Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-05 / 53. szám

6 DELMAGYARORSZAG 1911 március 2 1911 ban válaszolt az interpellációra. A kormánynak sikerült biztosítani az ország kvóta szerint való részesedését s a megállapodásnak, mely e tekintetben a haditengerészet vezetőségével létrejött, érvényt is fog szerezni. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) A Ház a választ tudomásul vette s az elnök az ülést félháromkor berekesztette. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Március 5, vasárnap d. u.: A halhatatlan lump. „ 5, „ este: A bor, falusi történet. (Páros '/j bérlet). A Kesztler-párral. „ 6, hétfő: A medikus, életkép. (Páratlan »/,-os bérlet.) „ 7, kedd: Lotti ezredesei, operett. (Páros '/,-os bérlet.) „ 8, szerda: Lotti ezredesei,operett. (Páratlan 2/3 bérlet.) „ 9, csütörtök: Csiky László jubileuma alkalmából :Othelló. (Páros »/3-os bérlet.) „ 10, péntek: Cigányszerelem, operett. (Páratlan V,-os bérlet.) „ 11, szombat: Jómadarak, operett. Bemutató. (Páros 2/3-os bérlet.) „ 12, vasárnap d. u: A zsába, bohózat. „ 12, „ este: Jómadarak, operett. (Páratlan s/s-°8 bérlet.) „ 13, hétfő: Jómadarak, operett. (Páros '/t-OB bérlet.) „ 14, kedd: Sárga liliom, vidéki történet. (Páratlan 2/,-os bérlet.) „ 15, szerda: Aranylakodalom, látványos színmű (Páros */,-os bérlet.) „ 16, csütörtök: Váljunk el, vigjáték. (Páratlan V,-os bérlet.) „ 17, péntek: Becstelen, drámai játék. (Páros 2/,-os bérlet. „ 18, szombat: Becstelen, drámai játék. Páratlan '/3-os bérlet.) „ 19, vasárnap d. u.: A muzsikus leány, operett. „ 19, „ este: Becstelen, drámai játék. (Páros VJ-OS bérlet.) Köriig és Fichtner. Elmondotta Koller Ferenc. Koller Ferenc, a szabadkai zenekonzervatórium kiváló tanára, aki osztatlan nagy sikerrel működött közre a szegedi honvédzenekar szombati szimfónikus hangversenyén, Kőnig Péterről és Fichtner Sándorról nyilatkozott a Délmagyarország munkatársa előtt. Annál érdekesebb és értékesebb ez a nyilatkozat, mert Koller alaposan ismeri Szeged zenei életét, s Huszonöt-harminc évvel ezelőtt itt nyerte az első zenei oktatást és azóta is nagy figyelemmel kisóri a város muzsikális életének minden mozzanatát. Nyilatkozatából nagy elismerés szól, de azt nyomban követi a szakértő művész alapos, dicsérő kiritikája is. — Végtelenül kedves emlékek fűznek Szegedhez. Mint tiz éves fiu itt kezdtem elsajátítani zenei ismereteimet. Néhai Erdélyi Ignác — Erdélyi Kálmán cigányprímás bátyja — és Daubrawszky Viktor voltak a mestereim. Azt hiszem nem lesz szerénytelenség felemlítenem azt is, hogy mindjárt az első évben a várostól egy hegedűt kaptam ajándékba a vizsgán. Mindig kellemesen gondolok vissza erre az első elismerésre és később is, amikor az érettségi után Hubay mesteri keze vezetett, mindig elérzékenyültem, valahányszor megláttam Szeged város ajándékát: a falon lógó, ereklyeként őrzött hegedűt. — Azóta harminc esztendő mult el. Talán beigazoltam, hogy a város nem méltatlan emberre pazarolta az elismerését. Most, hogy újra az én kedves, régi Szegedemet üdvözölhetem, öröm fog el, mert ismét közvetlen meggyőződést szerezhetek arról a nagy haladásról, amelyet ennek a városnak zenei élete fölmutathat. Csak a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozhatom König Péterről, aki nagy muzsikus és szervező képesség. Ma délelőtt végig hallgattam a zeneiskola zenekari próbáját. Egyenesen fényes dolgot produkál az a kis zenekar. Persze ebben nagy érdeme van Draubrawszkynak is, a kitűnő mesternek. () vezeti a zenekart, a dirigálása elsőrangú. Fichtner Sándor, a honvédzenekar karmestere, régi jó barátom. Mint elsőrangú dirigenst, régen ismerem már. Maga az a körülmény, hogy Fichtner és König annyira pártolják a magyar szerzőket — nálam formálisan kikötötték, hogy magyar szerző munkáját adjam elő — ritkaság számba megy. Ismerve a mi kozmopolita muzsikusainknak ellenszenvét a magyar zene iránt, egyenesen csoda, hogy ez a két német nevű ember ennyire szivükön viselik a magyar muzsika sorsát. Amikor délelőtt eljátszottam előttük koncertdarabomat, Szentgály gyönyörű alkotását, König boldogan kiáltott föl: — Hála isten, megint egy magyar szerző, akivel délután sikert érünk el. — Tudvalevő dolog, hogy a művészemberek általában marják egymást. Épen ezért ennek a két embernek szívvel, lélekkel való jó barátsága, minden irigység nélkül való produkálása tiszteletet érdemel, az Magyarországon szinte példa nélkül való. — A szimfónikus-hangverseny jelentőségét más városokban nem ugy fogják föl, mint Szegeden. Másutt ezekről a hangversenyekről egyenesen kizárják a magyar szerzőket és Beethovent, Mozartot, Haydut kultiválják. Itt, Szegeden König ós Fichtner minden igyekezettel azon vannak, hogy magyar művészek müveit mutassák be. Igazán boldog és büszke lehet Szeged, hogy két ilyen jeles muzsikusa van. König ós Fichtner minden érdek nélkül, szívvel és lélekkel kultiválják a magyar zenét és ezzel terjesztik a kulturát. — Fichtner Sándoron kívül csak két katonakarmestert ismerek, — Bachót és Fricsáryt — akik nem büszkélkednek azzal, hogy folyton leszólják a magyar zenét, a magyar szerzőket és örökösen idegen szerzők neveivel dobálódznak. Fichtner azok közé a muzsikusok közé tartozik, akiknek legnagyobb érdemük, hogy megkedveltetni igyekszenek a magyar közönséggel a magyar zenét. — Amikor én a szegedi zeneiskolába jártam, akkor a növendékek száma húsznál alig volt több. Azóta ez a szám megtízszereződött Kőnig Péter igazgatása alatt. Ez is igazolja König Péter nagy talentumát. Ez a csupa szivember mindent elkövet a zene kultusza érdekében. Hiszen jórészben neki lehet köszönni, hogy fölépül az uj zenepalota. — A szegedi zenei élet fejlődése igazán összenőtt ennek a két kiváló embernek a nevével. * Kesztlcrék. Kesztler Ede és Kápolnay Juliska régi kedves ismerősei a szegedi közönségnek, ami minden bizonnyal nagy mórtékben járul ahoz a szeretetteljes, lelkes fogadtatáshoz, amiben ma este ismét része volt az aradi szinház e két derék, tehetséges tagjának. Ma nehéz föladat megoldására vállalkoztak — tudjuk, hogy nem először — Rostand A sasfiók-jában játszották el a két legkiválóbb szerepet: Kápolnay Juliska a herceget, Kesztler Fiambeaut. Kesztleróket hatalmas nehézségeken segiti át részint könynyedséggel, részint sikerrel a nagy intellektusuk, amit nagyon szeretünk, nagyon becsülünk ebben a két rokonszenves emberben. Azt hisszük, ma Kesztleró a teljesebb siker pálmája, aki francia Fiambeaut játszott, minden izében franciát, az angyalát. Egy-egy szavát, mondatát nem értettük ugyan jól, de ennek a Flambeaunak megbocsátjuk ezt. Kápolnay Juliska játékán látjuk, élvezzük a meggondolva, a tudatosan alkotás erős logikáját, de ez a szerep túlmegy azon a határon, ameddig ő fizikumával győzi. Az előadás többi részében olyan hibákat találtunk, aminőket eddig nem. Sok helyt akadozó, döcögő volt és amit awagrami jelenetben a haldokló és mindenfólekép névtelen hősök csináltak, az legalább is tiszteletlenség a darab és a közönség iránt. Nem szeretnők, ha ilyesmi még egyszer előfordulna. * Szimfónikus hangverseny. A szegedi tisztviselők otthona szombaton délután rendezett szimfónikus hangversenye nagyszámú és előkelő közönséggel töltötte meg a Kass-vigadó Otthon-termét. A közönség feszült figyelemmel kisórte a műsor miuden számát ós ragyogó szemekkel élvezte a zene szivet-lelket gyönyörködtető akkordjait. A szimfónikus hangversenyt Mendelssohn legnagyobb és legragyogóbb hangszerelésü Hebridák-nyitánya vezette be. Majd Bach—Fichtner Preludium ós Fugáját adta elő a szegedi honvédzenekar. A Preludium, melyet Fichtner Sándor karnagy szerzett Bach Fugájához, nagyarányú polifon mü, mely a zenekar harmonikus összejátszásával azt a hatást éri el, mintha egy hatalmas orgona hullámozná bugó hangjait. A fuvókar markáns játéka után a szordinált vonósok játszása dominál, mely a zenemüvet frappánsan be is fejezi. A rövid Fuga után Bach Preludiuma ragadta el a közönséget. A hangszerelés brilliáns elkészítése ós a reprodukáló zenészek preciz játéka teljes egészében elénk varázsolta a zeneóriás Bachot. Szent-Gály miskolci zeneiskolai igazgató gyönyörű Elégiája és Bölcsődala Koller Ferenc hegedűművész érzósteljes ós meleg játékában impozáns hatást ért el. Az Elégia, mely a Rákóczi-nóták magyaros stílusával ós a modern hangszerelés sikeres összeegyeztetésével, nemes ós egyszerű tónusával klasszikus számba menő zenemű. Mig a Bölcsődal zenei nipp, mely könynyed, érzésteljes, elragadóan finom melódiájával rendkívüli hatást ért el, úgyannyira, hogy az előadónak meg kellett ismételnie. Koller Ferenc az előadó hegedűművész fényesen oldotta meg a föladatát. Ugy az Elegiában, mint a Bölcsődalban széles és nemes kantilénájával brillírozott. Sajnos a szombati hangversenyen csak gyönyörű hangszerkezelósót, jól alkalmazott széles gesztusait és virtouz biztos hangfogásait élvezhette a közönség, mert teljes egészében, nagyarányú művészetét, nagy méretű klasszikus zeneműben a műsor rövidsége miatt nem mutathatta be. A zenedélután slágere König Péter szegedi zeneiskolai igazgató szimfóniája volt. A honvédzenekar remok összjátszásban, premierként adta elő König hatalmasan fölépített zenemüvét. A szimfónia négy részből áll. Az egészen tiszta magyar motívumok az uralkodók. Az első az Andante, Allegrettó con mottó, mely ragyogó hangszerelésével és nemes pátoszával tündöklő a maga nemében. Legnagyobb méretű az Adagié (Gyász-induló), mely Beethoven-féle hangszerelésével, de modern fölfogásával visszaadja a temetési gyász összes fájdalmas nüánszait. A Scherzo és Multo vivace zenei humor, mely könnyed játszi akkordjaival, futkározó hanghullámaival teljesen kifejezik a zenemű invencióját. A Finale, Allegro con fuoco hatalmasan fölépített rondó, melynek a réz fúvók adják meg a patinóját. A Szimfónia a Finale hangos akkordjaival ért véget. A nagyszámú intelligens közönség a zone nemesítő hangjai után, néma gyönyörrel mozdulatlanul ült a helyén, csak percek multán zúgott föl a jól megérdemelt, dörgő taps. (sz-m.) * Schaw és a „sztrájktttrő" SlinkeS' peara. Shaw, az élő angol irók legkiválóbbika fölolvasást tartott Londonban. Szatirikusán emlékezett meg arról, hogy az angoloknak még Londonban sincs nemzeti színházuk. Érdékesen nyilatkozott Shaw Shakespeare-ről. Ki' jelentette, hogy anyagi kérdésben sztrájktörőnek tartja Shakespearet, mert amikor Sha*' pénzt kért a darabjáért, mindig azt a felelete" kapja a direktoroktól: „Annyit nem adhatokElőadom Shakespeare egyik-másik darabját és egyáltalán nem fizetek érte semmit!" Az nng0" lok nem színházlátogatók, — fűzte továbbNem mintha nem járnának soha színházba, <'e hiányzik minden érdeklődésük a szinház irán"Soha nem tapasztalta, hogy a politikusod1