Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-22 / 67. szám

32 DÉLMAGYARORSZAG 1911 március 19 pénzt adott nekik, amelylyel azonban nem voltak megelégedve és átkozódva fölemelték öklöket a távozó nagykövet ellen. SZINHAZ,_MÖVÉSZET Színházi műsor. Március 22, szerda: Bihari Ákos klasszikus előadó estélye. (Páratlan 2/,-os bérlet.) „ 23, czütórtök: Tolvaj. Bihari Ákos vendégföl­leptével. (Páros >/,-os bérlet.) „ 24, péntek: Cigányszerelein. (Páratlan VJ-os bérlet.) „ 25, szombat d. u.: Aranylokodalom. „ 25, „ este: Hercegkisasszony. Bemu­tató előadás. (Páros 2/a-os bérlet.) „ 26, vasárnap d. u.: Jómadarak. „ 26, „ este: Hercegkisasszony. (Páratlan '/,-os bérlet.) „ 27, hétfő: Hercegkisasszony. (Páros '/s-os bérlet.) „ 28, kedd: Hercegkisasszony. (Páratlan 2/a bérlet.) „ 29, szerda: Sárga liliom. (Páros Vj-os bérlet.) „ 30, csütörtök: Becstelen. Bemutató előadás. (Páratlan V,-os bérlet.) „ 31, péntek: Becstelen. (Páros 3[,-os bérlet.) Április 1, szombat: Becstelen. (Páratlan s/a-os bérlet) „ 2, vasárnap d. u.: Medikus. „ 2, „ este: Hercegkisasszony. (Páros V,os bérlet). A mai színházi est. Járok Szegednek kőcsipkés palotái alatt és viharos erővel áradnak felém az emlékek. A Janovics színtársulatával három évet töltöttem e falak között ős ez az idő nevezetes mért­földmutató lett azon az ösvényen, amelyen el­indultam. Friss eszmék, uj áramlatok zúgtak mindenfelé és amint az izmos hullámok egy­másnak türemlettek, ott küzdöttek végig a nagy tusát minden valamire való művész lel­kében. A régi ideálok legázolva hevernek a porban, a fölsarjadt uj nemzedék nyugodtan halad el mellettük. Hiszen a haladás volt, ami a bálványokat ledöntötte. És most újra itt vagyok, hogy „klasszikus" előadásomat a szegedi színpadon bemutassam. Klasszikus előadás! Óh, — nem penészes sírokból elővánszorgó halavány kisórtetek! Nem! Gerinces, büszke hősök; biztos lábakkal, bátor homlokkal járnak a friss levegőn, piros, meleg vér hullámzik bennök és fejük fölött harsog az Élet diadal­mas himnusza. Tüz-szivü régi poéták alakjai uj mezben, mo­dern ruhában; — ime ez volt a cél, ami heví­tett, mikor „klasszikus" műsoromat össze­állitottam. A régi forma, a korhadt keret lepattan, szét­mállik, de az Eszme, az Ige halhatatlan! Törjön hát ég felé Faust meggyötört lelké­ből a húsvéti hallelujah! Nagy hegyeknek or­mán gyulladjanak ki a kuruc-tüzek, búgjon a tárogató! Rómának csőcseléke hadd gomolyog­jon Caesar holtteste körül! Lobogjon Petőfi lánglelke és szilaj csikaján hadd kergesse a vihart a rónák fia! A szép-örökre szép marad és az Ige halhatatlan. Nyolc hónapig tanultam nagyon becsülete­sen, dolgoztam SZÍVÓS szeretettel, mig „klasszi­kus" előadásommal közönség elé mertem lépni. Egy éve már hogy művész körutamra elindul­tam és ez idő alatt körülbelül nyolcvan kisebb­nagyobb helyen mutatkoztam be klasszikus műsorommal; — nem vagyok trómás ember, — de ma, hogy Szegedre- kerültem, megremeg a szivem attól a gondolattól: vájjon megtalálom-e az utat annak a közönségnek a lelkéhez, melynek szeretetében és tapsaiban három évig volt részem!? Estére meglátjuk. Bihari Akos. * Károlyi Leona, a CJül Baba, a színház és egyebek. Ma üres ház előtt játszott Ká­rolyi Leona, ami semmi esetre sem kisebbítheti az ő értékes kvalitásait és legkevésbé sem al­kalmas arra, hogy belőle hátrányos következ­tetést vonjunk a szegedi közönség lelkes szin­házpártolására. Ma este a szegedi színházban kizárólag a művezetés bukott meg, amely olcsó vásári üveg módjára átlátszó volt eddig is, de azt a vakmerőséget nem igen merészelte meg, amit ma. A Gül Baba operettet — ó szo­morú sorsra jutott Gül Baba — akarta volna a művezetés még egyszer beadni a közönségnek, minek utána a télen át a leglelketlenebb szereposztással, a legprimitívebb diszletezóssel jó néhányszor a közönség nyakába sózták. Gondolta a műveze­tés, Károlyi Leona szegedi származású, jónevü primadonna, őt „beveszi" a közönség ilyen da­rabban is. Arra mórt nem gondoltak, hogy illik a vendégszereplésre meghívott primadon­nának egy jobb szubrettszerepet is adni, hogy az a néhány szál deszka abban a nagy tiszaparti házban mégis csak színház, ahonnan nem sza­bad minden bóvlit a piacra bocsátani. Mindkét estén olyan darabot kellett volna adni a ven­dégnek, amely sikerében támogatta volna. Igazán kiváncsiak vagyunk, hogy mikor veszi­tik el az emberek ebben a városban a türel­müket. Ha az ilyesmik folytatódnak, kénytelenek leszünk a botnak vastagabb végét megfogni. Annak a példás rendnek, (ugy éljen az öreg Lajcsovits feje) amely a szegedi szinpadon uralkodik, klasszikus példája volt a harmadik fölvonás technikai hibája. Alig kezdődött a fölvonás, a függöny két részletben ismét össze­ment. Miért ne? Miért egy részletben, amikor kettőben is teheti? Miért ne menjen össze, ami­kor igy több a szünet, a botrány. Ez igazán gyönyörű ós megható volt. * Bihari Akos klasszikus estélye. Bihari Ákos, a Vigszinház művésze, két estén át ven­dégszerepel a szegődi színházban. Szerdán és csütörtökön. Az első est klasszikus estély lesz, a másodikon pedig, Bernstein darabjában, A tolvaj-ban játszik. Bihari évekig volt kitűnő tagja a szegedi szinháznak, igy a művész — kinek érdekes visszaemlékezését a Bélmagyar­ország- ban most közöljük, — játéka iránt osz­tatlan az érdeklődés. A klasszikus est műsora ez: I. Nagy jelenet Faust-bői. Irta Goethe, for­dította Dóczy Lajos. I-ső fölvonás, I-ső szin. Személyek: Faust, Wagner, A szellem. II. a) Eredeti kuruc-versek a XVII. ós XVIII. szá­zadból; b) Kuruc-nóták, Endrődi Sándortól. III. Antonius nagy beszéde Caesar holtteste fölött. Részlet „Julius Caesar"-ból. Irta Shakespeare, forditotta Vörösmarty. IV. Vörösmarty, Arany, Petőfi. Költemények. V. Részlet „Cyrano de Bergerac"-ból. Irta Rostand, forditotta Ábrányi Emil. VI. Jehova. (Kiss József.) * Főpróba ass Urániában. Megirtuk, hogy március 23-ikán a szegedi Urániában egy sze­gedi szerző darabja kerül szinre. Ekkor mutat­ják be Lenk Frigyesnek Kina és Japán cimü érdekes és értékes munkáját, amelyből kedden meghivott vendégek előtt főpróbát tartott a szinház vezetősége. A főpróbán kitűnt, hogy a tehetséges szerző fáradságos munkát végzett. A szöveg érdekes, gyakran kedvesen humorus és mindvégig leköti a hallgató figyelmét. A bemutatott képek szép tiszta fölvételek, ame­lyek közé nagyon aktuálisan sorakoznak az elmaradhatatlan moziképek. Különösen érdeke­sek a kinai kivégzések, amelyeket Európában még fölvételekben is alig lehetett látni. Hana­koról, a nemrég vendégszerepelt japán szín­művésznőről is érdekes képeket és adatokat közöl a darab. A Kina és Japán pompásan mutatja be, az óriási különbséget Kelet két népe között ós a japán dalok kíséretében le­játszódó mozgóképek nemcsak a szemnek szereznek gyönyörűséget de a fülre is kelle­mesen hatnak. Az a nagy jártasság, amelyet a szerző a darab megírásával elárul, igazán csodá­latos. Tudjuk, hogy Kínáról milyen keveset tud Európa, a könyvtárakban erről az ország­ról alig lehet valamit olvasni, annál inkább érdemel dicséretet ez a tehetséges szerző, amikor ezzel az első munkájával a közönség elé lép és annak bizonyosan nem egy élvezetes estét szerez. * Rang verseny. A szegedi férfikar (Aszaf) április 2-án tartja hangversenyét. Biztositja a hangverseny erkölcsi sikerét Schweiger Sándor­nak, a kitűnő tenoristának magán-énekszáma is. Belépő-jegyek Arányi Lajosnál, a testület titkáránál előjegyezhotök. * Épitik a Népoperát. Budapesten, a Tisza Kálmán-téren hétfőn reggel megkezdték a fővá­ros legújabb színházának, a Népoperának az épitésót. Akkor volt az első kapavágás, amelyet természetesen nyomban követett a többi is és az uj szinház építésének földmunkálatai seré­nyen folynak immár. Közben a Nicholson vas­gyárban nagyban készül már a szinház vas­szerkezete is s ezzel is siettetik az építési munkálatokat. Az épités megkezdésénél ott vol­tak az épület tervező művészei: Komor Jakab és Márkus Géza műépítészek s a Népopera igazgatója : Márkus Dezső is. OeloS a halálraítélt. —• Jogászuéiemények az esküdtszéki ítéletről.— (Saját tudósítónktól.) Reiniger Jakab ügy­véd, a halálra itélt Szalma István védője, ked­den beadta kegyelmi kérvényét a szegedi ügyészségen védettje érdekében. A rablógyilkos már sokkal nyugodtabban vi­selkedik. Reméli, hogy a király meg fog neki kegyelmezni. Éjszakáit azonban még mindig viziók zavarják meg, véres holttestek ökölbe szoritott kezekkel fenyegetik a testileg-lelki­leg megtört bűnöst. Könyörög ilyenkor a börtön­őröknek, hogy ne hagyják egyedül. Ha a viziók nem gyötrik, föl ós alá járkál szobájában és bus magyar nótákat dúdolgat. — Ha meghalok ne borulj a Koporsómra rózsám . . . — Ez a legkedvencebb nótája. Néha lehorgasztja fejét, tenyerébe temeti és gondolkozik, majd ijedten rezzen össze, mintha szólt volna hozzá valaki. Irtózik a magánytól. Minden reménye a kegyemii kérvényben van. Reiniger Jakab ügyvéd a kegyelmi kérvény­ben, tömör erőteljes nyelvezettel, érvekkel in­dokolja, hogy Szalma István halálbüntetését kegyelem utján fegyházbüntetésre változtassa át a legfelsőbb fórum. A jogász körökben a halálra itóltetós még mindig aktuális téma és vélemény-véleményre halmozódik. Igaz, hogy a vélemények nagyon megoszlanak, de mégis többségben vannak azok a jogász emberek, kik a halálbüntetés meg­hagyását jósolják, dacára annak, hogy majd­nem kivétel nélkül ugy nyilatkoznak, hogy szak­bíróság nem hozott volna halálos ítéletet. Egyrésze a jogász embereknek a 92. parag" rafus nem alkalmazásában látja, hogy a szak' biróság a mentő paragrafus mellőzése miatt, helyt fog adni a védőügyvéd kegyelmi kérvé­nyének. Jogi körökbon a véleményadásnál nag? súlyt helyeznek arra, hogy a bűnös személyét analizálják, mert modern elbírálásnál szerintii!' ez egyik legfontosabb tényező. Sokan épelm®' jünek, a vérengzésre hajló, ártalmas egyénné!1 tartják Szalmát, de még ezek is tekintetbe v«' szik neveltetését, környezetét. Mások ellenben egyenesen abnormálisnak mondják a halálra itélt bűnöst, mert inlogiku® eljárás egy embertől az, liogy előre megfontol' szándókkal gyilkoljon, mikor annyira irtózik 9 fegyháztól, sőt mikor már úgyis végig sze®' vedte a fegyház összes kálváriáját. A köriiln^' nyek a tett színhelyén lehet hogy fölébreszt®'' ték benne a bűnözési hajlamot, ekkor azonba" már abnormális megrögzött bűnöző, kit tény!®* meg kell szabadítani a társadalomtól, — de életét elvenni nem lehet. A közönség, de a jogász körök is általM1"9 érdeklődéssel várják a legfelsőbb fórum döntés® •

Next

/
Oldalképek
Tartalom