Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-16 / 88. szám

1911 április 16 DELMAGYARORSZAG 5 Városunk feje és büszkesége e tekintetben is példája a nemes lelkeknek. Az a vonzalom, amelylyel egykori tanárai iránt, különösen Magyar Gábor iránt, a magyar piarista-rend jelenlegi főnöke iránt viseltetik, a tanítványi liála, fiúi szeretet és ideális barátság legszebb harmóniája. S az a ragaszkodás, amellyel egykori tanárai iránt viseltetik, átárad szivéből a piarista-rend egyetemére. Megtisztelő barátságával és őszinte vonzalmával magához csatolja annnak összes tagjait, akik benne, hogy saját szavaival fejezzem ki, a „külső rendtársat" (extranens-t) tisztelik. Érzem, ezen intim adat kevésbbé való a nyilvánosság oló, de szivem sugalma ellentállhatatlanul késztetett ennek közlésére, mert fontosnak tartottam egy olyan adattal járulni Lázár ^yörgy jellemének megvilágításához, amely őt oly oldalról mutatja be, amely oldalról a közönség, bár élete különben nyitott könyv gyanánt áll előttünk, talán mégsem ismerte őt még eléggé, aztán meg példát is akartam állítani szeretett polgármesterünkben, a szegedi piaristaintézet egykori „első eminens"-óben az ifjabb generációnak az iskola emlékeinek megbecsülésére. A magyar kogyes-tanitórendet, különösen pedig annak szegedi intézetet büszke önérzet tölti el ez ünnepi alkalommal, amidőn Szeged város második rekonstruktorának szentel a bálás közönség emlékünnepet s hálául hő fohászt küld a mindenhatóhoz a szeretve tisztelt tanítvány boldogságáért, kérve az egek urát, adjon az ünnepeltnek hosszú, boldog életet, adjon intézetünknek s általa városunknak még sok oly kiváló tanítványt, amilyen Lázár György! Szinger Kornél. Indíttatva érzem magamat ón is, hogy szeretett polgármesterünk érdemfüzóréhez szerény kis virággal hozzájáruljak. Merem állítani, hogy épen Ldxár Györgynek oroszlánrésze volt a villamos vasút létesítésében, ami — ezt szerénytelenség nélkül állithatom — fontos föladatot teljesít Szeged város fejlődése, fölvirágzása, valamint a lakosság jóléte körül. Hivatottnak érzem magamat ezen sorok közlésére annál is inkább, mert közvetlenül tudom, mily nagy az érdeme ezen vállalkozás körül, közvetlen tanúja voltam az odaadó, fáradhatlan buzdításnak és nem csüggedő közreműködésnek, melyet Lázár György az ügy.körül kifejtett. Midőn szeretett polgármesterünk székfoglalása alkalmával tartott programbeszédében a villamos vasút létesítését, mint elsőrangú városi érdeket festette, bizonyos csüggedés uralkodott országszerte minden téren: hiszen az eksz-leksz időket éltük, a politikai bonyodalmak, a tőke bizonytalansága és politikai pangás uralta országszerte a helyzetet. És habár mindannyian éreztük, hogy a régi, rozoga, kis dimenziójú, minden tekintetben tökéletlen lóvasut távolról sem képes egy előretörő város közlekedési igényeit kielégíteni és bármennyire éreztük annak idején, hogy egy fejlődő város első és nélkülözhetetlen tényezője egy megfelelő közlekedési eszköz, mégis bizonyos legyőzhetlennek látszó kishitűség, általános pénzügyi és gazdasági pangás és a lappangó politikai válság bénitólag hatott minden kezdeményezésre. Már az 1899-ik év kezdetén történtek az első kezdeményezések a régi lóvasutnak villamos üzemre való átalakítására, de majdnem egy lustrum mult el, mig Lázár György a város önkormányzatának élére állott és az ügyet erősen kezébe vette. Attól az időtől fogva a már-már elhald ügy uj életre kelt. Lázár Györgynek köszönhető, hogy a több izben boltpontra jutott tárgyalások eredményre vezettek, békitő befolyásának és koncilians magatartásának sikerült az ellentóteket kiegyenlíteni és a felette fontos közügyet dűlőre juttatni. Az elébünk tornyosult akadályokat sikerült leküzdeni ós | bizvást hivatkozunk a hatóság és a közönség egyöntetű véleményére, hogy a villamos vasút létesítése által városunk, mely közlekedés tekintetében egy pár évvel ezelőtt sokkal kisebbrangu városok mögött állt, ma ezen a téren is méltó helyet foglal el a vidéki városok között. Ennek a néhány sornak nem föladata, hogy Lázár Györgynek a villamos vasút körül kifejtett munkásságának minden egyes mozzanatát felölelő történetét adja. Egy jellemző epizódot azonban fölemiitek, amely Láziír Györgynek a villamos vasúthoz és ennek létesítéséhez fűzött viszonyát jellemzi. Történt ez pedig 1908 október 1-én, egy sötét, de barátságos őszi estén. Ezen a napon lett a villamos vasúti hálózat fővonala a forgalomnak átadva és első izben csillingeltek a villamos kocsik a város főutcáin, Szeged fejlődésének uj korszakát hirdetve. Alig hangzottak el a mütanrendőri bejárással kapcsolatos bankett utóhangjai, midőn, e sorok irója, találkoztam a Széchenyi-téren jó „podestánkkal", aki egyes-egyedül a Tiszakávéház előtt levő fasor egyik padján némán ült a sötétben. A hely meglehetősen üres volt s én gondoltam, hogy polgármesterünk egy villamos kocsira vár. De jöttek is, mentek is a villamosok, Lázár György pedig ült, nézett és várt. Ekkor közeledtem hozzá és kérdeztem: „Mit csinál itt polgármester uram ?" — „Gyönyörködöm, fiam !" volt a barátságos válasza ós mintha egy könycsepp látszott volna jóságos szemében. Ez a könny többet beszól, mint bármely dikció, ez a könny az elért siker fölötti örömórzetónek önkénytelen kifejezése volt, ós ezért a könnyért, amelynek csak én voltam tanuja, szeretem őt és szivem egész melegéből kivánom, liogy a Gondviselés engedje neki, hogy a város fejlődésére, fölvirágzására, valamint a polgárság jólétére irányított terveiben ép ugy koronázza siker, mint az első nagy kezdeményezésében: a villamos vasút létesítésében. Ilosenfeld Nándor. * Soha nem pihenő és soha elégséges idővel nem rendelkező polgármesterünket, a saját szójárása szerint „csak röviden" igy jellemezhetem : Mint főnök : elismerő ós igazságos. Mint ember : jószivü. Mint barát : hűséges. Aki közelebbről nem ismeri és nyári esténkint kedvenc tartózkodási helyén, a Tisza-szobor előtt vagy a Kass-vigadó egyik félreeső asztalánál folyton tervezgetve ós egymagában üldögélve látja : el sem hinné, hogy a „nikotinmentes" szivarjait mohó gyorsasággal és egymásután szivogató hallgatag uri ember külsője milyen meleg szivet és a humor iránt milyen fogékony kedélyt takar. Nincs az a komoly foglalkozása, melyben egy-egy tréfás dolog föl nem viditaná ós sikerültén ne ő örülne legjobban. Végtelenül szerény s önmagával mentől kevesesebbet foglalkozik. Csak két tulajdonsága van, melyeknek méltatásában kész elmenni akár a hivalkodásig s ezek: a karcsnsága és a névaláírása. De ezekre azután büszke is — és méltó ! Egyéb kvalitásairól eredményei beszélnek. Faragó Ödön dr. * Lázár György megelégedden tekinthet vissza polgármesteri működésének eredményeire. Helyes érzékkel tudta felfogni a városnak nemcsak kulturális érdekeit, hanem, ami legfontosabb, épen a varos fejlődósének szempontjából, az ipar ós kereskedelem kívánalmait is. Mindenütt, ahol e téren lendíteni lehetett, észlelhetjük az o pártfogó, istápoló tevékenységének hatását s ennek tulajdonitható, hogy a varosok versenyében Szeged ma már a vezetők között szerepel. Gyáripara, kereskedelme a fejlodesnek macras fokára emelkedett; egeszséges, élénk Üzleti élet lüktet a város falai között, amiről pár évtizeddel ezelőtt még álmodni sem mertünk. Ezért hálával és elismeréssel tartozik a kereskedő és az iparos is az ő bölcs vezetésének, amely az ipar és kereskedelem fellendítésével az egyre fokozódó drágaság és súlyos közterhek elviselését egyrészt tetemesen megkönnyítette, másrészt a polgárok vagyonosodásának is alapott teremtett az általános értékemelkedés, különösen az ingatlanok rohamos értéknövekedése s a forgalom folytonos és nagymérvű emelkedésének céltudatos előmozdításával, ami egyik legkiválóbb érdemét képezi. Büszkén és boldogan valljuk ezért őt a mi vezérünknek és erőt és egészséget kivánunk neki, hogy e téren még sokat és üdvöst alkosson. Holtzer Dániel. * Akinek lelkében ott ól a szép, boldog, gazdag ós munkás Magyarország álomképe, gondoljon arra a fekete bajóra, amely a halál felé, a nagy vizén által viszi az igaz magyar kivándorlókat: az alig megszületett csecsemők apró bulláit. Lázár György dr gondol arra a fekete hajóra s amint tudomást szerzett arról, hogy Szeged város belterületén az 1909. évben 2517 élveszületett csecsemő közül az egy óv elérése előtt meghalt 583 csecsemő, azaz 100 élveszületett közül több mint 23 nem érte .el az egy esztendőt, programjába vette, hogy küzdeni fog városunk ezen nagy csecsemőhalálozása ellen ós hogy minél több csecsemőt ment meg az életnek. Kivánom, hogy őzen nemes törekvése minél eredményesebb legyen városunk javára, hazánk jólétére és dicsőségére. Dr. Turcsányi Imre, as állami gyermekmenhely igazgató-főorvosa. * Ünnepli Szeged egész polgársága a hatvan éves polgármestert. Ünneplik, mint aki hőn szeretett városában rövid hét év alatt nagyon sokat alkotott. Ünneplik a munka derekán levő polgárt, akitől még alapos reménnyel vár a város sok nagy alkotást. Ünneplik nagy tehetségét, vasnál keményebb szorgalmát, hatalmas munkaerejét. Én is ünneplem ezeket. De ha ugy arra gondolok, hogy ha a város akármelyik polgára — még ha neki ellensége volt is, vagy akit ő még soha nem látott és nem ismert is, — ha mondom, a város akármelyik polgára nemcsak közérdekű, hanem akármilyen ügyes-bajos magánügyében tanácsért, támogatásért, segélyért hozzá fordul, ha csak megteheti, rögtön teljes lélekkel ós erejével segítségére kel. Én sok ilyen esetről nem tudok, de többről tudok, mint ő gondolja. Én ezt a hatvan éves polgármestert a városnak, mint nagy családnak ezt az igazi jó „Atyját" zárom a szivembe, kérve a Mindenhatót, hogy ennek a városnak az ólén teljes erejében még sokáig tartsa meg. Szeged, 1911 április 13. Somogyi Szilveszter dr r. főkapitány. * A gyerekek : kicsik, nagyobbak, szelidek ós csintalanok, olyan szeretettel veszik körül „Gyuri bácsi"-t, hogy egyszer iskolaszóki elnök korában, mikor valamelyik iskolát látogatta, az egész osztály pillanat alatt a nyakában volt. A tanitó, aki csak pár pillanatra hagyta magára osztályát, rémülten futott vissza a szokatlan lármára s ijedelme még nagyobb volt, mikor látta, mi történik. — Ne bántsa, tanitó ur, — nyugtatta meg az ő szelid mosolyával, aztán leszedto a kis nebulókat magáról, — mars a helyetekre haszontalanok, nem vagyunk most otthon, mindenki jól viselje magát, hiszen megmondtam már, hogy aki jó lesz, annak megmutatom a tengeri herkentyűt ! És lőn nagy csend, a nagy kérdő szemek és a kicsi szájak tátva maradtak, az előadás pedig zavartalanul lolvt tovább.