Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-02 / 50. szám

4 QELNAGYARORSZAG 1911 március ^ adja el az uradalmat. Ez meg is történt, de csak részben. Ezerötszáz hold visszamaradt s ezt parcellákban akarták eladni. Föld tehát volt, — ellenben nem volt rá vevő. Az a harminc-negyven ember, akik azelőtt rendkívül olcsóért birtak földet, most nem akarták megfizetni a nyolcszázhuszonnyolc koronát holdanként. Háromszáz koronákról beszélnek, amikor kilencszázat is megér egy hold. Ezért maradt vissza az oladó földbirtok, ezért maradt továbbra is az uradalom kezében az eladásra szánt föld. Annyi tény, hogy az a harminc-negyven gazda, akik kiestek a bérletből, nem rendelkeznek annyi összeggel, mint amennyi kellene. Ezért Porényi Lajos dr, törökkanizsai ügyvédhez fordultak, hogy járjon közbe a főhercegnél az érdekükben. Perényi a megbízás szerint cselekedett, de természeteseneredménytelenül, mert azok a tárgyalások, amelyeket a hercegi uradalom két éven át Tiszaszentmiklós elöljáróságával folytatott szintén nem vezettek eredményre. Ugy látszik, hogy a főhercegeknél meg volt a jó szándók, hogy a termőföld a községé legyen, a községnek azonban nem volt elég pénze. S mint tudósítónk jelenti, az egész ügyben nem ötszáz, hanem harminc-negyven emberről van szó. színház, művészet Színházi műsor. Március 2, csütörtök: A tiszt urak a zárdában, operett. (Páratlan !/i bérlet.) „ 3, péntek: Karenin Anna, dráma. (Páros */,-os bérlet.) Kesztler Ede és Kápolnai Juliska vendégfölléptével. „ 4, szombat: A sasfiók, dráma. (Páratlan '/>-os bérlet.) A Kesztler-párral. „ 5, vasárnap d. u.: A halhatatlan lump. „ 5, „ este: A bor, falusi történet. (Páros '/, bérlet). A Kesztler-párral. A tavaszi tárlatról. Nagy örömmel tapasztaljuk naponta, hogy a szegedi közönség sűrűn látogatja a tavaszi tárlatot. A déli órákban a Széchenyi-tér helyett a tárlaton adnak találkát nemcsak a farsang végén egymásra talált szerelmes párok, hanem a rendes korzózó társaság általában. Örömmel állapítjuk továbbá meg, hogy ugyanazok az emberek ismételten is látogatják a tárlatot. Katalógus nélkül is ismerik a képeket és tudják azok szerzőit. Sőt a legtöbb látogatónak meg van immár az a bizonyos kedvenc festménye, amelynél külön vizitel, hogy az esztétikai gyönyörből ki vegye a maga részét. Vajha ott tartanánk már, hogy minden polgár saját otthonában érezné szükségét az esztétikai gyönyörködésnek. Vajha ott tartanánk már, hogy minden rendű és rangú magyar honosunk évi jövedelmének csak öt százalékát költené kulturális szükségleteinek kielégítésére. Öt százalékot! Nem sok pénz az. Akinek hatezer korona az évi jövedelme, az fordítson háromszáz koronát ilyen célokra. Ebből az aránylag csekély összegből, amely kellő beosztás mellett könnyen is nélkülözhető jutna: 100 korona színházra, 50 „ folyóiratokra ós könyvekre, 50 „ kultúregyesület tagdijaira és 100 „ festményekre, szobrokra. Szent meggyőződésünk, hogy aránylag is csekély összegek, melyeket azonban minden háztartás évenként megfontolva és okszerűen előirányozva, magyar kulturánkat rövid idő alatt magas fokra emelné. Sajnos — egyelőre — még siralmasok az állapotok. Ismerünk itt Szegeden milliomosokat, akiknek egyébként nagyúri lakások rossz olajpyomatokkal diszitvék. Ismerünk nagyjövedelmű gyárosokat, akik képtelenek megérteni, hogyan lehet egy művészi festményért nagyobb összeget adni. Intelligensnek tartott urihölgyek, akik egy fogós brillians boutonért nehéz ezreseket fizetnek, de egy festményért néhány száz koronát is sajnálnak. A kulturhisztorikusok valamely ország műveltségi fokát különböző mérték szerint mérik. Az egyik a szerint, hogy mennyi szappant fogyaszt, a másik a szerint, hogy mennyi az analfabéta. Véleményünk szerint az is csalhatatlan mértéke a műveltségnek, hogy mennyit költ festményekre, vagy hogy az illető országok lakosainak számához arányítva hány festőművész elégíti ki az igényeket. Ez főképen Magyarországra jellemző. Nálunk alig ötszáz festőművészt tart a képzőművészeti társulat nyilván. Németországban több mint ötezer élő festőművész van. Nálunk tehát huszmilló lakosra jut ötszáz, vagyis kétszázezerre egy. JNémetországban hatvanmillióra ötezer, vagyis tizenkétezerre egy. Kétszázezerre tizenhat! Ebből tessék következtetni! De ne rekrimináljunk. Legyünk megelégedettek, hogy a kevés, amivel rendelkezünk ahhoz a rövid időhöz viszonyítva, mely alatt szereztük, igen sok! Visszatérve a tárlatra, már belépésünkkor szembe tűnik a tervezett fogadalmi templom gipsz-modellje. Ugyanabban a teremben, ahol a templom-modell van, szemben a Nyilassy-fallal csüng Ferenczy Károlynak egy bájos képe: „A vörös fal". Egyike a tárlat legszebb dolgainak. A maga egyszerű naiv technikájával mestermü. Sok jó és igazán művészi festmény van még a tárlaton, de külön és egyenként fölsorolni igen messze vezetne. A legszebbek az emiitetteken kivül még ezek : Joachim: Kapálok (29), Horthy Béla : Őszi szántás (41), Mendlik Oszkár: Hullámtörés (67), Kosztolányi Gyula : Junius (75), Olgyai Viktor: Napos erdő (170), Poll Hugó: Breton vásár (175), Náray Aurél: Lustálkodás (254), Mikola András: Nagybányai utcarészlet (285), Nagy Vilmos : Szappanbuborék (300) és még több. Sólyom Gyula. Látogatás Blaha Lujzánál. (Fővárosi munkatársunktól.) Mindnyájunk őszinte örömére Blaha Lujza betegsége elmúlt és csak a lábadozással járó gyöngeség emlékezteti még a nagy művésznőt a végigszenvedett intluenzára. Az alattomos nyavalya már az ősz óta lappangott Blaha Lujza szervezetében és a debreceni megerőltető vendégszereplés után egész vehemenciával tört ki. Az első napokban negyven fokig emelkedő láz gyötörte a nagyaszszonyt ós amilazelőtt csak egyetlenegyszer — egy balatoni hajótöréskor — törtónt meg : ismételten el is ájult. Szerencsére Jordán dr tanár gyorsan kéznél volt. Az ő kitűnő gyógykezelése csakhamar elejét vette a baj elmérgesedésének, a művésznő környezetének gyöngéd ápolása pedig néhány nap alatt tejesen talpra állította a kedves beteget. Az első napokban a legszűkebb családi körön kivül senki sem juthatott a betegszobáim de tegnap már kitárult az ajtaja és Blaha Lujza, kissé bizonytalan lépésekkel, de máskülönben a gyöngélkedés minden nyoma nélkül jött elém. — Azt találja, hogy nem vagyok rossz színben ? — mondta még némileg bágyadt hangon. — Lássa, ez a kövérség előnye. Mindig mondom a leányoknak, asszonyoknak : Ne soványitsátok magatokat . . . Mert, ha megbetegedtek, ugy lefogytok, mint a gereblye. Abban a szobában ültünk le, ahol olyan sokat szenvedett. Semmi sem emlékeztetett a betegszobára. Olyan levegős, világos, napfényes, nagy helyiség ez a vakitó fehér-lakkbutoraival. És az a sok rózsa, szekfü, jácint, gyöngyvirág mindenféle. — Mégis csak szeretnek az emberek. Nézze mennyi virágot kaptam. Még a po>ta is hozott vidékről virágot. És olyan sokan tudakozódtak személyesen is. Nagyon sajnálom, hogy hiába fáradtak; senkit se fogadhattam. — Most, üdülésül, valami meleg vidékre kellene utazni méltóságodnak. — Az orvos is azt mondja. Talán el is megyek . . . Abbáziába. De előbb még meg kell erősödnöm. Jordán mindig prédikálja, hogy egyem, igyam — fütsem a gépet 1 — De mikor én mindig kisétii voltam. Pedig belátom, hogy igaza van. E:öre van szükségem; most még a lépcsőn se tudnék lemenni. És tudja mi történt velem, épen az iméntV , . . Elestem ! Itt ezen a szent helyen ! — Csakugyan? — Igen, igen ! Tudja eluntam magamat. Elővettem azt a fiókot ott, az arcképeimmel, hogy egy kicsit rendbeszedjem. Oda akartam vinni az íróasztalhoz. Útközben — hogy-hogy nem, a nagy gyöngeségtől — megbicsaklott a lábam és ... totly! . . . leülteim A fiókkal az ölemben. Véletlenül épen a Pirosbugyollárisbeli Török Zsófi-képem volt legfelül. Olyan kárörömmel nézett rám. Én pedig keservoson rászóltam : „No Zsófi lelkem 1 Most táncolj, lia birsz !" Az ő aranyos humora csengett ki ebből a kis elbeszélésből. Ha a színpadon mondja el, percekig tartó taps zug föl utánna. En meghatottan csak kezet csókoltam. * Az Otthon szimfonikus hangversenye. Az Otthon március negyedikén rendezi harmadik szimfónikus hangversenyét, Koller Ferenc hegedűművész és a második kerületi honvédzenekar közreműködésével. A hangverseny műsora ez alkalommal is a klasszikus zene kiváló mestereinek müveiből van összeállítva. König Péter zeneiskolai igazgatónak egyik nagyszabású müve is szerepel benne. A hangverseny teljes műsorát itt közöljük: 1. Mendelssohn: Hebridák-nyitány. Előadja a második kerületi honvédzenekar. 2. Bach—Fichtner: Preludium és Fuga. Előadja a honvcdzenekar. 3. SzentGály: a) Elégia, b) Bölcsődal. Hegedűn előadja zenekisérettel Koller Ferenc. 4. König: Szimfónia (magyar stílben). I. Andante. Allegretto con motto. II. Adagio. (Gyász-induló.) III. Scherzo. Multo vivace. IV. Finale. Allegro con fuoco. Előadja a honvódzenekar. A hangverseny felhat órakor kezdődik. Jegyek a titkári irodában este hat és hét óra között előre válthatók. * A szerelem gyermeke. A „Nászinduló", „A botrány" és „A balga szűz" szerzőjének, Henri Bataille- nak, uj nógyfölvonásos színmüvét, mint Párisiiéi jelentik, tegnap este mutatták be a Porte-Saint-Martiu-szinházban. Az uj Bataille-darnbnak A szerelem gyermeke a cime ós a „törvénytelen fiu" témájáról szól, amely még mindig kimeríthetetlen forrása a francia drámairodalomnak. Bataille darabja rendkívül nagy sikert aratott és ebből a sikerből a költő mellett nagy rész illeti meir a törvénytelen fiu anyjának személyesitőjét, Réjane asszonyt és Andró Brulé-t, egy fiatal színészt, aki a fiút játszotta. A darab meséje röviden ez: Liane kurtizán, akinek egy huszonkét éves fia van ismeretlen apától, tizenhét éve a szeretője Rantz milliomos képviselőnek. Rantz, aki miniszter szeretne lenni, kényelmetlennek érzi ezt az állapotot és szakítani szeretne, mert a társaságban kárát látja a Liane-nal való viszonyának és a leányát is férjhez szeretné adni. Ugyanis özvegy ember, két gyermek apja. Liane azonban szenvedélyes szerelemmel ragaszkodik Rantzboz és semmiképen se tud megbarátkozni a válás gondolatával. Ebben a pillanatban jelenik meg Liane fia. Az anyja intézetben neveltette és távoltartotta a házától. Adott neki állandó járadékot, de lehetőleg keveset találkozott vele, mert rosszul esik neki a fiatalkori botlására való emlékezés. A fiu azonban szereti az anyját és nem akarja, ho^y a Rantztól való elválás boldogtalanná togye. Okmányok vannak a kezében, amelyek terhelők a milliomosra nézve. Példánl tudja, hogy mint verspnyistálló-tulajdonos egyho» Előkelő bórl«k v ÍSf« A Viz8(