Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-11 / 83. szám

12 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 április 4 kormány között való tárgyalást ezúttal előrelát­hatóan befejezik. A tárgyalás befejezése után a miniszterelnök rövid húsvéti szabadságra Hé­dervárra utazik. Lukács László pénzügyminisz­ter vasárnap este feleségével a Bécs mellett levő Badenbe érkezett, hol tiz napi szabadságát tölti. Ha fölmerülne annak szüksége, hogy a pénzügyminisztert is bevonják a bécsi tanács­kozásba, akkor Lukács László Badenből rövid időre Bécsbe érkeznék, azonban sem a pénz­ügyminiszter, sem a honvédelmi miniszter ki­hallgatása ezúttal nincsen tervben. Bécs, április 10. Vasárnap délután Pallavicini őrgróf, a kül­ügyminiszter helyettese meglátogatta Héderváry gróf miniszterelnököt. Ma reggel a miniszter­elnök Hoffmann Hugó altábornagy, hadügy­minisztériumi osztályfőnök látogatását fogadta és vele hosszabb ideig tanácskozott. A minisz­terelnök ezután Vértesy Géza államtitkárral az őfelsége személye körüli minisztérium ügyeit intézte el. Dél felé a német trónörökös had­segéde hajtott a magyar palota elé és átadta a trónörökös névjegyét a miniszterelnök szá­mára. Délelőtt háromnegyed tizenegy órakor a mi­niszterelnök és Hazai honvédelmi miniszter az osztrák miniszterelnökség herrengassei palotá­jába ment, hol miniszteri értekezlet volt, ame­lyen részt vett Héderváry gróf és Bienerth báró miniszterelnök, valamint Hazai és Georgi miniszter. Az értekezlet a katonai javaslatok­kal összefüggő kérdések megbeszélésével fog­lalkozott. Bécs, április 10. Az osztrák miniszterelnökségi palotában tartott értekezlet délután két óráig folyt. Akkor Héderváry gróf Hazai Samu minisz­terrel visszatért a magyar házba s ott a két kormányférfiu tanácskozott egymással. Illeté­kes helyről azt közlik a Budapesti Tudósító­val, hogy a tanácskozás normálisan folyik, de ma még nem volt befejezhető. A keddi nap folyamán Héderváry gróf miniszterelnök Bienerth báróval folytatja tanácskozását. Héderváry gróf királyi kihallgatása is ked­den lesz. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Szinházi műsor. Április 11, kedd: Becstelen, szinmü. Bemutató. (Páratlan '/,-ós bérlet.) „ 12, szerda: Becstelen, szinmü. (Páros s/a-os bérlet.) „ 13, cgütörtök: Opera-előadás a gyermeksza­natórium javára. Fölemelt hely­árakkal, bérletszünetben. Szünet. Opera-előadás a gyermeksza­natórium javára. Fölemelt hely­árakkal, bérletszünetben, d. u.: Dollárkirálynő, operett, este: Sárgaliliom, vidéki tör­ténet. (Páratlan 3/,-os bérlet.) d. u,: Karenin Anna, dráma, este: Cigányszerelem, operett. Bérletszünetben. * A kawlalosok. A szinpadon sokszor pom­pázó, az életben szokszor lázárkodó kardalosok javára Szigeti Józsefnek Viola, az alföldi ha­ramia cimü népszínművében két szegedi ur, Ditrói Nándor és Terestyéni Gyula vendégszere­pelt a szegedi szinpadon. Sok rutinnal, olykor­olykor finom technikával, a megértésnek és megértetésnek annyi gazdagságával játszottak, amennyi hivatásos színészeknek is diszóre vál­nék. Sok tapsban, sikerben volt része mellet­tük Fodor Ellának, Tóvölgyi Margitnak és a társulat többi tagjainak. Előadás előtt Szmollény Nándor tartott „Viola, mint politikai irány­szinmü" cimen érdeklődéssel hallgatott ós tet­széssel fogadott előadást. * Bob herceg. Vasárnap este operett-repriz volt a szegedi színházban. Bob herceget, ezt az annak idején nagy népszerűségnek örvendő operettet ujitotta föl a direkció. Külön meg­emlékezünk erről a reprizről mái' csak azért is, mert ezen az estén igazi műélvezetben volt részünk. A két főszereplő, Felhő Rózsi és Bé­kefiné-Koppán Margit művészi ambicióval oldot­ták meg a rájuk bizott föladatot. * Becstelen. Kedden mutatják be a szegedi szinpfadon Garvay Becstelen cimü háromfölvoná­sos társadalmi szinmüvét. Az újdonság szín­helye egy fővárosi ügyvéd ós képviselő lakása ós az egész egy délelőtt történt. Szereplői a következők: Kápolnay László országgyűlési képviselő — Lugosi, Klára, a felesége — Fodor Ella, Osváth Sándor — Almássy Endro, Elekes ügyvéd — Nagy Dezső, Zilzer bankár — Oláh, Lenke, a felesége — Békefiné, Zentmayer — Pesti, Rennernó, Renner udvari tanácsos fele­sége — Kende Paula, Brauu nagyvállalkozó — Csiky László. A német trénörököspúr Bécsben. Bécs­ből jelentik: Vasárnap délután, kemény téli időben érkezett meg a német trónörököspár Bécsbe. Rómából jöttek, hogy ogy napra meg­látogassák Ferenc Józsefet, a német császár szövetségesét és barátját. A Délivasut pálya­udvarán várták az érkezőket a király, Mária Annunciáta főhercegnő, a Bécsben időző összes főhercegek és a katonai ós polgári hatóságok fejei, valamint egy díszszázad. A bevonulásról szóló hivatalos tudósítások elmondják, hogy az ünnepi diszben pompázó útvonalon mindenütt nagy és elegáns közönség viharos Hoch-kiáltás­sal fogadta a vendégeket. Ezzel szembon a való­ság az, hogy a barátságtalan hideg időjárás ugyan­csak elrontotta a bevonulást. Zászlókat ugyan itt-ott lehetett látni, de közönség nem volt sehol. A Hofburgnál Bécs város képviselőtestülete tisztelgett a német trónörökös-pár előtt. A trónörökös-pár lakosztályába vonult, ahol az udvari móltóságok tisztelgését fogadták. Este hét órakor a királynál udvari ebéd volt, a ki­séret számára pedig marsall-ebéd. Az udvari ebéden a Bécsben időző főhercegeken és fő­hercegnőkön kivül az állami móltóságok ós a diplomácia tagjai, valamint Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök és Hazai Samu honvédelmi miniszter is rósztvettek. A magyar kormány tagjait bemutatták a német trón­örökősnek, aki néhány percig beszélgetett ve­lük. Hétfőn Ferenc Ferdinánd trónörökös adott ebédet a német trónörökös-pár tiszteletére. Még ma este a trónörököspár tovább utazott. Montenegró és az albán fölkelés. Szalo­nikiból jelentik : A lázadó arnóták fölbátorodva az ellenük küldött katonaság erején, monte­negróiak támogatásával ismét visszaszorították Tuziig a csapatokat. Hir szerint a határon lévő őrházak helyzete kétségbeejtő. Montenegró a beérkezett hivatalos jelentések szerint az egész határ mentén mozgásit és tüzérséget helyez él. A helyzetet ismét komolynak tekintik. — Konstantinápolyból jelentik: A szkutari kép­viselő táviratot kapott a szkutari polgármes­tertől és előkelőségektől, amelyben a csapatok helyzetét Tuziban és a szkutari lakosság hely­zetét veszedelmesnek mondják és sürgősen csa­patok kiküldését sürgetik Durazzóból és kör­nyékéről. A Jenei Gazetta egész határozottság­gal jelenti, hogy az albán fölkelők között aktiv montenegrói katonák is vannak. Hivatalos porta­körök kijelentik, hogy több oldalról származó ós egybehangzó információk szerint Montenegró nem viselkedik semlegesen, hanem aktiv részt látszik venni a fölkelésben. A porta köriratot intézett nagyköveteihez, melyben azt kívánja, hogy a nagyhatalmak figyelmét irányitsák Mon­tenegró magatartására, mely az adott Ígéretek ellenére nem tanusit semlegességet. — Szaloni­kiból jelentik: Szkutari lakossága körében ismét pánik támadt. A muftik, ulemák ós a nemesség gáncsolják a kormányt, mert nem elég gyorsan tett hathatós katonai intézkedéseket, hanem ehelyett azt kivánja a lakosságtól, hogy őrizze meg a nyugalmát, mert a mozgósitó parancsok végrehajtása folyamatban van és a helyzet néhány napon belül kedvezően fog alakulni. Valóban rendelet jelent meg, hogy a csapat­szállitás siettessék. A 23. tüzérezred egy zászló­alja innen Szkutariba indul, ezenfelül Tirranná­ból egy redifzászlóaljat. Koszovóból műszaki csapatokat rendeltek Szkutariba. Szegedre jöfí meghalni a szentesi gyilkos. — Rki az utolsó levelében vallott. — (Saját tudósifónktól.) A szentesi gyilkosság tettese, Sárközi Imre szombatról vasárnapra virradó éjjel Szegeden öngyilkos lett. A Kossuth Lajos-sugárut végén levő Dorogi-szállóban még éjfél előtt fölakasztotta magát ós mire öngyil­kosaágát vasárnap röggel észrevették, már halott volt. Az eseteta szálló tulajdonosa vette észre először, előbb bezörgetett a szobába, majd mikor feleletet nem kapott, benézett a kulcslyukon. A vendég egy szögön lógott, el­torzult arccal, mozdulatlanul. Az öngyilkos a rendőrség cirnóre hosszú le­velet hagyott hátra, amelyben elmondja, hogy a vendégkönyvbe hamis nevet — Tóth Jánost — irt. őt Sárközi Imrének hivják s ő az, aki áp­rilis hatodikán Szentesen meggyilkolta a szere­tőjét, Horváth Terézt. Erről a gyilkosságról eddig csak szűkszavú jelentós érkezett az ügyészséghez ós a szegedi rendőrséghez. Sárközi Imre aprólékosan irja lo, miként gyilkolt, mint szökött meg Szontesröl s hogy mi volt a gyilkosság oka. Sárközi Imre nős ember volt s — amint le­veléből kitűnik — feleségével boldogan ólt mindaddig, amig Horváth Terézzel — aki el­vált asszony — meg nem ismerkedett. Az is­meretséget viszony követte. — Elcsábított, — irja Sárközi — odahagy­tam érte feleségemet, családomat s most, ami­kor tiszta fővel gondolkozom, tudom csak, hogy soha nem szerettem. Nem is sejtem, mi vonz­hatott hozzá. A gyilkosság okát Világítják meg a levél eme sorai: — Pár száz korona örökséggel mentem Hor­váth Terézhez, aki elárasztott csókjaival, el­ámított hizelgésóvel s kicsalta tőlem az utolsó pénzt is. Amikor elfogyott a pénz, hidegebb lett a csók s nem vakitott el kedveskedéseivel. Megtudtam azt is, hogy együttélésünk alatt több emberrel szerelmi viszonyt folytatott: A gyilkosságról is hü képet rajzol Sárközi: — Elhatároztam, hogy végzek ezzel a szép boszorkánynyal. Egy forint husz krajcárért baltát vásároltam s április hatodikán eifte be­nyitottam Horváth Terézhez. Már ágyban volt s kedvetlenül kérdezte: — Mit akarsz? Nem szóltam semmit, hanem az ágyhoz mentem s a balta élével teljes erővel főbe vágtam. Piros vére rögtön elárasztotta a párnát. Teréz nem mozdult • többet, de még négyszer főbe vágtam, aztán rázártam az ajtót s menekültem. A gyilkos gyalog szökött meg Szentesről: — Tudtam, hogy a gyanú rám irányul s ezért meg sem vártam a vonatot, hanem gyalogszer­rel indultam útnak. Elhatároztam, hogy Sze­gedre menekülök. Szeged nagy város, ott köny­nyebben elkerülhetem a rendőrség figyelmét. Egy állomást gyalogoltam, aztán vonatra ültem. Szegeden sötét gondolataim támadtak. Mit ér az élete egy elhagyatott, üldözött gyilkosnak? Jobb lesz meghalni . . . A hosszú levelét igy végzi be a valló gyilkos: — Igy kérem, ebbe senki sem tud semmit se, mert azután a nehéz dolog után éjnek idején bucsut vettem Szentestől. Se ismerősnek, se rokonnak nem mondtam jó éjszakát, csak az alsóparti vámháznál, mikor elhagytam „Szervusz Szentes, én nem leszek többé lakó sod!" Igy most már a kis Julistól is elválok, mert hiába, esztendeje elmúlt, nem vált tő­lem el. / Édesapám Sárközi János, anyám meghalt. Édesapám nagybirtokos, házszám Nyiri-utca 19. Temetési költségre tessék hozzájuk for­dulni, mert van elég,. Legközelebbi rokonom Földvári Nagy Imre. 14, péntek: 15, szombat: „ 16, vasárnap » 16, „ „ 17, hétfő » 17) n

Next

/
Oldalképek
Tartalom