Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-03 / 51. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 március 5 lezzék inkább talleyrandi ravaszságu hallgatással. Jobb azt a látszatot kelteniük, hogy lett volna elmondani valójuk, mint azt a valóságot elárulniok, hogy nem volt, abszolúte nem volt. A Duna-Tisza-csatorna. Irta Sándor Lajos, műszaki tanácsos. A közlekedés lehetőségének megteremtésével sikerült az ország számos vidékét bevonni a közlekedés hálózatába. Ma már a vasút rohamos fejlődésével oda jutottunk, hogy az a magyar közgazdaságnak hatalmas és mindenhová elérő, sőt manapság már csaknem nélkülözhetetlen tényezője lett; olyannyira, hogy az emberek előtt szokatlan valami, ha figyelmét gazdasági vonatkozásban más közlekedési eszközre is kívánjuk fölhívni. A viziutnak a közlekedési hálózatba való kellő bevonhatását a hidrográfiai viszonyok is akadályozták. Legnagyobb természetes viziutaink folyás iránya ugyanis nem felel meg nyers termelésünk forgalmi irányának, mert mig a forgalom nyugatra tart, folyamaink folyása a déli és keleti irányt követi. Természetes viziutaink főgerincvonalának a forgalom irányával való ellentétes folyása tehát elkerülhetetlenül szükségessé teszi, hogy azok között oly kapcsolat létesíttessék, melynek segítségével az ország legtávolabb fekvő vidékének is, az ország középpontján, székesfővárosunkon keresztül, nyugat felé, még pedig lehetőleg legrövidebb irányban, szakadatlan viziut álljon rendelkezésre. Ha tehát a Tiszának a közforgalomba bevonható szakaszait, valamint a kitűzött célnak megfelelő mellékfolyóit a hajózás szempontjából is szabályozzuk; ha továbbá a Dunát a Tiszával hajózható csatornával kötjük össze, akkor viziutaink irányát ugy alakithatjuk, hogy azokról lehető legrövidebb útvonalon, keletről nyugatra is hajózhassuk. Ezzel az Alföld szivéből az ország nyugati határáig nyerhetünk szakadatlan hajózható utat. Egy ilyen hajózható csatorna létesítésével a Tisza vidéke sok száz kilométerrel hozatnék közelebb a fővároshoz, amivel egyben a magyar termények számára is a legolcsóbb útvonal átrezdültek a szivén ós kegyetlen önsanyargatással ujongott megfigyelésein. — A festő lelke ... a muzsikus énekel... Egy nagy üvegházban lakott, szegény emberek palotájában, melyben minél kevesebb a tégla és minél több az ablak. Egy holdas éjszaka Bork hazafelé ment. Delejes sápadtság ült a világ fölött ós bizonyos, hogy a bajban levő emberek a szivüket nézegették a sugaras világításban, nászban találkozott a szerelmi sóhaj, méla tragédiákba hajolt át a busongás. Bork ballagott hazafelé ós forgatta fejében a terveket, az irástémákat, melyek halkan, de intenziven beleringatták a hangulatba. Meleg nyári szél ringatta körülötte a hársfákat és ami fűszer volt a lombos fák koronái között, belesodorta a levegőbe. Bork födetlen fővel bandukolt ós közeledett a lakása felé, itt hirtelen megállt, megrémült és fölkiáltott: — Jaj, itt van . . . Az üvegház elébe állott. A bérpalota formái a fakó világosságban megtompultak, az egész monstrum kikerekedett, rámeredt Borkra, mint egy rengeteg fej ós a sápadt portré sok sárga szemével fölkandikált a holdba. Bork megrázkódott ós a pihenő örvény uj hullámzásába indult agyvelejében. Benn a szobájában megállott, nem tudott az Íróasztaláig menni, ledült a székre ós megindult lelkében, teljes zajlással, a kísértetjárás. Az üvegház muzsikált. A nyári szél megfújta az égbe ágaskodó falakat és tompa, fojtott dalok röpködtek az ablakok volna biztositható Alsó-Ausztria, Csehország; és Morvaország, mint főfogyasztó piacaink felé. A mai viziut például: Csongrádról Budapestig a Tiszán le és a Dunán föl hétszázkilenc kilométer, holott a Duna—Tisza-csatorna igénybevételével a viziut száznegyvenegy kilométert tenne ki, vagyis az utrövidülés ötszázhatvannyolc kilométert, azaz a mai viziuttal szemben nyolcvan százalék utmegtakaritást jelent. Nagyon természetes, hogy ez utrövidülés abszolút értéke ugyanaz marad a Csongrád fölötti összes tiszai állomásokra, valamint a Kőrösükre és a Felsü-Tisza mellékfolyóira. Csongrádtól lefelé az utrövidülés fogy, de Óbecsénél még mindig kétszázhuszonegy kilométert tesz ki, azaz az összes távolság negyvenegy százalékát. Látjuk tehát, hogy az ország keleti feléből a forgalom csomópontjába, Budapestig vezető viziut ma oiyan hosszú, hogy a szállítás időtartama miatt a viziut olcsósága ma még nem érvényesülhet a kellő mértékben, holott a szállítás valóságos költségeinek megtakarítása olyan hasznot jelent, mely a termelő, közvetítő és fogyasztó között megoszlik. Ellenben annak elmaradása az egész országra nézve veszteség. A szállítási dij tetemes csökkenésével a közvagyonosodás jár, a forgalom pedig a termelést, ez viszont az adózást fokozza, már pedig az állami jövedelem gyarapodása a közjólét emelkedésének is fokmérője. Altalános nézet, hogy a nyers termény olcsó szállítása kizáróan a vasúttal nem oldható meg okszerűen. Vasúttal egymagában nemzetközi forgalmi politikát csuk korlátolt határok között lehet csinálni, mert a vasút, technikai kiváló fejlettsége mellett sem szolgálhat kielégítő eszközül amaz óriás árutömegeknek nagy távolságokra való szállítására, amelyekkel a jövő világforgalomban számolnunk kell. Ennélfogva a világforgalmi politika másik hatalmas eszközét a nagy tömegeknek mozgósítására egyedül alkalmas viziutakban kell keresnünk. Hogy tehát az olcsó szállítás kedvezményét valóban is teljes mértékben élvezhessük, nincs is más mód, mint az aránytalanul csekélyebb üzemköltséggel járó ós a forgalom igényeinek és irányának minden tekintetben teljesen megfelelő olcsó viziutakhoz folyamodni. Bátran állithatjuk ennélfogva, hogy forgalmi körül. A szellő nekizudult a millió éneknek, összebogozta valamennyit és körülhullámoztatta velük a házat, mely zengett, dalolt a megrémült Bork körül. Az énekek sokasodtak, külön röpültek, bebújtak az ablakrámákba, az ajtóhasadásokba, keresztülfurták magukat a mennyezeten és sípoltak, furulyáztak, keresztülbugtak a kulcslyukon is. Bork rettegett és ijesztő gondolatokkal mardosta önmagát: — Jönnek a dalok értem, amiket elhagytam ... ott szunnyadtak mind a lelkemben, de megölni akartam őket, de fölébredtek és kicserélik a szivemet... nem fogom tudni, hogy ki vagyok ... Jönnek értem ós elviszik a lelkemet, az eszemet, mert csaltam velük ... muzsikus voltam ós eltagadtam ... a dalok jönnek, keresnek engem ... Bork résen volt és leste a változást, amikor elveszti önmagát. Nyugtalanságok tornyosodtak lelkében, a metamorfózis misztériumokat kinált, amiktől iszonyodva félt ós mégis a muzsikás, pikturás pillanatokban kéjes gyönyörűségekkel szállották meg hánykódó képzeletét. A kávéházi éjszaka után, mikor már a némák gesztusai is dalokat kergettek Bork felé, Borkot elutaztatták Pestről, pihenni. Szigorú orvosok az idegeit kúrálták és fürkészve, buzgalommal hessegették a zenélő, szineskedő fantomokat, amik Borklcal velejöttek a főrdőhelyre is. A tudós kuruzslás azonban hanyattvcigódott egy igózetes szép séta alkalmával, amidőn Bork ballagott a fürdő körül, az érett búzatáblák vonalában. politika tekintetében talán nincs is oly föladat, mely hazánk önálló gazdasági fejlődésére nézve nagyobb fontossággal birna, mint a vasút folytonos terjeszkedése mellett, a viziutnak sürgős elkészítése. A folyók hajózhatóvá tételét célzó, folyamatban lévő munkálatokkal egyidejűleg- az e célra már eddig is fölhasznált milliók, valamint az 1908. évi XLVIII. törvénycikkel vizi beruházásra a törvényhozás által ujabban rendelkezésre bocsátott százkilencvenkét millió korona befektetést is gyümölcsőzévé teendő, szükséges a Dunai—Tisza-csatorna mielőbbi kiépítése, hogy ezzel az ország termelő ereje is szélesebb mederben legyen kiaknázható. A földmivelést, ipart és kereskedelmet összhangzásba hozva, a csatorna azoknak egészséges fejlődéséhez segédkezet nyújtva, nemcsak az ország iparának és kereskedelmének jövőjét biztosítja, hanem egyben függetlenné teszi a magyar gazdasági életét. A képviselőház ülése. — Lukács László beszéde. — (Saját tudósítónktól.) Négynapos farsangi szünet után csütörtökön újra összeült a képviselőház. Bár a képviselők nagyrésze el se ment az ülésre. A részletes bankvitával kezdődött a mai nap ós látnivaló, hogy március hónap első hete, esetleg első fele a részletes bankviták napjai maradnak. Bár bizonyos, hogy igazi ellenzéki hangulatról beszélni sem lehet és hosszabb vita egyik szakasznál sem támad. A mai ülésnek Lukács László pénzügyminiszter felszólalása adott érdekességet. Hivatkozott arra, hogy két hónap óta tart már a bankvita ós igen kívánatos, hogy a vita véget érjen, mert az országgyűlésnek határidőhöz kötött súlyos teendői vannak, Majd Földes Béla beszédére válaszolt a pénzügyminiszter. Földes ugyanis az első szakasznál módosításokat kért, aztán a kamatlábról, az érckószlet állásáról kért fölvilágosítást. Lukács László válaszában kijelentette, hogy a kamatláb kérdésében fönnáll a kormány ellenőrző szerepe, amely ellen nem hangzott el semmi kifogás. Az érckészletre részletes kimutatás van — mondotta és hozzáfűzte — a kimutatást szívesen az érdeklődő képviselők rendelkezésére bocsátja. A duzzadó élet fölemelte arany arcát a kalászos tengerből ós ráragyogott Borkra, akinek bomlott agyában ós lelkében csudás harcra keltek a búcsúzó művészek. Bork belébámult a szikrázó óceánba, amely fölött hullámok hemperegtek. Megindultak a tábla elején, lágyan elgördültek a kalászok fölött és elringtak messzi-messzire, a búzatáblák halványodó határáig. Bork látta, a hullámok eléje emelték, hogy egy titokzatos szárnyas asszony bujdosik a kalászok között, föl-fölrepül, mogcsókolja az érett búzát és tovább siet, tovább szárnyal a többi kalászokhoz, akik lehajtják fejüket, hogy a hullámos asszony csókjait elfogják. Bork elgondolta, hogy ez a hullámos asszony a föld anyja, aki kiszáll puha, szagos nyoszolyájából, hogy kenyórtestü gyerekeit a csókjaival elérje . .. Mélyen belefúrta tekintetét a búzatáblába, hogy a lebegő fantómot tovább is lássa ós megakadt a szeme egy kövér kalászon, mely roskadozott a duzzadó buzaszemektől, kiültek egészen a napsugár elé, majdnem hogy kiperegtek akaiász méhéből. Vad, bizarr, színes piktúra csapott Bork képzelete elé. Terhes, nyolchónapos fiatal asszonyokat látott aterhes kalászok között ós azok fáradtan ráhajoltak az asszonyok csipőjére . . . Bork leült a kalászok közé és dalolni kezdett: zizegő j furcsa hangok bujdostak a táblák között, j az acélos buzaszemek összeverődtek, összecsendültek. Titkos énekek röpködtek immár a kalászok között is és a szenvedő Bork gyönyörködve hallgatta dalait . . .