Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-16 / 62. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1911 máreius 12 hogy az ellenzéki kötelesség teljesítését az obstruálásban látják s az ellenzéknek valósággal védekeznie kell, ha bizonyos időre a parlamenti munka erőszakos megakasztását nem célozza. Nagy veszedelem rejlik ebben a beteg fölfogásban, mert alkalmas lehet rá, hogy az ellenzék némely részeiben is hamis nézeteket idézzen föl az ellenzéki kötelességek helyes teljesítéséről. Megnyugvással állapítjuk meg azonban, hogy a fölfogásnak ezt az elfajulását is, az uj érával, helyesebb fogalmak szorítják ki a köztudatból. Az ország szemmelláthatólag megelégelte az állandó obstrukciót. Azért küldött be a parlamentbe munkapárti többséget, hogy az a képviselőházat a normális tárgyalásokhoz visszavezesse. De megnyugvással látjuk azt is, hogy az aktiv kormányzás nagy iskoláján átment ellenzéki vezérnek sem tekintik már a legnagyobb parlamenti sikernek az elpocsékolt ülésezési napoknak minél nagyobb számát. Az éretlen elemeknek az a szük köre, mely csak botrányokban leli örömét, sajnálkozhatik ezen, de a magyar parlamentárizmusnak és az ország boldogulásának minden barátja csak örülhet rajta, minél tökéletesebben átalakul a közfölfogás abban az irányban, hogy az ellenzéktől nem obstrukciót és nem botrányokat vár, hanem a kormányzatnak komoly ellenőrzését. A lisszaboni sztrájk. Lisszabonból jelentik: A setubali konzervgyári munkások sztrájkja több lisszaboni és külvárosi gyárra is átterjedt. A munkásügyi albizottság, amely helyteleníti a katonaság setubali erélyes föllépését, beadta lemondását. A román választások. Bukarestből jelentik: A tegnapi szenátusi pótválasztásokon kilenc kormánypártit és három liberálist választottak meg. Holnap lesznek az utolsó szenátusi pótválasztások három kerületben. A parlamentet március huszadikán fogják megnyitni. egy kacagásért, egy kevésnyi jóságért és a maga jogán perel vele. Szerelem van, amelynek titkai bánatokból, késői vágyakozásokból, lecsöndesedett érzésekből borulnak elénk és nagy emlékezések éledésével a föltámadás szomorúságából. Aztán vannak titkai Ady busságának, magyarságának, élethalál tépelődésének és idegességei halálfejes viziókat rajzolnak, meg arabeszkeket, mint a csonttáfagyott jégvirágok: „Fél-hajnal csöndje s a szobán nagy, kék fülekkel^ ostobán, egy furcsa bagoly átröpül, mint a rémmesék uhuja. Szárnya veri az ablakot: Magam vagyok és én vagyok, igy nem éreztem soha még s nem láttam életemet. Talán elszáll, ha fölkelek? Hajh, hajnalodó éjjelek, hajh, multam, sorom, életem, nagy kékfülü uhumadár". Ady uj kötetével nem kell külön megállapítást végezni: itt van művészetének erejében, emelkedésében, uj titokzatosságában. A nagy hurrák, amelyekkel hajóját ő maga útra indította, lassan elnémultak és mélyebb tépelődés, töprengősebb szemlélődés jött, rohanások helyett ellágyulások, a Repülj hajóm helyett a Tűnődés csólnakján: Tűnődés, bu-berzsenyes csolnak, Halál-kikötőmből eloldlak: Megyünk S lobogtatom kék lobogómat. Ez a vers végső akkordja a kötetnek, ez iveli Le. És ez jelzi Ady jövendő útját. Március 15. Szegeden. — Az ország ünnepe. — (Saját tudósítónktól.) Március tizenötödikén Szegeden az iskolákban nem tartottak előadásokat, az állami hivatalokban szünetelt a munka. Hazafias ünnepeket rendeztek mindenfelé, szerte az országban e napon, a szabadság hajnalhasadásának emlékére. A templomokban hálaadó istentiszteleteket tartottak. Különben csöndes és békés lefolyású volt március tizenötödike, amely épen olyan nap volt ezidén, mint amilyen 1848-ban volt. De ez a szerda már nem izzó, forraló; a mai nedves levegő nincs telve hazafiságnak robbanásra kész szikráival. Csöndben és nyugodtan ünnepeltük a nagy idők emlékét s átérzett, meleg lelkesedés talán csak az ünnepélyeken főihangzó Kossuth-nóta nyomán fogta el a lelkeket. De ez nem jelenti a magyar hazafiság alkonyodását, ellenkezőleg: biztató jel a jövőre nézve, hogy tudunk csöndesen várni, békén ünnepelni s aztán egyetlen nóta hangjaira fölmelegedni, talpra állani. Szerdán délelőtt kilenc órakor ünnepi istentisztelet volt a szegedi belvárosi templomban. A misén, amelyet Jászai Géza apátplébános szolgáltatott, megjelentek a városi és állami hatóságok képviselői is Lázár György dr, polgármester vezetésével. A református templomban szerdán délelőtt szintén istentisztelet volt, amelyen Bereczk Sándor lelkész mondott emelkedett szellemű prédikációt. Az ágostai evangélikus templomban Thomay József lelkész ugyancsak szerdán délelőtt tartott istentiszteletet. A zsidó templomban szerdán délelőtt kilenc órakor tartott istentiszteleten Löw Immánuel dr, főrabbi mondott prédikációt. A függetlenségi és 48-as párt ünnepét a Klauzál-téren, a Kossuth-szobor előtt tartották meg. A függetlenségi polgárok nagyszámmal vonultak föl. Az ünnepi beszédet Ditrói Nándor dr, tanár mondotta. Majd Lugosi Bála színész s utána Gruber Antal joghallgató szavalt. Hazafias énekeket adtak elő a Szegedi daloskör és szegedi polgári daloskör. A főreáliskola Eötvös-önképzőköre délelőtt tiz órakor tartotta márciusi ünnepségét. Füssy József tanár költeményt olvasott föl, Hoffmann Mátyás tanuló beszédet mondott, Kravits Artúr, Kövesi István és Schweitzer Ádám szavaltak, Paulovits Antal, Zelinka Ignác, Nagy Lajos és Deutsch Sándor hegedü-kvartettet adott elő, az ifjúsági énekkar pedig hazafias dalokat énekelt. A Csongrádi-sugáruti iskola tanulói délelőtt tiz órakor tartották meg a márciusi ünnepet. Az ünnepi beszédet Kiss Gyula tanitó mondotta. A kereskedő inasiskola ünnepéből kivált Illy József beszéde, a Diák-otthon ünnepén csinos beszédet mondott Kristóffy Ferenc önképzőköri elnök, az állami főgimnáziumban az ünnepi beszédet Donáth Miksa, a felső kereskedelmi iskola Baross-önképzőkőrében Zsigmond Ferenc, az önképzőkör elnöke mondotta. A felsővárosi népkörben szép beszédet mondott Temesváry Lajos dr. Beszélt még Vetró Barna Lőrinc. Alkalmi költeményeket szavaltak Vastag János, Kopasz Etelka, Nagy Rozika, Vetró Barna János, Bába Etelka és Gulicska Rozika. Az alsóvárosi iparoskör Vőneki Ferenc vendéglőjében tartotta a márciusi ünnepséget. Juhász Antal körelnök megnyitója után Szabó Gyula tartotta az ünnepi beszédet. A felsőközponti 48-as népkör délelőtt tiz órakor ünnepelt. Az ünnepi beszédet Fülöp József, a kör jegyzője tartotta, Tuskó László tanitó szavalt. A kereskedőifjak egyesülete este fél kilenc órakor az egyesület helyiségében (Csekonitsutca 1., Prosznitz-ház) halvacsorát rendezett. Az estélyen Várnai Janka, Kende Paula, Nagy Aranka, Békefiné Koppán Margit, Békefi Lajos, Csiki László, Mihó László, Kun Rikárd, Zeisler Vilma, Szűcs Mariska ós Jakobovits Gyula szerepeltek. Az ünnepi beszédet Békéi Nándor dr, az egyesület ügyésze tartotta. Az estélyen Erdélyi Kálmán zenekara muzsikált. Az alsóvárosi népkör este kilenc órakor ünnepelt. Az ünnepi beszédet Tóth Gyula igazgató mondta. A felsővárosi iparoskör este nyolc órakor ünnepelt. Megnyitó beszédet Sebők Pál elnök tartott. Ünnepi beszédet mondott Derszib Béla kereskedelmi iskolai tanár, Márciusi hangulatok cimmel szabad előadást tartott Üveges Lőrinc, záróbeszédet Kis Gyula alelnök tartott. A VI. kerületi polgári kör este nyolc órakor rendezte társasvacsoráját, az ünnepi beszédet Gruber András tartotta. (Mindenütt ünnepeltek.) Meleg lelkesedéssel ünnepelte a főváros és az egész ország március 15-ikót, a szabadság liajnaihasadásának emléknapját. A középületeken és magánházakon nemzetiszínű zászlókat lengetett a szél, a templomokban hálaadó istentiszteleteket tartottak. Az iskolákban szünetelt a tanítás, de a növendékek mégis együtt voltak. Tanáraik és tanítóik fejtegettók előttük a nagy nemzeti ünnepnap jelentőségét, a növendékek pedig hazafias verseket szavaltak, dalokat énekeltek. A nemzeti ünnep nyilvános része Budapesten ma délelőtt tiz órakor kezdődött az egyetemi ifjúság ünnepével, amelynek első része a Vigadó nagytermében folyt le. A Vigadó gyönyörűen feldíszített termében a megnyitó beszédet Tóth László, az Egyetemi kör elnöke mondotta. Az ünnepi beszédet Pékár Gyula országgyűlési képviselő tartotta. Ezután a Nemzeti Szinház három művészének Jászai Marinak, Paulay Erzsinek és Bakó Lászlónak hazafias szavalata következett, majd az egyetemi énekkarok adtak elő hazafias dalokat. Végül Óriás Nándor, a Sorompó társelnöke, mondott záróbeszédet. Délután fél három órakor az Egyetem-téren gyülekezett az ifjúság. Az egyetemi erkélyről Teassy Markovich Miklós beszélt, innen a Muzeumhoz vonult a menet, melynek lépcsőjén Oláh Kálmán mondott beszédet, G. Balogh Gábor pedig a „Talpra magyar"-t szavalta s végül a Petőfi-szoborhoz vonult a menet, mely Kakussy László beszéde kíséretében helyezte el az ifjúság koszorúját. De nemcsak az egyetemi ifjúság rendezett a mai napon hazafias ünnepélyt, hanem csaknem az összes társaskörök, egyesületek ós asztaltársaságok is hazafias ünnepólylyel és lakomával ünnepelték meg ma este március tizenötödikét. (Március tizenötödike emlékei.) Ami a hatvanhárom óv előtti március tizenötödike eseményeiben korszakos eredmény volt, átment az nagyjában alkotmányos élet intézményeibe, melynek helyébe a közönséges fölfogás szerint a demokratikus elveken épült népképviseleti törvényhozás lépett. Mi már készen kaptuk ezeket az eredményeket, épen ezért alig tudnók megérteni jelentőségüket, ha előttünk nem állana a história tanítása, mely azokra a nagy küzdelmekre figyelmeztet, melyek végre lehetővé tették a márciusi eszmék diadalát. A nagy időknek emez emlékei és eredményei ennélfogva intézményeinkben és politikai szervezeteinkben élnek és azoknak a működését táplálják. A március tizenötödiki eseményeknek voltak azonban külső emlékei is, melyek ugy hozzátapadtak az egykorú mozgalmakhoz, hogy eme viszonyoknál fogva külön históriai és lokális nevezeiesógekkó váltak. Nem sok maradt meg ugyan emez emlékekből, de ami megmaradt, megérdemli, hogy a mai évforduló aktualitása révén az emlékezés számára föiidéztessók. Vonatkozásban vannak ezek ama törekvésekkel, melyek Magyarország fejlődését hatvanhárom év előtt forduló pontra terelték. A március tizenötödike egykorú emlékei és emlékezetes helyei eme vonatkozásaik által keltik föl ma az alkalmi érdeklődóst. A legnevezetesebb helyek egyike Budapesten a hajdani uri-utcai Pillvax-kávéház, hol a márciusi eseményeket előkészítették, ugyanazon a helyen, ugyanabban a házban áll fönn ma is, ahol hatvanhárom évvel ezelőtt volt. A konzervatívok „Gyüldó"-je, melyet a Pillvaxszal szemben a forradalmi szellem hatásának ellensúlyozásának létesítettek, azonban tavaly óta már nincsen meg, hasonlóképen az Ellenzéki Kör sem, moly a mai Koronaherceg-utca tizedik számú húz helyén állott, hol az 1848 március tizenharmadiki népgyűlést tartották. Nincs meg az orvosi egyetem épülete sem, mely az Országos Kaszinóval átellenben állott, de megvan a Kossuth Lajos-utcában eredeti állapotában az a ház (Kossuth Lajos-utca harmadik