául a jövő évben mennyi uj statisztikai adat kell a nagyszerű fejlődós részletes kimuta­tására. a rossz munkásviszonyok okozzák, hogy a legény nem lesz alkalmas a katonai szol­gálatra. Korán munkába adják a még fejlet len gyermeket, aki azután tönkre megy. Van ezenkívül még sok egyéb más ok is, valamennyi azonban szociális baj, amin segí­teni nem lehet. Ezért megdöbbentőek a ka tonai ügyosztály adatai, amik a sorozás eredményéről számolnak be. Miniszterelnökök a király előtt. — fi katonai kérdés. — Befejezték a szegedi sorozást. -- Csak husz százalék a »taug!ich«. — (Saját tudósítónktól.) Mint a Délmagyar­ország megirta, a szegedi fősorozást néhány nappal ezelőtt fejezték be és a városi katonai ügyosztály most készült el a statisztikai adatok összeszámolásával. Megdöbbentők ezek a statisztikai adatok. A mérték alá került legényeknek mintegy husz százalékát találták csak alkalmasnak a katonaságra, a többi alkalmatlan volt. A statisztikai adatok egyébként igy szól­nak: Összesen kétezerhetvenegy legény került a mérték alá. Ennyit vizsgáltak meg a ka­tonai orvosok, ennyi legény került ebben az évben sor alá. Ennek a számnak kis része utóállitásra jelentkező volt, a többi részben az első, részben a második és harmadik kor­osztályba tartozott. A legények közül négyszázharminckettőt találtak katonai szolgálatra alkalmasnak. Azok közül, akik megfeleltek háromszáz­hatvankilenc részben a honvédséghez, rész­ben a közös hadsereghez kerül két, illetve három évi sorhadi szolgálatra. Hatvanhárom legény részben a magas sorszám, részben családi okok miatt póttartalékba került, tizenkilencnek érettségi bizonyítványa volt és igy egy éves önkénteseknek sorozták be őket. Ez az eredmény nagyon elszomorító. Ed­dig legalább negyvenöt százaléka a soro­zásra jelentkezőknek volt alkalmas, ez az arány az utóbbi esztendőkben leszállott harminc-harmincöt százalékra. Ilyen rossz eredmény, mint az idei még eddig nem volt soha és valósággal megrémítette a sorozáson jelen volt orvosokat. Eddig rendszerint az első korosztályból annyian voltak alkalmasak a katonai szol­gálatra, hogy a besorozottak közül nemcsak a közös hadsereg és a hondvédség előirt létszáma került ki, de még sokan mint ma­gas sorszámuak a póttartalékba is kerültek. Az idén ellenben alighogy a közös hadsereg létszámát tudták az első korosztályból be­tölteni, — a honvédség és a póttartalék ré­szére nem maradt ebből a korosztályból egy sem. Még rosszabbak a viszonyok a másik két korosztálynál. Azok egyáltalában nem meg­felelőek a katonai szolgálatra. Volt olyan nap, amikor kétszázhetven második korosz­tályhoz tartozót vizsgáltak meg és azok közül csak tizenkettő volt alkalmas. Szegeden még aránylag jók a viszonyok a környékhez képest. Ott tiz-tizenöt százaléka a legényeknek lesz csak tauglich. Megkérdeztük egy hatósági orvostól, mi az oka annak, hogy ilyenek a viszonyok ? — Több oka van ennek a megdöbbentő állapotnak — felelte. — Első és legfőbb oka: az alkohol. Az teszi tönkre a legények szer­vezetét. Rombol és megsemmisít. Másodszor (Saját tudósítónktól.) Megirtuk a Délma­gyarország pénteken megjelent számában, hogy Bienerth báró osztrák miniszterelnök tegnapi audienciáján a király azt az óhaj­tását fejezte ki, hogy a két miniszterelnö­köt pénteken együttes audiencián óhajtja fogadni. Régóta híresztelték már, hogy meg­lesz a kettős audiencia, de a félhivatalosok mindig azt hangoztatták, hogy a katonai büntető pörrendtartás és a véderőreform körül támadt differenciák csak a két mi­niszterelnökre tartoznak és az uralkodó nem fog beavatkozni ebbe az ügybe. Hogy ma mégis megtörtént a kettős audiencia, az a helyzet komolyságára mutat. Az ellentét abban a kérdésben van, hogy milyen legyen a büntető pörrendtartás nyelve abban az esetben, ha a vádlott se magyarul, se németül, vagy pedig mindkét nyelven tud. Bienerth báró osztrák miniszterelnök azt kívánja, hogyha a vádlott egyik nyelvet sem érti, akkor a tárgyalási nyelv a német legyen és a vádlottat tolmács utján hall­gassák ki, ha pedig a vádlott mindkét nyelvet érti, akkor a vádlott szabad válasz­tására bizzák a tárgyalási nyelv meghatá­rozását. Ezzel szemben a magyar kormány mind­két esetben a magyar tárgyalási nyelvet követeli. A bécsi lapok ma reggeli száma egyértelműen azt hangoztatta, hogy a király nem azért liivta együttes audienciára a két miniszterelnököt, hogy ezen az audiencián eldöntse a vitás kérdést, hanem csak azért, hogy egy kompromisszum útját egyengesse és további tárgyalásokra hivja föl a két mi­niszterelnököt. A kettős audiencia időpontját a kabinet­iroda délelőtti tiz órában állapította meg. Tény, hogy az audiencia után mindkét kor­mányelnök minisztertanácsot hivott össze, Ez azt mutatja, hogy nagyfontosságú ta­nácskozások következnek. Az uj terv, amelyre a hivatalos jelentés céloz, egy olyan politikai természetű köz­vetítő indítvány, mely hidat akar épiteni az osztrák kormánynak. Ugylátszik, hogy az osztrák kormány csak halasztani akarja a dolgot és a halasztgatással akarja megaka­dályozni azt, hogy a magyar kormány már májusban a képviselőház elé vigye a katonai javaslatokat. Annyi bizonyos, hogy az uj kompromisszum lényegéről még semmit sem lehet tudni, de a magyar miniszterelnök kö­réből nyert impressziók arra mutatnak, hogy Rhuen gróf erősen bizik a jövő heti tárgyalások eredményében. (Az audiencia előtt.) Iümen-Héderváry Károly miniszterelnök, aki ma korán reggel kelt föl, először elolvasta a bécsi lapokat és amint bizalmasainak mondotta, nagyon jól mulatott azon, hogy a bécsi lapok mintegy parancsszóra mind azt irják, hogy a mai kihallgatáson nem lesz döntés, hanem csak kompromisszumot fognak előkészíteni. — Ugy látszik — mondotta Khuen — ezek a bécsi lapok már előre tudják, hogy mi fog történni. Néhány perccel tiz óra előtt Kliuen-Héder­váry a Hofburgba hajtatott Bárczy titkár kí­séretében. A főadjutáns szobájába ment, ahol már várt rá Bienerth osztrák miniszterelnök. Néhány perccel tiz óra után mindkét minisz­terelnök bement a király dolgozószobájába, ahol megkezdődött az audiencia. A Hofburg udvarán, valamint a két miniszter­elnökségi palotában egész sereg bécsi ós buda­pesti újságíró várta az audiencia eredményét. Tudták, hogy az audiencia után mindkét mi­niszterelnök a hivatalába megy ós ezért' a leg­többen ott várták a híreket. A magyar minisz­terelnökségi palotában a magyar újságírókon kivül bécsi uiságirók is voltak és az audiencia eredményeit kombinálták. (A kihallgatás eredménye.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök délelőtt háromnegyedtiz órakor a Hofburgba ment, ahol tiz órakor Bienerth báró osztrák miniszterelnökkel együttes kihallgatáson jelent meg a királnynál. Az együttes audiencia egy óra hosszáig tartott. Először Khuen-Héderváry gróf távozott a Hof­burgból és titkárával a Magyar Házba ment és az ott várakozó újságíróknak egy félhivatalos kommünikét adőtt át, amely a következőkép hangzik: — A két miniszterelnök mai együttes ki­hallgatásán, mely egy óra hosszat tartott, egy nj eszme merült föl, amely a két kor­mány között ujabb megbeszélés tárgya lesz. A miniszterelnök ezenkívül még csak annyit mondott, hogy a jövő hét folyamán ismét Bécsbe jön és itt folytatni fogja a tanácskozásokat és reméli, hogy be is fejezi azokat. Budapesti tudósítónk telefonálja: Khuen­Héderváry Károly miniszterelnök ma éjjel Bécsből Budapestre érkezett. Éjfélkor letartóztatott uri családok. — Minden jog és ok nélkül. — (Saját tudósítónktól.) Temesvárról különös esetről jön hir. Az ottani rendőrség tegnap éjjel, pont éjfélkor minden jog és ok nélkül letartóztatott két tisztviselő-családot. Valóság­gal az ágyból kergették őket a rendőrségre. Mindkét család föntartója rendes kenyér­keresettel és állandó lakással biró adófizető polgára Temesvárnak. A két letartóztatott családot reggel fél öt órakor már szabadott is bocsátották. Lehetséges — legalább igy szeretnék feltüntetni, — hogy a botrányos esetet a rendőrség valamelyik vezetőjének részegsége idézte elő, aki ittasságában nem tudott róla, hogy mit cselekszik. A fölötte érdekes esetről tudósításunk ez: Február huszonnegyedikén Bittér Mihály te­mesvári tisztviselő, aki a Zöldpázsit-utca hu­szonnegyedik szám alatt lakik a családjával, összeveszett valami fölött feleségével, amiből azután állítólag verekedés is támadt. Ugyan­ebben a házban laknak Diószeghy László taka­rékpénztári tisztviselő és családja, valamint itt laktak Faragó János államvasuti tisztviselő és neje is, akik időközben elhurcolkodtak a Pacsirta-utca harmincadik szám alá. A házban lakók nem voltak tanúi a verekedésnek, de Ritter Mihálynó — amint az kiderült — mégis rájuk hivatkozott, mint tanukra ós a járásbíró­ság előtt azt vallotta, hogy Diószeghyék és Faragóók látták, amikor férje őt bántalmazta. Erről a két család nem tudott, nem tudhatott, mert idézést tárgyalásra nem kaptak. Hang­súlyozni kell, igy állítják ők ós bizonyítani is készek, hogy sem ők, sem családtagjaik idézést semminemű tárgyalásra nem kaptak, át nem vettek. Sőt arról sem tudtak, hogy Ritterék között pör folyik. Annál nagyobb volt a meglepetésük, mikor éjfél után rendőrök jelentek meg előbb Dió­szeghy Lászlónak Zöldpázsit-utcai lakásán, ott őt és feleségét az ágyból kikényszerítve, elfog­ták, majd elkísérték Faragónak Pacsirta-utcai lakására és velük is megismételték ezt a bot­rányos eljárást, azután pedig a két férfit ós feleségeiket bekísérték a józsefvárosi kapitány­ságra, ahol ezek természetesen élénken tilta*

Next

/
Oldalképek
Tartalom