Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-30 / 73. szám

1911 március 30 DELMAGYARORSZAG 5 Árverés a hangárvárosban. — Egy repülőgép: harmincöt korona. — (Saját tudósítónktól.) Ahogy kitavaszodott., a rákosi repülőtelepen is megkezdődött az élet. Reggeltől estig sttrü kopácsolástól hangos a hangárváros. A hangároknak ugyan a fele sem maradt meg, a nagy faalkotmányok legnagyobb részét lerombolták, a tribünt, a diszkaput is szótszedték már, csak a magyar aviatikusok hangárjai maradtak meg: tizenhat egymás mel­lett. Keményen folyik a munka valamennyiben, a hosszú téli pihenő után lázasan dolgoznak az aviatikusok. Uj ötletek, uj remények, amik mind gyönyörűek igy tavasszal. Ki tudja, mennyi érik meg belőle az őszre ? Az első hangárban Svachalai különös alakú, csőrendszerü monoplánja pihen még, a másik­ban az Aero-Club részvénytársaság gépeit he­lyezték el. Három Blóriot-monoplán, köztük az a gép, amelyen Blériot Budapesten szállott föl. Az aeroplán vezetésére Adorján János vál­lalkozott, kijavította a megrongált alkatrésze­ket és naponként szép kísérleteket végez vele. A harmadik hangárban uj aviátikus dolgozik. Reiter Béla saját tervei alapján épített uj mo­noplánt. Négyszer volt künn a mezőn s már is számbavehető eredményeket ért el. Gépe vázá­nak csak két bordája van, amelyet a radiatör­vezetékok teljesen bevonnak. Itt van az ülés is. A üeimler-motor a gép elején van el­helyezve. A szárnyak s a farkfelületek Antoni­ette-tipusuak, de önálló számításon alapulnak. A mellette ióvő hangár Székely Mihályé. Szé­kely most, Párisban tartózkodik, ahol pilóta­igazolványt akar szerezni. Kolubányi önműködő stabilizátorral fölszerelt gépe húzódik meg a következő hangárban, sehogysem működött a motorja eddig s emiatt nem kísérletezhettek vele. A hatodik számú hangár szintén az Aero­Club részvénytársaságé. Kutassy Voisiu-biplán­ját javítják benne. A következő bódéban Bitt­ner összetörött gépe s más repülőgépek roncsai hevernek. A legszomorúbb Horváth tanár hang­árja. Teljesen kész gépe már régen .érintetle­nül áll a hangárban. Horváth valószínűleg Sohase ül már föl a monoplánjára, mert csa­ládja szavát vette. Szenzációja is van a repülőversenynek. A ki­iencedik hangárban Nizalovszky, egy lengyel nviatikus dolgozott szorgalmasan. Valami lehe­tetlen konstrukciójú gépet ácsolt össze s or­mótlan nagy szárnyakkal. A lengyel azonban jól tudott az emberek nyelvén beszólni, soha­sem volt pénzszükségben, mindig akadt hitele­se. Egy Beck nevü gépalkatrész-kereskedő yégre is megunta a sok üres ígéretet és csődöt kért az aviatikus ellen. Nizalovszky nem fize­tett, Beck nem engedett s az aeroplánját .'egy­szerűen elárverezték. És itt a szonzáció : a re­pülőgép, amelyért ezreket áldozott a készítője, harmincöt koronáért kelt el. . Déltájban összegyűltek az aviatikusok. Meg­nézték a gépet, de nyomban kijelentették : — Az egész gép nem ér egy krajcárt sem. Az a,katrószeket se lehet használni, tönkretettek Minden anyagot. Azután megkezdődött az árverés. Nagy hahota fogadta a kikiáltó szavát: — Öt koronái Már-már ugylátszott, hogy ezért a pár koro­dért kél el a gép, de Kvasz András, Zsólyi Mérnök volt kitűnő mechanikusa közbekiáltott: Hat korona! Még csak egy árverező versenyzott: Beck, a ^telező. Amikor végre rálicitált: harmincöt Lo­ío"a, Kvasz András savanyúan állott el: — Többet nem Ígérhetek, annyit so ér mog! Szóval: a repülőgépet harmincöt koronáért V«tte meg a - hitelező. Most azt som tudja, •hit csináljon a géppel: otthagyta a hangarban. Prodásy a következő hangárban épít. mono­"hiát, Kutassy gépe mellette van, Csermely Géza is mindennap kivontatja biplánját a ti­zenkettedik számú hangárból. A tizenharmadik bódéban Király, a Danubius hajógyár főmérnö­kének gépén dolgozik Possert pilóta. Létai testvérek hangárjában is erősen folyik a munka. Takács és Rajki az nsztalos-aviatikusok gépén most már csak Takács dolgozik, Rajki meg­unta a sok vesződsóget. Az utolsó hangár Gró aviatikusé. Antoinette-rendszerii gépével kí­sérletezik. Nagyobb és sok reményre jogosító újítással csak Adorján János állt elő. Teljesen uj farok­szárnyat készített. Az eddigi stabilis farok­felületet áttétellei mozgathatóvá alakította át s a magassági kormányt a faroksik fölé, há­tul helyezte el. Az oldalkormány is itt van el­helyezve. Lassan-lassan benépesedik talán nemcsak a repülőtér földje, hanem a levegője is. Khiien miniszterelnök a Pooi-szerződésről. — A kivándorlási tiizoííssg ülése. — (Saját tudósítónktól.) Napok óta legéle­sebb kritika tárgya a sajtó ellenzéki részé­ben a Pool-szerződés, amelyet Khuen-Héder­váry miniszterelnök a képviselőház elé be­terjesztett, Szerdán délután a képviselőház kivándorlásügyi bizottsága foglalkozott a mi­niszterelnök erre vonatkozó jelentésével és Khuen-Héderváry Károly alapos, minden ké­telyt eloszlató fölvilágositása után a jelen­tést elfogadta. A miniszterelnök fölszólalá­sában elismerte, hogy a Pool-szerződés nem a legideálisabb a mai alakjában, de ellen­kezést Iefegyverezően bebizonyította, hogy nagyobb eredményeket érni nem lehetett s garanciát adott arra vonatkozólag, hogy minden adandó alkalommal igyekezni fog a nehézségeket legyőzni és lehető legtökéle­tesebbé fejleszteni a megegyezést. Az ülésen, melyen Dániel Gábor elnökölt, Jakabffy államtitkár is jelen volt. Lévay Lajos báró előadó ismertette a magyar kiván­dorlás fejlődését 1898-tól kezdve, rohamos növekvését, a kivándorlás lebonyolításának ügyét, a kivándorlási törvény megalkotását és a Pool-szerződést megelőző törekvéseket, tárgyalásokat, azután magát a Ház asztalára letett javaslatot. Falkay Sándor utalt arra, hogy a falusi nép kenyérszerzés céljából megy Amerikába, azért gazdasági szempontból fon­tos a kivándorlás könnyítése. Tudomásul veszi a jelentést. Magyar Károly elfogadja a jelentést, csak a 4. szakaszt kifogásolja. Bor­nemissza Lajos csodálkozik azon, hogy a sajtó egy része a Pool-szerződést vehemen­sen támadta. Közvetlen tapasztalataiból tudja, hogy a felvidéki kivándorlás több­nyire tiltott uton történik s ennek káros volta nem szorul bizonyításra. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszter­elnök reflektál az elhangzott kijelentésekre. Örül, úgymond, hogy a fölszólalók mind javulást láttak a szerződésben. Utal arra, hogy a kivándorlók javarésze most már ismerőseihez, hozzátartozóihoz megy Ameri­kába, akik a helyi viszonyokkal tisztában vannak, akik eligazítják őket. Több érvé­nyesülést nem lehetett biztosítani a ma­gyar törvény intézkedéseinek külföldi, az országon kivül, más államokban levő ki­kötőkben, mint amennyit a szerződés bizto­sit s amennyinek a megszerzése hihetetlen nehézségekbe ütközött. Megnehezítette a tárgyalásokat az a bizalmatlanság, amelyet az északnómet- hajótársaságok tanúsítottak a kormánnyal szemben. Nem fogja el­mulasztani a szerződéses viszony javitását,, a kivándorlás megkönnyebbítését, amikor csak alkalom adódik rá. A fejpénz elenge­dése miatt nem érheti vád, mert hiszen aki egyszer Amerikába akar menni, azt nem tartja vissza ez a pár korona megadóztatás. Az amerikai magyar iskolák helyzetével is foglalkozott a miniszterelnök s kije­lentette, liogy a ifi agyar kormány ala­pit ugyan iskolákat az Amerikába került magyar családok gyermekei számára, de a legtöbbet elkerülik a gyermekek, mert a tanitók — jogtalanul — külön dijakat kö­vetelnek maguknak. Az amerikai angol iskolák pedig tudvalevőleg ingyenesek. A nagy távolság miatt nehéz ezeket a mizériá­kat orvosolni. A kivándorlói útlevelek ki­adásának kérdéséről is szólt. Az útlevél­kiadás meggyorsításáról csak a törvény meg­változtatásával lehetne intézkedni. A bizott­ság a miniszterelnök beszéde után a jelen­tést általánosságban és részleteiben tudo­másul vette. Grünzweig altábornagy afférje. — Súlyos támadások egy titkos jelentés miatt.-— (Saját tudósítónktól.) A kolozsvári királyi tábla a napokban tartott ülésében a tegnap nyuga­lomba vonuló Grünzweig Artúr altábornagy, volt nagyváradi hadosztályparancsnok egy rend­kívül érdekes panaszával foglalkozott. A tábor­nok panaszát a tábla, mint harmadfokú bíróság elutasította s ezzel megtagadta a magyar bíró­ságok segítségét ahoz, hogy a tábornok Láng Károly dr besztercei városi tiszti ügyészt fele­lősségre vonhassa azokért a súlyos sértésekért, melyeket ez sajtó utján a magas parancsnokló állásban volt katonával szemben elkövetett. A kolozsvári tábla ugy találta, hogy azokban a sorokban, melyeket a tábornok magára nézve sértőknek talált, nem foglaltatik olyasmi, amiért Beszterce város tiszti ügyészét bíróság elé le­hetne állítani, mert ez igazat mondott, mikor Grünzweig tábornoknak egy titkos rendeletét piszkolódónak, sértőnek és magas katonai állás­ban levő férfiúhoz nem méltónak jellemezte. Láng dr azzal a gúnyos címzéssel illette Grünzweig tábornokot, hogy „toll hőse az igazságtalanságok szolgálatában". Éveken át húzódó viszálykodás fejeződött be a táblai Ítélettel és a rendkívül kinos természetű affért maga Láng dr hozta nyilvánosságra abból az alkalomból, hogy Grünzweig altábornagy nyu­galombavonulása és az ő rehabilitálása egy napon törtónt meg. Grünzweig Arthur 1900-ban a 82. gyalog­ezred ezredese és parancsnoka volt Székelyud­varhelyen. A nagyszebeni hadtestparancsnok­sághoz küldött egyik titkos jelentésében Láng Károly dr besztercei tiszti ügyész elhunyt ap­jának emlékét megsértette, Láng dr fivérét kedvezőtlen színben tüntette föl, nővérét és őt magát pedig súlyosan elitélő jelzőkkel illette. Ez a titkos jelentós, melynek keletkezése arra vezethető vissza, hogy Láng dr mint tartalé­kos tiszt az ezredtől áthelyezését kérte, a leg­nagyobb katonai titoktartás dacára is az érde­kelt tiszti ügyész kezébe került. Mikor Láng dr tudomást szerzett arról, hogy minő szinben állitotta az ezredes őt és hozzátartozóit a had­testparancsnokság elé, levelet irt a 63. gyalog­ezred parancsnokának, Wittmann Kamiilónak s ebben a levélben elmondotta, hogy azok a fájdalmat okozó ós őt mólyen sértő adatok Grünzweig jelentésébe a 63. gyalogezred köte­lékébe tartozó Bresztovszky Gusztáv száza­dostól erednek, aki abban az időben, mikor ő Grünzweig ezredében szolgált, az ezredes mel­lett, mint segédtiszt működött a 82. gyalog­ezredben. Ezt a levelet Láng dr egyik besztercei német nyelvű lapban szórói-szóra közzétette. 1908. december 8-án Grünzweig altábornagy a kolozsvári törvényszéknél nyilvános rágalmazás miatt sajtópört indított. A törvényszék vizsgáló­bírója megindította a nyomozást, de beszün­tette azt. Ez ellen a tábornok a kolozsvári tör­vényszók vádtanácsához fölfolyamodással ólt, amely azonban a vizsgálóbíró végzését hagyta jóvá és a tiszti ügyész ellen elejtette a vádat. Az altábornagy a kolozsvári királyi táblához fordult elégtételért, de a tábla elutasította a

Next

/
Oldalképek
Tartalom