Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-23 / 68. szám

1911 március 23 DÉLMAGYARORSZAG Magyar Gábor jubiSeuma. — Ötven évig tanár. — {Saját tudósítónktól.) Hosszú ideig volt Szegeden a piarista gimnáziumnak Magyar Gábor az igazgatója. Innen Budapestre került, tartományi főnöke lett a magyarországi kegyesrendieknek és távozása alkalmával Szeged azzal fejezte ki iránta érzett becsülését és szeretetét, hogy díszpolgárának választotta. Magyar Gábor pénteken ünnepli tanári működésének ötven éves évfordulóját. A kiváló főpapot ós tanférfiut ebből az alkalomból Szeged város közönsége emlékiratban üdvözli. Az emlékirat, amelyet Lázár György dr, polgármester csütörtökön visz föl Budapestre, a következő: — Nagyságos és főtisztelendő rendfőnök ur ! Szeged szabad királyi város közönsége és hatósága nevében őszinte örömmel tolmácsolom legmelegebb üdvözletünket ós szerencsekivánatainkat a magyar nemzeti közoktatás szolgálatában fáradhatlan kötelességtudással eltöltött félszázad határán. E hosszú idő munkájából a legtöbb s talán a legértékesebb városunknak jutott. Három évtizeden át Szeged közművelődésének minden alkotása, társadalmi életének minden mozzanata összeforrt Magyar Gábor nevével, évtizedek óta nincs a Délvidéknek oly közéleti fér fia, akinek oktatásában és nevelésében Nagyságodnak rcsze nem volna. Nemzedékek emlékeznek hálával vissza a vezető kézre, amely életbelépésük útját gondos figyelemmel készítette elő ós az élet utjain való haladásuk alapjait lerakta. Nagy elismeréssel gondolt mindezekre törvényhatóságunk is, amidőn a bárom évtizedes együttmunkálkodás megszakításának fájdalmas érájában, a szellemi összeköttetés szorosabbá füzesére Nagyságodat díszpolgárai közé iktatta. De nagyrabecsüléssel kell megemlékeznünk arról a körültekintő gondoskodásról szintén, amelyet a közvetlen kapcsolat megszüntetése óta is, már mint tartományi rendfőnök, a szegedi közoktatás legelőkelőbb tényezője, a kegyesrendi társház és a városi főgimnázium iránt tanúsítani méltóztatott, hogy haladásában régi kiváló lielyót megtarthassa. A nagy elmék szerénységével bármennyire méltóztatik is kerülni a feltűnést s a csitlogást, Szeged, amelynek közművelődése fejlesztésében Nagyságodnak oly jelentékeny része volt, a félszázados önzetlen munka ritka ünnepén néma nem maradhat. Magyarország közoktatásában a magyar kegyes tanitórend századok óta mélyreható hivatást teljesit, a vallás, a hazaszeretet s a tudomány csiráit hintve el a legfogékonyabb korban levő ifjúság keblébe odaadó buzgalommal. A magyar nemzeti közművelődés történetének legfényesebb lapjai közé tartoznak azok, amelyek e működés eredményeiről szólanak. E minden megbecsülésre méltó rend fenköit gondolkozású bölcs vezére csaknem kőt évtized óta Nagyságod. A haza, a magyar kegyes tanitórend, a magyar tudomány ós közoktatás érdekében óhajtjuk és kérjük, hogy a felelősségteljes nagy munka élén, nem csökkenő szellemi és testi épségben őrizze meg és tartsa meg Nagyságodat a Mindenható. Kelt Szegeden, 1911. évi március 22-én. Lázár György dr, polgármester. ebéd folyamán a váli szólásra emelkedett és hangoztatta, hogy a tengernagy meg van bízva, hogy őfelsége I. Ferenc József üdvözletét tolmácsolja a szultánnak. Rámutatott a két szomszédos állam között fönnálló barátságos viszonyra és poharát I. Ferenc József császár ós király egészségére és Ausztria ós Magyarország virágzására ürítette. Kunstki ellentengernagy megköszönte a barátságos fogadtatást és kijelentette, hogy a monarchiát a legbarátságosabb érzelmek hatják át Törökország irányában. Az ellentengernagy a szultán egészségére ós Törökország fejlődésére ürítette poharát. Hajóhadosztiilyunk Szalonikiban. Sealohikíból jelentik: A szaloniki váli tegnap esteas °sztrák ós magyar hajóhadosztály tiszteletere 'Üszebédet rendezett, amelyre Kunstki ellentengernagy, hajóhadosztályparancsnok, a hajóparancsnokokkal és tisztekkel, Para osztrák es Magyar főkonzul és a két alkonzul valamint ^ osztrák és magyar kolónia sok tagja voit b'vatalos. A diszebéden a nagyobbrangu torok katonai ós polgári móltóságok vettek részi .a *enőt török katonai zenekar szolgáltatta, nz Imádságos könyvet kért Szalma István. — Anyátlanul, rossz társak közölt. — (Saját tudósítónktól.) Könyező szemekkel, megtörve ül a makói rablógyilkosság halálraítélt hőse cellájában. Alázatosabb, szánalomra méltóbb alak nincs talán az egész Csillagbörtönben nála. Szalma István sir, könyei csorognak szemeiből, kezét összekulcsolja. Imádkozik. Annak a vad szilajságnak, határtalan vakmerőségnek, elvetemült hetykeségnek már a nyoma sincs meg, — helyette a kétségbeesés, fájdalmas meglörtsóg, kétkedő reménykedés vett erőt rajta. A Csillagbörtön többi rabjai, ha összejönnek, a gyilkosról társalognak. Szomorú szánakozás fogja el a gonosztevőket. Sajnálják Szalmát. — Akasztás lesz, akasztás lesz — adják egymásnak, megborzongva. Csak Szalma István nem hiszi el, hogy akasztás lesz. Már a jó istenben bizik, az még a gonosztevőket sem hagyja el, — mondja mások biztatására. Ma délután egy irgalmaslelkü katolikus pap, Bezdán Ferenc látogatta meg. Félóra hosszáig beszélgetett vele. Vigasztalta és lelki hajlandóságait tanulmányozta. A rablógyilkos könyezve csókolt kezet a papnak és megkönnyebbülve hallgatta vigasztaló beszédét. Elmondotta, hogy az anyja korán meghált: — Szegény jó anyám, ha az ólt volna, nem lettem volna én rossz ember. Apám ól ugyan, de az nem sokat törődött velem. Iskolába nem jártam. Nem tudtam, mi a tisztesség. Rossz társaságba kerültem. Ott az volt a dicsőség, ki követ el nagyobb bünt. Ez nálunk virtus volt. — Megbánta a tettét ? Sirva felelt a rab: — Nagyon, de nagyon megbántam. — Miért mondta akkor olyan hetykén, hogy nem kell az élet, hanem inkább a kötél? Szalma elmerengve nézett bele a homályos cella levegőjébe, majd tétovázó hangon kérdezte : — Mondtam én azt ? — Nem emlékszik rá? — Nem. Nem tudok semmit. Mikor azt mondták, hogy kötéláltali halálra ítéltek, elvesztettem az eszemet. Se nem láttam, se nem hallottam. Nem is tudtam, mit beszéltem, Hiszen olyan jó élni! Sirva borult a fapadra, fejét a tenyerébe temette, majd hirtelen fölegyenesedett ós közelebb ment a vigasztaló lelkészhez, megfogta a kezét és megcsókolta. Halkan, gyáván megszólalt: — Tisztelendő atyám! — Tessék fiam. — Szeretnék kérni valamit, de nem merem megmondani, hogy mit. — Csak mondd fiam. — Tisztelendő ur, hagyia itt nekem az imádságos könyvét. Meghatva csókolgatta a tisztelendő kezét a halálraítélt, mert Bezdán teljositette a kívánságát. Szalma István a fegyházban már megtanult olvasni, amikor hat évig sínylődött. Most, ha egyedül van, már nem fél, nem őrjöng, viziók nem gyötrik, mert olvas, imukönyvből olvas, imádkozik. A börtönőr ha elmegy a cella előtt hallja: — Mi atyánk isten, ki vagy a mennyekben ... Lelkiatyja gyakran fogja meglátogatni a megtört bűnöst. — A hetyke gyilkosból kezes bárány lett kérem — mondta munkatársunknak ma a katolikus pap. Szépen felel minden kérdésre, szánja-bánja bűnét. Csak most meneküljek meg a haláltól! — igy siránkozik szegény. Sajnálatraméltó ember, vergődő lélekkel ragaszkodik ehez az élethez, melyből bizony nem sok öröm jutott neki osztályrészül. — A halálraítélt étvágya rendes, a kimért adagot elfogyasztja, cs&k az éjszakái nyugtalanok, keveset alszik, minden éjszaka egy esztendőt öregszik. A látogatók előtt lesüti a szemét és sir. A Csillagbörtön tanítója is beszélt vele, csakhogy pár szót, de ez is érdekes: — Most sir már, hisz már későn van. Most bánja a bűneit? Látja előbb kellett volna meggondolni a dolgot — mondta neki a tanitó, — Hiszen, ha tudtam volna mit csinálok. Mit csináltam, mit csináltam, — zokogott Szalma. Majd újra elővette az imakönyvet, féltve őrzött kincsét, vigasztalóját és a sötét cellában ájtatosan hangzott föl: — És bocsásd meg a mi vétkeinket. (sz.—ílí.) Köztársasági mozgalom Bulgáriában. Szófiából jelentik: A Vecserna Posta távirata szerint Dubnicában forradalmi puccs törtónt. Petrov százados, aki köztársasági érzelméről ismeretes, századát fölállította a kaszárnya udvarán ós beszédet mondott a monarchia ellen. Azt jelentette a katonáknak, hogy Bulgáriában kikiáltották a köztársoságot és fölszólította a századot, hogy Szófia ellen masirozzon. A hadügyminisztert azonnal értesítették az esetről. Petrovot katonai biróság elé fogják állítani. A francia kormány helyzete. Parisból jelentik: Amidőn a kamara tegnapi ülésén a szavazás eredményét kihirdették, a szélső baloldalhoz tartozó egyik képviselő ezt kiáltotta. A block ismét helyreállt! A többség, amely a minisztérium mellett szavazott, valóban mindama pártokat foglalja magában, amelyek a blokkot alkották és pedig a szociálista radikálisokat, a radikálisokat, a függetlenségi szocialistákat, a demokratikus baloldal legtöbb tagját és számos egyesült szociálistát. A legtöbb radikális lap megelégedését fejezi ki a szavazás eredményén. A Lanlerne, amely a kabinettel szemben eddig barátságtalanul viselkedett, ezt irja: Monis miniszterelnöknek balpártiakból alakuló többsége van. A jobboldal kitűnő szolgálatot tett neki, mert kényszeritette, hogy bizonyos érthetetlen aggodalmakon tultegye magát. Álljon most élünkre és vegye föl elszántan a harcot az ellentálló római klérussal szemben, amely a nemzeti iskolát elnyomja. Cselekedjék, mint republikánus I Igy azután nem lesz egyetlen ellensége sem a baloldalon. A L'Evenement ezt irja: Tegnap láttuk az ellenzék igazi összeomlását. A minisztériumnak most aránylag könnyű dolga van, csak akarnia kell. Jaurés a Humanité hasábjain ezt irja: A miniszterelnök magára zúdította a konzervatívok és mérsékeltek gyűlöletét, mert kedvencüket, Briandot követte. Most a balpártok politikáját kell követnie, vagyis a szociális béke politikáját. Az Echo de Paris irja: A helyzet tisztább lett. Az álarcok lehullanak ós a kormány valódi alakjában jelenik meg. A forradalmiakkal való szövetséget most nyíltan hirdetik. A mexikói veszedelem. Newyorkból jelentik : Taft elnök a délvidékről való megérkezése után hosszabb ideig tanácskozott a mexikói követtel s azt a reményét fejezte ki, hogy a mexikói kormánynak sikerülni fog a béke ós a rond helyreállítása. A mexikói kormány Washingtonban tiltakozott az amerikai csapatok kon-