Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-21 / 91. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁÖ 1911 április 2l Reformátusok közgyülóse. — Szabolcska Mihályt jelölték püspöknek. — (Saját tudósítónktól.) A békésbánáti egyházmegye közgyűléseit az elmúlt hat éven keresztül a vidék kisebb városaiban tartotta meg. Most, hat óv után újra Szegeden gyűlt össze az egyházmegye. Nemcsak a szegedi reformátusok, de felekezeti különbség nélkül egész Szeged lakossága örömmel látta körében az egybegyűlt lelkészeket, egyházi elöljárókat. Az egyházmegyei közgyűlés tagjainak egy része már szerdán délután megérkezett Szegedre, a nagyobb része csak a csütörtök reggeli vonattal jött. Az egyházmegyei elnökség is szerdán érkezett meg. A szegedi egyház elnöksége Dombi Lajos esperes és Fekete Márton királyi tanácsos, országgyűlési képviselő, egyházmegyei főgondnok fogadására a rókusi pályaudvaron megjelent. A többi vendégek fogadtatásáról és elszállásolásáról Papp Ferenc tűzoltóparancsnok, presbiter gondoskodott. A közgyűlésre lejöttek Bartóky József földmivelésügyi államtitkár, Pogány Károly ós Csathó Zsigmond dr, nyugalmazott főispánok, egyházmegyei tanácsbirák, Nagy Károly királyi tanácsos, makói lelkész, Szabolcska Mihály temesvári lelkész, Baksa Lajos dr, egyházmegyei főjegyző, konventi előadó. Szerdán délután a közgyűlést megelőző bizottsági gyűléseket tartották meg a kereskedelmi ós iparkamara könyvtártermében. Délután két órakor az egyházmegyei számvevőszék gyűlt egybe Papp László egyházmegyei számvevő elnöklete mellett. Délután négy órakor a lelkészi nyugdijválasztmány tartott értekezletet. Majd Dombi Laios esperes elnökletével, Tereh Gyula egyházmegyei nyugdijpónztáros, a nyugdíjpénztár állapotáról számolt be. Ezután Dombi Lajos esperes a lelkószeti értekezletet megnyitotta. Az értekezleten szép ünneplésben volt része Szabolcska Mihálynak ós Fekete Gyulának, akik ezelőtt tiz évvel vették át a lelkészi értekezlet által kiadott néplapnak, a Téli Ujság-nak szerkesztését s az ő szakavatott szerkesztésük mellett a lap előfizetőinek száma megkétszereződött s ma már ötvenezer példányban forog közkézen. Érdekes megemlíteni, hogy a lap utolsó számában irta Szabolcska Mihály a századik versét, Fekete Gyula a századik vezércikkét. A püspöki állás betöltésére vonatkozólag kellett volna tárgyalni, de a lelkészi értekezlet ebben ugy határozott, hogy a presbitériumokat szavazataik leadásánál befolyásolni nem kívánja s igy hivatalos jelöltet nem is állit, azonban a maga részéről Szabolcska Mihályt ajánlja püspöknek. Csütörtökön reggel nyolc órakor istentisztelőt volt a református templomban, mely alkalomból Bereczk Sándor szegedi lelkész mondott alkalmi imát. Az istentisztelet előtt ós után a makói református tanítók kántusa adott elő több énekszámot. Istentisztelet végeztével a kereskedelmi és iparkamara gyüléstermóbe vonultak át, ahol Dombi Lajos esperes mondott magasszárnyalásu, szép imát. Majd Fekete Márton egyházmegyei főgondnok mondott megnyitó beszédet s vázolta az őszi egyházmegyei közgyűlés óta törtónt eseményeket. Ezután Bereczk Sándor lelkész köszöntötte az egyházmegyei közgyűlést a szegedi egyház nevében. A köagyülési tagtík igazolása után a nyolcvanhárom tárgyat felölelő tárgysorozat letárgyalásához fogtak. Miután minden ügyet nem tárgyalhattak le, a közgyűlést pénteken reggel kilenc órakor folytatják. Délben a Haggenmacher-sörcsarnokban volt ebéd, amely után a fegyelmi bíróság gyűlésezett. A fegyelmi bíróság előtt husz fegyelmi ügy volt. Este a közgyűlés tagjai szükkörü vacsorára az Európa-szállóban gyűltek össze, azután a Kass-kávéházban időztek. Haszontalan nap. Abel Bonnard irja ezt a tavaszi cikket a Le Figaróban: Meg vannak a napjai munkának és fájdalomnak. Ma logyon haszontalan a nap, talán nem lesz azért kevésbé termékeny. Szépsége az inaktivitásunkat követeli. Lustaságunk lesz az a nagy tükör, melyet szembe fordítunk a világgal. S az mogfűrdik benne az ő csodáival és igy a tükör, bár nincs benne semmi, visszatükröztet mindent. Bizonyos: mindegyikünknek jó harcolni a végzetével, kikérdezni őt ós jó a gondolatnak problémákkal vesződni. De aki egy ragyogó délelőttön nem tud visszamerülni a világegyetembe, pedánssá lett. Mig nagy szavakkal ós iskolai formulákkal játszott, elvesztette egyszerűségét. Elég szabadoknak kell maradnunk ahoz, hogy mindont belófoledhessünk a fény áradatába. Bizonyos pillanatokban jogunk van egyedül csak az örömeinkhoz tartozni, negligálni gondolatainkat, még bánatainkat is, csúfolódni mindenekkel, még magunkkal is. Mi közünk hozzá, hogy a jövendő csupa fenyegetés, hogy a társadalom, melybői valók vagyunk, recseg-ropog ós pusztul? Ma csak á jelen él, a maga aranyos gondtalanságában; ma látnunk kell, nem tudnunk. Olyan teljes fény özönlik a szobákba, hogy nincsenek árnyékok és a ragyogó tárgyak most jobban jelen vannak, mint rendesen. Ha most faképnél hagyjuk gondjainkat, talán uj segítségekkel jövünk vissza hozzájuk s a dolgokba való elmélyedésünkből talán kihozunk valamit, amivel urak lehetünk a sorsunk fölött. Igazi ártatlanság: soha el nem választódni a természettől; s ha ezt a mennyei adományt el kellene vesztenie mindenkinek, aki gondolkozik és olvas, jobb volna soha könyvet elő nem venni ós mindig a pásztorokkal élni. A könyvek tanyát adnak, de nem kell tűrnünk, hogy körül zárjanak bennünket. Nem kell engedni, hogy apró fekete betűkkel megöljék a szemünket, mik az évadok és az órák ünnepeire valók. A világ jókedvének való ellene állás nem azt bizonyítja, hogy a lelkünk merész vagy szenved, hanem csak azt, hogy tisztátalan. Azok, akik a legjobban össze voltak törve, de a lelkük őszinte marad, mindig készek egybekapcsolódni a dolgokkal ós mint szent Ferenc, hosszan tudnak naphimnuszt énekelni. Tudják, liogy az örömük nem árulás s akkor lennének hálátlanok, ha nem éreznék. Minden fájdalmuk nem akadály abban, hogy pillanatokra jókedvűek legyenek, ha egyszerűek maradtak. Az egyszerűség talán a legmélyebb erény s a természet őt tanácsolja leginkább nekünk. Hasonlít a szegénységhez, pedig minden gazdagságnak föltótele; ha nem tudtuk megőrizni, sohasem fogjuk ismerni a nagy boldogságokat. Olyan, mint a fohér szin, melyet minden többivel lehet árnyalni, hordja a kék, zöld vagy vörös sugarakat, aztán elejti őket és tisztaságossá válik ismét. Akik a szellem országába hatolnak, csaknem mind elvesztik benne egyszerűségüket. Elfojtja őket a gőg. Szívesen megrakodnak, elnehezednek hamis kincseikkel s arra a szomorúságra adják magukat, melyet szent Ferenc oly mélységes igazán babiloni bűnnek nevezett. Lényegében magukra gondolnak, túlbecsülik magukat, még ha azt hiszik is, hogy megvetik. Mert mikor meghajolnak, mindenkit magukkal akarnak rántani s nem akarnak elpusztulni, csak akkor, ha minden velük pusztul. Ami egyszerűeknek őriz meg bennünket, az a szeretós képessége. Egyszerűség, öröm, ártatlanság, szeretet, ezek a a szavak valójában egyazon gyémánt különböző fordulatai, mint ahogy szomorúság, gőg, unalom ugyanazt a tisztátalan és meddő gazdagságot jelentik. Tintoretlo jól megfestette ezt Velencében, mikor a dómon által megkísértett Jézust ábrázolta. Ez a démon gonosz ós pompázó, óriási karpereceket hord, mint egy aszszony, csupa drágakő ós csupa ékesség. Vele szemben Jézus Krisztus fehér ruhájában olyan, mint a mindenétől megfosztott. Pedig az igazi szegény a Sátán. íme, esteledik. Hazajönnek a sétálók. Mind részt vettek a tavasz ünnepén, megszöktek egy napra a mostersógiiktől s érzik magukban teljességét annak a gazdagságnak, melyot haszontalan aktivitásuk hagy bennük. Kimentek a mezőre ós részesültek az öröm nagy keresztségében, mit a természet szünetlenül tékozol a lényekre. Megpróbáltak a maguk módja szerint virágzani s van valami megható az asszonyok nagyon világos ruhájában, mely azért a homályban elmosódó foltnak látszik. De szétoszolnak, nevetésük kialszik — s fölöttük igózetes égbolt ereszkedik a háztetők fölé. Az est órája a legszobb minden órák között, mert ez az, amelyben az anyag mintha meghalna. A folyékony éterbe mártott házak mintha mágikus fürdőbe merülnének lassan s mintha kristálylyá és kemény kövekké válnának. Egy csillag figyel alá, mint egy tanu. Mintha mindent végigtöröltek volna, minden tisztábbnak látszik. A tárgyakon az imádság és az eksztázis mozdulatlansága. A fönséges azúr észrevétlenül sötétedik, durvul s mig lenn a sétálók beléolvadnak a homályba, az egész város, házaival, palotáival, tornyaival az ég folé irányul, feléje aspirál s a fölszálló füst olyan, mintha köteleket adna a város valakinek ott fönn, hogy vonja őt föl innen alulról. Cavallero. — Lapunk egyps példányáéi Budapesten, a Bohonezi-dohánytőzsdében, Andrássy-ut 48, (Oktogon) 10 fillérért kaphatók. — Betetj a pápa. Rómából jelentik: A pápa beteg, könnyebb köszvényes rohama támadt, udvari orvosa azonban nem tulajdonit jelentőséget a bajnak. A tegnapi általános kihallgatások után az egyik résztvevő elbeszélte, hogy mikor kezet csókolt a szent atyának ós lehajolt a papucs-csókra, a pápa igy szólt hozzá: — Hagyd el, barátom, nagyon mólyen le kellene hajolnod, ón pedig nem emelhetem föl lábamat, mert fáj. — Fejérváry Géza báró a királynál. Bécsből jelentik: A király ina délelőtt az általános kihallgatások során többek közt Fejérváry báró gárdakapitányt, Czirdky Antal grófot, Montecuccoli tengernagyot, Dárday számvevőszéki alelnököt és Pongrács Jenő gróf kamarást is fogadta. — Bartóky államtitkár Szejjcilcn. Bartóky József földmivelósügyi államtitkár szerdán részére egesz eure hirdetést ad fel, :: az hirdethet ::