Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-09 / 56. szám

94 DÉLMAGYARORSZAG 1911 március 10 rásának kitűnő bizonyítéka. Tömérdek kisebb érdekszál mellett Szegedhez fttzi Makót minden forgalmi érdek, az igazságszolgáltatás érdeke és végül az a nagy érdek, hogy Budapesttel Szegeden át nyerik a makóiak a legjobb vasúti összeköttetést. A kérdés tehát az, létesitett-e és fentart-e Makó és Szeged között olyan összeköttetést az Acsev, amely nem hogy nem akadályozza, de egyenesen elősegíti annak a viszonynak a kialakulását, amelynek a két város között meg kell teremnie. Mi azt hisszük és ugy látjuk, hogy nem. Az Acsev menetrendje olyan, hogy Makót annyiban engedje csak Szegedhez, amennyiben Szegedhez kell közelednie a sokkal rosszabb menetrend mellett is. Egyébként pedig a Szegedtől való elvergálás és a teljes összeölelkezés megakadályozásának minden érdekét szolgálja az Acsev azzal, hogy Szegedről Makófelé az utolsó vonatot este félnyolckor inditja. Cssrnoch és Glattfelder, (Saját tudósítónktól.) Befejezett dolog, hogy a kalocsai érseki székesegyházban rövidesen íőpásztori installálás lesz, orgonaszó, tömjénfüst és latin igék szárnyalása közepette végbemenő. Arra az érseki székre, melyről Városy Gyula dr harcos erővel dirigálta egyházmegyéjét, mig a halál ki nem vette a pásztorbotot kezéből, Csernoch János dr kerül, az eddig volt csanádi püspök. Ősz fejjel, öreg testtel, ami nélkül nem is szoktak főpásztori székre jutni, mert az egyháznak a tapasztalt, lehiggadt öregség patinájával bevont lélek tetszik, ezt tartja egyedül vagy leginkább alkalmatosnak magas méltóságok viselésére. S ez az alkalmasság, ez a föltétel megvan az uj kalocsai érsekben, akinek egész egyházi és politikai működése a bölcs mértékletesség jegyében állt eddig is. Tehet(A gyermekek nevetnek.) Devainné: Aztán számold csak össze: hat személy ... az nagy összegre rug ... Devain: Jó, hát hagyjuk a cirkuszt. Vidd őket a Boisba. Devainné: Vasárnap! Lehetetlen mozogni. A biciklik .,. a por ... Devain: A catelani mezőre talán? Blanche: Én nem szeretem a tejet. Megfájdul tőle a gyomrom. Devainné: Aztán oly messze van! A tramwayken nem találunk helyet. Két kocsi kell, oda és vissza. Aztán meg az uzsonna... Szóval rettenetes sokba kerül. Devain ur (haragosan) : Látod, milyen vagy ? Kérdezel s mikor megmondom a nézetemet, akkor visszautasítod! Devainné; Nem, édes barátom, de . . . Devain : Akkor hát legjobb lesz aChamps Elyséére menni. Jeanne (szomorúan): Hogy a mások kocsiját nézzük? Louise (lelkesülten): Igen, a kocsikat! A szép nőkkel, akik ki vannak festve s a szép rózsaszín napernyőket, melyek olyanok, mint a lámpaernyők! Devainné (férjéhez): Látod? Már akartam veled erről beszélni. Két hét előtt leültünk a széksorokon. Louise egész meg volt bolondulva, mire hazajöttünk. A kalapok, toilette-ek, ékszerek részeggé tették. Csúnya volt nézni, mily izgatott lett! Ágaiha: Ne bántsa őt, mama, kedves kis leány . . . ségei egyenesen az érséki székbe predesztinálják, ott az eddiginél nagyobb körben fognak érvényesülni és bizonyítani fogják a magyar kormány s az egyház választásának helyességét. Mikor Városy Gyula dr meghalt, mindenki Csernoehot emlegette egyedül számbavehető jelöltnek az egyházi körökben s kineveztetését egyértelműen örömmel fogadták. Most már fölvetődik az a kérdés, hogy ki fogja követni Csernoehot a püspöki méltóságban ? Egyre bizonyosabbá válik az a felelet: Glattfelder Gyula dr. Glattfelder Gyula tanár a budapesti tudományegyetem teológiai fakultásán és egyike azoknak a szimpátikus egyházi férfiaknak, akik a modern áramlatokkal szemben nem helyezkednek az ignorálás vagy az elfogult ellenmondás álláspontjára, hanem igyekeznek megadni a modern léleknek is, ami az övé. Prohászka-zsánerü pap. Megbecsüli az uj szellem értékeit s igyekszik az egyházat ugy állítani a lelkek elé, mint eleven intézményt, amely nekik harmóniát, lendületet ad, nem pedig mint csupa dogma ós csupa metafizika valakit, aki a modern emberről csak akkor akar hallani, ha elpusztította magában önmagát: a modern embert. S hogy mennyire fölérti a modern követel nényeket s menynyire tisztában van a legideálisabb dolgoknak a materiálisokkal való összefüggésére, azt megbizonyítja két nagy müve: a SzentImre kollégium és az Élet cimü képes folyóirat. Katolikus körökben finánczseninek tartják, aminthogy tényleg nagyszabású pénzügyi müveletekkel tudta csak létrehozni a modern, kétpalotáju diákotthont és a sok pénzbe kerülő folyóiratot. Modoráért is igen szeretik s van miért. Egyik legszínesebben iró fiatal modern poétánk, aki dicsekedni szokott vele, hogy ő tulajdonkép finom, művészi korba való abbénak született, Glattfelderrel való beszélgetése után egyszerűen kijelentette, hogy ő legföllebb — kapás emellett az ember mellett. Egyre-másra erősitik meg Budapestről azt a kombinációt, hogy Glattfelder jut CserDevainné: Nem szidom, de ő túlságosan ad a világi frivolitásokra. Devain: Én már nem tudok mit mondani. Hát vezesd őket Szibériába! Guignolba vagy ahová akarod! (A gyermekek nevetnek.) Agatlia: Papa mindig megnevettet. Germaine: Hátba a jégpalotát néznők meg? Louise és Jeanne: Igen, igen! Ez jólenne! Megtanulnánk korcsolyázni! Devainne: Öt frank személyenként a belépődíj. Nincs módunkban harminc frankot költeni egy vasárnap délután. Jeanne: Kár. Devain (félénken): Menjetek valahová zenét hallgatni. Jeanne : Három óra hosszat bezárva lenni valahol! Louise és ón nem szeretjük a koncerteket. Louise: Én elaludnék rajta. Germaine: Pedig te horkolsz! Devain: Hát a Grévin-muzeumba nem mennétek? Blanche: Egész éjjel rablókról álmodnánk utána. Devain: A Tuileriákba, katonazenót hallgatni? Devainné: Elfelejted, hogy Louise és Jeanna nem szeretik a zenét. Devain : A katonát sem ? A két leány együtt: Azt sem, papa. Blanche: Hátba fölmásznánk a l'Arc de Triomphó-ba ? noch János helyébe. Nagyon sok a sánsza ennek a kombinációnak már csak azért is, mert Glattfelder Gyulának jó összeköttetései vannak legfelsőbb körökben. Csak nemrég nemesitették édesapját, akinek Budapesten, a Józsefvárosban kocsigyára van. A harmincnyolc éves Glattfelder kineveztetésóvel a csanádi püspöki székbe modern látókörű, fiatal erő kerülne, örömére mindazoknak, akik szivesen látják az egyházban a prohászkai szellem terjedését. A képviselőház ülése. — Banktörvény után ujoncvita. — (Saját tudósítónktól.) A mai napon részleteiben is elfogadta a bankjavaslatot a képviselőház. Ez olyan eredmény ós olyan jelentős nap, amely előtt érdemes megállani. Négy napos szünettel nyolc hét óta, naponkint tiz órától háromig tartott a bankvita. Különösen az általános vita során szólalt föl az ellenzék. Egy-egy beszéd két óráig eltartott aránylag, holott a legtöbb vitatkozó az előtte közvetlenül avagy rendszerint közvetve szóló beszédet mondta el. Érvek, meggyőző momentumok fölsorakoztatásáról akkor volt szó, amikor Hegedűs Lóránt, Sándor Pál, Tisza István, Lukács László beszélt. Amikor szóval kormánypárti beszéd igazolta be a bankjavaslat minden egyes szakaszának helyességót. Egy-egy ilyen védő és magyarázó beszéd után mindenki érezte, mint zökkent újra az ellenzéki támadás, mint veszett el egy-egy támadó érv újra meg újra. Bizonyos, bogy az ellenzék erőpróbája a bankvita során alig várt módon legyengült. Még az ellenzék legnagyobb ellenségei se vártak annyi kudarcot, amenynyiben az ellenzéknek része lett. Ez különösen azért is mérlegelendő mozzanat, mert hisz az ellenzék épen a bankvitában Ígérkezett legerősebbnek, a bankvita során akarta küzdelmének helyességét bebizonyítani. Hogy milyen eredménynyel? Azt az ország közönyén kivül épen az ellenzék gyilkos közönye mutatta meg olyan frappáns jeíenség során, amelyet épen az országos érdeklődóshiány miatt nem vehettek észre annyian, mint ahogy kellett volna. Az ország mindenesetre tapsol most, hogy a bankjavaslatot végleg letárgyalták. Teljes elismerés szól a vitát vezető elnököknek Agatha: Hogy a világot hangyabolynak nézzük. Devainné: Édeseim, tudjátok, hogy a lábaim nem birják a lépcsőmászást. Blanche: Megvárhatsz lenn. És azalatt mulattat a portás. Devainné: Megölne az aggodalom. Inkább fölmászom. Devain: Csak nem kívántok ekkora áldozatot anyátoktól ? De hát találjatok ki valami egyebet. Devainné: Ha egyedül lennék, elmennék a vecsernyére... Jeanne (rémülten): Jaj, édes anyácskám! Devainné: Ne félj. Csak azt akartam megértetni veletek, hogy áldozatot hozok érettetek. Louise: Minek is beszélünk annyit? Az idő elmúlik s az lesz a vége, hogy nem is megyünk sehová! Devainné: Dehogy ! Mindenesetre elmegyünk, de hová? Louise: Mielőtt mennénk, öt rózsaszín kalappal a fejükön itt strázsálunk egy óra óta. És mindezt azért, mert öten vagyunk és takarékoskodni kell! Devainné (szigorúan): Természetes, hogy kell. Szegény apád igy sem győzi a kiadásokat. Devain (vállat von s az ablakhoz lép, de hirtelen, megkönnyebbülten fölkiált): Gyermekeim, esik. Hiába tanakodunk. (Kimegy. A leányok csendesen leveszik kalapjukat.)