Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-31 / 74. szám

4 DELMAGYARORSZAG 1911 március 31 SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Március 31, péntek: Hamlet, Pethes Imre vendégfelléptével. (Páros 8/,-os bérlet.) Április 1, szombat: Kisértetek, Pethes Imre vendégfelléptével. (Páratlan '/» bérlet.) „ 2, vasárnap d. u.: A muzsikuslány. n 2, „ este: Makrancos hölgy, Pethes Imre vendégfelléptével. (Páros V,-os bérlet). * Kísérletek. A kísérleteket egy egyébként tisztességes betű, a lö betű választja el a kísértetektől. Minthogy pedig a szegedi közönség jó és türelmes, ünnepléseket rendez, hogy ezzel vigye be a közönséget a színházba, amikor az erre hivatottak az ötletek egyensúlyáról lepottyantak. Könnyen érthető tehát, hogy a művezető dátumot tévesztett, ma este kísértetbe esett és kísérletezni kezdett. Rosszul tette, ha őt most folyton kisértetek bántják, azért nem kell kísérleteznie az istenért. Vagy ha kísérletezik, ne este félnyolc után tegye, amikor nemcsak meghívottak ós potyajegyesek vannak a színházban, hanem egypáran olyanok is, akik fizettek. Tehát: Danilót Lugosi játszotta, ez a rokonszenves drámai szinész. Kór, hogy sok tekintetben jogosait becsvágya ilyen ballépésre sarkalta. Nem tud énekelni, operettet játszani, darabos és színtelen volt. Megbocsáthatatlan bűne a művezetésnek, hogy nem volt annyi erélye és a dologhoz értése, hogy kísértetbe ne ejtse ez a kísérletezés, amelyet elsősorban neki kellett volna megakadályoznia. A címszerepben végre Lcndvay Mici jutott nagyobb és rendesebb szerephez. Róla már több jót írhatunk. Különösen a tánca volt graciózus és tetszetős. Évközben kellett volna inkább foglalkoztatni. Az előadás többi részében példásan fegyelmezetlen volt. Ha igy folytatódik, rövidesen fölszedetheti a város a székeket és fehér asztalokat teríttethet a nézőtéren. Akkor aztán játszhatunk együtt, majd elválik, ki győzi, ki tudja jobban. Addig a legerólyesebben tiltakozunk a kabarézás minden neme ellen. Külön megemlítjük még Nagy Arankát és Sümegi Ödönt, akik komoly készültséggel, nemes igyekezettel akarták a mai kísérletek sorozatát elfogadhatóvá tenni. Mindhiába nem sikerült. * Operai díszelőadás a yycrniekszaiiatórium javára. Sok emlékezetes színpadi estére tekinthet vissza a szegedi szinház és azok sorát most gyarapítani készül a Zichy János gróf vallás és közoktatásügyi miniszter kormányzata alatt álló gyermekszanatórium egyesület, midőn magasztos gyermekvédelmi céljai javára április tizenharmadikán és tizenötödikén monstre operai díszelőadást rendez a szegedi színházban. Ünnepeit művész nagyságjaink közül e két estén B. Sándor Erzsi, Szoyer Ilonka, Hajós Böske, Ssékelyhidy Ferenc és Márkus Dezső fognak egy minden részletében értékes és nagyarányú operai diszelőadást szolgáltatni. Szinre fog kerülni első este Puccini hatalmas zenéjü operájának, Pillangó kisasszony-n&k első fölvonása B. Sándor Erzsi és Székelyhidy Ferenc fölléptével; a DewereV-nek két fölvonása, benne nagy hangversenynyel, melyben Arditi hires csókkeringőjét zenekari kísérettel fogja B. Sándor Erzsi énekelni; Szoyer Ilonka pedig Masnet Manon-\émak hires Cavottójót és Auber kacagó dalát énekli. Második este az örökbecsű Hoffmann meséi fog szinre kerülni. Ez estének fő érdekessége lesz, hogy az első fölvonásban a babát B. Sándor Erzsi énekli, mig a többi fölvonásban a női főszerep Szoyer Ilonkáé lesz. Hoffmnnt Székelyhidy, az Opera jeles tenoristája énekli, ki ezúttal először mutatkozik be Szegeden. A második fölvonás hangversenyének érdekessége lesz, hogy B. Sándor Erzsi zenekari kísérettel Donisetti Linda-ját fogja elénekelni, Lázár György dr, polgármesterhez kérelmet intézett a gyermekszanatórium kormányzósága, hogy az impozáns két előadás helyárait megfelelő módon állapítsa meg. Kétségtelen, hogy Szeged társadalma sietni fog a minden tekintetben nagyszabású operai előadás jegyeinek megváltásával annak a gyermekvédelmi célnak is szolgálni, amely Szeged hazafias közönsége körében mindig élénk visszhangra talált. * A jővő színdarabja. Frohman newyorki impresszárió néhány érdekes nyilatkozatot tett egy ujságiró előtt az amerikai színházi közönség ízlésének múlandóságáról; közben tanulságos képet nyújtott a jövő drámájáról, ahogy azt egy newyorki színházi szakértő elképzeli. „A hires háromszög férj, feleség és szerető vonalaiból túlélte magát. A jövő drámája ugyan tárgyalni fogja a férj ós feleség szótválását, de már nem a szerető lesz az, aki a házastársakat szétválasztja. Uj nagy motívumot fognak föltalálni. A jövő színműje fog ugyan a szerelemmel foglalkozni, de nem a szerelmesekkel. Amit az amerikai közönség követel ós amit én keresek, az az emberi dráma. De ezenkívül nagy előszeretettel viseltotem a tolvajdrámák iránt ós legközelebb uj darabot adatok elő ebben a zsánerben. A közönséget nagyon érdekli a tolvaj fejlődése ós megjavulása a szerelem segítségével" . . . Mindenesetre furcsa a jövő izlés. * Emőd Tamás verseskönyve. Ernőd Tamás nagyváradi ujságiró, az ismert fiatal poéta, most bocsátotta ki az előfizetési fölhívást, legközelebb megjelenő első verseskönyvóre. A könyv diszeit ós a címlapot Balog István rajzolja és a Nagyváradi Napló nyomdája állítja ki. Ugyanott rendelhető meg három koronáért. Nem szabad szaladni! Elkaptam ezt a kiáltást a Stefánián, ahol most nagyon mozog az élet s a tavaszodó fák között fantasztikus fehér, piros, meg sárga virágok tünedeznek föl: gyereksapkák. Elkaptam s ahogy vittem tovább ezt a kiáltást a fülemben, kióreztem a muzsikájából, hogy milyen pocsékká tud tenni a napsütés, a jó idő, a meleg március minden morált, illemet, komolyságot s mindent, amit szigorú arcú bácsik súlyos meghatottsággal fegyelemnek hívnak. Tudniillik ez a kiáltás egy nagyocska fiúnak meg egy nagyocska leánynak szólt, akik az apjukkal akkor fordultak be a Stefániára (a fiu természetesen a vaskerítésen keresztül követte el ez a befordulási) s elkezdtek szaladni befelé a homokos uton. Szaladtak, ugrándoztak, mint kis táncos istenek, akik nem olvasták Nietzschét, a táncszeretöt, de a még táncszeretőbb március, aki nem filozofál, hanem cselekszik, rákónyszeritette őket. No és ekkor az édesapjuk, egy cvikkeres, felöltős ur rájuk kiáltott: — Nem szabad szaladni! Ugy-e csúnya, ugy-e könyörtelen dolog, ugy-e igy csak cvikkeres urak cselekesznek, akik nem látják még a márciust sem, a nagy diktátort, a mindeneknek parancsolót'? Nem csúnya és nem könyörtelen dolog. Mert a cvikkeres ur ugy kiáltotta ezt a kegyetlen parancsot, hogy, ha nem lett volna bot az egyik kezében, akkor tapsolt volna hozzá és ha nem lett volna cvikker rajta és nem jártak volna mások is a Stefánián, utána szaladt volna fiának, leányának és nem mondom, nem cigánykereket vetve kiáltozta volna-e a világba: — Nem szabad szaladni ! Nem szabad ! Nem szabad Egyelőre azonban sugárzott az arca és rettenetesen örült, hogy se fia, se lánya nem hallgatott rája, hanem szaladtak, szaladtak, ugráltak Ó9 forradalniárkodtak, S a nemszabadján érzett, hogy azt a tavaszi öröm muzsikálta ki belőle, valami napimádé jókedv és önkéntelen csúfolódás azzal, ami hideg ós sovány, mint az élclapok angol misszei ós rosszmájú tanítói, akik a hidegségüket, soványságukat és a borzalmasan rossz májukat belekiabálják, beléfegyelmezik minden tavaszi mozdulni akarásba, táncos kedvbe és legártatlanabb örömbe is. Nem szabad szaladni! ahogy ez a kiáltás szaladt a gyerekek után, benne volt egy gyereknek maradt férfi tombohísa és kiérzett a kiáltásból, hogy bocsánatot kór az elhangzásáért, hiszen érzi a lehetetlenségét, a sötétségét a neraszabadnak. S a gyerekek, ó a gyerekek megbocsátottak, mert meg se hallották s ha meghallották is, a lábuk vidám, vivace szedegetése visszafelelte a nemszabadra 8 nemlehetet, visszakiabálta a muszájt, amely elől nem lehet — elszaladni. Mert persze, hogy nem illik szépen vasait felöltőbe öltözöl nagyocska uri fiúnak szaladni, rendetlenkedő' (csak nagyobb rendetlenségek ne akadnának ebben a szomoruságosan megcsinált világban!) és nem szabad táncrenden kivül táncmozgásokat végeznie a húgának sem, de hát ki feU nyugodtan, előkelően sétálni a Stefánián, mik°r mostanában kezdi végre állandósítani mag8' Szegeden a márciusi jóidő és az ember méí gyerekcipőben jár? S ki fog megállani a non1' szabadra, mikor a kiáltója szomorodna el let" jobban, hogy az ő gyerekei még a tavaszba" még a napsütéses Stefánián is kimértek, elő' kelőek ós rajtuk van az illem rettenetes sp'e' enjo? Hiszen a március jelenthet akármit' latin szótárban, de az életben mozgást, lendük' tet jelent, kitörést, elevenséget, energiát, mi" dent, ami indul, ami kezd, ami nem hezité' nem fontoskodik, hanem cselekszik és örül' i cselekvósnek, örül nem tudja minek és szaW nem tudja hova. S amint ez a kiáltás, oz a nevető, kalapj dobáló nemszabad jön az emberrel befelé városba, minden íilozofálgatás nélkül szitut8, lisztikusan nagyszerűvé szépül. Eszébe juttat! az embernek azt a tömérdek másmilyen, goruan értelmozett nemszabadot, amit a kff molyság, a szigorúság pontifekszei próbált8 odakiabálni a szaladó, az örülő, a márci"' emberiségnek. S mit nyertek ezek a sziget komolykodó hatalmasságok? Az emberiség ladt tovább, kergette a nagy muszáj, par8' csolt neki a március, a mindenek diktátor' És lett fizika a megégetett Galilei elveiből, csillagászat a kinevetett Kepler számításai lett diadalmas muzsika a megkövezett Wag fölfogással, lett március tizenötödike a P®tl „bolondság"-aiból ós lett modern művészet den menydörgő nomszabadnak ellenére is. ban mélységesen bölcs kiáltás volt a Stefá"1' ez a nevető nemszabad, amelyik nem harw dott, amiért nem volt foganatja. Mert 1,1 kellett boszankodnia a hiábavalóságán, ^ ahogy kellett volna, ha. komolyan m"8' dott volna. Mert előre is tudta, hogy föld belefordul a márciusi konstellációba, » agyő higgadtság és vasőltözetü, páncélos p molyság. Ami a Stefánián törtónt, kicsin)"1, M>or 1911 m Ugi y (Saját árakor í rendőrfőt ttiunkapá; barátja, Párti kép tudatja v "yen tart bak egy Párti Ká azonnal •nely kin csütörtök veszett. , Ugrón bán", Ug, Jött föl E kedvű, él 's nevezti a kedélye ben sem l,ey, lioj Sággal k kázár Ist szerdán i kávóházb szállóban csütörtök jevólen lt irta meg Azután e többen 1( Uogy a 1 Két ba kor kapt tartalma £ét eltitl selő kifej hogy a Mindössz jelenti öt iöbarát t iák. Azt Odaha: ®kik köí de nagy dolgokra tudott rámutatni ami most a tavaszt csinálja, ami szin® öltözteti a világot és örömmel itatja sziveket, olyan szaladásokból, olyan csele^ sekből lesz, amik abszolúte nem haUgot' senki nemszabadjára. És nagyon okos, aki ilyen fölösleges nemszabadokat nem kiált ^ föllebb tréfából, enyelgósből, mint ahogy | jókedvű faun odakiálthatna a tavaszi m"^11 mikor virítani kezd: — Nem szabad! nem szabad virítani! S aztán gyerekes örvendezéssel szakit""^ nimfájának az olsö virágot, mely azt vissza; nem lehet! és kibujt a napra. Pávait helynek királynő Azt jeler fonk: UÉ királynő kor eltá Termé Sása utá 2'ók, me fsának kevesebb foagát le PÜbb s racsom betegség s?erint I Játszott "ágek ér foent. Ej btttlen, i .. Usfltör .veknek Verette *>« i r. a lap f'k söt« el is fx N'yar J* törtö feltek íaban. j !>rim »ho fctio 6érk( C<