Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1911-03-04 / 52. szám
1911 március 4 DELMAGYARORSZAG 3 betöltésénél. A devizaüzlet megosztását követelhetné az ellenzék, de egyelőre megelégszik azzal, ha a devizaüzlet arányosítását követeli a bécsi és budapesti főintézetek közt. Módositványt nyújtott be, hogy a saját záloglevelek vétele és eladása vétessék föl a bank üzletkörébe. (Helyeslés a baloldalon.) Félegy órakor Holló Lajos tiz perc szünetet kért. Szünet után Polónyi Géza visszavonja tegnap bonyujtott módosítását s változtatott formában az elnök tegnapi nyilatkozatához alkalmazkodva újra kiterjeszti. Bakonyi Samu módosítást nyújt be az iránt, hogy a paritás a bank vezértitkári állásának betöltésében is érvényesüljön. Wickenbnrg Márk gróf előadó válaszolt a szakasz ellen fölmerült észrevételekre. Polónyi Géza igazította még helyre az előadó által félreértett szavait s a Ház ezután a szakaszt a pénzügyminiszter stiláris módosításával megszavazta. (A második szakasz.) A második szakasznál Polónyi Géza hosszasan fejtegette a közraktárjegyek ós a közraktári intézmény fontosságát. A közös bank egészen kirekeszti üzletköréből, holott alapszabályai ezt az üzletágat is felölelik, a kisbirtokosságnak nagy érdekei fűződnek hozzá, hogy ne legyen kiszolgáltatva a mesterséges árhullámzás eshetőségeinek. Franciaországban külön törvény teszi kötelességévé a banknak a közraktári intézmény szervezését és föntartását. Az elnök figyelmezteti Polónyit, hogy a kérdés ilyen részletes tárgyalása nem tartozik a bankstatutum körébe. Polónyi Géza ezután határozati javaslatot terjesztett be, hogy a kormány intézkedjék a közraktári jegyek kezelése dolgában ós tegyen erről jelentést a Háznak. Lukács László pénzügyminiszter kijelentette, h°gy a közraktári intézmény szervezése nem az fi, hanem a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik. De ez a kérdés a bankstatutummal kapcsolatosan meg som oldható. Lovászy Márton a Ház határozatképességének megállapítását kérte. ,A jobboldalról nagy méltatlankodással fogadták ezt a kérelmet. — Hiszen öten vannak! Lopják az ország Pénzét! Mit komódiáznak — kiabálták az ellenzék felé. Az elnök elrendelte a képviselők mogszámlá'ását s miután kiderült, hogy csak hatvanhaton v«nnak, felfüggesztette az ülést. Lovászy aztán ,a iobboldali képviselők kapacitálására elállott indítványától. . A Ház ezután a második szakaszt változatelfogadta. A delegációs tárgyalások belejejsése. Budapestről jelentik : A delegációs tárgyalásokat valószínűleg még szombaton sikerül ^fejezni. A magyar delegáció péntek délim Zichy Ágost gróf elnökletével tartott "lésén általánosságban megszavazta a hadügyi költségvetést. Az ülésen Soltjmossy ydon báró fölszólalása után Holló Lajos fogmikozott Tisza István gróf beszédének azZal a részével, mely \z általános, titkos választói " " " fölsői í?gra vonatkozik. Ezzel kimerült a fönöt - ok sora- Hoffmann Hugó osztályvá aí Áalaszolt az egyes fölszólalásokra ós fequ7Pli\ hangsúlyozta, hogy az államok a a ver Kezesi verseim éhen ez az állam veszti - • r • az állam veszti ver kezesi versenyeben ez, dja a non el az első csatát, amelyik mww gzaVázása posmmust. A költségvetés »' ® l4gb0» s "tán hozzáfogtak a réwletej, ta ^ be az Hegedűs Loránd előadó lefejezték az egyes tételeket. Fél ny0]c^Ilhet51eg ®ég érdemleges tárgyalást. R®™®delegáciö üzeszombaton meglesz azosztraico« & 5dnek. nete s a tárgyalások teljesen beiej x. Ml* Londonból jeMcgsznvnxták a hétéin"1- 5rt5k5n este lentik: Izgalmas ülése volt cs ^^ tartot. az angol alsóháznak. A vétóbú ^ tijsenejry óra ták a második szavazást, ^ ég kérte Mán fölállott Asquith mto™1®J® ^erialn a vita berekesztését. Először ^ ^ szavazatjavaslata fölött szavaztak és az < • ^ vótóbiDt tal 244 ellen elvetették. g43 pUen második olvasásban 168 szavazatim elfogadták, GYORSJEGYZETEK Különös a szoknyanadrág tragédiája, Addig mondták a szoknyának, hogy bukj el, mig elbukott a nadrág. * Egyébként az egészből megint az derült ki, hogy nem lehet szoknyát meg nadrágot egy kalap alá venni. * Haragszik az egyház az uj divatra. Igaza van. Üdvözülni ezen a földön nem lehet, csak szoknya-nadrág nélkül. * Legkeresztényibben, legószrevehetőbben a'szegedi mészárosok üdvözölték a böjtöt. Fölemelték a hus árát. Bizonyos, hogy ez a legjobb kényszer a bőjtölésre. Igy igazán muszáj böjtölni. * Szegeden napok óta dőlni akaró házakat kutattak. De a kutatást hirtelen abbahagyták. Mert annyi dőlni akaró házat találtak, hogy a kutatók élete kétségbeejtően veszedelembon forgott. * A Bemstein darabját a tüntetői emlegetik legtöbbet. Minden este azzal a kiáltással rohannak a rendőrök elől: Utánam! * Hanakó, a japán színésznő társulatával föllép a szegedi színpadon. És akkor bebizonyítja, hogy az ő színészetük mellett a mi színészetünk — ázsiai. Giesswein Sándor a leánykereskedelemről. (Saját tudósítónktól.) A müveit társadalom legválogatottabb eksztraktuma fogott össze annak az ocsmány, de végeredményében fontos szociális kérdésnek a csökkentésben és megszüntetésben megnyilvánuló megoldásához, amit leánykereskedéssel jelez a köznapi forgalom. Törtónt pedig ez Európa minden nyugati államában ós Északamerikában, ahol a leánymentö kezek a leánykereskedés elleni nemzetközi egyesülés intézményében forrtak össze. Egyes országok fővárosában fiókegyesületeket alapítottak és a kórdós alapos tanulmányozása mellett gondoskodni igyekeztek az óvintézkedés módjáról. S ha ma már, tiz-tizennógyóves buzgó, de igazság szerint sohasem elegendő anyagi javak hiján lévő munkálkodás után valami csekély csökkenés tapasztalható is, a siker legföljebb annyiban észlelhető, hogy a nyilvánosságra kevesebb eset kerül. Kétségtelen, hogy a vakondok módjára dolgozó emberkereskedők tovább űzik, több-kevesebb szerencsével, utálatot keltő mesterségüket, csakhogy — több óvatossággal és nagyobb raffinóriával. A hungarák ára még mindig elég magasan áll a nemzetközi leánypiacon. Eltűnésük, fölfedezetlenül maradt és különféle kombinációra okot és alapot szolgáltató mücsábitások, hirtelen elutazások napirenden vannak. Nagy hiba: a társadalom érzéktelensége, a leánynevelés hiányossága, az e célra rendelkezésre álló összeg csekélysége ós a büntetésnek sohasem elegendő nagysága. A kis eredmény, végre mégis csak eredmény s fokozza a magyar egyesület ambícióját, amely nem szűnik meg hadakozni a huszadik század virágzó rabszolgavására ellen. Érdekesnek találtuk összeszedni a véleményeket, tapasztalatokat a leánykereskedelemről ép ugy, mint a védekezésről. Hoszszu, kitartó munka árán három ragyogóan egyéni forrásból merítettünk adatokat s "azokat megjegyzések nélkül helyezzük egymás mellé vagy állitjuk őket szemben egymással. Megszólalnak hasábjainkon: a küzdők a leánykereskedelem ellen, a börtönviselt nyugalomba vonult leánykereskedő és egy, akit eladtak ós átélte a hungarák szenvedéseit. (Giesswein Sándor pápai prelátusnál.) A magyar leánykereskedés elleni egyesület agilis elnöke Giesswein Sándor dr kanonok, pápai prelátus, a százkezü, ezerszemű emberbarát, részese minden értékes ós horderejű társadalmi mozgalomnak. Nagy munkálkodás közben, lekötelező szivélyességgel fogadott. — Melyek azok az ujabb eszközök és módok, amelyeket hazai egyesületünk a leánykivitel és belföldi kereskedés ellen is kifejt? Mutatkozik-e észlelhető eredmény és milyen tervekkel foglalkozik az egyesület? — ezeket a kérdéseket intéztük a magyar közélet kiváló egyéniségéhez. — Az egyesület, amelynek élén állok, tulajdonképen magyar csoportját alkotja a nemzetközi egyesületnek s mint ilyen állandóan öszszeköttetósben állunk a központtal. Az időközben megtartott kongresszusok alkalmával egybe hordjuk a világ minden részéből tapasztalatainkat, gondolatainkat és a kongresszusok határozataihoz képost irányítjuk akciónkat. A rendelkezésünkre álló módok: a rendőrségekkel való gyakrabbi és állandó összműködés, a helyszerzők ellenőrzése és a vasúti állomásokon való szigorú felügyelet. Kétségtelen, hogy amióta mentési munkálataink ilyen három védekezési móddal gyarapodtak, legalább is több lelketlen egyén került az igazságszolgáltatás kezébe. Hogy kevesebbedtek-e az esetek, erre felelni nem tudok, itt már a mi agilis titkárnőnk, Latinovics Róza asszony nyújthat önnek részletes fölvilágosítást. Mert hiszen, ha kevesebb eset jut tudomásunkra, ez még nem jelentheti azt, — ugy-e bár — hogy ez egyenértékű a csökkenéssel? Az bizonyos, hogy amióta a kétes ekszisztenciákat jobban szemügyre veszik, a vakmerően űzött lélekvásárlás korlátozást szenved, a mi őszinte örömünkre. — Ezelőtt mintegy két héttel, egyesületünk nagyjelentőségű határozatot hozott. Tervezzük egy leány-menhely fölállítását, ahol minden segítségünkre szoruló támogatásra és istápolásra talál. Támogatást kértünk a belügyminisztertől és ha meg lesz a menházunk: veszendő és elveszített lelkek a posványból fölemelő tárt karokra, igaz vigasztalásra, komolyan életmentő környezetre találnak. Bizunk a társadalomban, hogy a menhelyet megalapítani föntartani egyaránt segítségünkre lesz. (A titkárnő beszél.) Giesstvein Sándor dr, kanonok és elnök szíves ajánlatára fölkerestem az egyesület agilis és lelkesen munkálkodó titkárnőjét a budapesti Rákóczi-ut 11. szám alatt levő ifodájában. Érdeklődésemre Latinovics Róza urnő a következőket mondta el: — Az elnök ur, őméltósága által emiitett leánymenhely eredménye elé a legnagyobb várakozással tekintek. Kérvényünk most érkezett a belügyminiszter ur élé, aki kétségtelenül olyan összeggel fogja támogatni humánus célunkat, amely minél szélesebb körben való munkálkodásunkat lehetővé teszi. Az összeg nagyságától függ, vájjon esetleg a fővárostól kapandó ingyen telken épitkeznénk-e, vagy pedig egyelőre Budapest csendes helyén, valahol, bérelnénk-e megfelelő házat. — Angliában és Norvégiában vannak női menhelyek, ahol épen olyan névtelenül jelenhetik meg az élet vagy az ember üldözöttje, mint amilyen névtelenül lehet a gyermekmenhelyek forgó ablakába elhelyezni a megmentésre szánt csecsemőgyermeket. Senki sem kérdi a menhelyet kereső nőtől, kicsoda és honnan jön. Olyannak készül-e a budapesti intézet is — kérdeztem — s nyitva fog-e állani minden nőnek. — MI szerényen kezdjük és egyelőre kizárólag az utca és alantas helyek JápYirágainftfc