Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-14 / 86. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 április 14 1911 lenzéki részről is oly sokszor hirdették; hanem a népkegy elfordulása, a közvélemény lehangoltsága is. Ez a lankadás és letliargia — Justh Gyula szerint — nemcsak a választások idején vett erőt a nemzeten. Szerinte „koronkint" most is tapasztalható. A függetlenségi párt vezére, nem gondolja-e meg, hogy az a kedélyállapot, amit ő lethargiának gondol, tulaj donképen megnyugvás és hogy azt csak a jelenlegi kormányzat kézzelfogható eredményei voltak képesek előidézni. E kormányzat nem igért sikereket, szemkápráztató és ínycsiklandozó politikai falatok nem voltak az ő tarisznyájában. És mégis, amikor majd harcra kerül a dolog — amely szent harcra a függetlenségi vezérek ugyancsak tüzelik híveiket — akkor azt fogja látni a jelenlegi politikai rendszer minden ellensége, hogy a kormány nem áll ám ki üres kézzel az ellenzéki céllövészeknek. És minél jobban hirdetik most urbi et orbi a kormány „csúfos vereségeit", annál kedvezőtlenebb hadállásban kell beismerniök, hogy a kormány nem dicsekszik ugyan és előre nem iszik a medve bőrére; de abból, amit az ország jogának tart, nem ejt el semmit. Erős markából nem pereg ki a duzzadó, életteljes, reális nemzeti politika buzakalászának egyetlen szeme sem. És végül még egyet. A függetlenségi párt vezére minden más pártot betegnek tart a maga kis pártján kivül. Összetartás, egyező akarat, elvek harmóniája — csak az ő pártjában van meg. Mi azonban sokkal jobb barátai vagyunk, mintsem ő gondolná. S nem vagyunk oly gonoszak, hogy azt kívánjuk : pártját ebben a mai számbeli és erőállapotában sokáig tartsa meg az Isten. Megtalálta a kezemet és idegesen szorongatta. Nem tudtam megérteni ezt a leányt. — Nézze édes fiam, maga igen érdekes gyerek, szeretnék magával beszélni egyrőlmásról. Maga vegyüléke a jónak, rossznak, a bűnösnek és az ártatlannak. Szeretném magát megismerni. — Beszéljen, beszéljen, én hallgatom, — hadarta idegesen. — Maga most ivott, majd máskor. — Mikor ? — kérdezte izgatottan. — Mondjuk, holnap. Adjon nekem randevút, — Randevút? — Igen. Félénken nézett rám, keze, mely a kezemet szorongatta reszketett. — Randevút? Nem, magának nem adok. Sirva fakadt, könnyei csorogtak, hangja elcsuklott — Mindenkinek adok, de maganak nem. — Miért ? — kérdeztem meglepetve. — Magának nem, mert magának én tisztességes akarok maradni, magának én jó akarok maradni. Jó akarok maradni — szegény kis leány most már zokogott. — Mert maga is jó volt, maga nem volt olyan, mint a többi, mert magát szeretem. Ráborult az asztalra ós fájdalmas csukló sírással vonaglott. Fölálltam, kezemet kiszakítottam a kezéből ós lassan indultam kifelé. Az ajtóból visszanéztem, sajnáltam. Csak annyit tudtam mondani. — Szegény kis kokott. Pécs és a harmadik egyelem. — Lelohadt a pécsiek lelkesedése. — (Saját tudósítónktól.) Tegnapi számunkban megírtuk, hogy Pécs városa tizenkét milliót ajánlott föl a harmadik egyetemért. Az egymillió koronányi többlettel a jelek szerint azt akarta elérni, hogy Szeged a tizenegymilliójával mögötte maradjon s a nagyobb anyagi áldozatra hivatkozva, Szeged kezéből kiüsse a kardot a kettőzött erővel nekilendült versengésben. Nagy volt a pécsiek öröme, amikor a pécsi egyetemi bizottság tudomásul vette, hogy tizenkétmilliónál nagyobb gazdasági befektetést fordíthat Pécs városa a harmadik egyetem céljaira. De amilyen nagy volt a lelkesedés az első pillanatban, annyira lelohadt most, hogy kiderült, micsoda kívánság kapaszkodik a tizenkétmillió mellé. Az ügy ugy áll, hogy a pécsi egyetem céljaira készen álló tizenkétmillióból nyolcmillió katolikus alap s ezt az alapot Wurster kanonok csak abban az esetben hajlandó Pécs városának a harmadik egyetemért átengedni, ha ez tisztán katolikus jellegű lesz. A közoktatásügyi minisztérium pedig állami jellegű egyetemet akar és igy a pécsi egyetem ügye balul ütött ki. Pécs ezek után már táplálhat reményt, annál kevésbé, mert Wurster kanonok azt a határozott kijelentést tette, hogy ha a pécsi egyetem nem lehet katolikus, félre vonul a nyolc milliós katolikus alappal és Pécs városát teljesen magára hagyja. Pécs tehát mindössze négy millióval folytathatná a harcot, ha ugyan folytatná. Mert igy már aztán ugyancsak eltörpül Pécs áldozatkészsége Szeged horribilis ajánlatával szemben. Aztán meg Szegeden semmiféle akadálya nincsen a közoktatásügyi minisztérium azon intenciójának, hogy a harmadik egyetemnek föltétlenül állami tehát nem katolikus jellegű intézetnek kell lennie. Ez is csak amellett szól, hogy okszerűbb helyen, mint Szeged, az uj egyetemet fölállítani nem lehet. A pécsi egyetem hanyatló ügyéről Az Est a következőket irja: Abból a nagy versengésből, melyet a harmadik egyetem elnyeréséért folytatnak a városok, erősen kivette a maga részét Pécs városa. Ma már Pécsett tizenkét és fél millió korona érték áll a pécsi egyetemi bizottság rendelkezésére, ha az egyetemet tényleg Pécsett állítanák föl. Nagy örömmel vette ezt tudomásul a pécsi egyetemi bizottság legutóbbi ülésén. A lelkesedés azonban nem sokáig tartott, mert Wurster kanonok kijelentette, hogy a papság a katolikus alapokat abban a meggyőződósben ajánlotta föl, hogy a pécsi egyetem katolikus jellegű lesz. A kultuszminisztériumban azonban azt az impressziót nyerték, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter állami jellegű egyetemet kiván létesíteni. Ehez pedig nem adják oda a katolikus alapokat. Igy azután a tizenkét és fél millió erősen megcsappan, mert a liceális, a székesegyházi, a Hettyei-féle alapok, a papság készpónzgyüjtése, a püspöki könyvtáralap, a püspöki könyvtár értéke összesen 4,100.000 korona. Ezenkívül a papnöveldei alap 1,700.000 korona, az ebez tartozó ingatlanok értéke 2,880.000 korona, ugy, hogy a katolikus jellegű alapok értéke mintegy nyolcmillió korona. Érthető tehát, hogy a pécsi egyetemi bizottság milyen megdöbbenéssel hallgatta Wurster kanonok beszédét, ki azt is kijelentette, hogy állami egyetem létesítése esetén a püspök magára hagyja a várost. Megpróbálták a kérdést megkerülni olyformán, hogy az egyetem ne legyen se katolikus, se állami, hanem, amint egyik szónok kifejtette, a jogi ós teológiai fakultás a katolikus, az orvosi az országos (nem állami) jelleget biztosítaná. Most aztán attól függ a pécsi egyetem sorsa, hogy Zichy János gróf kultuszminiszter tudja-e kapacitálni Zichy Gyula gróf pécsi püspököt (a testvérét), vagy pedig a püspök érvelése győzi meg a kultuszminisztert." Osztrák iparosok akciója. —' A magyar ipar részesedése miatt. — (Saját tudósítónktól.) Az osztrákok nem tudnak belenyugodni abba, hogy azokból a rengeteg összegekből, melyeket a delegációk a haditengerészet és a szárazföldi hadsereg fölszerelésére legutóbb megszavaztak, kormányunknak a nemzet érdekeit védő erélyes föllépése folytán egy rósz nekünk magyaroknak jut azokért a megrendelésekért, amelyeket a hadvezetőség a magyar iparosoknál tesz. Már a delegációk ülése előtt, mikor nyilvánvaló lett, hogy a magyar kormány a katonai költségvetést csakis az alatt a föltétel alatt fogadta el, ha a megrendelések a kvóta szerint osztatnak föl, az osztrákok obstrukcióval s a hadügyi költségvetés csökkentésével fenyegetőztek. Hosszú huzavona után azonban mégis csak beadták a derekukat. Ez azonban nem jelenti azt, mintha a harcot végleg föl akarnák adni. A két kormány ós a hadvezetőség közt az a megállapodás, hogy bennünket a hadseregszállitásokból a kvóta szerinti rész föltétlenül megillet, még pedig oly módon, hogy ha a magyar ipar egyes cikkek előállitására berendezve nincs vagy pedig nem kellő mennyiségben tudja azokat előállítani, akkor más iparcikkek megrendelésével kell rekompenzálni. Ez ellen a megállapodás ellen rontanak most az osztrákok tajtékzó dühvel. Az osztrák iparosok központi bizottsága, tegnapi ülésén azt a határozatot hozta, hogy Ausztriának nem szabad tudomásul vennie azt a megállapodást, melyet a magyar kereskedelmi miniszter ez óv január 31-ón a haditengerészet vezetőségével kötött. Ennek folytán követeli a bizottság, hogy a hadseregszállitásokat törvényileg rendezzék, még pedig oly módon, hogy az osztrák és a magyar törvény szövege szó szerint egyezeók. Egyben meg is mondta a bizottság azt, minő alapelvet akar ebben a törvényben lefektetni. E szerint minden szállítás, tekintet nélkül, hogy iparcikkekre, vagy mezőgazdasági terményekre vonatkozik-e, minden egyes cikkre nézve külön-külön, a mindenkori kvóta arányában teljesen azonos árak és föltételek közt osztandó föl. Abban az esetben, ha egyik cikk a birodalom egyik részében nem állíttatik elő, vagy nem kellő mennyiségben állíttatik elő, vagy pedig nem olyan áron, vagy nem olyan föltételek mellett, mint a birodalom másik részében, kárpótlásra vagy kiegyenlítésre a birodalomnak az a része semmi körülmények közt igényt nem tarthat s kárpótláskópen más cikkeket megrendelni nem szabad. Egyik kormánynak sincs joga a hadvezetősóggel külön megállapodni s ilyen megállapodás addig érvénytelen, mig ahoz a másik ország kormánya hozzá nem járul. Az osztrák kirohanás a magyar kormányt semmi esetre sem fogja eltériteni eddigi álláspontjától. Négy évtized óta károsított meg bennünket az osztrák ipar azzal, hogy a hadsereg számára törtónt szállításokat az előző magyar kormány tehetetlensége folytán magának foglalta le s hogy a magyar ipar csak alamizsnákat kapott. Végre a Khuenkormány véget vetett az osztrák tulkapásoknak s biztosította a magyar ipar számára a megillető részt. Minthogy pedig jórészt az osztrák kapzsiság volt az oka annak, hogy a magyar ipar nem fejlődhetett, a kikötött rekompenzációkat életbe léptette arra az esetx-e, ha a magyar ipar egyik vagy másik cikk előállitására nem volna képes. Most az osztrákok, ezt a rekompenzációt akarják lehetetlenné tenni, tudván, hogy