Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-15 / 61. szám

rcius 12 1911 március 12 DELMAGYARORSZAG 3 Bokor Pál helyettes polgármester a Szegeden fölépítendő miinkásházakról ezeket mondotta munkatársunknak: — A szegedi munkásházak fölépítésével a tanács már több izben foglalkozott. Körülbelül másfél évvel ézelött ment el a fölterjesztés a minisztériumhoz, de válasz eddig még nem érkezett. Nagyon nehéz dolog különben Szegeden megoldani a munkásházak kérdését. Ugyanis nálunk azok a munkások, akik olcsóbb lakásokra szorulnak, valamennyien ipari munkások. Már pedig az államnak csak a mezőgazdasági munkások számára van házalapja. Kérdést intéztünk a fölterjesztésben a minisztériumhoz, nem lehetne-e ebből az alapból az ipari munkásházakat fölépíteni? Válasz még nem jött. Azt is kiszámítottuk, hogy ha az állam nem vészi a kezébe a dolgot, mibe kerülnének a munkásházak évenként a városnak ? Harminc-negyveneser koronájába okvetlenül, de Talószinüleg többe, mert az ipari munkásokon a házbőreket behajtani nehezen lehetne. Ök sokkal kevesebbet koresnek, mint a gazdasági munkások s a keresetük esetleg más igények előtérbe lépése miatt nem fedezné a fizetendő bérösszegeket. A város tehát sokat fizetne rá évenként ezekre a munkásházakra. Igaz, hogy a kérdés fontos szociális kérdés és épén ezért könnyebb mellette hangulatot teremteni, mint megoldani. * Somogyi Szilveszter dr főkapitány ugyanebben a kérdésbe a következő érdekes fölvilágosítást adta a Délmagyarorsság számára: — Mintegy másfél évvel ezelőtt fölmerült már a terv, hogy Szegedén munkásházakat kell építeni. Hogy kell, azt a rendőrség kutatta ki, de az a baj, hogy nem mezőgazdasági munkások részére, hanem ipari munkások részőre kellenek a munkásházak. A törvény pedig Csak mezőgazdasági munkásházakat enged meg. Tudomásom szerint körülbelül hatszáz ipari munkás számára fölépítendő munkásházakról tett előterjesztést Bokor Pál helyetbos polgármester s a város folyamodott a kereskedelmi, a belügy- és a pénzügyminisztériumhoz, hogy folyósittasson a munkáshásak útjaira egy millió kamatmentes kölcsönt. A fölterjesztés most is a minisztériumban van még s a válasz, ugy tudom, eddig még nem jött meg. A rendőrség annak idején megvizsgálta °kat a házakat, amelyekben a munkások akták. Hatszáz munkás lakását találta egész^gtelen, lakhatatlan odúnak. A lakásra szoruló "kások száma azóta részben szaporodott, ^szben fogyott. Különösen a Vitéz- és Szent^dromság-utcákban talált a rendőrség átvizesee 1 alsólakásokat, amelyek azóta váltak ffoszsógtelenekkó, amióta ezeket az utcákat öltötték. Azóta sok ilyen nedves és egészkgg~e,en bázakat bontottak le és sok volt z°ttük olyan, amely nem felelt megf a közönség követelményeinek sem. ~~~ A rendőrség nagyon meg volt akadva ak0f, amikor a kilakoltatott családokat kellett f belyezni A hajléktalanok menhelye állandóan van zsúfolva. A szülők ilyen esetekben nem arftak beleegyezni abba, hogy a gyermekei, ®\ a gyemiekmehhelyen helyezhessük el. Nagy akasinsóg volt akkor Szegeden, hat, családnak sikerült a rendőrségnek hajlékot teremb°ni- De a többiek. Azokkal volt aztán sok ai- Amennyit lehetett, rendőrlaktanyákon he^yezíÜnkel, a többiek megtöltötték a városháza Szuterónjét, akik pedig innen is kiszorultak, "Z('knak cellát kellelt nyitni. A mostanában kiépített lakókat is ott helyeztük ol május ® s°iéig, ahol lehetett. Egy szegény és sokaSU családuak például a Tisza-parton levő ^ "'eramogflgyelő állomás egyik szobájában te°mtott ideiglenes hajlókot a rendőrség. Az idén kevesebb dolga akadt a rendőrségnek a kilakoltatott lakókkal, mert az elhelyezésük könnyű szerrel történt. Nagyobbrészük rokonoknál, szomszédoknál kapott ideiglenes hajlékot. Hogy május elsején mi lesz, azt nem tudhatom még, mert nem tudom hány munkáscsalád talál addig lakást. Annyi bizonyos, hogy a munkásházak kérdése közérdekű dolog és kívánatos, hogy mielőbb megoldást nyerjen. E két nyilatkozatból is tiszta képet hámozhatunk ki a munkásházak bonyodalmas ügyéből. Bizonyos, hogy azon a száz aláírón kivül, akik tegnap kérvényükkel a polgármester elé járultak, még sokkal többen vannak Szegeden, akik hiába kopogtatnak néhány háztulajdonosnál. Hisz Szegeden nem száz olyan munkásember él, akinek soktagu családja van és egészségtelen odúban húzódik meg, hanem annyi, hogy föl sem lehet kutatni őket, mert még attól is félnek, hogy életjelt adjanak magukról. A lakásuk miatt panaszkodni a világért sem mernek, nehogy kilakoltassák őket. Inkább senyvednek, őrlődnek és betegeskednek. Pedig egy hatszáz lakásra berendezett munkásház sokat segítene ezen a szociális bajon. A város legfőbb kötelessége ezekután, hogy megsürgesse azt a fölterjesztést, amelyet a munkásházak érdekében a minisztériumhoz intézett. A szegedi munkapárt ünnepe. — Március idusának emlékezete. — (Saját tudósítónktól.) Méltó módon ünnepelte kedden este a szegedi nemzeti munkapárt a március tizenötödiki évfordulót. Az ünnepséget fényes bankett keretében tartották a Tisza-szálló dísztermében s részt vett azon a szegedi nemzeti munkapártnak több száz tagja, a vezetőség csaknem teljes számmal. Az ünnepies bankett első szónoka Rósa Izsó dr, királyi tanácsos, pártelnök volt, aki rövid bevezető beszédében bejelentette, hogy három hivatalos szónoka lesz az ünnepies bankettnek. A hosszas óíjenzéssel fogadott üdvözlő elnöki beszéd után Rósa Izsó dr poharát a munkapárt tagjaira ürítette. Az elnöki üdvözlés után az első szónok Balassa Ármin dr volt, akinek tetszéssel fogadott beszéde után Perjéssy László iparkamarai titkár emelkedett szólásra. Perjéssy gazdag tartalmú és komoly politikai igazságokkal ékes beszédével nagy hatást tett a munkapárt egybegyűlt tagjaira, akik melegen ünnepelték az illusztris szónokot. Utána a harmadik hivatalos szónok: Pálffy Dániel beszélt s egyszerű, találó szavakkal hangoztatta, hogy a nagy frázisok kora lejárt. Poharát a párt egyik legoszloposabb vezérére, Lázár György dr-ra, Szeged város polgármesterére ürítette, akit a pártnak minden tagja őszinte örömmel és lelkesedéssel ünnepelt. A bankettnek még egy váratlan, de általános figyelemmel és tetszéssel hallgatott szónoka volt, Schwarz Rudolf, aki a párt nagyérdemű vezető embere: Rósa Izsó dr-ra és a párt egy másik kimagasló tagjára: Jászai Géza apátplébánosra mondott pohárköszöntőt. A párttagok ezután a legfesztelenebb hangulatban még sokáig voltak együtt s mindenképen előkelően, impozáns módon zajlott le a szegedi munkapártnak a bankettünnepsége, amelylyel március idusa hatvanharmadik évfordulóját tartotta. A nagyjelentőségű márciusi összejövetelről tudósításunk ez: (Rósa Izsó dr elnöki beszéde) A Tisza-szálló nagytermében több száz személyre teritett fehér asztalok várták a párttagokat, akik néhány perccel nyolc óra után csaknem teljes számban jelentek meg. Az egyik páholyban Erdélyi Kálmán teljes cigányzenekara muzsikált, Vacsora után Rósa Izsó dr, pártelnök emelkedett szólásra és a következő rövid beszédet mondotta: — Mélyen tisztelt uraim! Összegyültünk itt, hogy tanúságot tegyünk politikai együvé tarfbzandóságunkról és a nemzeti munkapárt tagjainak egymáshoz való ragaszkodásáról. Március szent idusán ez a mi ünnepélyes vallomásunk. Épen ezt az ünnepet választottuk mi összejövetelünk idejéül, hogy kivegyük részünket egy hazafias kötelesség teljesítéséből és hogy ne engedjük pártunkat nyom nélkül elhaladni Magyarország fölszabaditásának és újjászületésének évfordulóján. Melegen köszönöm önöknek, mólyen tiszteit Uraim, hogy meghívásunknak eleget tenni szíveskedtek, üdvözöljük önöket ezen alkalommal is, hogy megjelenésükkel pártunk ünnepies hangulatát emelték. És amidőn ez alkalommal egyszersmind tájékoztatom Önöket aziránt is, hogy három hivatalos szónok fölszéialása lett bejelentve és kérem, hogy pártunk ezen ünnepélyes összejövetelének szónokait meghallgatni szíveskedjenek, emelem poharamat párttagjaink ós kedves hozzánktartozóink egószsógérel A párt Rósa Izsó dr-t melegen megéljenezte, azután Balassa Ármin dr mondott beszédet, amelyből közöljük ezt a részletet: (Balassa Ármin beszéde.) Végzetes politikai tévedések, végzetes következményeket is szülnek. Kossuth Lajosnak az 1867. évi kiegyezési alkotmány ellen annak törvénybe iktatása elótt folytatott küzdelmét maga a kormányzó lezárta 1869-ben s erre a küzdelemre rátette a zárókövet Deák Ferenc az ismeretes hevesi eset alkalmából a kormányhoz intézett interpelláció körül kifejlődött vita alkalmából mondott nagy beszédében. Kossuth Lajos minden magyar állampolgárra nézve kötelezőnek jelentette ki a törvényt, Deák Ferenc pedig azt mondotta, hogy a nemzet alkotmányos életműködése lehetetlenné válik, ha a törvény ellen való állandó izgatással magunk akarjuk magunk alól kirúgni a talajt, amely nélkül lábunkat sem tudjuk megvetni, hogy a nemzeti munkát végezhessük. A Kossuth Lajos és Deák Ferenc között folyt nagy alkotmányjogi vitából s illetőleg Kossuth történeti hivatásából megmaradt az, amit Eötvös Károly akként formulázott, hogy a kormányzó életcélt tűzött a nemzet elé, a nemzet történeti függetlenségének szentséges eszméjében; Deák Ferenc történeti hivatásából pedig megmaradt az, ami maga a gyakorlati életet jelenti s akként formulázható, hogy ö a módokat és eszközöket jelölte meg, amelyekkel a Kossuth által kitűzött nemzeti életcél felé haladnunk lehet. Fájdalom, az egymással ellentétben egyáltalán nem álló két nagy vezér örökös szembeállítása szülte politikai viszonyainknak azokat az elfajulásait, amelyek a nemzet történeti életcélját a személyi és kicsinyes konjunkturális ellenzéki politika napi-programjaként csillogtatván a hiszékeny nép előtt, eredmény helyett egyik csalódásból a másikba sodorták a nemzetet s már-már odáig jutottunk, hogy alkotmányunkat kellett a végső veszedelemtől félteni. Hála a gondviselésnek a nemzet életösztöne kellő pillanatban fölismerte a veszélyt s hatalmas önmegismeréssel adta értésükre a tévelygő politikusoknak, hogy az ő rossz és eltévesztett politikájuknak bukása nem egyértelmű a nemzet bukásával, nem igaz, hogy a nemzetnek nincs alkotmánya, hanem igenis igaz az, hogy af/önálló alkotmány tiszteletben tartása nélkül sem az országot kormányozni, sem hatékony és eredményes ellenzéki politikát gyakorolni nem lehet. _ Énnek az igazságnak fölismerése vezet arra, hogy korszakunkat a politikai tanulságok korszakának lehetne nevezni s a régi pártok végleges megszüntetését lehet konstatálni. A köztudatban még élnek azonban a régi pártok halvány körvonalai s épen ezért az emberek gondolatvilága nehezen tud megbarátkozni azzal az áthajtással, amely a modern politikai eszmeáramlatok légkörébe vezet bennünket. Szándékosan használtam e szót modern, mert ezzel a szóval történik a legtöbb visszaélés minden haladási törekvés ellen. Hiszen az egész világtörténelem nem egyéb, mint a régiből való átmenet az újba s ha igaz is az, hogy az ujitók túlzásaival szemben szűk-.