Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-08 / 55. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG 1911 március 10 Színházi műsor. Március 8, szerda: Lotti ezredesei, operett. (Páratlan 2/, bérlet.) „ 9, csütörtök: Csiky László jubileuma alkalmából: Othelló. (Páros '/,-os bérlet.) „ 10, péntek: Cigányszerelem, operett. (Páratlan Vs-os bérlet.) „ 11, szombat: Jómadarak, operett. Bemutató. (Páros 2/,-os bérlet.) „ 12, vasárnap d. u: A zsába, bohózat. „ 12, „ estOr-rffimadarak, operett. (Párattan '/3-os bérlet.) „ 13, hétfő: Jómadarak, operett. (Páros '/,-os bérlet.) „ 14, kedd: Sárga liliom, vidéki történet. (Páratlan 2/,-os bérlet.) „ lő, szerda: Aranylakodalom, látványos szinmü (Páros '/,-os bérlet) „ 16, csütörtök: Váljunk el, vigjáték. (Páratlan V3-os bérlet.) „ 17, péntek: Becstelen, drámai játék. (Páros 2/3-OS bérlet. „ 18, szombat: Becstelen, drámai játék. Páratlan '/,-os bérlet.) „ 19, vasárnap d. u.: A muzsikus leány, operett. „ 19, „ este : Becstelen, drámai játék. (Páros V,-°s bérlet.) [Színtársulatunk kettéosztása. Irta Szmollény Nándor. Wimmer Fülöp szinügyi bizottsági tagtársam mai cikkelyében nemcsak a színművészet nagy szeretete, de ennek hatalmas fejlesztésére való törekvés is nyilvánul meg. Röviden szólva: Színtársulatunkat a főidényben ketté szeretné osztani, mig a drámai személyzet Szegeden játszanék, addig az énekes személyzet Hódmezővásárhelyt foglalkoznék, vagy megfordítva. Végcélja ennek a kettéosztásnak az lenne, hogy mindkét nagy magyar városnak közönsége jó, egybevágó, elsőrendű előadásokat élvezzen, mert természetes dolog, hogy a folyton foglalkoztatott teljes társaság nagyobb bevételek mellett egyrészt magasabb gázsit élvezhet, aminek következménye az, hogy igazán csupa elsőrendű tagokból lenne összeállítható a társulat, másrészt a közös igazgató is, a nagyobb bevételek mellett több áldozatot hozhatna a kiállításra, jelmezekre stb., amellett, hogy a maga számítását is megtalálná. Sőt, amit én legfontosabbnak tartok, a művészet is emelkednék, mert hisz négy-öt előadás után, amikor az egybevágó játék már teljesen kialakult, — nem kellene a darabokat levenni a műsorról s áthelyezni a délutánokra. A kettéosztott társulat működését én tehát a magam részéről feltétlenül helyesnek tartom. Ily irányú cikkelyeimet már régebben közreadtam egyik helyi szinházi újságban s mondhatom, hogy ugy a színművészek, mint a közönség részéről azok kedvező bírálatban is részesültek. Más számlára tartozik azonban az, hogy a kettéosztás hogyan történjék ? Egy társulatnak két városban, egy igazgatás alatt, egy időben való működését nem helyeselhetem sok okból. Nem pedig főleg művészeti, másrészt technikai, továbbá pénzügyi, rendezési és igazgatási szempontból. A művészeti érték bizonyára esni fog. A lótás-futás elejét állja a nyugodt, higgadt, művészi munkának. Technikai okok is ellene szólnak, mert hisz a diszletek, jelmezek stb. örökösen vándorúton lesznek, a dologi ós személyi kiadások egész özönével zudolnak az igazgatásra is, meg a tagokra is. A családos művészek kettős életmódja is igen költséges. Az igazgatás és rendezés nem oszolhat szót kétfelé, hisz ezekre itt is, ott is állandóan szükség lehet. Már most az a kérdés, hogyan lehetne mégis a társulatot kettéosztva foglalkoztatni? Erre igen egyszerű a felelet: itthon, Szegeden. Szegeden ma már mintegy 40.000-re becsülhetni azok számát, akik vagy állandóan, vagy bizonyos alkalmakkor színházba mennek. Ritkán találtam még a legsötétebb külvárosban is oly embert, aki színházunkban még nem fordult volna meg egy, vagy más alkalomkor. Már most ennek a nagy szinházbajáró tömegnek lelki szükséglete, kívánalma más-más. A karzat negyedik emeletének közönsége nem azzal az előkészültséggel, kívánalommal megy színházba, nem azt a követelést támasztja a szini előadás, az irodalom iránt, mint például a földszinti páholyok közönsége. A szegedi szinházbajáró közönséget tehát kétfelé kell osztani, a társulat kettéosztásával egy időben, vagyis meg kell építeni a második téli kőszinházat. Az irodalmi nivón álló közönségnek egy kisebb szinház épitendő, a mostani pedig meghagyandó a polgárság zömének. Természetes, hogya műfajok is megfelelőlég kettóosztandók, bár az sincs kizárva, hogy ugyanazon darab itt is, ott is, előadassák. Lenne tehát kettős társulatunk, két színházzal és kettős közönséggel, egy igazgatás alatt. Ugyanaz ez, amit Wimmer Fülöp bizottsági tagtársam sürget, csakhogy a territoriális beosztás lenne más. Ezzel elkerülnénk a tagok, diszletek, jelmezek örökös vándorlását, a rendezés és igazgatás megrontását, de elkerülnénk azt is, hogy betegség, lemondás vagy más vis-major esetén fejetetejére állítsuk az előadásokat. Ilyen viszonyok mellett oly társulata lehetne Szegednek, aminőt más vidéki városban hiába keresnénk s aminő csak egyetlenegyszer volt Szegeden : Nagy Vince idejében, aki azonban a fényes kettős társulattal csak egyes előadásokat tarthatván, anyagi romlásba jutott. Szegeden határozottan megjavultak a szinházi viszonyok s ugy az igazgató, mint a társulat teljesen beszoktatták a közönséget a színházba. De ezzel egyszersmind egy uj, hatalmas rétegét vonták he a polgárságnak a szinház érdekkörébe, amelynek igényeit ki nem elégíteni bün volna, pláne akkor, amikor az könnyen, minden tényezőre előnyösen keresztülvihető. Szeged százhuszonkét és fél ezer lakossága ma már hangosan követeli a második színházat, igényeinek irodalmi és művészeti kielégítését s ez elől egyetlen tényezőnek: hatóságnak, szinügyi bizottságnak ós igazgatásnak nem szabad elzárkóznia. Wimmer Fülöp bizottsági tagtársam cikkelyének helyeslése mellett tehát én az elmondott változtatásokat ajánlom mindazok figyelmébe, akik a szinészet ügyeivel szeretettel foglalkoznak. A materiális dolgokat külön kell tárgyalnunk. * Lotti ezredesei. Szinte a tollúnkra kívánkozik, hogy a hirhedtó vált nadrágszoknya bűnei között nem a legutolsó, hogy ma este a színházban a Lotti ezredesei-nek előadásában kellett volna gyönyörködnünk. Hogy a jó szándék minden nézőtéri ügybuzgalom mellett sem akaródzott sikerülni, annak egyrészt a hitvány, minden gondosságot nélkülöző rendezés, másrészt a közreműködők nagy részének szerep nemtudása, bántó felületessége és a helytelen szereposztás volt az oka. Az egyik szinósz alighanem kiaknázta nagyon a magyar nyelv gazdag szókincsét, de isten ments, hogy egy szót is mondott volna a szerepéből, a másik nyílt színpadon ád elégedetlenségének kifejezést afölött, hogy azt a szerepet kell eljátszania, amelyiket játszik. Ezzel szemben a dolgok rendje az, hogy az ember a szinpadon nem egy szótár kinyitott lapjait, hanem a szerepét tudó szinészt bátorkodnék látni és elvárná, hogy még a maihoz hasonló darabok előadásán se mond el a szereplő olyan dolgokat, amik miatt tisztességes viszonyok mellett az igazgatói irodában mennek ökölre. Az ötletes rögtönzéseknek barátai vagyunk, de a hideg ráz ki a kora- vagy halvaszületett, vagy épen durva rögtönzésektől. Azokon kívül, akik rosszul játszottak, csak egy-két ember vette komolyan, lelkiismeretesen a dolgát. Mély hála ós köszönet nekik. Felhő' Rózsiról méltóképen más helyen kellene megemlékezni. Mindig jobban sajnáljuk a távozását. Ma kiváltképen diszkrét ós tartózkodó tudott lenni és a második fölvonás hires jelenetébe annyi finom bájt, disztingvált karakterizálást, közvetlenséget és kedvességet vitt harcba a sikerért, amennyiből sok primadonna egy éven át elélne. Az ő szereplésén lcivül más vigasztalót igazán nem tudtunk találni a mai előadásban. * Liszt-ünnepély Szegeden. Mindenütt, különösen művészi körökben nagyban készülnek Liszt Ferenc születésének százéves fordulójára. Magyarországon is több helyen tartanak ünnepélyeket, amelyek között legnagyobb szabású lesz a budapesti, amelyen a szegedi daloskör is részt vesz König Péter vezetésével. Szegednek külön is lesz Liszt-ünnep. A színházban előreláthatólag április huszadikán hangversenyt rendeznek. A műsoron Liszt hangversenydarabjai s egy kórusa szeropelnek. Ezenkivül előadják Bartók Bélának, a modern magyar zeneszerzőnek, valamint König Péternek egy-egy kórusát. Bartók maga is vendégül jön Szegedre ós zongorán fogja előadni Liszt egyik müvét. Női énekkar adja elő végül Fichtner Sándor karmesternek egy nagyobb munkáját. Miért mentenek a szegedi mentők? — Husz korona évi jutalomért. — (Saját tudóbitónktól.) Budapesten mostanában ugyancsak hálálkodnak a mentők gazdagnak, szegénynek, főranguaknak ós polgári sorban lévőknek, öregeknek ós kisgyermekeknek, sajtónak, szóval mindenkinek, aki gyűjtéssel hozzájárult az ő nemes hivatásuk számára egy ujabb szép nagy összegnek az összeteremtésére. Százötvenezer koronához jutottak a budapesti mentők megint. Az elszámolás rengeteg munkáját — mint budapesti tudósítónk jelenti — most végezték el s összeállították a gyűjtők névsorát. íme: Korona Auguszta főhercegnő gyűjtése 35.000 A házfelügyelőké 31.000 A székesfővárosi iskoláké 26.000 Vendéglősök, kávésok, főpincórek gyűjtése 14.000 A kereskedők perselygyüjtóse 13.000 A munkásság gyűjtése 12.000 Hatóságok, pénzintézetek és a helyőrség katonáié 7.000 A fővárosi hölgyek perselygyüjtóse 5.000 A rendőrség gyűjtése 2.000 Más kisebb gyűjtések és adományok 5.000 Összesen: 150.000 A gyűjtés nagy munkája és adminisztrálása természetesen pénzbe, sőt sok pénzbe kerül, amennyiben a költségek valamivel több mint harmincezer koronát emésztenek föl. De még igy is tekintélyes összeg marad a budapesti mentőknek. A gyüjtósbon körülbelül ötvenezreit vettek részt. Látható ezekből az adatokból, hogy mennyire támogatja a budapesti társadalom a mentők munkáját. Budapest után Szeged következne, ámde a mentők honorálását illetőleg, egyáltalá_n nem következik. Nem következik pedig azért, mert a szegedi társadalom szinte kiáltó közönyősséggel viseltetik a mentők roppant munkája iránt. Ezt azonban csak ott mondják, ahol többek közt — a mentők ügyeit is intézikSzegeden városi cimmel és jelleggel fölruházott mentők vannak, akik tulajdonképen nem is mentők, hanem tűzoltók és mentők együtt• ^ mentésért azonban nem kapnak egy krajcár4 sem, sem a társadalomtól, sem a várostólAzaz, hogy mégis: a városból a tűzoltók ame°' tós munkájáért minden esztendőben husz 0 rónát kapnak, de ezt is nagylelkű jutalom mén. Gyűjtésről pedig szó sincs. Ezt nem °n' gedik meg a fórumon, ahol azzal érvelne"'