Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-23 / 68. szám

1911 II. évfolyam, 68. szám Csütörtök, március 23 KSzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cj Tlorona-utca 15, szám cra Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., en Városház-utca 3. szám c=j ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre. R 24-— félévre . . . R 12'negyedévre. R 6— egy hónapra R 2'Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉREN egész évre. R 28-— félévre . . . R negyedévre . R 7'— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér 14'— 2-40 TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 c=j Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség teleton-száma 128—12 A népszámlálás eredménye és a kötött birtok. Irta és a Magántisztviselők Egyesületében elmondta Wimmer Fülöp. Amíg az egyesületünkben az idén tartott fölolvasás nemcsak az előadók egyéniségénél fogva, de már azért is lekötötte az önök figyelmét, mert szorosan az önök érdekköréhez tartozó kérdéseket tárgyaltak, addig én ma rövid időre kikérem szives figyelmüket, egy az egész országra szóló olyan kérdésnek szerény tehetségemhez képest való megvilágításához, amelyről bátran merem mondani — akármily nagy szó legyen ez — hogy fontosabb egész létünkre, magyar létünkre kihatóbb egyáltalán nem létezik. Ép ezért végtelenül szomorú, sőt megfoghatatlan dolog, hogy e kérdéssel szerény magamnak kell itt e helyen foglalkoznom, amely helyről bizonyára el nem mondható, hogy az ország ügyeit itt intézik, vagy előkészítik és hogy államférfiaink mindegyike nem helyezi minden más kérdésnek elébe azon föladat megoldását, amelyet már a közzétett cimből következtetve, ma itt önökkel megismertetni kívánok. Csakhogy sajnos, a mi intéző államférfiainknak nem marad az ily nagy problémák megoldására idő, ők nem kormányozhatnak, hanem csak administrálnak, gondoskodniok kell az állam többé-kevésbé sürgős, mindennapi szükségleteiről és anélkül, hogy én itt e helyen még csak a legkevésbé is politizálni akarnék, konstatálnom kell, hogy a mostani kormányt egyelőre e tekintetben szemrehányás nem érheti, mert hisz neki a koalíció négy évi bűneit és mulasztásait kell helyrehozni, amit neki újból csak a parlament munkaidejének elképzelhetetlen elfecsérelése mellett tesznek lehetővé. De nemcsak ez a hiba és ez az akadály forog fönn, hanem egy másik ennél talán még nagyobb, tudniillik hogy, sajnos, vannak nálunk bizonyos kérdések, amelyekhez még a legbátrabbak, legszabadelvüebbek, nemhogy keztyüs kézzel nem, — mert ez végre szükséges — de egyáltalán nem mernek hozzányúlni, még akkor sem, amikor legtávolabbról sem esik szó szerzett jogok elkobzása, vagy csak megszorításáról. Pedig világos az, hogy ha a meglévő rendnek kézzelfogható nagy hibáit megjavítani kívánjuk és az egész nemzet életerejét tovább elsorvasztani nem akarjuk, akkor e nagy cél nagy eszközöket nemcsak hogy megkíván és megenged, hanem akaraterős, céltudatos államférfiú e nagy eszközöket kétségtelenül föl is fogja használni. És ezzel eljutottam előadásom tulajdonképeni tárgyához, azon mélyen lesújtó, minden haladásunkat ellensúlyozó és hazánk jövőjét illetőleg a legnagyobb aggodalmat keltő körülmény megállapításához, hogy nem szaporodunk eléggé és hogy megmaradunk azon majdnem utolsó helyen, amelyet a lakosság sűrűsége tekintetében az európai nemzetek között már régóta elfoglalunk. E tekintetben nem is igen mondható az, hogy az ép bevégzett népszámlálás eredménye nagy csalódást okozott, mert aki az illető viszonyokat évek óta figyelemmel kíséri, a most csak számokban kifejezésre jutott kedvezőtlen helyzetet amúgy is ismerte. A fővárostól elkezdve, a nagy vidéki városok és falvakig kevés kivétellel végtelenül kedvezőtlen a népszámlálás eredménye, még pedig dacára a drágább megélhetésnek, a városokban még kevésbé, mint a parasztok között a falvakban. Az egyke rendszer, valamint a kivándorlás csak a kézzelfogható, szembeötlő, közvetlen okai e végzetes tünetnek, amely nemzetünk életerejét aláássa és ugy az intenzív földmivelést, valamint az ipar kellő fejlődését — munkáshiány miatt — lehetetlenné teszi ; a valódi indokot, mélyebben és egyszővál kimondva, a nehéz megélhetésben kell keresni. Ha már most azon számos ankétet nézzük, amelyet e tárgyban a legkülönfélébb, erre hivatott körökben tartottak, mindenféle panaceaval találkozunk, amelyre az ország nagyjai rámutattak, de mindegyik messze kitért azon igazi ok elől, amely az egyke rendszerre kárhoztatott és kivándorló rétegek nehéz megélhetésének nemcsak kétségtelen okozója, de amelyen segíteni föltétlenül és nem is tulnehezen lehetséges. Hazánk lakossága természetesen, az évszázadokon át majdnem egyedül űzött foglalkozásánál fogva elsősorban földmivelő nép ; hisz kereskedelmünk és iparunk alig negyven éves és igy a megélhetés elsősorban a földmivelés terén biztosítandó. Hogy ez nem üres teória, hanem tényleg igy van, bizonyítja azon ténykörülmény, hogy ahol a nép földhöz juthat, alig ismerik az egykét és még kevésbé a kivándorlást, mig népesedésünk e két rákfenéje félelmetesen felüti a fejét ott, ahol a nagy latifundiumuk lehetetlenné teszik a népnek a földszerzést, vagy legalább hosszú bérletek biztosítását. E tekintetben közelfekvő döntő például szolgálhat Szeged, ahol a város eléggé nem dicsérhető földpolitikája folytán úgyszólván nem ismerik a kivándorlást és alig az- egykét és evvel szemben mindjárt mellettünk Torontál vármegye, ahol a nagy uradalmak nem juttatják a népet földhöz, ahonnan a kivándorlás, sajnos, állandó és nagy. E helyen szükségesnek tartom fölemlíteni, hogy szántszándékkal nem untatom önöket statisztikai számadatokkal, dacára annak, hogy azok természetesen rendelkezésemre állanak, de elvi fejtegetéseimhez ezekre nincs szükségem. Mielőtt most már áttérek föladatom második és tulajdonképeni főrészére, arra tudniillik, hogy rámutassak azon meglevő és nem is nehezen keresztülvihető módra, amelylyel ez állapotokon radikálisan segíteni lehetne, röviden föl kell említenem azt, hogy mig a népesedési hiányon alaposan segíteni nem fogunk, addig hiába is erőlködünk iparunk fejlesztésén is, mert már meglevő iparunk is állandóan küzd a munkáshiánynyal és az első lépés annak jelentékeny fejlesztése felé föltétlen a munkaerő biztosítása kell hogy legyen. E tekintetben pedig fontos azon tény, hogy, amint ezt mindenki tudja, hazánkban elsősorban a téksztilipar volna fejlesztendő, hisz teksztilipari cikkekben több mint négyszázmilliót, egész behozatalunk több mint negyven százalékát importáljuk. A teksztiliparnak pedig majdnem kizárólag női munkásra van szüksége, amiből következik, hogy egy oly intézkedés mely egy vidéken, vagy az egész országban a népet földhöz juttatja, ezáltal a népet ott tartja, a megélhetését biztosítva, annak rendes szaporodását lehetővé teszi, egyúttal az iparfejlesztés egyik legfontosabb előföltételét teremti meg, mig ugyanakkor azáltal, hogy a földmivelő családtagjai az ipari vállalatokban külön, ma már elég szép keresethez jutnak, a család megélhetése és boldogulása még jobban biztosítva van, sőt az ipar ezen jobb megélhetésü főldmives családokban jó fogyasztót is nyer- cikkei számára. A föladat tehát röviden kifejezve : „földet a népnek", az erre szükséges föld pedig meg van itt hazánkban, kellő mennyiségben arra, hogy nemcsak egyetlen egy embernek se kelljen kivándorolnia, hanem még arra is, hogy az utolsó évtizedben, sajnos, egymillióra tehető kivándorolt magyarjaink nagy részét rövidesen visszavándoroltassuk. Ez az egy előííy oly nagy, hogy majdnem fölöslegesnek látszik egy esetleges