Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1911-03-09 / 56. szám
1911 március 7 DELMAGYARORSZAG 97 * A halál után. Berlinből jelentik: A napokban elhunyt Uhde festőművészt nagy kitüntetés érte, de már csak a halála után egy nappal. A francia szépművészeti Akadémia tagjául választotta. A franciák ugyanis nem tudták, hogy a művész meghalt. De később, amikor hozzájuk is megérkezett a halálhir, ujabb határozattal föntártották a kitüntetést és a posthumus megtiszteltetésről értesítették Uhde családját. * Jómadarak. A szegedi szinház legközelebbi újdonsága a szombaton színre kerülő Jómadarak cimü énekes bohózat, amely Berlinből indult nagy külföldi útra ós mindenütt osztatlan sikert aratott. Nálunk a darab elsőrendű szereposztásban kerül szinre, amennyiben a teljes operettszemólyzet játszik benne. * Karenin Anna. A szegedi Uránia színházban ma óriási érdeklődós mellett adták a világ szenzációs Karenin Annát. Ezt az érdekfeszítő drámát a szentpétervári nemzeti szinház tagjai olyan csodaszépen játszották, hogy az minden dicséretet felülmúl. A Karenin Annát személyesítő főszereplő alakitása valóságban esemény, színházban som lehet különbet látni. A műsor többi számai egytől-egyig olyan megkapóan élethűek, hogy azt leirni is nehéz. GYÖRSjEGYZETEIÍ Apponyi igórte, hogy amire kell — az ötödik bankszakasz szavazására — visszajön és megmenti a hazát. Nem jött vissza és igy legalább sikerült megmentenie az ötödik szakaszról alkotott véleményét. Na meg a hazát. * Nem, boszorkányok nincsenek Szegeden. Kisértetok, azok vannak. Például az alsótanyai vasút már megint — hazajár. Utóvégre ez is közlekedés. * — Örüljenek a külvárosi lámpák, hogy annyit beszélnek róluk. Hátha igy észreveszik őket. * Tényleg sötét bün a lopás. De külvárosi lámpát lopni a — legsötétebb. * A tömörkényi viharáldozatok között szétosztották a mult év őszétől kezdve adott segélyt. És egy-egy tönkrement, éhes család kapott egy forintQt ós kilencven krajcárt. Majdnem két pengőt. Muszáj a tömörkényiekkel fölkiáltani: Csak folytassák a gyűjtés mentő munkáját! * Tömörkényiek jöttek be ma Szegedre, törvényszéki tárgyalásra. A tanuk négy korona napidajat kaptak. Megjegyzi az egyik: — Minden nap le kell közülünk valakit ütni, ugy, hogy az egész falu lássa oszt tanú legyen. Igy többre megyünk, mint az országos gyűjtéssel. * A halál is szereti a színváltozásokat. Kinában feketébe, Mexikóban sárgába, Baja körül — skarlátba öltözik. Tüntetések a fiumei választás után. Nagy tüntetések és lármás incidensek folytak le Fiúméban ma este a képviselőválasztás befejezése után. A választásnak ugyanis az lett az eredménye, hogy Vio Antalt 1007 szavazattal megválasztották Zanella Richárd ellenében. Este hat órakor, mikor a választási elnök ezt" kihirdette, az ellenzék, tabella pártja, óriási ftitytyögetéssel, lármával 'eleit. Vio a városháza előtt beszédet mondott, amelyben kifejtette, hogy annak a Pártnak az érdekeit, amely őt megválasztotta, hiven fogja képviselni a parlamentben s megvédi Fiume autonómiáját ós az olasz nyelv jogát. Az ellenpárt egyre tüntetett. viot hazakísérték a hivői s a lakása előtt egyszer boszólnio kellett. Akkora volt a fölfordulás, hogy a boltokat este félhet ^akor bezárták a nagyobb botrányoktól t*rtó kereskedők, a rendőrség pedig készen'ótbe helyezkedett éjszakára. A zsüp-külotí. Szegeden kedden este láttak először nadrágszoknyát. Felhő Rózsi a Lotti ezredesei-ben viselte először és a közönség, amely nagyszámmal nézte végig az előadást, nyomban meg is alkotta véleményét a zsüp-külottére. Voltak olyanok, akiknek tetszett az uj viselet, akadtak azonban olyanok is, akik az erkölcsi felháborodás hangján beszéltek a nadrágszoknyáról. Hogy mi köze volna ebez az erkölcsnek ? — azt persze elfelejtik megmagyarázni. Pedig ha az uj divatkisérletnek több jelentősége is volna, mint amennyi a valóságban van s csakugyan első lépésnek kellene tekinteni ama még nagyon is kétes jövő felé, hogy valamikor a nők is nadrágot fognak hordani szoknya helyett, magyarázatra szorul, hogy az erkölcsnek micsoda veszedelme származnék abból, ha általánossá válnék a világon, ami már régen megvan több népnél, hogy a szoknya kimenne a divatból és a nők nadrágot hordanának. Nagyon elképzelhető olyan kabát- és nadrágviselet, amely sokkal kevésbé domborítaná ki a női idomokat, mint a mai női ruha s egyebekben hol lehet itt az erkölcsi kérdés? Egyáltalában az elfogultságok nélkül való ember nem igen érheti meg azt a szenvedelmossóget, amelylyel az uj divat-kísérlet kérdését sok helyütt tárgyalják — ha ugyan nem maguk a divatáruházak és a szabócégek élesztgetik ezt a szenvedelmessóget. Mert a nadrágszoknyán ugyan semmi sincs, ami ezt a háborgást igazolhatná. Mindenekelőtt alig venni észre hogy nadrág is és nemcsak szoknya. Hogy „merénylet a jóizlés ellen"? Meglehet. De a divat már sok Ízléstelenséget hozott forgalomba s fogadtatott el az egész világgal, ami nem okozott ilyen resszenzust, sőt amin nem akadt föl senki. A divat az emberek lelki működésének az eredője, de hogy a nadrágszoknya is ilyen eredő-e vagy pusztán halvaszületett ötlet, azt még csak találgathatják, s nem tudhatják bizonyosan azok sem, akik ellenségei a nadrágszoknyának. Egyelőre pusztán tippelni lehet, hogy az uj divat-kisérlet csakugyan divattá válhatik-e. Mert mindaz, amit a párisi divatáru] házak és elsőrangú szabócégek ötlet-termelői, hogy ne mondjuk: költői kieszelnek, még nem okvetetlenül divat; divat csak az, amit ezekből a kieszelésekből az előkelő, szép, gazdag és izlés dolgában vezető asszonyok elfogadnak. Hogy a zsup-külottot elfogadják-e, még kérdés. A kieszelőkre nézve nem jó jel, hogy a párisi előkelő asszonyok nem siettek fölkapni az uj ötletet. Ha mégis pártfogásukba veszik, ugy csakugyan „sem tartóztatható föl" a szoknyanadrág jövője, mert utánuk sokan igazodnak és gyorsan. De ha a zsup-külott viseletét átengedik a színésznőknek, ugy ez nem fog divattá válni; a színésznők is hamarosan le fogják vetni és miután a divatáruházak alkalmazottjai még egy pár kétségbeesett kísérletet tesznek a zsup-külott maradék-példányainak az utcán mutogatásával, a már „haladás"nak kinevezett ötlet ugy el fog tűnni, mintha a legcsekélyebb feltűnést se érte volna el. A nadrágszoknyára nézve nem lehet veszedelmes a tömeg ellenséges hangulata, de annál veszedelmesebb lehet az előkelő asszonyok Ízlése. Nem leliotetlen, hogy a nadrágszoknyát egyetlenegy ünnepelt, nagyon szép ós bájos, nagyon gazdag és elegáns, de amellett az ősök egész sokaságával dicsekvő hölgynek a szeszélye és mersze" csakugyan divattá fogja tenni. Itt tudniillik megszűnik annak a mondásnak az igazsága, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Az olyan nő, aki elmondhatja magáról, hogy: hosszú sora van mögöttem azoknak, akik ugyanarra a dicsőségre pályáznak, amelyikre ón", egymagában is el tudja fogadtatni a világgal akár a zsüpkülott-ot is. A parlamenti helyzet. — Megkezdődött az ujoncuita. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésén befejezte a bankjavaslat tárgyalását. Délelőtt tizenegy órakor szavaztak az utolsó szakaszról, miután Polónyi Géza még néhányszor fölszólalt. Mikor az utolsó szakasz is el volt fogadva, a munkapárt élénken tüntetett Lukács László pénzügyminiszter mellett, akinek a szintén jelenlévő Székely igazságügyminiszterrel az élükön igen sokan gratuláltak. Üdvözölték azután Wickenburg Márk grófot, a bankjavaslat előadóját is. A javaslat letárgyalása után az elnök szünetet adott. Lukács László pénzügyminiszter összecsomagolta az iratait s eltávozott a teremből, amelynek két hónapon át egyik legszorgalmasabb látogatója volt. Ugyanígy cselekedett az ellenzéki oldalon Polónyi Géza is, aki csak nehezen tudott belenyugodni, hogy a bankügy most már 1917-ig lekerült a napirendről. A folyosón keserűen panaszkodott az ellenzék hanyagságáról. — Ilyen ellenzéket még nem láttam. A helyett, hogy tömegesen járna a Házba s harcolna a kormány ellen, alig van jelen két tucat képviselő. Agóniában van az egész baloldal. A szünet leteltével déltájban megkezdte a képviselőház az ujoncjavaslatok tárgyalását. A kormány a rendes ujonclótszámot kéri: a tervezett létszámemelés még nincs benne ezekben a javaslatokban. Igy azt hiszik, hogy az ujoncvita normális terjedelmű lesz. A Ház ülései mától kezdve újra csak délután két óráig tartanak, mert az egy órai meghoszszabbitás a bankjavaslat elintézésével érvényét vesztette. Az utóbbi napokban a Justh-pártban fontos tanácskozások folytak a párt taktikájáról, A Justh-pártnak eltökélt szándéka, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog érdekében szélsőséges parlamenti harcot indit, csak a harc megkezdésének idejére nézve tértek el a vélemények. A végrehajtó-bizottság legutóbbi ülésén is tanácskoztak erről s abban történt megállapodás, hogy Justh Gyula bizalmasan tájékozódjék a párt minden egyes tagjának fölfogásáról és óhajtásáról. Justh Gyula ezt a föladatot az utóbbi napokban elvégezte s minden egyes hívével megvitatta a kérdést. 0 neki magának az volt a fölfogása, hogy a harcot halogatni nem kell, hanem már az ujoncjavaslatok kapcsán meg kell indítani a tervezett hadjáratot a kormány ellen. Ezzel szemben Batthyányéknak az volt a nézete, hogy a véderő-reformmal kapcsolatban kell fölállítani a választójogi junktimoi, addig pedig pihenést kell adni a pártnak, annál inkább, mert az ujoncjavaslatok nem keltenek nagyobb érdeklődést a közvéleményben. A párt többsége ehez a véleményhez hajolt s igy, értesülésünk szerint a Justhpárt sem az ujoncjavaslatok, sem a költségvetés vagy indemnitás ellen nem fog harcot kifejteni: ezek a javaslatok igen simán és rövid idő alatt keresztülmennek a képviselőházban. Az ujoncjavaslatok vitája esetleg már egy-két nap alatt véget ér. A védőreformnál azonban ki fog törni a harc. Nem olyan szelid küzdelem, mint aminő a bankvita volt, hanem döntő ütközet, amelyben a Justh-párt fegyvere a nyilt technikai obstrukció lesz. A parlamenti harc megkezdésével egyidejűen az általános titkos választói jog hivei s a szociáldemokraták kint az országban is kitűzik a politikai forradalom zászlaját s az agitációnak rendelkezésükre álló minden eszközével segítségére lesznek a parlamenti küzdelemnek. A legerősebb agitációt természetesen Budapesten tervezik, amelynek utcáit folytonos zaj ós tüntetés színhelyévé szándékoznak tenni.