Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-19 / 89. szám

irga­har­Be­bi­el, sedre Szi­őha­iogy mot anul elek ? 5 tett is om át. 1911 április 22 DELMAGYARORSZAG 19 tudjak valamit uj helyzetedről. Vigasztalást, ezentúl csakis leveleidből fogok meríteni. Egy szóval édes leányom én csak neked — és általad élek. Adja isten, hogy más is ugy szeressen téged ezentúl, mint aliogy én szeret­telek eddig. Soha utazás, elválás olyan szomorú még nem volt, mint a mienk, hisz alig váltot­tunk pár szót. Isten veled édes gyermekem. Szeress engem továbbra is. Fájdalom lelkeink ezentúl már csak leveleinkben ölelkezhetnek. K. Csapó Róza. (Folytatjuk.) Az újságírókért. — Lázár György dr javaslata. — (Saját tudósítónktól.) Most, hogy a Magyar­országi Hírlapírók Nyugdíjintézete fönnállásának harminc éves fönnállásá tünnepelte, mozgalom indult meg arra, hogy nagyobb alapot teremt­son az intézet. Lázár György dr Szeged polgár­mestere még mielőtt ez a mozgalom megfelelő formában fölhívással fordult volna hozzá, javas­latot készített el és azt a tanács elé ter­jesztette. Ebben a javaslatban Szeged kitűnő polgár­mestere azt indítványozza, hogy szavazzon meg a város a nyugdíjintézet részérő négyezer ko­ronát. A polgármester javaslata, amelyet minden bizonynyal elfogad a tanács ós a közgyűlés is, igy szól: A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete az ez évi márciusi hónapban ülte meg orszá­gos ünnepség keretében fönnállásának harminc éves évfordulóját. Nagy erkölcsi szempontok teszik megokolttá, hogy a nyugdíjintézet éle­tének e kimagasló momentumában Szeged vá­ros közönsége a magyar hírlapirodalom ez in­tézménye iránt érdeklődésének kifejezést ad­jon s azzal a hírlapírói munkát a maga nagy í értéke szerint méltassa. fó Nem tekintve ama jóindulatot, amelylyel az f irodalom e jelentős ágazata Szeged városának £ a nagy katasztrófa előtti életét megfigyelte, f az árvizek ellen való küzdelmekben s az ezek t szempontjából az állami igazgatás irányában . í támasztott igényei dolgában s ép e viszonyok f között mozgott fejlődésében is mindig támo­f gatta : örök időkig felejthetetlenek maradnak ama szolgálatok, amelyeket a magyar sajtó a város restaurációjának nehéz napjaiban, de ; azóta is a városfejlődés érdekeinek komoly, f átgondolt támogatása által szerzett s# az a ; lelkesedés, ajneíylyel Szeged városának ekszpo­l nált etnográfiai helyzetében való országos je­• lentőségü faji misszióját mindig elismerte s 1 támogatólag méltatta. | í Csak a hála természetes érzelmének teszünk ; eleget, ha a föntjelzett jótékony intézmény i fönnállásának e jelentős évfordulóján feléje az ; elismerés érzelmeivel közeledünk s ezzel az egész magyar hírlapirodalmat megtisztelni ki­i vánjuk. U A megfontolásból kifolyóan a város legköze­: lebbi közgyűlése elé javaslat volna terjesz­f tendő aziránt, hogy Szeged város közönsége az [ országos hírlapírói nyugdíjintézet alapító tag­jai közé négyezer korona alapítványi összeg­| gel belépjen s annak százhatvan korona kama­tát költségvetésébe évenkint, de örök időkig i, vegye föl és azt minden év julius elsején a í nyugdijegyesület pénztárába beszolgáltatván, a ^ kormányhatósági jóváhagyás alá terjesztendő t" alapitó-oklevél egy példányát az egyesület elől­í, járóságához áttegye. Hasonlóképen javaslat volna terjesztendő a ( város legközelebbi közgyűlése elé aziránt, hogy t Szeged város törvényhatósága irjon át az or­t szág összes törvényhatóságaihoz, hogy Szeged V példájára a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíj­ig intézete javára hasonló alapítványokat tegye­| nek. A magyar sajtó munkásainak konszolidált t' helyzete a sajtó színvonalának emelkedését is ; jelenti ós aligha tehet nagyobb szolgálatot az I ország kultúrájának és fejlődésének érdekében valamely intézmény, mint amennyit a magyar sajtó eddig is tett és a jövőben erejében acé­lozva még tenni fog. A hazaáruló. Bécsből jelentik: Olasz szövetségesünk kémje: Seimonides Ödön volt honvédhadnagy hasvét vasárnapján Schanup József vizsgálóbiró előtt ismételte meg szen­zációs beismerő vallomását. Az elzüllött fiatalember teljesen megtört a bécsi Landes­gericht komor fegyházában, sirógörcsei van­nak, az ünnepeken hajnalig térdenállva imád­kozott és letartóztatása óta vizén és kenyé­ren kivül semmit sem evett. A vizsgálóbiró szombatra idézte be azt a magyar fiatal­embert, aki a hadügyminisztérium megbízá­sából törbecsalta az árulót. E derék honfi­társunk Kossy Andor, (volt megyei alszám­vevő) Kiskunfélegyházán a Jókai-utca 2. szám alatt lakik. Kossy Andort attól a pilla­nattól, hogy ezt a páratlan fontosságú meg­bízást elvállalta, állandóan szemmel tartotta a bécsi rendőrség. A vizsgálat még nincs befejezve. Ujabb és ujabb bizonyítékokat csatolnak a hazaárulási pör aktáihoz, ame­lyek megdöbbentő módon komprommittál­ják Albericei Albericot, az olasz követség­katonai attaséját. A közös pénzügyminiszter a királynál. Bécsből jelentik: Őfelsége ma délelőtt három­negyed óráig tartó kihallgatáson fogadta Burián István báró közös pénzügyminisztert. Megint a záróra. — Az ipartársulat vezetősége a főkapitánynál.— (Saját tudósítónktól.) A kávéházi záróra kérdése ínég mindig izgalomban tartja mind a publikumot, mind pedig a közvetlenül ér­dekelteket. A szegedi rendőrség szigorú ellenőrzése miatt a panaszok egyre növe­kednek és egyre elkeseredettebbekké válnak, Érthető okok miatt legjobban és legfolyto­nosabban a kávésok, vendéglősök, korcsmá­rosok és a cigányok panaszkodnak s orvos­lás végett a szegedi vendéglősök ipartársu­latának vezetőségéhez fordulnak, hogy kö­vessenek el minden lehetőt a zárórai tart­hatatlan állapotok megszüntetésére. A ve­zetőség, megelégelvén a szüntelen fölzúdu­lásokat, megígérte, hogy a záróra ügyében a főkapitánynál és polgármesternél kérni fogja az uj szabályrendeletnek a miniszté­riumban való megsürgetését. Kedden dél­után a szegedi vendéglősök ipartársulatának három vezető embere: Jurdnovics Ferenc elnök, Kass János alelnök és Cserzy Mihály titkár jelentek meg Somogyi Szilveszter dr, főkapitánynál, akinek elmondották, hogy a rendőrségnek a kávéházi záróra betartását célzó tulszigoru ellenőrzése mind a vendég­lősöknek, mind pedig a cigányoknak rend­kívül súlyos anyagi károkat okoz, de álta­lános elégedetlenséget és fölzudulást kelt a közönség körében is. A vezetőség három tagja előadta, hogy Sze­geden eféle kisvárosi intézkedések már kinőt­tek a város életéből és semmiképen sem sza­bad ezeket oda beilleszteni. De a legsúlyosabb és legszomorúbb volt a vezetőség előadásában a cigányok panasza. Tudjuk jól, hogy Szegeden nagyon sok cigány a muzsikálásból él; de amióta a rendőrség annyira tulbuzgé lett, na­ponta egy soktagu családot föntartó cigány hat­van fillért is alig keres. Kass János mondotta o! hogy az a cigánybanda, amely a húsvéti ünnepek estéin az ő kávéházában játszott, pusz­tán a záróra miatt, mindössze harminchat koronát keresett. Harminchat koronát egy teljes — talán tizennégy tagu — cl­KOHA ERNŐ REDŐNY-, ESSLINGENi JALOU SIA NAPELLENZŐ- ES HASZON 1 REDŐNY-GYÁR ===== gánybanda két ünnepnap alatt! Érthetők ós föltétlenül jogosak tehát a cigányok panaszai. Sokan már távozni is készülnek Szegedről, mert a záréra miatt nem tudják ellátni a családju­kat még élelemmel se. Adófizető polgárai ők Szegednek ós a rendőri tulbuzgóság — igaz, hogy törvényszerű, — mégis akadályokat gör­dít a kenyérkeresetük utja elé. A korcsmáro­sok szüntelenül azzal a panaszszal járulnak az ipartársulat vezetőségéhez, hogy ha a rendőr­ség továbbra is, talán az idők végtelenjéig, a régi zárórai szabályrendeleten lovagol, miha­rabb tönkremennek. A közönség meg épen megbotránkozik rajta, hogy Szegeden ilyesmi islehetsóges. A húsvéti ün­nepekre sok gazdag vidéki ur jött át Szegedre látogatások meg egy kis mulatozás céljából. Egy órakor a legelőkelőbb szegedi kávéház­ban meglepetve hallották a cigányoktól, hogy véget kell vetni a zenének, mert jön a rend­őrség. Mindezt az ipartársulat három vezető em­bere mondotta el Somogyi Szilveszter dr főka­pitánynak, aki viszont hivatkozott arra, hogy a rendőrség törvényes kötelességet teljesit ós nem önhatalmúlag jár el. Ezt készséggel elismerjük mi is. Azt is latba vetjük, hogy konfliktusok előidézésének az uj zárórai szabályrendelet jóváhagyásának késedelmessége az oka. Vi­szont azt sem szabad ám teljesen mellőzni a rend­őrségnek, hogy az uj zárórai szabályrendeletet a közgyűlés már régen elfogadta és nagyböjtig a rendőrség is előlegezte a régi fölött való el­nézését. És helyesen ós biztos tudatában an­nak, hogy az uj szabályrendelet, ha a jóváha­gyás bizonyos okok miatt késik is, mégis rövidesen törvényerőre emelkedik. Abban a pillanatban, amikor a közgyűlés az uj szabályrendeletet el­fogadta, a rendőrség is nemcsakhogy örült a régi, harminc év előtt alkotott szabályrendelet halálának, hanem attól a naptól kezdve egészen az idei nagyböjtig alkalmazkodott is hozzá. Nem volt ellenőrzés, nem voltak panaszok, idegenek nem botránkoztak meg Szeged elmaradottságán ós minden rendben volt. Most pedig a rendőr­ség törvényszerűen megzavarja a rondet és ki­zökkent mindenkit a békés hangulatból. Ilyen körülmények közt aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a publikum mintegy ellenségét látja a rendőrségben, amely nem alkalmazkodik hozzá ós igényeihez. A rendőrségnek a publikum ama hivatkozására, hogy a közgyűlési határozat után halottnak tekintette a régi zárórai sza­bályrendeletet, egyetlen érve van csak ós ez az, hogy „egyes lakók panaszkodnak a zene miatt". Egyes lakók miatt, még ha igy is van, nem szabad mellőzni a túlnyomó rész, a többség jogosabb érdekeit. Mert csak jogosabb érdek, hogy a város adófizető polgárai itt maradjanak és ne menjenek tönkre, mint az, hogy egy pár ideges ember nem tud elaludni a cigányze­nétől. Ha ugyan valóban nem tud elaludni 1 Mert például a Bogai-kávéház környékéről — tudtunkkal — egyetlen ember sem tett panaszt a rendőrségen, hogy a cigányzene miatt nem tud aludni. És talán ha sorjába állitanók a panaszkodókat, még a tiz ujjunk is soknak bizonyulna, Ellenben próbálják csak a rendőr­ségen hozzávetőleg megállapítani, mennyi ven­déglős ós cigány panaszkodik a hamaros tönkre­jutás miatt I És mennyien helytelenítik a rend­őrség hirtelen fölbuzdulását a közönség kö­rében. Ezekután a rendőrségnek be kell látnia, hogy ha törvényes uton jár is, még sem telje­síti kötelességét ugy, amint azt a város adó­fizető polgárságának ós jóhirnevónek érdeke megkívánja. Ha a rendőrség ezután a sok-sok IZABELLA-UTCA 47. SZ. TELEFON 23—85. -5°: -w rr^semSf^aas^msEa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom